Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-10 / 182. szám

Fuqqönvanyaqoh, gyapjufonalak, kézimunkák VI/ | E G T f S T V É R E K iv,D«*Alí Ferencvu. 19. Halálcsárdás Ady körül Van valnnji különös szimbólum abban, hegy * csúcsai Ady-kuria birtoklási kérdést- körül bil­iden tánladt bonyodalmak, homályos Jogi viták keletkeztek a közelmúltban Ezt a szimbólumot nem szövi kőiül babona, nem kisérik misztikus szertartások; színtelen napjainkban egysztrii, szürke jelkép csupán. Szimbóluma, újra és újra látható kifejeződése annak a furcsa táncnak, amit Ady Kndre sírjáig neve körül és sorai kh/ött táncolunk. A csúcsai kastély éppúgy labda lett az emberek kezében, mint a halott költö lelke. Nem akarják tudni, hogy hová tartozik, kié le­gyen, kt formálhat jogot rá. Biróság! tárgyaló­termek asztalánál mondanak majd döntő szót; a környék régi, hallgatag emberei mondanak majd ítéletet a felmerült kérdésben: ki lakhat a törvé­nyek szellemének tökéletes érvényesülése folytán á csúcsai kúriában? A csúcsai kúria egykori lakóját: Ady Endrét, a halottat, pedig hajszolja az élők serege iroda­lomtörténeti, politikai, söt nem egyszer jogi kér­dést formálva abból: hová tartozik, kié legyen, ki formálhat jogot rá? És Itt kapcsolódik egyet­*en szimbólummá az embernek és a falaknak ko­sos történelme. Egy iinn népmes* A költő sirhantja fölött hajbakaptak az ösz­szes irodalmi társaságok tagjai, csaknem ökölre mentek a politikai pártok, késhegyig menő küz­delembe kezdtek az óvatosak és a merészek. Fö­lösleges lenne ennek a harcnak szellemét elő­csalni Szindbád üvegéből. Fölösleges, mert meg­nyílt kapu döngetésének hiábavaló munkáját Jc­lentené. Hiszen ez a harc — különösen az ujabb időkben — súrolta és túllépte a komikum halá­rát Azon az oldalra, ahol nemrég még minden 5sáp csak arra szolgólt, hogy Ady Endrét becsa­logassa a gyepük zöld fiivére, most fennen hirde­tik Ady nemzetköziségének és magyartalanságá­nak elnyűtt vádjait. Mindez vigjátéki eleme az életűnknek s annyira közismert, hogy felújítása kárbaveszett fáradtság lenne. Változékonysága pedig anyira köztudomásu,- hogy ha ma idézzük a nyilaskeresztes lap Adyra fröcskölő ádáz mon­datát: nem vagyunk benne biztosak, hogy hol­nap mór nem ellenkező tartalmú mondatokat idézhetfink-e ugyanabból a lapból? Szabó De­zső is a burleszk-nek kijáró fintorral szól az Adyf-kérdésnek ehhez n momentumához idézvén egy tréfás finn mesét, amelyben az apa meghal, helyesebben ugy látszik, mintha meghalt volna Kiterítik, siratják, szidják is, osztozkodnak üre­sen maradt helyén. Harmadnap, az elhantolás előtt egy légy száll a halott orrára. Az felugrik: — Hess te cudar! — És él tovább csókosabban és öblösekben, mint mielőtt megkóstolta a ha­lált Hogy a legyek útját tovább kövesse; Szabó Dezső leírja még a következőket: Igen jellemző, hogy azok, akik életében azért akarták megfojtani Adyt, mert szerin­tük »eladta magát a zsidóknak*, most bor­zasztó hangosan követelik vissza a zsidóktól Ady Endrét a maguk részére. Ha skruipuló­zusan, jogi szempontból nézném a dolgot, azt mondanám; jó, de előbb fizessék vissza azt az összeget, amennyiért Ady eladta magát nekik. Akkor nem volt kenyerük, szivük és megértésük Ady számára, hagyták, hogy ezt a strapát a zsidóság végezze el. Móst, hogy nem kerfil se pénzbe, még olvasásba se a dolog, most egyszerre az övék lett Ady End­re. akit különben általában a bolti kirakatok- i nak hűvös távolságából ismernek. Fene fur- ! fsán fs szeretnek a ml kohstroktlvjeink. Az idők változásában nagyot fordul olykor a j világ kereke s fgv azok, akikre nem is olyan ré- , KERESZTELD M hírneves zongoraterme -göi^r/g BUDAPEST f/l* Vilmos c s ás* ár ut 66. j| Itefcbb renpeft*. tetHesibbun rítvittrt a. Csalódó* tohai «m érhffi mm gen még ezek a mondatok vonatkoztak, most röplapokon, cikkeken keresztül rontanak az ön­maguk előbbi nézetének és törekvéseinek. »Az Ad;-kultusz magyar öngyilkosság!* hirdeíik immár másodszori kiadásban. S ha eddig csak komikus színezete volt az ilyen légyszálldogálás­nak, most már mélységes tragikum muta'kozik meg benne. Régi betegség láza ez a tragikus vo­nás: nem látni meg az örök hibákat és ostorozni azt, kinek mérheteflenü! fáj a betegség. Babits Mihály irja a »Göndolát és Irás«-ban: »Ady nem­zeti költő éppen azért, mert az élet költője és senuní életet nem tagad. A nemzet pedig nagyon is élet, a legszínesebb, a legmelegebb élethiillá­mok közül való. Nemcsak nem ellentétes, hanem egydolog Adyb«n az emberség és a magyarság, nemzetiség és nemzetköziség*. fis idézzük még — nem Ady védelmében, mert Ady nem szorul védelemre különösen akkor, ha a maihoz hasonló időkben olyanok részéről éri támadás, akik nem a mult tanulságaihoz és a jö­vő munkájához igazodnak, hanem a percrk múló történetéhez kötik a szekerüket —, idézzük még Földessy Gyulának azt a tanulmányát, ahol Szé­chenyi és Ady között von párhuzamot. Széchenyi igéi nem a nemzetgyülöletnek, hanem a fajta leg­szenvedélyesebb. leglohogöbb szerelmének, olvan fajta-szerelemnek, amely csak a legnagyobb szí­vű. legforróbb lelkű embernek adafotf meg. olyan embereknek, akik a Végzettől inkább átkul, 0110' áldásul kapott rendkívüli kiválóságukban a ma­guk nemzetét is magukhoz mérik akik ott szeret­nék látni népüket a legelső nációk kőzött, mert fik a legnagyobb nemzetnél is a legnagyobb, leg­emberebb emberek közé tartoznának. S ehelyett mit kell yégigszenvedniök? Esv olyan ember,át lag körében kell élniők. amelv mindenben: er­Makacs fejfájás ellesi legjobb a m LEINZINGER-tíie ANTIMIGRAIN Kapható egyedül Leinzingervéflrmrttoa> • Szeged-Csongrádi palotában kölcsi, művészi, társadalmi, vallási érzékben mé­lyenalatta áll a műveltebb népek társadalmi átla­gának, pedig látva-lótják népük tüneményes gaz­dagságát a tehetségekben a kultura egész terü­letén. És viselniök kell ennek szörnyű konzekven­ciáját, személyükkel szemben a vad gyűlöletet, a bárgyú megnemértést, a meggyözbetetlen rossz­hiszeműséget, a nemzetük létét leggyilkosabban fenyegető tudatlanságot, amely útjában &1I min­den fejlődésnek. S ebben a rettentő különváltság­ban és lelki elhagyatottságban, megnemértettség­ben és hiábavaló erőfeszítésben visszájára for­dul lelkükben minden bizalom, hit, szeretet: két­ségbeesésük indulatában a gyűlölet és a remény­telenség sajátmagukat legjobban kinzó ostorával sCbzik önteslüket-lelkükct. Mi mást frt Ady Endre, mini ugyanezeket , a gondolatokat? Kezében óriás rostával (II az Idő és röstál egyn Világokat szed és rostál k Vidáman és nem keseregve S húsúi csak az. akit kihullat. Széchenyi cs Ady neurasztéuiaja, temperamen­tuma között sok a hasonlóság. A bennük élő hit és végtelen szomorúság a »legnagyobb magyar* jelzőt adta a nemzetet féltő Széchenyinek. Le­het-e bármelyiket is azzal vádolni, hogy •ma­gyartalanok* csak azért, mert dicsérni jöttek a világra? A legfájóbb és legmagyarabb igék hir­detői s egy bizonyos — ezt megállapítja a (Ma­gyarország* éimü lap is — nem a nyilaskeresz­tes gondolatok hirdetője sem Széchenyi, se Ady Endre. Nem. mert Ady az örök magyarság jaj­kiáltása; a •girhes eszmék* müuTInak az Td(T rostáján... Szamártövisek, útszéli virágok. Nem véletlenül idéztünk Széchenyi és Ady lel­ki rokonságát taglaló Földessy-tanulmányból. Mellé akarjuk állítani • négy buzgó férfiú másod* szőri kiadású röplapját, amelyben mind a né­gyen közös elhatározással és egyetértésben lefek­tetik, hegy a magyar öngyilkosság nem az a bűn, amely hályog a szemünkön, amely folytonos utá­nalódulás egy-egy nem belőlünk szakadt gondo­latnak, hanem a magyar öngyilkosság, igenis az — Ady-kultusz. A négy törekvő mondatpteéző egyike: Kovách Géza nem először lepi meg cso­dáiéit ilyen megállapítással. . Néhány évvel ez­előtt megjelent egy aforizma-gyűjteménye. Szük­ségesnek tartunk ebből néhány Adyra vonatkozó részt ismertetni nem azért, hogy az Ismeretlen­ség homályában maradt könyvecske útját egyen­gessük, hanem, hógy ujabb adatokat szolgáltas­sunk azoknak az újságoknak, amelyek előszere­tettel idézik a kováchgézai megnyilatkozásokat az Ady-kultusz és a magyar öngyilkosság közötti kapcsolat kiniélvilése érdekében: Föltehetői ugyanis, hogy a könyvecske megjelenése fdején Kovách Géza aforizmái nem • találtak megértésre azon bokrok alján, ahol most uj megnyilatkozá­sai elbújnak, lévén a szóbanforgó időszak a nyi­las eszméknek ama kora, amikor minden hevület az Adv-megértés felé orientálódott. Kovách Géza könyvecskéjének cime: Szamár­tövisek. útszéli virágok. A cim bclcklváokozik' Szekfü Gyula minapi írásaiba, amelyben az irói iróniának bizonyos önmaga ellen fordított fegy­vereiről közölt néhány megszívlelendő részletet. S ha Kovách Géza iróniája végig megőrizné ezt az önmagát gunvöló jellegzetességet, akkor nem esne hibába. De az önirónia nem terjed tovább a címnél, mert a könyv tartalma már halálosan komoly színezetű. Halálesárdás aleim alatt Ady­val foglalkozik Kovách Géza s többek között a! következőket mondja: •A nemzet, amely Ady Endrét nagy köl'Ő. nek tartja, megérett a pusztulásra, mondotta egv ellenségünk. De ebben a mondásban jobb1 barátunknak mutatkozott, mint azok, akik" a boni gnznak ezt a legmákonyosabb virágát kirakatmagyarnak kitenyésztették*. Ujabb megállapítás: • A földalatti szervezetnek" legnagyobb ered­ménye nálunk, hogy sikerült belopniok "Ady Endrét az intelligencia lelkébe. Tudják is jól mit ér nekik ez az erkölcsi bélpoklos*. A továbbiakban nem retten vissza Kovách Gé­za néhány obszcén kitételtől sem, majd miután •félkegyelműek félistenének* nevezte Adyt, igy szövi aforizmáinak szálait: • Az undorító őnszerelem. a vér és arany ör­dögapostola te! Hogy megsokasodtak hiveid a megbódult kiskorúakkal, meg a piszok és tisz­taság nagy szintézisének tulköszörült agy esz­tétáival! Poétának születni kell: van, akinek jobb lett volna nem születnie*. Ezeket irta a második kiadást is elérő röpla­poknak Kovách Géza nevű társ-szerzője egyko­ron. Szamártövisek, útszéli virágok ,.. Kalninr-lifaron Ferenc. Kiosztották a be?- és külföldi ösztöndíjakat Budapest, auguszfcus 9. A vallás- lés köz­oktatásügyi miniszter rendeletével az alább fel­soroltak nyertek az 1941—42. tanulmányi évfe kiil- és belföldi ösztöndíjakat? Belföldi ösztön­dijat nyert, 400 pengő összegben': Kristóf Mar­git okleveles tanitképzö intézeti tanár, Miklós Zita HorIhy-kollégiumi felügyelő tanár, dr. Mesőssy József egyetemi tanársegéd, petrográ­di Mihálcz Istvánné, dr. Faragó Mária oki középiskolai tanár, dr. Mezey Béla egyetemi dijas gyakornok. Külföldre szóló magyar ál­lami ösztöndijat nyert « bécsi Kollégium Hvn­garicumbat dr. Staüd Géza gimnáziumi rendes tanár, Hegedűs Mihály tanárjelölt, dr. Csókán Pál egyetemi dijas gyakornok. A nem állami öszitöndijasok közvetlenül kapnak értesítést, (MTI) ÓRA JAVÍTÁS Győri Bélinái Klauzál-tér. 484 Kereskedelmi Bank-épület*

Next

/
Thumbnails
Contents