Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-05 / 177. szám

Állöttcnyfóitési alapot Kell letcstteniOh a városohnah es vármeggeknch A tcmtsitts színvonalának emeli séf ceizó rendeld vedrek állását rövidesen medkezdik Szeneden Budapest, augusztus 4. 'Állattenyésztésünk flagyjelentőságü eseménye volt tavaly a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvény alkotása, amely ti; alapokra helyezte a népies tenyésztés irányítását és támogatását. A törvény végrehajása a Budapesti Közlöny vasárnapi számában megjelent rendelettel megkezdődött. A köztenyésztésnek jóminőaésrii apaállatokkal való ellátását ezentúl a vármegyék és a törvényhatósági joga városok végzik és ennek az uj feladatnak ellátására állattenyésztési alapokat kell létesíteniük. A végrehajtási ntasitás minden törvényhatóság területén törvényhatósági állattenyésztési bizottság alakítását rendeli el és minden törvényhatóság köteles ez év végéig állattenyésztési alapot létesíteni és ezzel kapcsolatban az egész országban már most megkezdődött a törvényhatósági apaállatok beszerzése és azoknak a köztenyésztésbe adása is. Az üj rendszer alapján a tenyésztés szinvonalat lényegesen emeljük anélkül, hogy ezzel a közületekre és a gazdaközönségre az eddiginél nagyobb teher hárulna. A földmüvelésügyi miniszter kiadta a törvényhatósági állattenyésztési minta szabályrendeletet is, amelynek alapján a örvényhatóságok még ebben az évben elkészítik az jfj szabályrendeleteiket. Amint értesülünk, a tfivatalos lapban megjelent végrehajtási utasítás nyomáu a város gazdasági ügyosztálya megkezdte azokat az előkészületeket, amelyek az alap létesítését megelőzik. Néhány csattanás és az acélszörny megáll... A honvéd haditudósító század riporterének leírása egy szovjet oriástank leküzdéséről A honvéd haditudósitósxázad jelenti: Alig szürkülő virradat van, amikor mély álmából ébredni kezd a gépesített felderitőzászlóalj. Hetek óta alig volt ilyen pihenője, mert most legalább 16 órát egyhelyben voltak a legények, most nem az ellenség előtt, hanem néhány kilométernyire a biztosító vonal mögött éjszakáztak. Az ember csak árnyékok mozgásából és a halk csajkazörgésből sejti, hogy reggeliosztás van. Haditudósitóbajtársaimmal magunk is oda huzódimk a mozgókonyhához és fújva, de nagy gyönyörűséggel kortyolgatjuk a forró katonakávét. Azután gyülekeznek a századok és a zászlóaljparancsnok még egyszer maga köré gyűjti tisztjeit. Elismétli előttük a már tegnap este megkapott és megbeszélt rendelkezéseket, a mai clönynmiilásra nézve. Az aoélsisakos árnyak tisztelegnek, visszasietnek beosztásukba s azután lassan egyre nagyobb dübörgéssel egyik jármű a másik nyomában, kanyarodva halad kifelé a községből. A felózott talaj csúszik, a beborult ég miatt csak lassan világosodik a hajnal, óvatosan kell előre hajtanunk. Most megáll az élen haladó parancsnoki autó, valaki hozzálép az átmenti tanyából s a jelzőtárcsa megállítja egész oszlopunkat. Az elöttiink tevő biztosító vonal egyik főőrs parancsnoka tájékoztatja zászlóaljparancsnokunkat, azután isméi eliadulunk. de most már nagyobb távolságot tartva s lehetőség szerint minél kevesebb zajjal. Ritkás, de igen nagy kiterjedésű erdő előtt felveszi a zászlóalj előnyomuiási alakzatát: _ Páncélgépkocsi osztag előre! A páncélos él elindul, mögötte a páncéltörőosztag. azután néhány motorkerékpáros s amikor már jól elöl jár az eíőosztag. következnek' a zászlóalj századai. Egy terephullám tetejére érve. elejétől végéig látjuk az egész zászlóaíjt Éberen figyelve, halad elől a páncélos él. Kis ideig csak távoli harcizajt haltunk, de most hogy X község elé ériink s az előttünk levő vasútvonal erős kanyarodásában hajlik meg: hirtelen heves géppuska- és golyószórótüz ropog fel. A páncélos ét — Jól látjuk innét _ néhány gépével oldalt le tér az útról és meggyorsítja sebességét. Páncéltörőink rohanva viszik tüzelőállásba lövegeiket és leugrálnak kocsijaikról. Elől haladnak géppuskásaink Is. Fél perc alatt fülsiketítő pu-kázás és gépfegyverkattogis zeng a tájon, amelyb" a páncéltörők éle» csattanása s túloldalon való robbanása hangáik, valamint golyószórók rövid diihös tflzsorozata. morajlik beie. Az eíőosztag egyre szívósabban harap bele az ellenségbe, egy nyilván átkarolásra kiküldött osztaga a vasútvonal mentén szalad előre behúzott nyakkal, amikor egvszerre mennydörgésszerű mornjlással előre dübörög halkézről egy norbaborutt. szinte emeletes szörnyeteg. A porfelhőből lángnyelvek csapódnak ki. nyomban utána dörgés morajlik fel, gránátok húznak át a felünk felett. «zr rerjcséro magasan. Rorótcsoport ált fenn a terephullámon. Abban sejti ez a szovjet neélazSrnvetés a salát lövegeinket Azokat akarta kilőni Közben azonban egvik géppuskája is megszólal. Ez sem tesz sok kárt, mert elől levő páncéljármüveinknek nem sokat árthat. Több terepjárónkat pedig már lehetőleg fedezett állásba vezettük. A szovjet tant félelmetes hatást kelt, hátborzongató, amint közeledve nöttön-nö. Ágyujának tüze még mindig rosfcz irányba hat. Gép fegyverével pedig egyelőre uem tud mit kezdeni. De'bárhogy is van: egyre inkább elszorul az ember szive, ahogy ez a hatalmas harckocsi közeledik. Am elől levő bajtársainknak, ugy látszik, nem imponál túlságosan. Az imént az utmenti árokból pattant fel egy motorkerékpáros és hajított kézigránátot a vörös tank elé. Sajnos, későn robbant. A tank még mindég jön! Mögöttünk felvonulhattak már lövegeink is. mert egymásután robbannak gránátjaik a vasúti töltésben és a tank mögött. Ujabb kézigránát robban a tank körül. Az egyik oldalt, a másik mögötte... s a tank még mindég jön; Látni, hogy a tőlünk jobbkézre tüzelő állásban volt páncéltörőnket fürgén odébb tolják kezelő'. A szakadatlan, fülsiketítő fegyver, géppuska, golyószóró, ágyútűz és kézigránátok zajában azonban a tank elienállhatatlanul jön! Most egyszerre éles, kurta csattanás ballatszik előttünk, azután robban valami a tank sötét tcstén. Röviddel utóbb máshonnét ugyanilyen csattanás és még egy lobbanás és a szovjet tankszernyeteg egyre lassulón megtesz még néhány m& tert, azutá a megáll. A körülöttünk hasaló bonvédek elorditiák magukat: — Éljen! De ugyanakkor megtörik a 'öités hosszában védekező ellenség harcikedve is. Az előosziag megerősítésére előre rohant századok magukkal sodorintanak mindent s a páncélos él Is dübörögve indul megint előre. Az egész ugy tűnik, mintha 2 pcrcig tartolt volna. Csak az óra mutatja, hogy csaknem egynegyed óráig tartott ennek az ut- és vasutmenti vörös utóvcdállásnak leküzdése. Tlven röviddé mindenesetre páncéltörőnk nagyszerű találata szabta meg a harcot. A szovjet tank megbénulása hervasztotta le a vörös utóvéd harci kedvét. Mi is rohanunk már előre. Az ut mentén 3 honvédet kötözgetnek bajtársaik. Az egyiknek a karját kötik, a másiknak azonban már súlyosabb Tehet a sebe. mert lefektetik s a zubbonyát gombolják rajta. A szovjet tank mellett minden kocsink lassit. de még igy is csak futólagosan nézhetjük meg Mindenesetre a legnagyobb harcigép, amelyet idáig láttunk. Valaki azt mondja a koesirázástól rezegő hangon, hogv 7 centiméteres ágynja van a tanknak. Más valaki ugy vélekedik, hogv 50 tonnás, tehát a legnagyobb tipusii szovjet harckocsi. Nem tudok hozzászólni, mert nem láttam még hasonlóan nagyot s összehasonlító fogalmaim is hiányosak Kél emberünk már próbálja nvitoentni a nyilasokat, hogy kihúzza belőle épségben maradt. vagy sebesült, esetleg hnlolt legénységét. Átrobogunk a töltésen, mögötte véres ruhafoszlányok, néhánv fegyver, elszórt töltények, 5 vagy 6 vörös katona riadt szemmel, égnek tartott két kezével. Fgy facsoport alatt valaki támoffatia a másikat, de azok is mind a ketten feltartják a kezüket. Nekünk most nincs időnk arra, hocy öszszeszedjük őket. Nvomon kell követnünk azokat akik ugyancsak gépjármüveken menekülitek elől tünk. akiknek jármüveit most eltakarla a magasan szállongó por... MAGYAR , NYILVÁNOSSÁG SERÉNYI GUSZTÁV kitűnő lapja, a >Szabadságc, ördögi terv cimen irja a szovjet európai szándékáról: Ha akadt volna még hiészékeny ember — irja a lap —, aki kételkedett annak a harcnak jogosságában, amelyet Európa népe a Szovjet ellen most megvív, azt igen brutális módon ébresztette fel tévedéséből az a hadizsákmány között talált szovjetokmány, amely végleg lerántja a leplet a bolsevizmus Európa ellen kiagyalt terveiről. Nem kevesebb volt ebben a történelmi jelentőségű írásban, mint hogy tizenhat vörös hadosztály állott ugrásra készen a Kárpátok gerincei mögött, bogy lerohanja Magyarországot és Budapesten át elözönölje a Balkánt. A magyar földet a közelmúlt történelmének egyik leggyászosabb korszakában már megtaposták a kiméletlen orosz csizmák, a Felföld hegyeit és az Alföld rónáit végigrohanták már a kozák lovasok s történelmi feljegyzések, apáról-fiura maradt szájhagyományok még tul él én ken megőrizték emiékeze tünkben rombolásaiknak és barbárságuknak következményeit. Az 1849-es szabadságharc leverését még nem felejtettük el. Ám, ha akadna, aki e szörnyűségekre nem emlékezik, azoknak frissebb figyelmeztető is akad. Kevesen vannak ebben az országban, akik na emlékeznének a világháborút követő száznapos proletárdiktatúrára, amely azoknak, akik elfeledlek a mult század közepei orosz inváziói, sokkal frissebb sütetü Ízelítőt ad azokból az »áldásokból*, amelyeket ez a hazug államrendszer az emberiség számára jeleni. Nagyon helyesnek bizonyult tehát Európa egyesült népeinek az a régi katonai taktika tanításaiból fogant elhatározása, amely azt tauitja, hogy legjobb védekezés a támadás. Mi, akik ismerjük a magyar honvéd halált megvető bátorságát, akik büszkén tudjuk, hogy a magyar nép példaadóan áldozatos kőtelességteljesitése lehetővé tette hadseregünknek korszerű és kitűnő felszerelését, mi tudjuk, hogy ez a támadás megtört volna a Kárpátok ormain és megtört volna azon a minden sziklafalnál keményebb élö bástyán, amely magyar honvédek testéből és fegyveréből állott volna a bennünket lerohanni akaró ellenség útjába. Az ördögi terv meghiusult és ma magyar honvédek járnak Galícia mezőin, PodoÜa és Ukrajna földjén. Sokkal több derűvel nézhetnénk azonban a világ Jövője elé, ha minden kulturnép oly világosan felismerte volna azt a veszedelmet, amely ellen harcolunk, mint ahogy azt a ten gely hatalmai és mi felismertünk. Hogy ez a felismerés még mindig nem elég általános é« széleskörű, annak bizonysága az angolszász hatalmaknak a szovjet iránt hirtelen kigyulladt szerelme s azok a tárgyalások, amelyeket Hopkins, Roosevelt személyes barátja Moszkvában folytat. Az a levélváltás, amely az USA és a szovjet vezetői között megtörtént. megdöbbentő bizonysága annak, hogv » gyűlölet még a legbölcsebb államférfiak szemét is elvakitja. Elvakítja annyira, " hogy fegyvert próbál adni egy olyan ellenség kezébe, amelyről bizonyosan tudhatná, hogv h? valaha csak ereje lenine hozzá, feltétlen visszafordítaná az ellen is, akitől az öldöklő szerszámokat kapta. Minderre azonban nem kerül sor. Azok' » fegyverek nem jutnak el rendeltetési helyükre és igy soha nem fordulhalnak sem ado mánvozójuk, főképpen pedig nem Európa szabadságot. vallást, polgári jogokat tisztelő népei ellen. Nem juthatnak el már esak 'erh nikai okokból sem, mint azt az olasz sajtó i« megállapítja. Hossza az ut az amerikai hadt anyfcnggváraktól Vladivosztok kikötőjéig és bizonyára nem is egészen veszélytelen. Annak a gigászi küzdelemnek, amely fegyverekkel és a szó erejével folyik — ma már nemcsak népek és nemzetek, hanem világrészek kőzött is —, a kimenetele többé nem kétséges. Különösképpen nem lehet kétsége az. hogv minden olyan terv. hármilven hatal mnsnak látszó boszorkánykonyhán főzzék is ki. amely arra irányulna..hogv a magyarság történelmi- jogait és megszentelt határait csorhitani p-óbátia. meg fog törni a nemzet erején ugy, ahogyan megtört volna az a tervezett orvátinabás is, amelyről most már teljesen és letacadhatatlanul lehullott a lepel