Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-20 / 189. szám

PlMahaidlla] ahart öngyilkos lenni cőu dorozsmai gazda flclCuujíoffa az ágya alá helyezed szalmát £s az áayhan lehve wcrfö a halált — Az utolsó pillanatban menehfllt Ki a lányba boruló hűZDOl (A Dchnagyarország munkatársától) Vesze­delmes tűz pusztított kedden hajnalban Kiskun­dorozsmán. Á Rákóczi-utca 23. szám alatti ház­ból, amely Zombori György gazdálkodó tulaj­dona, reggel 5 órakor füstfelhő gomolygott elő, A szomszédok értesítették a tűzoltókat, ekkorra azonban már a ház egész bútorzata lángokban állott. Aa ablakon át hatalmas lángok csaptait ki az utcára és a tetőzet recseg oe-ropogm sza­kadt le. Á házból éppen ekkor, az utolsó pil­lanatban támolygott ki a ház tulajdonosa. Zom­bori György. Az értesített tűzoltók végis is több őgai munkával lokalizálták a tüzet. Az ügyben megindult vizsgálat rövidesen kiderítette, hogy gyújtogatás történt, ValaH a Eáz hálószobájában szalmát helyezett ét, amelyet azután meggyújtott, ez okozta a tüzet. Vallatóra fogták Zombori Györgyöt, aki bevallotta, hogy « házát ő gyújtotta fel. Elmondotta., hogy este az ágy alá egy öl szal­mát helyezett el, amelyet éjszaka meggyújtott. Azután az ágyra feküdt és várta, hogy az ágy lángot fogjon és a lángokban lelje halálát• Tet­tét állítólag afeletti elkeseredésében akarta el­követni, hogy a felesége elhagyta. Kihallgatása után Zomborit a csendőrök őrizetbe vették és a szegedi ügyészség foghá­zába kísérték. A gyújtogató gazdálkodót még kedden kihallgatta Berse Árpád vizsgálóbíró, kihallgatása után nyomban vizsgálati fogságba helyezte. Az ügyben egyébként, elrendelték a további vizsgálatot, annak megállapítására, hogy házának felgyujtásával nem biztosítási csalást akart-e elkövetni Zombori. fira Húszezer cipőutalvány igénylés a közellátási hivatalban Elsősorban az ipari és közüzemi munkások, közalkalmazottak, másodsorban a kereskedelmi alkalmazottak igényét elégítik ki (A Délmagyarország munkatársától) A köz­ellátási hivatalban a cipőjegyek osztásával kapcso­latos panaszok merültek fel. Sokan vannak ugyan­is Szegeden, akik már hónapokkal ezelőtt benyujr tották igénylésüket, mindezideig azonban nem kap­ták kézhez sem a kész cipő vásárlására, sem pedig a falpalásra jogosító cipőutalványt. Ezzel kap­csolatban azt a felvilágosítást kaptuk a hivatal vezetősége részéről, hogy Szeged részére havi 1500 készcipő és 1875 kiIogram bőr van kiutalva. A rendelkezésre álló bőrből 800 férficipőt és 500 férficipőtalpalást; 600 női cipőt és 450 női cipő laípalást. valamint 300 gyermekcipőt és 10ü gyér­MAGYAR, NYILVÁNOSSÁG DÖVENYI NAGY LAJOS, kiváló kollégánk írja az alábbi lelkes, szép vezércikkét /Vitézek® eimen az »Uj Magyarság* legutóbbi számá­ban: Ha kétségei támadnának valakinek egyszer a magyarság jövendője, megmaradása felől, ha felhorgadna benne a kérdés: meg birunk-e állni vájjon a viharoknak abban a szakadat­lan ránkzudulásában, a megpróbáltatásoknak abban a kegyetlen istenítélet-sorozatában, amelynek keserű pohara annyi század után is telten áll előttünk s amelynek kiürítése elől meg nem menekülhetünk, ba csak fel nem ad­juk történelmi hivatásunkat, — megnyugtató feleletért, eligazításért csak a múlthoz kell fordulnia. A múlthoz, amelynek minden ese­ménye, fordulata a komor századok füst- és vórködén keresztülragyogó tanulságot mutat fel előttünk, s bizonyítja, hogy a legkétségbe­esettebh és legreménytelenebb Időkben is mindig biztosan nyúltak e nemzet vezetői az egyetlen mentség után, mindig habozás nél­kül ragadták meg az eszközt a magyarság megmentésére, a mélységből vafó kivezetésé­re és felemettetésére. Kezdve azon, hogy az Árpádok véréből való Géza brutális lángesze ennek a rokontalan, szüntelen kalandozásai, nyugtalan hadjáratai miatt Európának szinte valamennyi népe által gyűlölt magyarságnak utat tört a kereszténység felé s bár maga ha­lála órájáig megmaradt pogánynak, — fiát már a középkori kereszténység szellemében neveltette, s elméjébe üttette a legmoderív^ államforma: az abszolút monarchia gondola­tát* mekcipötalpalást lehet elkészíteni. Ezek a cipők és talpalások össV.esen 7550-et tesznek ki: ennyi cipőt lehet tehát havonta Szegeden elkészíteni, il­letve me.gtalpalni. Ezzel szemben az igénylés csak­nem háromszorosa ennek a számnak; több, mint 20.000 cipöutalványigcnylés futott be a közeilátási hivatalhoz, A hivatal ugy oldja meg egyelőre ezt a problémát, hogy elsősorban a közalkalmazott taknak. az ipari és közüzemi alkalmazottaknak, másodsorban a kereskelelmt alkalmazottaknak s harmadsorban a gyermekeknek é$ egyéb igény­lőknek utal ki cipőutalványt. A történelmi végzet oslorcsapásai alatt a lét vagy nem lét keresztutjára verten mindig ez a vakmerő biztonság, ez az ösztönös, sok­szor minden logikát megcsúfoló elhatározás nyilatkozott meg azokban a férfiakban, aki­ket a Gondviselés a nemzet élére f^irancsott. Vájjon nem volt-e egy idegen szemében cél­szerűtlennek és észszerütlennek látszó dolog husz esztendővel ezelőtt Magyarországon olyan intézmény megteremtése, amely a kato­nai erényeket, a hadiélet hagyományait glo rifikálja, s egy megnyomorított nép szeme elé azokat állítja követendő példakénjt, akik fegyverrel a kezükben a legkülönbeknek mu­tatkoztak? Körültünk egy vasba öltözködött ellenséges világ, a csonka ország partjait csapkodó gyűlölet fekete óceánja, fejünkre kimondva a lassú halál Ítélete: — ez volt akkor a jelenünk. A fegyvert kicsavarták ke­zünkből s jóformán még a gondolat is tilos volt számunkra, ha a bus és véres dicsőség­gel tele múltba kalandozott. A »béke« acélbi­lincse még frissen vágott húsúnkba, csonka­ságunk minden sebéből ömlött a vér, az ál­lomások vakvágányain hamuszinarcu vagón­lakók serege tántorgott s 1921 augusztus 21-én a királyi Várkertben Magyarország kormány­zója >az igaz Isten nevében, akit a mi őseink o Hadúrnak neveztek* vitézzé ütötte a világhá­ború negyven tisztjét és száznegyvenegy köz­legényét. Megalakult egy szervezet, amelynek tagjai a civilruhában is katonák voltak s amelynek célja, mint alapit ója, a legelső ma­gyar ember mondotta: /jutalmazni a vitézség­gel párosult honfierényt, megtartani a nagy idők legjobbjait és biztosítani a hősök nem­zetségének fenmaradisát. végül bennük és utódaikban a magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le minden felforgató törekvésre* i!| nemessé*: a véren szerzett kiváltságok rendje volt ez, utóda es örököse nemcs-js ,, akkor még fajdalmas emlékekkel vissza^ ó közelmúlt katonai hagyományainak, haitin annak a másik tradíciónak is, amelyet a ri gyűlésen összesereglett vezérek, nemzet" segi hadnagyok ugy fogalmaztak meg, ho" »a véren és vason megvett földből nimdettj részt kapjon®. Az azóta eltelt busz esztendő megmutatta, hogy a vitézi rend, Magyarország katona kormányzójának legszemélyesebb a kotása, minden tekintetben elérte acélt, aiue lyért alapíttatott. Szervezeteiben, tagjain olthatatlanul lobogott a szellem: a hősiessé" es az áldozat szelleme s maradéktalanul le­váltotta a beléje veteti hitet, mert akik íbö­velkedtek a férfiúi erényekben, akisre min­dig büszkeséggel és meleg szeretettel® gün. riolt a vitézek főkapitánya, valóban /lelkese­déssel haladtak vele a becsület és önzetlenség utján® s a rendből /fajunk és hazánk büszke, sége. védelme, élesen vágó kardja* lett. Ami­kor a velünk egysorsu legyőzöttek az auaihia mocsarában és a nemzetek lelkét gyilkoló le. heletü demokrácia ingoványaiban tántorog­tak, s egy hazug humanizmus, beteg és er­nyedt paeifizmus jelszavaival bódították ma­gukat, a legnyomorultabb és legalávalóbb sorsra kárhoztatott magyarság akkor fordult a hősi mult példái felé s akkor menekült * katonai szellem utolsó azilumába, amelyet a polgári társadalom még bizonytalanul rengd talajára épitett. A kisérlet szinte hiúnak és fölöslegesnek látszott, céltalannak, hiszen egy kicsúfolt, elvetett eszményt emelt magasra * mennyi időnek kellett eltelnie, mig Európa többi nemzetei rádöbbentek ugyanarra a gon­dolatra a menekültek ugyanahhoz az ideál­hoz ... Most látjuk csak: mennyire az egyedül üdvös és egyedül jó lépés volt ez, mennyire az egyetlen követésre méltó eszmény. S ezen a jelentőségén tul a húszesztendős vi­tézi rendnek, ott áll az a másik, nem kevésbé fontos és nem kevésbé nagy gondolat: annak adni a főidet, aki vérét csorgatta érte, aki fegyverrel a kezében védelmezte. Azok a vi­tézek, akik szanaszét az országban egy-egy apró birtokon lábukat megvetették, tulajdont kaptak a hazából, akár a honfoglalók, vagy Bocskay hajdúi, s eleven hirdetői voltak egy kiégett eszményü társadalomban annak ar igazságnak, hogy az érdem nem marad jutal­mazatlanul. A nemzet háláját érezhették, eU ismerését kézzelfoghatóan bizonyítottnak lát­hatták s ez a szünetlen példa nem is maradt hatástalan. Nem volt a vitézi rend hangos szervezet soha, a férfias szemérem nemes csendjében dolgozott, de felmérhetetlen a ha­szon, amelyet társadalmi munkája az egész országnak hozott. Most, a történelmi próbák egész sora után látjuk csak igazán, hogy mi­lyen nemzeti missziót teljesített s hogyan t»N totta ébren azt a hősi eszményt, amely egy egész világ csodálatától kisérve most a leg­ragyogóbb haditettekben nyilvánul megugyan­azokon a csatatereken, ugyanazzal az ellen­séggel szemben, amely előtt egyszer má« megmutatkozott. /Megtartotta a nagy WőK legjobbjait és biztosította a hősök nemzetsé gének fennmaradását* ugy, ahogy alapítója elgondolta, s most Galícia véráztatta mezőin. Ukrajna sikján ennek a vitézi rendnek nőnek ujabb hajtásai Az előrelátásnak minő élessége, a tetterő­nek milyen nagysága kellett hozzá, hogy * történelem mélységeibe való vette tésünk leg­feketébb napjaiban éppen ezt a szervere'"1 hivja életre, ezt teremtse meg, ebbe vesse b'­tét a férfi, akinek utat kellett mutatnia a ma­gyarság számára! A vitézi rend sarokkőre lett az uj Magyarországnak, s ereje éppe® abban volt hogy nem jelentkezett uj esz­ményként, hanem visszatérített bennünket ah­hoz az erényünkhöz, szemünket ráfüggesf tette arra a virtusra, amelynek ezer esztendőn keresztül megmaradásunkat köszönhettük: katonai eszményre, tévedhetetlenül az egyet­len erőforrásra. Húszesztendős jubileumát fegyverropogás és ágyúdörgés közt ünnep a rend, nj világégés füstje és lángja köze­pette s ebiben a küzdelemben megint csak gy rapodik: ui hősökkel, vitéz apák mélto val. Olympia- bérautóvállalat Horthv Miklós-utca 13/a, Telefon: H-M- sz Tulajdonos: TÁRNOKI F E B E NC előnyös feltótetekkel vállal tauskocstko» mindennemű személyfuvarozást TUBÁKBA. ESKÜVŐRE. SEteETÉSR^ HELYBEN ós VltoSKRE.

Next

/
Thumbnails
Contents