Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-23 / 166. szám

SoHgQcriüchcs sieaeiiu c§aiá«ioh mintatelepe lesz a llorthii-telep Augusztus eletén feehölföznch az első lahOh az elsO hazakba (A Délmagyarórszág munkatársától) Ked­den megtartották a nyilvános versenytárgya­lást a Horthy Miklós-telep most felépített új házai melléképületeinek elkészítésére. Tizenkét ajánlat érkezett, főleg azok a vállalkozók tet­tek ajánlatot, akik a házakat építették, ezen­kívül néhány ácsmester. Az ajánlatokat a mér­nöki hivatal és a számvevőség vizegálja felül és megteszi javaslatát a munkálatok odaítélé­sére. Ugyanakkor a polgármester előtt fekszik azoknak a sokgyermekes családoknak a névso­ra, amelyek kérték, hogy a Horthy-telep házai­ban utaljanak ki számukra lakást. Sok ilyen kérelem érkezett a népjóléti hivatal útján, de különböző társadalmi egyesületek és a vitézi szók is terjesztett be névsort, olyan sokgyer­mekes, szgeénysorsú vitézek névsorát, akik ép­peri azért, mert sok gyermekük van, nem tud­nak lakáshoz jutni. A polgármester rövidesen kijelöli azt a 16 Családot, amely lakást kap a Horthy-tejep nyolc kis házában. A polgármester nagy gond­dal akarja megejteni a kijelölést, mert azt szeretnék, ha a Horthy-telep mintatelep lenne s azok a szegényemberek, akik Itt hajlékot kapnák, minden tekintetben érdemesek lenné­nek a lakás kiutalására. Rendes, dolgos embe­reket akar a polgármester idetelepíteni, akik gondját viselik hajlékuknak, mintha sajátjuk lenne. A kijelölés augusztusra valószinűleg megtörténik és augusztus elején beköltöznek az új lakók' a remekbekészült kis házakba. Ugyan­ez idő tájt megkezdődik a melléképületek építé­se, majd rövidesen hozzáfognak az erre a célra kijelölt telken a telep kápolnájának építéséhez. Ha ez is készen lesz, soí kerül az avatóünnep­ség rendezésére, mégpedig- tekintettel arra, hogy" ezek lesznek az új szociális megsegítés keretében felépített első házak — országos ke­retek közölt. Az avatási ünnepségre megbír­ják a kormányzót, akinek nevét a telep viseli és hitvesét is. UÉLMAGYARORSZAÜ SZERDA, 1941. JULTUS 23. Cuk&íka- ís> gyütoatcs-ákusításia UéfuecdU át magukat a mit utcai Iciftis-MMkelc lluvÁd&n a% élei (itUwüit — A vz&q.ímj-, filléu* áuiwk nem tudiáU bevz&cewii ok Uataikat a>z uf (A Délmagyarórszág munkatársától) Nyolc utcai péksüteményáríís fordult kérelemmel dr. Fálfy József polgármesterhez, hogy — miután megszűnt a kifli- és zsemlyekészítés — meg­élhetésük érdekében engedje meg a város, hogy péksütemény helyett, cukorkát, gyümöl­csöt, vagy zöldségfélét árusíthassanak. A pol­gármester a legnagyobb jóindulattál fogadta a süteményárúsok kérését és a város miudent megtesz, hogy a lehetőséghez képest megélhe­téshez juttassa a szegedi utcai forgalomnak ezeket a régi, jellegzetes alakjait. Megkérdeztük a jelenleg kényszerpihenőre vonult árusokat, akiket régebben megszökött helyükön, a Tisza Lajos-kőrúton, a posta épü­lete előtt, s másutt láthatunk fehér kendővel letakart kosaraikkal és megszokott portékájuk­kal. Most egy jóakaratú kereskedőember — az­előtt állami hivatalnok — vette kezébe az ügyü­ket, ő jár velük hivatalból hivatalba, hogy nyélbeüthesse új kenyérkeresetüket. Kedden délelőtt összegyűjtötte a nyolc kérvényezőt és megjelent velük a tiszti főorvosi hivatalban, ahol kiadják számukra az egészségi bizonyít­ványt, az árusítási engedély egyik okiratát. A süteményárúsok között van néhány több­gyermekes Családanya, valamennyien 'család­fenntartók, legidősebb közöttük őzv. Busa Já­nosné, aki 73 éves és 23 évi árult péksüteményt Szeged utcáin. Egy fia volt, a világháborúban eltűnt a férje a háború alatt meghalt. Azóta süteményárusításból tartotta fenn magát, ren­des lakása van a Korona-utcában és 73 éves köra ellenére dolgozónő, önálló kenyérkereső. Komáromi. Jánosnéuak 9 tagú Családja van. Tíz embernek sok kell s ehhez a nagy háztar­táshoz segít hozzá Komáromiué a keresetéveh Hogy mennyit tudott keresni egy póksüte­ményárus naponta, arra nézve felvilágosítással szolgál Faragó József ne. Vékony kis öregasz­bzocy, 62 éms, arcán nyomot hagyott egy mün­cis élet minden gondja, baja. — Hét éves korom óla magast keresem a kenyeremet. — mondja és egy kis büszkeség cseng a szavában. — öttagú Családom van, a férjem munkaképtelen, három leánygyermeke­met taníttattam abból, amit az árusítással ké­résiem. Mind a három leányom elvégezte /a polgárit, méghozzá tiszta jeles tanuló volt mindegyik, tandíjmentességgel tanultak. Kettő varr, a harmadik gép- és gyorsírónőnek készül. Az öregasszony. — mint a kérvény elárul­ja — még írástudatlan, a legkisebb leánya — gép- és gyorsítóul). És abból a keresetből ne­velte fel, amit utcai árusítással szerzett. — Eladtam naponta 250—300 darab zsemlyét is a jóidőkben, — mondja büszkén. — És meg­kerestem néha —l pengőt, mikor milyen für­ge voltam • . . Mert hiába, vagyok öregasszony kérem, még ma is úgy bírom a munkát, mint tíz fiatál leány! . . . Faragó Józsefné élete kész regény. Félárvg volt, hétéves korában pásztorkodott Vasmegyé­ben, aztán felkerült cselédnek Pestre. Itt is­merkedett meg az urával, aki szabómester! volt s elhozta Szegedre. Aztán jött a világháború s jöttek a gyerekek, három leány, egyik a má­sik után. 'Az ura a világháború Után kereset­képtelen lett, ö tartotta fenn a kis családot. A szerb megszállás alatt Újszegeden kezdte az utcai árusítást. Akkor nem kellett hozzá sem ipar, sem engedély. Később Szegeden folytatta, péksüteményre rendezkedett be, ebből éltek, gyermekek ebből nevelkedtek. • — Az új iparhoz befektetés kell — mondja a nénike, mint valami bölcs kereskedő —, ha A nap szárazzá tette Hágát? Vegyen ICUNSZT (daueri OLAJAT Puhit — fényesít Széchenyi-tér 2. 40 gramos üveggel —60 tillér napközben éppen a leg­nagyobb forróság órái­ban, -nem vehet a dol­gozó ember. Aki mégis meg akarja tartani munkakedvét, az ki­tűnően pótolhatta a hidegvizes leöntést néhány csepp va­lódi Diana sósborszessiel ha lemossa izzadó homlokát, bedörzsöli forró Imrét, hónalját és karjait. Ez ugy lehűti és felüdíti, mintha hideg fürdőt venne. FRISSÍT, HÜSTT, ERŐSÍT MINDENÜTT KAPHATÓ. , 'Jelenlegi árak: j preba eredeti közép | nagy PALACK 70 f. j 1.20 P | 3Ő0 P j 6.40 P gyümölcsöt árulok, kosarakat, mérleget kell venni. De majd aduak hozzá péuzt a leányaim, most már felneveltem őket, keresnek s majd csak hozzásegtíenek a befektetéshez . • . Igy tervezget az öreg zsemlyeárusnő. aki 7 éves kora óta . megszokta, hogy küzdelem a* élet ... A kérvényezők között van Rácz Sándorné, aki 9 éves kisleányát iskoláztatja és tartja eh Érdekes Streberovszky Andrásné esete, akii Kőrösmezőről hozott magával a férje Szeged­re.* Eredetileg Oroszországból jött és most az a' baj, hogy nem tudja megszerezni iratait, ame­lyek az új iparengedély megszerzéséhez szül\ ségesek. De nem tudják beszerezni az iratokat a többiek sem, hiszen olyan szegények, amilye­nek csak a fillérekből máról-holnapra élő em­berek lehetnek. Nem tudják előteremteni az iratok beszerzésének költségeit, éppen ezért nem új iparengedélyért folyamodnak, hanem azért, hogy meglévő sütemény árusítási enge­délyükre vezessék rá, hogy cükorka- és zöld­ségféle árusítási űzhessenek. Valamennyien bizakodnak a polgármeste; szivében és abban, hogy találnak majd valami módot számúkra, amelynek alapján folytathat­ják kenyérkeresetüket. Szívesen átképezik ma­gukat 'cukorkaárusításra, vagy gyümölcsárueí­tásra, hogy bsaládjukat továbbra is támogat­FAIS-TVK ÁS TE VÁLJILMT BSFIST AZ ULOATÓI, AMELY* nek eddig megszokott. kis színfoltjai voltak és amely egén életűket, évtizedes élményeik öaz­szeségét jelenti . , . *

Next

/
Thumbnails
Contents