Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-20 / 164. szám

6

DCC1HSGY AR0RS2 AG * VASÁRNAP. 1941. JULIUS 20 TMtáfi a Pesti Rokkantház Alapítványának megbízöttait. ősi törvényeik alapján önmaguk léptettek életbe olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé lelték, hogy önmagukat váltsák meg. A jászkun területeket felparcelláztálmegbeösültettók és az egyes községekre, földtulajdonosokra kivetették a megváltáshoz szükséges aránylagos összeget: így gyűjtötték össze az 115-000 aranyforintot- Az összeghez arányítva kaplak a kunok úgynevezett szabad szántó- és kasadióföldeket. Természetesen nem mindenkinek' volt módjában megfizetni a kivetett őszszeget, ezeket irredemptusoknak nevezték, szemben azokkal, akik fizettek s akiket redemptüsoknak hívlak. Az irredemlusokuak semmi részesedésük nem volt sem a földben, sem az Ősi jogokban, sőt, a. közös földet sem használhatták. A jászkun területeknek ezer lovaskatonát is ki kellett állítani, ehhez is beszedték a jászkun vezetők a „különadót", akik ezt sem fizették be. azokat ingUillinusoknak, zselléreknek nevezték. A fizetők redemptiális levelet kaptak, amelynek alapján a rodemptus földjét Őrök tulajdonul a maga nevére íratta. Ez a redomptiq szolgáltatta az alapot a jászkán törvények' elismerésére és érvénybentartásóra s ez teremtette meg azt a jogi helyzetet, hogy a jászkun települések, többek között Kiskundorozsma is, a jászkun föld öröklése tekintetében fciilön jogi helyzetet élveznek, külön jogi területet képeznek. A jászkun törvények elismerése A magyar szabadságharcot közvetlenül megelőző zavaros időkhon megváltozott és felborult az ország jogrendje, a rendezésre csak az 1867-es kiegyezés után kerülhetett sor. A magyar joganyag tanulmányozására a magyar jogszabályok, törvények és rendelkezések megvizsgáláséra külön bizottságot, úgynevezett országos bírói értekezletet szerveztek, ez az értekezlet olyan szabályokat hozott, amelyek egyes régebbi törvények érvényességét, vagy érvénytelenségét írták elő. Az országos bíx-ói értekezlet által hozott szabályok egyik paszszusa kimondja, hogy a korábbi magyar, törvények változást nem szenvednek. Ennek következtében érvényben maradt és elismerést nyert a jászkun statútum is. Mint már előbb említettük, különösen az öröklés kérdésében van ennek nagy jelentősége, amennyiben még az is a magyar öröklési jogszabályokat tekintetbe nem véve, úgy rendelkezik a jászkun statutum, hogy a férfi a föszerző, vagyis ugyanolyan elbírálás alá esik, mint korábban a feudális korszak nemesei a honoráciorok. Az érdekes jogi kérdés most ismét biróság elé kerül a dorozsmai birtok visszaperlési ügyben. Éppen a jászkun statútum története mutat rá arra, hogy ez a jog nem területi jog, hanem személyi jog, hiszen a jászkun területeken belül is vannak olyan jászkun személyiségek, akik sem a földben, sem a jászkun statútumban lefektelett .jogban nem részesülnek. A bírói döntés elé élénk érdeklődéssel tekintenek jogászi körökben. '(maron) DIZOZOK a nyári (lobogón Hir szerint a hölgyek szeretnek öltözköd ui. Nyilván szeretnek fürdőruhára vetkőzni is. Legalább is erre a lehetőségre, sőt eshetőségre gondolok, amikor éjiéi felé a dókáiban* feltűnnek a világot jelentő zongoraemelvényen a dizőzinüvésxnök. Nem mondom,' julius van, sőt a légben tüzes kandallók jóságos téli emléke duruzsol, tropikus tájra emlékezető éjszaka is van, a íojtott fülledt sűrűségben az ember Slefan Zweig hollandiudiai éjszakáira és Souiorscl Maugham déltengeri szigeteire gondol, közvetlenül ilyen atmoszferikus fülledtség lehet ott is, azokban a novellákban, sőt éjszakákban is. És valljuk be, az urak sem éjfeketefényü, seJycmhajtókás szmokingban ülnek a szegedi kávéház éjszakai asztalainál, sőt — egymás között ismerjük be — egyik-másik bizonytalan vasalésú. kissé már gyűrött, de szerfölött könnyű és kellemes vászonzakkóban kfenyolmcskednek, nyakkendő nélkül, kihajtott inggel, majdnem amerikai módra, célszerűen és természetesen. De hát júliusi éjszaka van, ezalkalon.mal nem a Hunyady Sándorku /Júliusi éjszakája*, kánikulás nap Után, a fénytő arcokon a fülledt lég csalhatatlan jegyei. Szóval júliusi éjszaka vau és a dizőzművésznök megjelennek a pódiumon. A zongora és a harmonika vészes lelkedésscl * legforróégövibb tangót harmonizálja és a művésznők andalítóan, a nyári éjszakához mért szerelemmel rákezdenek a szezon »nagy slágereire*, a »tí e 1 a m i«-val kezdődik és m ómban utána a sBalalajKávaU folytatódik. Oh Isteni filmművészet, óh! £s amint mélebúsan és andalogva hallgatom az észbontó muzsikát, riadtan kérdezem önmagamtól, nem tévodtom-e a Icrró légvédelmi éjszakában: a strandra, az ujszegedi uszodába tévedtem-e, Vagy az éjszakai kávéba iba('í..„ A dizűzhölgyek kétségbevonhatatlan célszerüvjggei felismerték az atmoszférát — a kihajtott ingek mellett néhány idegen vándor is üldögél ax idegeneket forgató' asztaloknaí —. megérezték a forró éjszakát és alkalmasint... új divatot kreáltak. Az előadói toilctte ugyanis a »nagyesléiyi* emlékek és a fürdőruh a i valóságok között révedezik, bizonytalanul, Azt hiszem, a strandon nagy feltűnést keltene és minden bizonnyal elvinné a palnib e a c h i nagy revü pálmáját. A homokban és a vízben kívánni, sem lehet ennél célszerűbb és alkálmasabb toilette-et, a cél: a napfényre vágyó testnek minél nagyobb felületét érje a kaliforniai napsugár... Bizonnyal alkalmas és célszerű kreáció, csak éppen a homok hiányzik és a medence, esetleg egy kecses és homorított fejes, — csak éppen az időnél van egy kis tévedés. Nyilván a toilctte a déli napfürdőre készült, most pedig éjfél mult öt perecet... És a pompás strandtoiletteben andalítóan szól a »Balaiajka*. De bocsánat, nincs semmi tévedés. A hölgyek ugyanis imádják a napfényt, legalább ls ezt mutatja válluk és hátuk nemes hajlata. Már régen napfürdőzhetnek, vagy éppen külön strand-Wvaccfénykezelést alkalmaztak, az egyik négerbarna, a másik i n d i á n v örőB. Gyönyörű színek, gyönyörű hátfelűletek. Nyílván az egész napfürdő ezért a pompás strandtoillete-ért készült, a kreáció vonalaiban pompásan érvényesül a nap behatása az epidermisz titkaiba. íme itt van a strandéjszaka Balalajka-szó ós Jazz-muzsika mellett, a technika legújabb remekmüve! Végül is elfogy a sláger szövege, most a recitativ következik zongora- és harmonikaMséret mellett, hódítóan. És a művésznő most fejteni kezdi a ritmust, majdnem azt mondhatnám, táncol a világot jelentő zongora-emelvényen. Ide nézz nagyvilági éjszaka, kihajtott ingű urak ós poros csizmás idegenek: tangó a legújabb biarrila-i strandtoillettebon... És a négerbarna vállak, az indiánvőröa hátak még meg is fordulnak, hogy jobban érvényesüljenek, Balalajka, óh! (Azt hiszem, zéróra után a Lokálból* egyenesen az újszeged! homokra indulnak.) (-r.) Biztosítson tiizhár ellen, hóra mefIrrOI! Vásárhelyi dolgok Él kell mondanom Újhelyi Jakab hódmezővásárhelyi földbirtokos esetét Fárí Pista héresgazdával. Annyi felületes variáción eseti át, bogy itt az ideje a véglegesítésének. Újhelyi igen népszerű, főleg jó gazda volt, baratságban az egész várossal, mert ha mulatni kellett, akkor is megállta a helyét. Egyszer nagy vadászatot rendezett, Szatbmáry Tihamér, Draskóczy Pali, Dosits, meg a többi gavallér, alig várták már a napot. A jó gazda huszonnégy órával előbb kiment a tanyára, hogy előkészítsen mindent, hiszen itt sosem szabad a vendégnek panaszkodnia. Estére elkészült a dolgával, lefeküdni korán volt még, hát pipaszó.mellett nekilátott egy kancsó bornak. Megitta a felét, nem ízlett. — Persze, persze, jött rá a titokra, nincs ostobább dolog, mint szólóban inni. Hol az a Fári Pista, jöjjön elő. Fári Pista a béresgazdája volt, megbízható jó ember, most jelentkezett, — Parancsol a tekintetes ur? — Ülj le, aztán tölts magadnak. Unom az ivást egyedül. A kancsó kiürült, de az utána kővetkező is, sok derűs szó esett, egyszer csak azt mondja Újhelyi, odakoccintva poharát a Fáriéhoz. — Szerbusz cimbora, az Isten éltessen. — Az Isten éltesse a tekintetes urat is — Nem ugy van az, hallod-e? Ha én azt mondom neked, hogy szerbusz, te is csak azt mondhatod nekem. — Hát akkor szerbusz, állapodott bele a béresgazda. Éjfélig eliddogáltak, majd lefeküdtek, hisz a tanyán korán kezdődik a nap. Hatkor, hogy megjelent Újhelyi az udvaron, már nagy munkában találta Fárit. — Pista te. kiáltott rá, gyere csak ide, igazítsd meg ezt a koesirudat, valami baja van. Jó van. Góbi, felelte a béres, mék mingyár. de várj egy kicsit, dolgom van az istállóban — Tán tanulnál egy kis tisztességet, Pista Hogy mersz visszategezni? — Hiszen megittuk az este a brúdert? — Ne legyél olyan szemtelen, az tegnap volt. de most jönnék az urak és már nem gilt. Fári áttolta a pipáját a jobb agyaréra, ktdüllesztctte a mellét. — De Góbi,- akivel én megiszom egyszer « brúdert, azt ugy ette meg a fene. Vásárhelyi történet ez is. Atyus már a nyolcvanadik évet taposta egész utcát elfoglalt a gyerekeinek, unokáinak, dédunokáinak serege, de ínég nem voll róla fotografia. Katonaviselt fiai több izbeti megengedték maguknak ezt a luxust s ugy meredeztek haptákban a képen, mint a sülthal. A női rész a kezét tolta előre, mert mit ér az egész kép, ha nem látni rajta a gyűrűket? Csak az Öreg makrancoskodott, pedig emberi számítással, akármekkora szeretet ve gye is körül, maholnap elmúlik s nem marad róla emlék. — Gyüjjék kend, atyus, a Piobnhoí. — Nem én! — De miért nem? — Csak! — így ment ez hosszú hónapokon át. Ha jókedve kerekedett az öregnek, lecsaptak rá nyomban, hátha beugrik, azonban egyre jobban fogyott az ugrási kedve. Nem is bántották, ha búslakodtak ls. De legalább azt tudnák miért makacskodik? Rendes helyen déli harangszókor ebédelnek, Ogy vasárnapon mégis fertály egy felé kerűt haza az öreg. Már aggodalmaskodtak, hogy baj érte a köpködőn, annál jobban megörültek a derűs ábrázatának. — Gyűjjék már atyus, szörnyen vártuk. Az öreg féloldalt billentette a kalapját — Tanáljátok ki, hol jártam? — Mondja szaporán. — Hát a Pólón zsidónál. Nagy szenzáció volt ez. körülfogtok kacagva, boldogan. — Mesélje, hogy volt, mi volt? Az öreg felhúzta a szemöldökét, két tenyerét kifelé fordította, a vállát ls megvonogatta, ugy mondta, mint ok! misztikumban él: — Nem éreztem én semmit . f o otpn