Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-20 / 164. szám

A jászkun statutumről döntenek a szegedi bíróságok Különleges bonyodalom válóper után egy dorozsmai birtok körül — Egy kun-leszármazott visszaperli a felesége nevére irt birtokrészt — Mit mond a kunok privilégiuma és mi az álláspontja a jászkun-jogról a bíróságoknak IOEI.MA G Y'AKÖR S i VASÁRNAP, 1941. JULIUS 20 5' (A DélmagyaTország munkatársától) Érdekes ügy kerül a bíróság elé a közeljövőben. A per egy dorozsmai birtok körül keletkezett, amelynek tulajdonosa nemrég elvált feleségétől ás az előbb felesége nevére íratott birtokrészt most visszaperli a •jászkun statútum alapján. Az ügy érdekessége nemcsak abban rejlik, hogy egy ritka jogi kérdés megoldására ad alkalmat, hanem abban is, hogy olyan ügyben kell döntenie a bíróságnak, amelyre vonatkozóan a perlő által hivatkozott jászkün statutum sem nyújt rendelkezést, A jászkun statutum Ha az ember a nemzetközi úton a dorozsmai földek mellett robog el, talán eszébe sem jut az az érdekesség, hogy cz a terület jogi szempontból teljesen különálló, az itt lévő földek birtoklása és öröklése* más jogi elbírálás alá tartozik, mint az ország más területén lévő birtokok. A dorozsmai földeknek, hasonlóan még néhány jászkürt településhez, külön öröklési jogrendje van: ez a külön jogrend az úgynevezett jászkun statútum. Hosszú idő óta képezi vita tárgyát a jászkün statutum létjogosultsága, jogászi törökben, részletes tanulmányokban foglalkozott a jászkun öröklési joggal a nemrég elhalt Tápai-Szábó László is. !Á jászkun statutum lényege az, hogy kimondja: nirtVs közös szerzemény. Vagyis a jászkun férfi és felesége a házasság alatt szerzett vagyonból nem részesül a házasfelek elhalálozása esetén olyan arányban, mint azt az egyébként érvényben lévő magyar törvények előírják, hanem a házasság alatti szerzemények a a férfi tulajdonát képezik, amelyből az asszony — ha a férj másként nem reildelkezett —, csak így gyermekresznyit kap a férj elhalálozása esetén. A jászkun statutum' kimondja, hogy:' „az özvegyasszony férjének halála után, ha a kereső férj másként nem rendelkezett, annak jószágában osak úgy fog maradhatni, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos, úgy, hogy ha ő meghalna, vagy pedig máshoz férjhez menne, a fekvő javak azonnal a fiakra szálljanak, ami illeti mindazonáltal a földbe fekvő summát és az Ingó jószágot, azokból az együttkereső özvegy maga jussához képest, t. i. a fiaival és leányaival egyenlő egy porcióból szabadon rendelkezhetik, sőt ha a férj minden mag nélkül meghalna s maga jószágáról másként nem rendelkezett volna; oly esetben, ahol L L semmi más maradék nincs, amelyet a jószág illetne, mint ingó, mind az ingatlan javak az életben maradott özvegyre tulajdonos jussal szálljanak, úgy, hogy ő azokról szabadon rendelkezhessék." A kunok Eszerint tehát a jászkun házasfelek között közös szerzemény nincs. A statutum a férj elhalálozása esetén dönt az öröklés kérdésében, de nem utal arra, ami a most felmerült jogi problémával áll kapcsolatban: hogy tudniillik ml történik, ha a férj nem hal meg, az asszony sem megy máshoz férjhez, hanem a házasfelek elválnak? Abban az időben, amikor a jászkúnok Magyarországon megkapták a maguk külön jogi területét, nem ismerték a válást. A jászkün statutum nem rendelkezhetett tehát ar. -q az esetre, ha a házasságot joghatályosan isíbontják és így a házasság alatt szerzett vagyon megosztása válik szükségessé. Ez a rendkívül érdekes jogi probléma kerül eldöntésre rövidesen a szegedi bíróságok előtt, A jászkün statutum alapján történő dontesek nem ismeretlenek sem a megver jo^'ászv'tá5, • sem pedig a társadalom előtt, mintegy tíz esztendeje híres ítélet született meg a. jászkun statutum alapján- A kérdés jogi szempontjának vizsgálata önként veti fel a kérdést, hogy személyi, vagy területi jog-e a jászkun statutum,vagyis hogy mindenkire érvényes-e, aki jászkun településen lakik, vagy pedig 'csak azokra vonatkoztatható, akik a jászkanok leszármazottai? A kérdés nyílt, döntvény ninös, az elvi hátározatok "csupán irányt jelölnek meg s így a bíró szabadon dönthet a kérdésben s Kelemen László mintegy 10 évvel ezelőtti hagyatéki perben elavultnak minősítette a .jászkunok különleges jogi helyzetét, a tábla azonban érvényben hagyta. A Kúria ezzel a koukrét esettel kapcsolatban kimondotta, hogy a jászkün jog területi és nem személyi jog• Ekkor született ruög az a híressé vált mondás, bogy „A Khönok nem kunok", vagyis, hogy a Kúria döntésével ellentétben 'csak a kunokra érvényes a statutym, de azokra már nem, akik nem kunok, csak kun területen lakunk, A jogi kérdés rendkívül bonyolult és meglehetősen zilált, a jogászok már régen foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a jászkun statutum ügyében végre teljesen lisztet helyzetet teremtenek. Kun Lászlótól a német lovagrendig A jászkun statútumnak igen érdekes története van. Ismerjük a magyar évszázadok történelméből azt, hogy IV. vagy Kun László királyunk minden szabadidejét szeretett kunjai között töltötte, különféle kiváltságokat adott ne•kik, így többek között azt, hogy a jászkunok letelepülési helyei elidegeníthetetlenek, vagyis el nem adhatók, el nem ajándékozhatok. A kiváltságok érvényességén nem változtatott az sem, hogy Kun László királyt szeretett kunjai ölték meg. Igy azután külön védett területen éltek ettől az időtől a kunok Magyarországon. Ahogy teltek az évszázadok, egyre szaporodtak az ország krónikájában a tetemes pénzt emésztő háborúk. A kincstár elszegényedett s az 1700-as évek elején már bekövetkezett az a Jogtalanság", hogy — amint egy régi okirat mondja — . x török háborúkban kiürült kincstár az elidegeníthetetlen jászkun területet eladta a német lovagrendnek 1702. március 22-éu 500.000 forintért. A jászkun terület eladása nagy felháborodást keltett a jászkunok között. Az eladást jogtalannak minősítették és rövid idő múlva mozgalom indult meg a jászkun területek visszavásárlására, redeinpíiójára. A mozgalom olyan nagy méreteket öltött, hogy maga a kincstár is jobbnak látta engedni a követeléseknek és az 1711. évi szatmári béke pontjai közé felvették azt, hogy ez a terület el nem adható. Ennek következtében a lovagrendnek, amely egyébként soha nem létezett földesúri jogokat kapott volna Magyarországon, elállt a vételtől. Az 1715. évben megszületett törvény elrendelte a jászkun területeknek a kincstár részére való visszaváltását és törvényileg biztosította a jászkunoknak azokat a régi jogait, amelyebet IV- László király ruházott rájuk. Kötelezte magát a kincstár, bogy az 500 000 forintos vételárat három év alatt letörleszti és ezzel megváltja a német lovagrendnek eladott jászkun területeket. A kiucstár azonban ebben az időben kongott az ürességtől. Az ország számos helyéről nem futottak be az adók, így például többek között Szeged pengő arany forint helyett halat küldölt fizeléslcéppen a kincstárnak. Ilyen körülmények között meg kellett laDolgozó cr számára pótolhatatlan veszteség, ha — különösen a nagy nyári melegben — munkakedve ellankad, izmai elernyednek és kimerültsége meggátolja munkájának elvégzésében. Hu karizmainkat, fejünket,' nyakunkat, homlokunkat a hűsítő, frissítő Diana sósborszesszel kenegetjük, verejtékező testünk lehűl, petyhüdt izmaink megfeszülnek, vérkeringésünk felélénkül, munkabírásunk megduplázódik. Egészségét féltő ember sohasem megy munkába Diana-sósborsztsz nélkül. Jeleidegi árak: I" pre ba eredeti közép | nagy p a i a c k 70 f. 1.20 P 3 50 P | (5.40 P lúlni a módját annak, bogy a jászkunok is megmaradhassanak eredeti kiilön jogaikban, vi* szont a kincstár is valamiképpen birtokába juthasson annak a pénznek, amellyel megválthatja a jászkun területeket a német lovagrendtők A jászkun parcellázás 1731. szeptember 26-án végre létrejött egy olyan ügylet, amely lehetővé tette, bogy a kanok .megszabaduljanak a lovagrendtől. Tekint tettel arra, hogy a kincstár nem tudta kifizetni a vételárat, átengedte a terület megvételét a Pesti Rokkantház Alapítványának. Ezzel a vétellel azonban borzalmas idők következtek a kunokra. A 'Rokkantak Házának Alapítványa sanyargatta a kunokat, különadókat vetett ki rájuk és éppen a terület külöu jogrendje alapján olyan külön rendelkezéseket léptetett eli tbe a jászkun területen, amely az adókivetés, az adóbehajtás és a földdel, jószággal kapcsolatos megterhelések légióját zúdította a jászkun lakosságra. Emiatt nem sok idő múlva .zavsrgás tört ki a jászkun területen. Olyannyira, hegy négy esztendő múlva Mária Terézia királynőnek már intézkednie kellett arról, hogy a jászkunok ruost már második birtokosuktól is megszabaduljanak. Mária Terézia 1745. május 6-án kelt királyi levelében 515.000 aranyforint megfizetése elleuében megengedte a jaszkunoknak azt, hogy a területet megváltsák, vagyis lehetővé tette a redemptiét. A júszkuuok kötelezték maguk, t arra, liogy a kincstárnak megfizetik az 515.000 aranyforintot. Ennek elérése érdekében elzaPosztós: magánnyomozó irodája ©ás-tite» is - Telesen 3-Ili-