Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-30 / 122. szám

A ICltumál-fibmá^ium diákjai sarát erejükkel, saiát költségükön felépítenek eyy i(Hn&adMt tanyai Uá&at Az építő diákok küldöttsége a polgármesternél (A Dchnagynr ország munkatársától) Csütörtökön délben négy lelkes fiatal diákarc jelent meg a városházán a polgármesteri várószoba ideges forgatagában — szokatlan kép az ügyes-bajos, hivatalos ügyeket végző emberek várakozóhelyén — Alelkesarcú, türelmesen várakozó diákokat hasonlóan lelkes tekintetű fiatal tanár vezette. Ültek csendesen, - várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Amikor megnyílt a polgármester dolgozószobájának ajtaja, Szekszárdi Boldizsár tanár és diákjai — négy diák a sok közül — illemtudóan járultak a podeszta elé es előadták, hogy a Klauzál Gábor-gimnázium fiatalságának nevében akarnak bejelentést tenni. Elmondották hogy az intézet tanulóifjúsága átérezve annak a csapásnak mérhetetlen súlyát, amelyet a vadvízáradás okozott tavaly ősztől az idén késő tavaszig a szegedi tanyavilágban, szerény erejéhez mérten felajánlja szolgálatát az újjáépítésnél. Ez az elhatározás már régi keletű, még a télen született meg eleven diákagyakban s alighogy megszületett, nyomban hozzá is kezdtek megvalósításához. Gyűjtési indítottak maguk között a lelkes diákgyerekek és a gyűjtést addig folytatták, amíg össze nem szaporodott akkora összeg, amekkorából szakértő véleménye szerint újjá lehet építeni egy szegény tanyai magyar árvíz által összedöntött házacskáját. A pénz öszszegyűlt s most fel akarják használni, de nem I úgy. hogy egyszerűen felajánlják az árvízká• rosultak javára, hanem — mint mondották — az újjáépítéssel kapcsolatos minden munkái maguk akarnak elvégezni. Bejelentették, hogy mihelyst végetér a tanév és megkezdődik a nyári vakáció, a diákok nem mennek a strandra, <j teniszpályákra és a szórakozás örömeit nyújtó egyéb helyekre, hanem kimennek a tanyavilágba és ott a saját erejükből, saját költségükön felépítik annak az árvízkárosultnak a házát, akit a polgármester a számukra kijelöl. Minden munkát maguk akarnak elvégezni, kezdve a vályogvetéstől az ácsmunkáig, természetesen szakértő mérnök és építőmester felügyelete és irányítása alapján. Amíg a munkát elvégzik, 25-ös csoportokban a honvédségtől kölcsönkért sátrak alatt kint laknak az építkezés közelében. Kérték' a polgármestert, hogy jelölje ki számukra, ki legyen az az árvízkárosult, akinek a házát felépítsék. Bejelentették, liögy amikor az építkezéssel elkészülnek, 100 pengő készpénzt adnak át az új ház gazdájának, hogy az új élet kezdéséhez legyen „alaptőkéje". Dr- Pálfy József polgármester meghatottan hallgatta a lelkes fiatalok bejelentését, megígérte, hogy rövidesen ki fogja jelölni azt a szegénysorsú, sokgyermekes tanyai kisembert, akinek a gimnázium ifjúsága segítségére siethet tanyaházának felépítésével. Sózod szalonna drágítása miatt 2000 pengőre ítélt a tOrrémjszéh egy sertésnagyhereskedOt A szálé a. bírsággá! ('A Délmagyarország munkatársától) Szigoíú pénzbüntetést szabott ki a szegedi törvények nzsörabírósága dr. Kovák Jenő törvényszéki tanácselnök vezetése mellett abban az árdrágitási ügyben, amelynek vádlottja Kopasz Lajos sertésnagykereskedő volt Kopasz Lajos ellen az ügyészség folytatólagosan elkövetett árdrágítás büntette, valamint árúelvonás símén adott ki vádiratot. A vád egyes megállapításai szerint Kopasz Lajos a levágott sertéseket a vágóhídon tárolta, illetve a vágóhíd hűtőházában raktározta el. A vágóhíd hűtőkamrájában többszáz mázsa sózott szalonnál is elraktározott és innen is adta el a szalonna egy részét a környékbeli henteseknek és mészárosoknak. Szeptembeü 3-án a vád szerint, amikor a városban alig lehetett szalonnát kapni, a sózott szalonna kilogramját a megállapított 1 pengő 85 filléres ár helyett 2 pengőért árusította. Ugyanekkor a katonaság is fordnlt szalonnáért Kopaszhoz, aki azzal, hogy a szalonnakészletét az egyik uradalom már lefoglalta és a 140 mázsa sózott szalonna szállításra vár, a vásárlást eszközölni akaró megbízottat elutasította. Az ügyben a törvényszék uzeorabírósága már többízben tartott tárgyalást. Kopasz Lajos tagadta, hogy árdrágítást követett volna el és ártatlanságát hangoztatta. Beck Aladár, a vágóhíd igazgatója vallomásában előadta, hogy Istentisztelet a zsinagógában péntek este fél 8 órakor. — ünnepi istentiszte- , let: szombat este *9 és vasárnap este fél 8 j órakor. Halottak emlékezete: hétfőn, reggel ; 14 7 és délelőtt 10 órakor. _ Templom diszité- . sére a virágokat péntek d. e. 9 órára kérjük | a dologról a vágóhíd portásától, illetve az egyik tisztviselőtől értesült Minden a vágóhídról kiszállított árnt és annak árát- elkönyvelik és így jöttek rá a drágításra. A kihallgatott mészárosok egyrésze határozottan állította, hogy két pengőért vásárolta Kopasztól a sózott szalonnát, nagyrészük azonban a feltett bírói kérdésekre nem tudott határozott választ adni. Megállapítást nyert a főtárgyalás 6orán, hogy a 140 mázsa tárolt szalonna már valóban szállításra várt az egyik uradalom munkásai részére. A bizonyítás! eljárás befejezése ntán Nagyághy Géza, a vadat képviselő ügyészségi alelnök és dr. Burget Béla védő felszólalása ntán a törvényszék Kopasz Lajost bűnösnek mondotta ki egyrendbeli folytatólagosan elkövetett árdrágítással való visszaélés vétségében és ezért húszpengőként egy-egynapi fogházra átváltoztatható kétezer pengő pénzbüntetésre és egyévi hivatalvesztésre ítélte. Az árúelvonás vádja alól ellenben a törvényszék a vádlottat felmentette. Az ítélet szerint bizonyítást nyert, hogy a sertésnagykereskedő a megállapított maximális ár túllépésével árusította a sózott szalonnát, az árúelvonás vádja alól azért mentette fel a törvényszék, mert a jelentkezőknek módjukban állott a szalonnát más kereskedőktől is beszerezni. Az uzsornbíróság az ítélethozatalnál tekintettel volt a vádlott büntetlen előéletére, vala mint egyéniségére és arra, hogy a példás, kétezerpengős pénzbüntetéssel a további drágítás tói vissza lehet tartani, Az ítéletben mind az ügyészségi alelnök, mind a vádlott mecuvuarodott időnként megismétlődik a régi paeaw> hogy a tisztviselők udvariatlanok a közönséggel, megvárakoztatják, kurtán bánnak ve* le. Szó sincs róla, akad ilyen példa is, nébs egeszen apró szentségek túlságos fontosságú1! tulajdonítanak önmaguknak, hogy vissza ® I köszönjenek, arra meg éppen tanfolyam* kellene nyitni, — a valóságban azonban inás' kóppen van ez. Milyen rengeteg türelem keb néha hozzá, hogy a hivatalnokember meg h*' ja őrizni a nyugalmát 1 Ennek tipikus péídá; ját mesélte el nekünk mostanában valakJ szemtanú. Hallgassátok mély figyelemmelEgy asszony céklézik a városháza folyó60' ján, bizonytalanul nézeget az ajtókra, az e®' berekre, mig valaki megkérdi. — Kit keres néni? — A bírságot kittem megfizetni, meri a3" i gyon zaklatnak már érte. — Miféle az a birságl — En biz nem tudom. — Tudnia kell, mert csak ugy levegőbeuC® bírságolnák meg senkit. Elkövetett valáw'" 1 — Soha én vi lagcietemben, riadoz a Az érdeklődő hivatalnok egesz nyugod'na®" got stimmel. — Edes ncni, beszéljünk magyarul cs desen. Hová akar maga menni? — A bérházba. J — Akkor rossz helyen jár, meri ez a T rosháza. — Tudom én azt, de odaát azt mo.<dt8K| hogy ide jöjjek. —" Melyik hivatalba? I — Azt nem mondták meg, csak elküldtek (Ahá, gondolja a nagyérdemű közőnsé& akinek szemeben a páriasorsu ember w'" goromba, igy labdáznak a szegénnyel. Ázom® tartsunk sort a gondolkozásban.) I — Meg tudjak mingyárt, hová tartozik maga ügye. Mutassa az irást — Melyiket? .. — Azt a bizonyosat, amelyikre rái*3 * hogy büntetést kell fizetnie. Mennyit is.2 — Nyolc pengőt. — Hát azt mutassa. Ingerülten kapja fel a fejét — Én nem kaptam semmiféle irást. t Már egész kis sereg hallgatja a diskurzus csupa mosolygó arc. Egyedül a tanyai *s?lfL nyé konok, mintha a boszorkányégétés j" j„ leurnát készülne megünnepelni és a hivat3 noké tuifeszült, szinte vibráló, pedig akipJ, ban véve köze sincs az ügyhöz, csak jót aka tenni az eltévedt tanyai virágszállaL ^ — Az Isten áldja meg, fakad ki, de mindig türtőztetve magát, akkor honnan hU ja, hogy megbüntették? Rendben van, az 0 felől fogalma sincs, ártatlan. Mindnyáj^ azok vagyunk. Megesik mégis a baj ebben, nagy világtolongásban. De bonnan tu%. hogy éppen nyolc pengőt kell fizetnie? Ja el hamar, mert erős a gyanúm, hogy Ty lami lelketlen ember felültette ebben a p3fit munkaidőben. -Ki mondta, hogy fizetnie k® — A rendőrök járnak a nyakamra. kf — Csak ugy szóval? Cédulát sose boz^ Erre feleljen. 0 A szüle sarokba van szorítva, forgat j3 9 nyakát, azonban akármennyire is spórol]3 szót, amit odahaza ugyancsak bőven ®rf® kinyögi dühösen. — Hoznak, mért ne hoznának? — Egyet mutasson belőlük, hol van? — A fene tartja meg, elhánytam vala"10^ nyit. ^ — Akkor most szépen menjen haza, k ^ se meg és tanulja meg, hogy semmit serns bad elhányni. ^ A hivatalos ember ezzel otthagyta az zont. de én utána kullogtam. A ,h"snf a főpénztárivá, számtalan szoknyáját „etorgatta s egyiknek a zsebéből kivett egy r csétes irást. Ugy dobta oda mérgesen. . — Ezt a kis büntetést jöttem megfj^1 t0jt Hol a bölcs, aki megmagyarázza, ®'rebpf jó az egész jelenet? Továbbá, hogy még iskolára, nemkülönben másfajta kitanít" tatásokra van szükség? Toudode Alkoholmentes éttere Deák Ferenc u. 24. sz. DJv (Aradi-utca sarok). Elsőrendű, tisztán ^^r' lek. Abooenseket vállalok ben (étkezésre es „, désra és esetleg házhoz szállítva mérsékelt olcsó menfirertdszer. 50 éves szakmabeli kér'teljes garanciát nyújt. Szives pártfog34 ^ liflotl v*-ét0