Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

XngliáHan az idén nem a gólyahíí virágzása, a fecskék érkezése jelezte a tavasz közeledését, hanem az a több tízmillió röplap, amelyet a kormány osztoít szét a szigetország lakói között e amelyekben mindenegyes polgárnak kötelességét és magatartását írja elő arra az esetre, ha német részről megkísérelnék Anglia ellen az inváziót. Minél mélyebben lábalunk bele a tayaszba, annál inkább számolnak angol részen az invázió lehetőségével. Nem igen tudunk elképzelni 'Angliával kapcsolatban most időszerűbb könyvet, mint amely 1938-ban, jóval a mostani háború előtt jelent meg a londoni könyvpáaCon „EnglancTs years of clanger" (Anglia veszedelmes évei) címen Paul Frischauer, a könyv írója ebben a megjelenésekor kevés figyelemre méltatott könyvében többszáz oldalon megírta Anglia válságos helyzetét az 1792 —1815 évig terjedő körszak alatt, amely a francia forradalomnak az európai koalíciós és reakciós hatalmak felett Valmynál aratott győzelmével kezdődött, Napoleonnak egész Európa, de különösen Anglia elleni háborújával folytatódott és akkori új európai rendet megteremtő 1815 évi bécsi kongreszussal ért yéget. Sokszor és sokan megírták, feldolgozták a modern Európa e mozgalmas korszakát, amelyről Göethe a Valmy-i kanqnád napján, 1792 február 1-én írta naplójába; A világtörténelem új korszaka kezdődött titen a napon és helyen. És mi kortársak elmondhatjuk, hogy jelen voltunk születésénél." Felvonulnak a kortársak Frischauer könyve ezért tarthat külön érdeklődésre 6zámot, mert egészen újszerűen világítja meg az akkori eseményeket, ö maga teljesen háttérbe szorul és az akkori kortársakat szólaltatja meg beszédeikben, levelezéseikben, újságcikkeikben. Ezeket a jórészt kiadatlan leveleket, újságcikkeket, parlamenti felszólalásokat sorakoztatja fel egy-egy esemény körül, úgy hogy valóban az akkori emberek gondolkodásmódját, aggodalmait, terveit adja viszSza, a kor legszorosabb értelmében újra életre támad előttünk. Azt mondhatnánk, hogy hallatlanul érdekes és izgalmas forgószínpad ez a könyv, amelyen a történelem által megírt színdarabot játszanak le újra a szemünk előtt kor;hűjelmezben, ideg, hús és vérvalóságukban, oemcsak a főszereplők; Robespierre, Napóleon, Fitt, Nelson admirális, 7. Sándor cár, Metternich, Talleyrand stb., stb., hanem előttünk nyüzsögnek e forgószínpad jeleneteiben a történelem nagy krematorinmában rég elhamvadt névtelen statiszták; az utcák, a gyárak, a harcterek népsége, katonasága, elfelejtett szeretők, kulisszák mögött rejtve maradt cselszövők, mindennapi életükért remegő kisemberek. Nem Earlye, vagy Michelet káprázatos stílusú, a történetíró, rendező és fegyelmező erejével összefoglalt leírását kapjuk ebben a könyvben, Eanem szétfolyó, de véresen igaz és megrázóan Realisztikus Comédie Humaine-t, nem a nagy Rsaták David-fresTcót, hanem a történelmi időkken is egyszerűnek megmaradó emberi szívek Mozaikját. Frxstíhanel', mint könyvének címéből Is kiürül, Angliát állítja ennek a viharos korszakiak középpontjába, azért, mert Anglia akkor ^Ppúgy mint ma, történelmének legsúlyosabb Válságát élte át. Az 1802. évi, amiensi béke röJdd fegyverszünetétől eltekintve 23 évig élethalál harcba bonyolódott a forradalmi FranÜdórszággal, majd Napóleonnal, 1805 után pcnéhány eveit keresztül az egész európai ^linensscl. • Ezen a helyen Ismertetni kívánjuk az AnWí. és Franciaország között lezajlott éleffeKalálra szóló küzdelemnek azokat az ismeretlen részeit, amelyekről a nagytörténelmi könyvek és lexikonok nem igen beszélnek. Először Napoleon trón ja jutásáig lezajlott küzdelemnek egy-két emberi dokumentumát kívánjuk felemlíteni Frjsehauer könyve alapján. Kevesen tudják ugyauis, hogy nemcsak a Császári .Franciaország idején tervezett Napoleon inváziót az angol partok ellen, hanem az első ilyen terv a forradalmi Franciaországban szüleiéit meg a direktórium alatt. Az első DQnkirchen Alig tört ki a háború, Franciaország és Anglia között, az angol alsóházban aggodalmas felszólalásokban szóvátették, hogy a francia forradalmi propaganda igen nagy hatást gyakorolt bizonyos angol rétegekre, elsősorban a munkásságra, Wiltham képviselő 1793 februárjában többekközött ezeket mondotta: „Az egész ország tele van elszédítő nyomtatványokkal. Tudom, hogy bizonyos londoni személyiségek állandó összeköttetést tartanak fenn Párissal. Céljuk, hogy szétrombolják jelenlegi kormányformánkat. Minden városban, minden faluban, sőt minden házban ottvannak e tiszteletreméltó gentlemenek ügynökei, akik mindent jól előkészítettek a btítt alkotmány fokozatos aláaknázására." A brit expedíciós hadsereg nem 1910-ben Flandriában volt kénytelen először visszavonulni Európából szövetségeseinek oldaláról, bauem már 1793-ban Hollandiából. 10 ezer főnyi expedíciós hadsereget küldtek ki koalíció megsegítésére a yorki herceg vezetése alatt, de a brit tábornokok akkor szárazföldön mit sem értek, úgy, hogy Pitt elkeseredetten, de jogosan kiáltott feli Nekünk nincsenek tábornokaink, Csak v örösnadtágos vénasszonyaink." A hollandiai Hrit expedíciós hadsereg oly siralmasan szerepelt, hogy az angol gyerekek sokáig énekelték a „The famous Duke of Yorkf kezdetű gúnydalt erről az expedícióról. Az angol parlament e Csúfos kudarcba fulladt kaland után nem vetett véget a háborúnak, csak más fegyverekkel kezdett harcolni: ólomgolyók helyeit arany golyókkal. Pitt egyWIESNER I o í o r ló WIESNER Aotor megftíiíiafó WIESNER / ItHlor olcsó WIESNER A n f o r í ó WIESNER Au or iiiegAIfliaio WIESNER Aiifor olcsó DfiCMAGYARORSZAG VASÁRNAP. 1941. ÁPRILIS 13. szerűen kicserélte a kontinentális hadseregeket. Berlinben szerződést kötött a poroszokkal, amelynek értelmében Anglia kötelezte magát, hogy 50 ezer font szubvenciót fizet a porosz csapatok fenntartsásáért, 300 ezer fontot a mozgósítás költségeiért és 100 ezer fontot a háborús kiadások fedezéséért. Az alsóházi ellenzék ellene yölt a háborúnak, De nem azért, mert kevésbbé gyűlölte a francia forradalmat, hanem azért, mert nem akart adóemeléseket. (A mostani háború is azért érte katonailag felkészületlenül Angliát, mert sajnálták az adóprést megindítani hadi' kiadások céljaira.) A háború nemcsak azért kezdődött Angliára nézve szerencsétlenül, mert a yorki herceg nem értett a hadviseléshez, hanem mert a világhíres brit flotta kénytelen volt az akko? még ismeretlen Buonaparte Napoleon ágyúinak tüze miatt elmenekülni a toulöni kikötőből és így Cserbenhagyta az ott harcoló francia royalistákat. (A namsosi visszavonulás Norvégiában!) „Nagybritannia sok helyen sebezhető'4 Hogy Anglia már a kezdet kezdetén súlyos helyzetbe került, igazolja az alábbi bizalmas levél, amelyet lord Stanhope, Pitt miniszterelnök sógora irt 1754. decemberében egy barátjának; „Nagybritannia sokféle ponton sebezhető, úgyannyira, hogy a helyzetkép riasztó. Az angol flotta annyit dicsért fölénye nincs többé! üj flottát kell teremtenünk!" Ennek ellenére az angol flottának sikerült elfoglalnia a franciák tengerentúli gyarmatainak nagyrészét. Ezért irta akkor ennek hatása alatt elkeseredetten egy francia újságírói — Szárazföldi hadsereget lehet lelkesedéssel teremteni; a vitézség pótolhatja a tapasztalat és szám hiányát. Azonban a hadiflotta hosszú gyakorlat és tanulmány eredménye . . . Anglia uralkodik a tengereken . . . Chattam mondotta, hogy a tengeren nem lehet elsütni egyetlen ágyút sem Anglia engedélye nélkül. Ennek az állapotnak meg kell változnia — mondja a francia újságíró és írja tovább a következő, a már Olasz és német sajtóból jólismcrt mondatokat; — A szabadság éppúgy nem tűrhet rabszolgákat a tengereken, mint a szárazföldön- Azért adott nekünk talán a természet kikötőket és tengereket és mindent, ami a hajóépítéshez szükséges, hogy függő helyzetbe kerüljünk Angliától? Azért vannak talán erdeink, harcos katonáink, ügyes tengerészeink, hogy a londoni bankárok és kalmárok zsarnoksága alatt senyvedjünk? Szabadítsuk fel a tengereket e kalózok alól, ezektől az emberkereskedőktől, e gőgös szigetlakóktól, akik azt merészelik állítani, hogy őket illeti meg a kereskedelem és a tengerek feletti uralom monopóliuma. Franciaország el is határozta, hogy mindenekelőtt (éppúgy mint Németország is) Anglia ellen folytatja az életre halálra szóló karéátHa elolvassuk a Robespierre ék nemzaü konParragi György: Az első Dftakircfaentől az első inváziós tervig HUNGÜRIÜ GRILL^H -BEN húsvét vasárnap és hétfőn délután 5 őrétől 7-íg ícadCíatón cs tánc Szolid családi nfüsor!