Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-24 / 92. szám

Szegedhez csatolta a földművelési miniszter a horgos! 3500 holdas paprikatermö teriiletet B szegedi vegyltisérlefi á omás kirendeltsége! állít fel Horoson (A Délmagyarország munkatársától) A Bácska felszabadításával a magyar paprikatermelő terület is megnövekedett. Horgoson és környékén 3500 katasztrális holdon intenziven termeltek paprikát, évenkint 1(50—170 vagon őrlemény került értékesítésre. A Délvidék visszatérésével egyidőben megtörténtek az előkészületek, hogy a hörgosi paprikatermelést bekapcsolják a magyar szervezetbe. Ennek a feladatnak az elvégzésére Szanyi István, a szegedi vegykisérleti és paprikakisérleti állomás vezetője kapott megbízást a földművelésügyi minisztertől. Szanyi igazgató már lefolytatta a napokban az előzetes tárgyalá. sokat, a jövő héten újból Horgosra utazik, felveszi az ottani paprikakészletet és a termelőkkel, kikészitőkkel, valamint a paprikakereskedökkel folytat tanácskozásokat, hogy a horgosi paprikatermelést bekapcsolja a magyar szervezetbe. Az előkészítő tárgyalásokról Szanyi István kérdésünkre a következőket mondotta: — A horgosi mintegy 3500 holdat kitevő paprikatermö területet a földmüvelésügyi miniszter a szegedi kerülethez csatolta. A szegedi vegykisérleti állomás rövidesen Horgosra kirendeltséget állit fel. Horgoson és környékén főképp a szegedi csipős paprikát termelik és 14 paprikaőrlőmalem dolgozik nyolcvan kőpárral. A horgosi paprikatermelők kivétel nélkül magyarok, a minap küldöttségileg kérték nálam, hogy mielőbb kapcsoljuk be őket a jól bevált magyar értékesítési szervezetbe. mert eddig nem volt biztosítva a megélhetésük. A magyar értékesítési szervezet most a legrövidebb idő alatt kiépítjük Horgoson, az ottani paprikatermelés a legszorosabb kapcsolatba kerül a szegedivel. UanCf&t öuifn fogadta a% utcákon a fény* ptMwiefyél Tanulságok a vaksötét éistzakáklöL (A Délmagyar ország munkatársától) Szinte ünnepi eseménynek számít, hogy ismét kigyúltak a város fölött az éjszakai fények és újra világosak lettek az utcák. Valami eddig nem ismert, relatív boldogság töltötte el a szíveket, a fény premiérjén még a késő éjszakai órákban is feltűnően sokan rótták az utcákat és hangosan hálálkodtak minden dolgok jórafordítójának azért, mert megszűnt a sötétség és nyugadtan hajthatjuk álomra fejünket: a szelíd villanyfény őrködik az éjfélután elcsöndesült utcákon jól kiérdemelt álmaink fetett . . . Két hétig tartott a légvédelmi elsötétítés • ez alatt a két hót alatt a történelem meghozta számunkra az igazság ujabb hajnalát felvirTait a fény bácskai testvéreink felett és viszszatértek újabb, 22 esztendő előtt jogtalanul elszakított területeink. Két bét nem nagy idő, különösen ha azokra a világvárosokra gondolunk, ahol már másfél-két esztendeje örökös sötétségben élnek s légoltalmi óvóhelyen bálnak az emberek . . . Különös kegyelme hát a magyar sorsnak, hogy ilyen rövid idő alatt jelenhetett meg ismét a fény éjszakáink fölött és a magyar kedély elpnsztíthatatlanságáhóz tartozik, högy ma már szívesen tréfálkozunk a sötétséggel s derűsen tekintünk vissza az elmúlt két hét borús éjszakáira . . . „Sötét van, ne*n tátok . . Amikor a jótékouy holdfény széthintette sugarát a város felett, még csak elviselhető volt a botorkálás az éjszaka óráiban. Sőt, akadtak olyan romantikus lelkek is — ilyenkor, tavasz idején, hogyne akadnának! —, akik örültek a regényes, andalító homálynak, amely jótékonyan kegyébe veszi az andalgó ifjúságot és sok mindent eltakar . . . Sók kedves, derűs ée sok elgondolkoztató megjegyzést hallott a légvédelmi lámpa kékes fénykévéje mellett bátran haladó éjszakai Sándor az elsötétítés ideje alatt. — Olyan sötét van, hogy ha valaki pofonvág, azt sem tudom, kinek köszönjem megl — magyarázta a Kigyé-utca sarkán egy cinikus férfihang. Bátor Cinizmusával bizonyára imponálni akart társnőjének, aki viszont esdeklő, ijedt hangon kérlelte: - Gyújtsd már meg azt a lámpát, nem merek lelépni a járda széléről. Amilyen szerencsém van. a kanálisba szorul az új cipőm sarka . •. Mondanunk sem kell, hogy ez a panasz olyan éjszakán hangzott el a sötét némaságban virrasztó emeletes bérpaloták árnyékában, amikör nem működött a jótékony holdvilág és áthatolhatatlan feketeség terjeszkedett az utcákon. A vadonatúj cipő sarkát pedig méltán féltette az ijedthangú hölgy, hiszen oly nehezen harcolta ki Cipőutalványát, sőt az utalvánnyal kapcsolatos háztűznéző alkalmával fel is fedezték zsírkészletét és liszt-tartalékát . . . Leverő a sötétség — most tudjuk csak — esős éjszakának idején. Ilyenkor aztán szeszkedvelő polgár legyen az, aki humort mer csillogtatni, miközben kalapját leszeli fejéről valamely sötétben bicikliző siheder gonoszul előrenyújtott karja, az átjárónál pedig egy békésen szunyókáló konflisló álmát zavarja meg, amikor keresztülbukik rajta . . . — Sötét van, nem látok, gyere bábám, gyújtsál világot! — énekelte egy határozottan borízű hang, valahol a Rudolf-tér tájékán, pontos helyszíni rajzot azonban nem áll módunkban nyújtani, mert halvány, pislákoló fogalmunk sem volt, hogy a Klauzál-tér felé, vagy a Dóm-térre visz botorkáló lábunk. Persze, a fent nevezett Baba őnagysága nem sietett azzal a lámpagyujtogatással. Légvédelmi ügyeletes volt bizonyára valahol a Felsővárosban . • A „Pompeji végnapjai" kedvenc ifjúkori olvasmányunk volt, élénken emlékszünk tehát arra, hogy Nydia, a vak virágárusleány vezette ki a hamuesőbe burkolt, pusztuló városból Glaucust, a keresztény nemesurat és szerelmét, a szépséges Yonet . . . Ugyanis az orrukig sem láttak, — no nem a szerelemtől, csupán az ítéletidő vaksötétjétől. Ez a jelenet jnott eszünkbe valamelyik éjszakán, amikor a Dugonics-téren előttünk botorkálók a vakokra emlékezlek: — Istenem, milyen szomorú lehet a vakok élete. Most tudom vsak, hogy sötétségben élünk . . . Arra gondoltunk, hogy ilyen komoly idők esetén csakugyan példát kell vennünk a vakoktól, akik befelé néznek és látnak a akik ki tudják vezetni a látókat a pogányság, szeretetlenség, megnemértés Szodomájából . . . világossági szabb idő óta nem mozdult ki. Betegágyánál F ízben megfordult Albrecht királyi herceg és v sége is. A betegségben az elmúlt Hetekben l0, szabbodás állott be kezelőorvosa, dr. B uk" vinszky László naponta többször is megfot^ a nagybeteg ágyánál jJ( Szerdán hajnali 2 órakor állott be a kft* hozzátartozói értesítették orvosát, mire azonljV a kezelőorvos megérkezett, özvegy Bocskay ^ láné már halott volt. A halálesetről értesitet'* dr. Acs Sándor kerületi tisztiorvost is, aki "e , sokkal később megjelent a halottaságynál. A lálesetröl Sepess Mihályné Bocskay Emma ^ iratilag értesítette bugát, a királyi herceg3?, szonyt, aki szerdán délután 2 órakor gépko^V megérkezett Szegedre és azonnal édesanyja ha' taságyához sietett. Intézkedésére édesanyja a testét még a délután folyamán elszállították a belvárosi temető halottasházába, ahonnan 10 ' örök nyugalomra helyezik pénteken. , Bocskay Béláné férjével, két fiu és két gyermekével együtt az 1920-as években Dél*'3 y ről menekült Szegedre. Férje gépész volt- elő^l, az egyik szegedi gyárban működött és a Boc-^i család a Margit-utcában lakott. Később a utcában cs»ládi házat vettek. Itt érte 10 e»*te0% vei ezelőtt férje halála. Három esztendővel ^ előtt az özvegy a Batthyány-utcába kött6^] ahol a 4 szám alatt vejével, Sepess Miháliy3' leányával lakott, özvegy Bocskay Béláné betegségére való tekintettel az utóbbi évek 3 ^ teljesen visszavonultan élt Batthyány-utcai sában. Egészségének helyreállítására mindért ^ követtek, betegsége azonban annyira előre"^, dott volt, hogy gyógyítani már nem lehetett, s , dán hajnalban bekövetkezett halála. ^ll , A lesújtó haláleset miatt Szegedre ér Katalin leánya, a királyi hercegasszony. A után folyamán fogadta Bakó László reform lelkészt" A késő délutáni órákban a gyászoló ci J gyászjelentést adott ki. Az elhunyt aTÍaS^,5|-A leányai: Albrecht királyi herceg felesége B(X(jíí: Katalin, Sepess Mihályné Bocskay Emma & Bocskay Károly, Bocskay László gyászolj3*" $ , A temetés időpontját április 25-re. P«5°te* után 4 órában állapították meg. A holttestet 3 ^ városi temető halottasházában ravatalozik.^ ahonnan pénteken délután a református ^ szertartása szerint helyezik örök nv^gal0,l, Most tudjuk igazán, Hogy 5sak relatív bro' mök léteznek ebben a hús világban. A fétWi az éjszakai szelíd lámpafényt sem tudták ífj^j kelni addig, amíg nem tapasztaltuk ki saj»» bőrünkön, orrunkon, legjobb esetben öipő0*' runkon, hogy mi az az egyiptomi sötétség • •« Bezzeg, felderült most a lelkünk, amikogj \ mondta az Országos Légvédelmi Parancsnok ság, hogy „Legyen világosság" és lön vüiSfá*', ság . . • Moziból, színházból jöttek az embere* s ahogy kiléptek a régi, barátságos, bár netf túlságosan nagy fényben úszó szegedi utcákra ilyen felkiáltásokat, sóhajtásokat lehetett bal' lani: — Hála Istennek, högy ezt is megértük! — Végre ismét világosság van! — Már el se hiszi a szemem, hogy villaof fényt lát! — Hála Istennek, hogy ismét látunk! A Belvárosi Mozi előtt egy jókedvű, tóiból dog fiatalember, szemünk láttára hajította ® kék celofánnal burkolt fényű, légvédelmi lámpáját és olyan nagyot kurjantott a esm* gok alatt szelíden himbálózó ívlámpák fe™ hogy talán még a GönCölszekéren is megba lották... (-'jj [ Meghalt özv. Bocskay Béláné, Albrecht főherceg feleségének édesaMfi' (A Délmagyarország munkatársától) Hoss**? szenvedés után szerdán hajnalban 61 éves koráj^® meghalt özvegy felsőbányai Bocskay született Farkas Eszter, Albrecht királyi beA** feleségének édesanyja. , , özvegy felsőbányái Bocskay Béláné már ) óta súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szeD^i ^ dett. Batthyány-utca 4. szám alatti la kásáig ahol idősebb leányával, Sepess Mihályné kay Emmával és vejével együtt lakott, már A Budapesti Nemzetközi Vásár féláru utazási igazolványai f, ES®