Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

6 • DÉLMAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1941 ÁPRILIS ia rA termékeny munkásság eredménye niajdnem minden esztendőben egy-egy új kötél, van olyan év, amikor kettővel lép a könyvpiacra. 1902-ben jelenik meg a Vizenjárók és két kézi munkások, Szegeden, Engc! Lajos kiadásában. 190I-ben a Gerendás szobákból Budapesten, Singer és WolfSernél; 1005-ben a Förgeteg János, mint kö/,erő és a Jegenyék alatt második kiadása ug" mott, 1907-ben a Különféle magyarok és egyéb népek, 1908-ban a Napos tájak. 1910-ben a Homokos világ és a Ne engedjük a madarat •s más holmik, I9lt-ben a Bazsarózsák és 1913-ban az Egyszerű emberek, ez utóbbi az Élet kiadásában. Tíz esztendő alatt kilenc új könyv, az iró egyenletes termő erejéuck beszédes bizonyítéka. A V 1zenjárók és két kézi munkások új tartomány hódít meg a Tömörkénv-birodaiomnak: a tiszai hajósok külön világát, amelynek gondjait és örömeit, munkáját és pihenőjét annyi szereteti el és megértéssel rajzolja az író. ' Ebben a kilenc könyvében egészen kifejlő'dik' és megállapodik Tömörkény művészete. A novellából egyre inkább a rajz felé halad és inkább a régi kötelek egy-egy kiválóan sikerült elbeszélő remekeit tnenti át az új kötetekbe, de új »mesét« már nem igen akar mondaai. A meséhez való kedvet egészen és tökéletesen a rajzolás öröme, az élet és világ (valóságának ábrázolása váltja föl. Tömörkény művészete olyan ezekben a fKSnyveiben. mint a nagy magyar Alföld, egyenletes síljság, amelyen a dolgok látszólagos egyformasága azok végtelenségét és maradandóságát érezteti a szemlélővel. Tisztaság 'és világosság mindenütt, semmi nyugtalanság /és semmi bizonytalanság. Ebben az íróban — éísí pillanatra talán különösnek tetszik ez a megalapítás — nincsen semmi irodalniárság. -Pedig úgy igaz, hogy soha sem szegődött iroí'dalmi irányokhoz;, mozgalmakhoz és éppen olyan távol tartotta magát áz akadémikusoktól; mint a forradalmároktól. Olyan egyszerű jéS igaz a müve, mint maga a természet Még csak a népiességet se keresi, vagy csinálja, számára az nem izmus, hanem élet. Ha soha semmi se látott volna tőle nyomdafestéket, "akkor is a legelső elbeszélők egyike maradt volna. Mert az ő írásait olvasva, akár vezércikk az, akár tárca, akár komoly, akár tréfás, mintha az élő hangját hallaná az ember. Meleg, bensőséges hangot, mely egyaránt megragadja az értelmünket és a szivünket. Tömörkény nem tud, nem is akar mesélni nekünk', mint Jókai, akinél az egész világ és minden ember egy keleti ópiumálom fantasztikusan színes ködébe olvad át. Tömörkény nem anekdotázik, mint Mikszáth, aki alakjait jós történeteit a maga bölcsessége és elmésség? pórázán vezeti, Tömörkény nem novellázik. mint Gárdonyi, aki a tanító körülményességével bogozza a szálakat Tömörkény be»zíl. .Semmi sincs tőle távolabb, mint a mesemondás. Egyenes és józan szelleme nem bízza rá magát az anekdota fordulataira és csattanóira. És a novella se az a köntös, amelyben otthonosan is kényelmesen érezhetné magát. A novellában mindig van valami kitalálás, valami kikerekités, valami költés, valami különös: Tömörkény esak azt mondja, áruit lát és csak úgy mondja, ahogy látja. Ez az ó erőssége és biztonsága. Semmi romantika, semmi » népszintpű vasárnapi sallangjábó] és sújtásáhól, kikészített és megrendezett hangulatából. Nem volt még eddig írónk", aki annyira egy lelt volna az alakjaival, lélekben, sorsban és szemléletben, mint éppen Tömörkény István. Hogy Intellektusa magasan fölötte állott Halbőr Förgeteg Jánosnak, ez a dolog érdemén nem változtat. Jókai Mór a komáromi tiemcs patríciusnak mist egy atyai szeretetével nézi a magyar föld népét a Fabula Jánosokat, valami földesúri fölény érződik ebben szeretetben a fölszabaduló jobbágy iránt. Mikszáth Kálmán is fölülről szemléli a kis embereket, valahonnan az Országos Kaszinó vagy a Tisztelt Ház magasságúból és távolságából. Gárdonyi Géza a tanítói tekintély tisztes distanciáját őrzi meg miudig a néppel szemben. Tömörkény ellenben ott üldögél a maga mintáival és alakjaival a söntésben, ott áldogál mellettük a rakparton és ott bandukol közöttük a jegenyék alatt. Ez a szinte páratlan beleérzés és veleérzes az ő emberi és írói nagyságának alapja, ereje, ez teszi kivételes eredetiségét. A magyar géniusznak kétségtelenül egyik lcgcsudálatraméltóbb és legmaradandóbb hódítása ez a mi Tömörkény Istvánunk, aki Sleingassnerből válik lelki kincseink, örök értékeink és büszkeségeink egyikévé. Mert a lélek a fő, az a fontos, az a szellem, amely teremt és elevenít. Az Ur 1 el k e I e b ég v a 1 a a v rz e k f ö 1 öt t és a magyar Tiszának vizei fölött Tömörkény lelke lebeg, megszentelve a földet és folyót, amelynek érintése a művészet tiszta, derűs magasságai-, ba emelte. Milyen magyar például a Gerendás szobák és Napos tájak írójának tartózkodó szemérme a szerelem dolgaiban. Az élet és a munka komolyságának és nehézségének mély átérzése es ájlátása nyilatkozik meg ebben, hiszen igaz, nniit a magyar Arany az angol költő tolmácsaképpen mond: Zsák a foltját lelie meg, Jancsi Pannit nyerje meg, de, emberek, .erről nem muszáj annyit beszélni és az írónak vannak még más mondanivalói is, kivált a magyar sors válságos fordulóinál. Vannak, akik a nagy oroszokkal (Gogol. Tolsztoj, Csehov. Gorkij) hasonlítják minduntalan össze. Mindenesetre ezekhez áll a legközelebb. Lélekben rokon velük az igazság alázatos és buzgó keresésében és a tiszta, mély részvétben, amellve] nézi és becézi alakjait és sorsukat. De sokkal férfiasabb keményebb kiállású és kedélyesebb természelő ezeknél a többnyire misztikumba tévedő és túlzásokra hailó nagv orosz lelkeknél. Maga bevallása szerint a három amerikai humorista (Bret Harte, Mark Twain és Aldrieh) fel • kább hatott rá, de ezek is csak az indulásnál Tömörkény talán soha éleiében nem írta le ezt a két szót. hogy emberi szolidaritás de mindegyik sorában ezt szolgálja, ezt vallja, ezt akarja. Mennyi gyöngéd, fneleg együttérzéssel viseltetik kiváltképpen azok irányában, akik erőtlenek és védtelenek. Az állatokat és a gyerekeket hogy ajnározza. hogy babusgatja, hogy öleli magához Írásaiban ez a nagy, ez a jó ember, A nincstelenek sorsát mennyire szívén viseli, mennyire vállalja velők a testvéri és bajtársi közösséget! A magyar földmives szegénységének legnagyobb írója Tömörkény, Egészen a tolsztoji evangeliuni szellemében való az a tanítás, amelyet Megállás közben című rajzából Hódi bácsi, az ősz tanyai ember hirdet a közönségnek a dorozsmai fürdőben; A munka, a munka... fogatlan koromtól fogatlan koromig az egész élet — munka! Ez a cél, ez a testvérisülés. A cél: a munka. Nincs más cél. Jegyözzék mög maguknak, hogy nincs más cél. öreg embör mondja. Én maguktól tanulhatok, tudom, de maguk is tanulhatnak éntiilcm. Ez a testvérisülés. És a maga módján, vagy még inkább a Tömörkény módján is, hozzáteszi szépen stf öreg hites ember: — Hanem — csak lassan. lassan. Csak. lassan. lassan. Mert Tömörkényben nincs semmi idegen szentimentalizmus cs józan, okos mértéket tud tartani még a megindulásában is. Mini ahogy egyik humoros alakja mondja: úgy szép a legény, ha ballag. E tekintetben Tömörkény legférfiasabb iró és .nemcsupán a magyarok közölt. Még Mikszáth is szeret néha ravasz palócosan incselkedni a menyecskék és lányok fodrai és csipkéi- körül, de a szegedi föld és nép tlsztaszivű jróművészének alig akad néhány korábbi novellája, amelyben a szerelemnek dönlő jelentőséget juttatna. Akkor is valami tragikus felhő borul rá és valami balladás elhallgatás. (Megy a hajó lefelé.) Az egyre gyérülő'novellák kőzött, amelyek újabb kilenc könyvében szerepelnek1, a tflosf említetten'kívül a Báboeskay szelet bever, a Fecskék, az Etel a dobban, a Valér a földbe megy, Tömörkény alkotó erejének mesterműveit, végső kifejlődését és beteljesedését jelentik. Ha mégis valami irányú fejlődésről lehet beszélni nála, akkor azt mondhatjuk, bogy az addig megszokott és elhasznált irodalmi formákon túl a tökéletes rajzig jutott el, a realista ember és élet ábrázolásnak egészen egyéni, mondjuk röviden, tömörkényi művészetéig. Nem nagy világ az övé, de egészen 'az övé. Tömörkény az az erdőkerülő, aki a maga birodalmában minden fát és bokrot, minden embert és vadat ismer, számontart és meg is mutat nekünk. És a legelőkelőbb, mert legtisztább érzés, amely benne élt és munkált, a részvét, elvitte őt azokhoz is, akik mintegy a társadalom kerítésein kívül rekedtek, a nincstelenekhez, a magyar vidék pusztai és külvárosi elhagyottjaihoz és kitagadottjaihoz és ezzel Tömörkény írói művészete nagy emberi, szociális értéket is nyert .amelynek történeti jelentősége csak nőni fog a szálló és haladó idővel. Voltak írók, akiknél az ember a grófhál kezdődölt, nála befogadást és vigasztalást talált minden teremtelt lélek ezen a földön. Róla is áll annak a fele, amit a biblia nyomán egyik klasszikus költőnk mondott a világ első drámaírójáról: nagy vagy a kicsinyekben. És amit Tolsztojnál olvashatunk, (aki egyik könyvében idézi Tömörkényt), hogy a művészi alkotás nagyságát soha sem a téma nagysága adja meg, arra éppen Tömörkény néhány kis remekében találhatunk példát Ebben a jóságos és igazságos emberben nem lakozik semmiféle fölény, de csupa érdeklődés, csupa részvét él benne minden lélekkel és minden dologgal szemben. Humora az igazi könnyek közt mosolygás. A ballagó és a darvadozó magyar humora ez, azé a férfié, aki a tréfához is komoly arcot vág és aki legsiralmasabb állapotnak is megtalál ja a maga orvosságát. Sehogy még sohase volt, ez a niagyar bölcsesség szivárványlik minden Írása fölött és még a föld alatt, a barlanglakó zsellérek oduiában is elhinti a boldog békés napáldozat néhány meleg és fényes aranysugarát. Ha igaz Maeterlinck mondása, hogy a dolgok annyit érnek, amennyi szeretettel nézzük őket, akkor Tömörkény írásművészele valóságos arany mű vesség: zománcot éá'szépséset ád igénytelennek és kicsinyesnek tetsző dolgoknak is. Az öreg embör nap áldozat ja (amelyet elejétől végéig szegedi tájszólásban írt) egyik legjellemzőbb példát adja erre. A néphumor nála olvadt bele hiánytalanul és meggazdagodva a magyar irodalomba. Mikor az ő Kismarton Mihály a azt mondja a nagy hidegre, hogy: — Az se volt igaz ember, aki kitalálta, vagy amikor János megjátsza magát és két rendőrrel viteti be személyét: Az én adómhul vagytok, húzzatok 'és amikor a kihágási bíró. a Koczorság vallatóra fogja hogy miért rúgott ki ilyen nyilvánosan a hámbúi, ő aki, különben mindig rendes ember volt azt feleli: — Még a csillag is mögszalad néha az égőn, ezekben az ilyen kiszólásokbau és jeles mondásokban a Tömörkény humora ölelkezik a szegedi nép kedélyével. Az 6 nyelvének kincseit nem tudja fölváltani senki. Ez a nyelv maga külön gyönyörűség és tanulság, lefordíthatatlan és utánozhatatlan. Melyik más nyelv adia vissza »az ő földes izű« szítait és sajátszerű fordulatait? Erőt és bájt, régiséget és örökséget egyesit magában ez a nyelv, mint ahogy a nagy magyar Alföld termékeny öle tele van fejedelmi sírok aranyával, ezüstjével. - „ _ És van valami rokonsága ennek, az egyetlen és egyenletes beszélő stílusnak a kanyargó Tiszával. Ez is szeret nyugodalmasan és csöndesen hömpőlvögni, de szeret néha áradni is és olykor ki-kicsapni a medréből és szeszélyesen eI-elka'andozr>i. Tömörkény r mindent körülményesen elmond, töviről hegyire, mert egészen benne él abban, amiről beszél és inert azt akarja, hogy mások is éppen úgy,