Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

lássak és úgy szeressék. Ezt néha szemere vetették neki, de hiszen ennek a »hibának« köszönhetjük mindazt a szinte megmérhetetlen és fölbecsülhetetlen adalékot, amellyel a szegedvidéki népek életének, szokásainak és erkölcseinek,- munkájának és művészetének ismeretét gazdagította és szinte hiánytalan teljességgel megörökítette minden időkre. Ü FEBÉR ASZTALNÁL) £

z a hallgatag és zárkózott férfi,, csupa bájos közvetlenség és elragadó kedvest ség tuxj|ott lenni a nekivaló és hozzá méltó társaságban. Nem gombolkozott ki egészen sohasem, de— mint Móra mondja — áz ötleiek aranymuslincáival jókedvében telerajzolta baráti körét. Az első alkalom, amely őt az asztal örömeire kapatta, bizonyosan a régi Hungária törzsasztala volt, amely a surbankő újságírót szívesen látta és derűsen marasztalta. Az a bobéihtanya volt ez, amelyben Pósa Lajos írogatta 3 szövegeket Dankó Pistának, a fiatal és tehetséges népzenésznek, akit csak a szakértők nem akartak elismerni .Téli estéken vágni lehetett a füstöt ebben a szegedi Pilvaxban, -amely a rekonstrukcióból itt maradt gentrynek éppen olyan meleg fészke volt, mint a napi robot után pihenő . újdondásznak. Pósa után Lipesey A dám, ez a mokány, köpcös tréfacsináló vette át áz asztalt cS; megalapította a zóna -akadémiát. A komolyságot örökre száműzték ettől az asztaltól, amelynél még a mélahús Sebők Zsigmondnak és a komor Thury Zoltánnak is víg arcot kellett vágnia a játékhoz. De mi volt a későbbi császári es királyi köztársaság? Semmi más, mint ürügy és alkalom arra, Hogy -a szegedi élet és irodalom kiválóságai a fehér asztal mellett szabad folyást engedjenek 1 bennük rejtőző és a hétköznapi gondok pusztáján bujdosó jókedvnek. Nem volt ennek a társaságnak semmi komoly alapja és szervezete, csak a rokonszenv és a barátság tartotta össze. Akik kedvelték egymást és kedvelték a jé> bort, meg 3 jó szót. anielv a jő borból árád, azok összegyűltek. A vezérük, akár akarta, akár nem, Tömörkény volt.. Ahová ő leült, ott ő elnök úr lett; . Azért volt némi alkotmánya is ennek" a császári és királyi köztársaságnak, mivel hogy röndneK muszáj lönni. Az alapszabályok 2733. számú paragrafusa szerint például (az előző pragrafusok ismeretlenek) az ülés határozatképes, ha egy tag is van jelen. 'A' 2001. paragrafus kimondja, hogy az elnöknek eggyel több szavazata van, mint az összes jelenlevőknek". Az 503. paragrafus alapján minden tag köteles mditvánvt előterjeszteni, tekintet nélkül arra, hogy meghallgat iák-e . vagy semT Végezetül, de nem utolsónak a 131, számú paragrafus elrendeli, hogy pötgyomrof hozni tilos. v A régi Bitó Híres csárdájában voltait a kezdetei ennek az alakulásnak, amely alakját és helyét állandóan változtatta. A Kopp szanatórium, a Bagits Rozál, az Ónozó, a Csánvi Ágó és az alsó Ós felső Tiszanart különféle halászcsárdái voltak" tanni ezeknek a történelmi nevezetességű tanácskozásoknak és feledkezeseknek". % Cserzy Mihályéktöl alapított Irodalmi Tető is csatlakozott később Tömörkények s mozgalmához* és ekkor egy puccs alkalmával Városy Gyulát, a kedélves papot tették' meg miniszterelnöknek. Az ülésekre illusztrált meghívókat küldöttek. (Skultéty Re•rső volt az udvari festő). Rendes tárgysorozatuk' volt. elnöki megnyitóval, 9 pénzügyminiszter jelentésével. Határozati javaslatokkal, előterjesztésekkel, indítványokkal, az öaszkormány lemondásával és saiátkezűleg újra való kinevezésével. Egy kicsit a nagy politikus és a' magas közélet ártatlan és kedves paródiáját adták ebben a mulatságos köztársaságban, amelvben éppen úgy volt koalíciós minisztérium 'és technikai obstrükeiö, mint annak" ideiébén az ország házában. Áz is megtörtént. Hogy a Beek' Pfetá jőpSTosa után. amely 9 szegedi juhászók nemzeti Jánca, Tpmörkény is kedvet kapott, h'ógy • saját szerzeményű gólyatáncát ellejtse, amely tánc az erdélyi csürdöngöHőnek volt alföldi változata. Múlandó minden e vidéken, bizony ennek a császári és királyi köztársaságnak is vége lett egyszer, de hiszen nála sokkal komolyabb és szilárdabb alkotmányok és intézmények is hasonló sorsra jutottak. Eltűntek az életből, mint a Csonka Bukosza Tanács Ignác kecskedudája, amelyet nem egyszer hallgatott a tiszaparti halászcsárdában az elnök úr, amiről különben, mint ahogy az öreg dudás mondogatta »könyveket« írt Tömörkény. No ami azt illeti, annyi bizonyos, hogy ezek a »könyvek« megmaradnak. Mikor Engel Lajos vette át a Szegedi Naplót, megkezdődtek a Lajos-nai>ok, amelyek minden esztendőben maradandó események voltak. Nagy áldomást csináltak ilyenkor, a népszerű kiadó mellett a másik Lajost is áhítattal emlegették és Lipcsev Ádám akkor is megjelent a gyülekezetben, amikor már régen a fővárosi redakciök küszöbét koptatta. Kulinyi, Békefi, Balla Jenő, Sz. Szigethy Vilmos, a Taschlerek és a mindenkori munkatársak voltak résztvevői ezeknek a nyári hajnalokba kinyúló estéknek, amelyeknek lelke mindig Tömörkény volt, az Elnök Ur, aki, ba szólni kívánt, mély csönd és figyelem .fogadta, amelyet csak a szűnni nem akaró derültségek és hosszantartó, meg-megújuló éljenzések szakítottak félbe. Itt született meg a bőrszolbor eszméje, amelyei a Sándor emlékbizottság ápolt, Lajos estéjén tartván közgyűlését. Ugy kezdődött az egész, hogy Lázár György, a kiváló szoboremelő polgármester Lipesey Ádámmal utazott és a furfangos diák azt ajánlotta neki: állítson már egyszer szobrot Szeged legnagyobb fiának is. A lelkes podeszta megütközve kérdezte, h"ógy ugyan ki lehet az a legnagyobb fiú, akiről édig megfeledkeztek volna és ekkor derült ki, hogv Sándorról van szó, Bózsa Sándorról, aki csakugyan a leghíresebb ember hét határban, sőt azon túl és akinek eddig csakugyan nincsen méltó monumentuma. Tömörkény a tréfát hivatalos komolvságsál átvette, ő különben is krónikása volt Sándornak a Betyárlegendák révén, a szoborbizottság megalakult Tömörkény elnökletével, Balla Jenőt kinevezték pénztárossá, nagv ankétek voltak az ügy érdekében, szakértőket is meghallgattak, sőt egv különítmény Helyszíni szemlét is tartott Kisteleken, azon a históriai nevezetességű helyen, ahol a szegedi tanyák hőse az ötvenes években megállította a vonatot. A hallgatag ember az ilyen gyűléseken rákötözött és szinorkázott. egvik ötlete a tnási-j kat kergette, 'de még a legnagyobb tetőfokán is mmdig az illendőség határain belül tudott maradni. Pajzánkodott és dévaikodott. ha kellett, deleikének született nemessége és tisztasága ezekben az órákban is tiszta maradt, mint a patyolat " ' ' "a Dugonics társaságb an liimörkény szerette a társaságot, de legjobban szerette azt. amelyet Dugonics névre és emlékére alaoitottak. Szeged első irodalmi társasága, amely Hosszú vaiúdás után 1802-ben született. Lázár György a nagv polgármester lelkes bnzffósága révén, már Bölcsőié mellett ott találta Tömörkényt aki mint a Szeged Nanló ifiú munkatársa az első irodalmi diiát nverté el, a novellára kitűzött kétszáz koronát, 'Á leány játszik cimű elbeszélésével, amelvet 1804-ben mutatnak be a Társasáé ünnepi ülésén. Hamarosan rendes taggá választják", sflriht jelenik meg a felolvasó asztalnál, elbeszélésekkel, rajzokkal és Békefi "Antal után 1904-ben ó lesz a Dugonics Társaság fótitkára. Mindig a legnagyobb buzgalommal és odaadással vezeti a Társasáé ügveit. ameTvek" szívügye neki. Mindig önnen volt az. amikor komolv alakia föltűnt és pordonkahangia megszólalt a díszes teremben, a Puszták" szabad levegőjét. 9 vadvirágok Hintát és a va'dgaTambok húgását idézve föl és Hyen ünnep igen (gyakran került sorra. hlDÉLMAGYAR0RSZA6 VASÁRNAP, 1941 ÁPRILIS 13. szen, ha csajba Dugonics Társaság J904 elejétől vezetett naplókönyvet nézzük, akkor is tizenhat olyan alkalom kínálkozott, hogy a lelkes és megértő szegedi irodalomkedvelők hallgathatták öt és gyönyörködhettek e ragyogó elme és meleg sziv délibábos és szivárványos megnyilatkozásában. 1905 február huszonhatodikán a véletlen összehozta egy felolvasó ülés keretében Ady Endrével, aki Tömörkény Rajz a népélet bői című munkájának fölolvasása után néhány új versét mutatta be a szegedi közönségnek. Nincs róla emlékezés, hogy e két nagy magyar hogyan és miképpen találkozott, de az bizonyos, hogy nem sokkal később a Vér és arany költője" ezeket irta. A magyar Pimodan című megragadó vallomásában. »Az, aki Szégeden, sőt Szögedében, ugyanazt csinálja a tanya-nyelvvel s tanya-gondolattal, mint a városival és raffinálttal a legvárosibh, legráffináltabb és legbetegebb iró-zseni, 6 is az én emberem és tanúm*. Tömörkény főtitkári jelentéséit azzal a szeretettel és gonddal irta mindig, amellyel mindenféle írói munkáját végezte. * Érdekes fölolvasó volt Tömörkény. Szinte szabódva, önmagával ellenkezve, kezdett bele az elsőf mondatokba, úgy tetszett, mintha zsörtölődne, vagy duruzsolna, de es a hang lassacskán kellemes zsongásba olvadt, cirógatni kezdte a sziveket, magához Vonta az 'érdeklődést, egy ember hangja volt, aki sokat tapasztalt, vox bumana volt, amely kis dolgokról is nagy szeretettel beszél. A végén szinte sajnálta a hallgatóság, hogy nincs tovább, olyan szívesen elringatóztak volna még e hang hullámain. Utolsó szereplése a Dugonics Társaságban és utréső nyilvános föllépése az életében 1916. január 30-án volt, amikor a Lázár-emlékünnepen Emlékezések az Alsót anyáról cimen a nagy podésztával töltött szép napokat idézte föl derűs borongással. 1 Halála után a Dugonics Társaság mindig nagy bálával és kegyelettel gondolt reá és kultuszát állandóan ápolta és terjesztette. Emlékezetének szentelte 1918 áprilisi felolvasóülését, amelyen Szalay József, Szávay Gyula, Balassa Ármin és Móra Ferenc versben és prózában idézték alakját és szellemét, 1951 április 24-iki ülését, amelyen Szalay József elnök megragadó bevezető beszéde után EZzbrucker Al adár kegyes rendi tanár Tömörkény stílusát és- nyelvét méltatta, 1922 április 30-án dr. Banner János Tömörkény néprajzába vezette be hallgatóit, 1927 április 24-én, halála tízéves fordulóján Szalay József elnök nagyérdekű bevezető beszéde keretében bemutatta a nagynevű kortársak levélbeli hódolatait Tömörkény nagysága előtt, Juhász Gyula fölolvasta Tömörkény művészetéről szóló tanulmányát és az elnök bemutatta Móra Ferenc S te ingass ne r a poszton eimű megindító emlékezését. Maga Tömörkény is megszólalt, legszebb dolgaiból néhányat tolmácsrét Banner János és ezek a remekművek olyan elevenen,. olyar frissen hatottak, mint maga a múlhatatlan élet. 1906-ban a Petőfi Társaság is tagjai sorába választotta a magyar népiesség prózai Petőfiét, de a székfoglalóján kivül, amelyei tartozó kötelességének tekintett, nem szerepeli a fővárosi irodalmi társaság ülésein. Még a székfoglaló bankettől is megszökött, sietett ki a vonathoz, nehogy ráesteledjen és a sötétben eltévedjen a mozdony. 'A VILÁGOT* ÜELENTő DESZKÁS T

ömörkény és a színház, ezek sohasem voltak egymással rossz viszonyban. New. bántolták egymást, az író éveken át csak kívülről látta Fellner és Heimer szép bécsi stílüsú épületét és fiatal újságíró korában is, amikor mások elsősorban a színházi kritikában akarják megmutatni, mit tudnak, ő ezt a műfajt következetesen és szándékosan