Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-21 / 16. szám

OgCMAGYÁRORSZ Ai * KEDD, 3 AND ÁR Örzse ném - -•••:.,1 «,.»I<H-IU^I -JUH* I „UHU. végre kiaiussza magát •• séf,:., aki maga volt az élő nyugtalausag, V'> korában végre megpihent s most üz cly­Yamí snsgőkön jár, ahol nincs papirból csinált hí 4 «, Ti: ág, hanem olyan tdufla vil©ják< nyílnak, nint a kiterjesztett szárnyú éjjeli lepke; a rózsá­kat nem hántja a bogár, darázs sem esip beléjük, mint s sőt reklámokon a fehórbajussu nyugdíjas Jegyző a kiszolgáló lányba, vonalaik rersunyaz­henek rég P°rrá váll mesterek remekmüveinek v<e saiával, - kígyózó derék, csigába görbülő, s«áa titkot sejtető, száj, ._ az ibolyák illata pedig any­»yira kifejező, bogy szóbeli kiséret se kell hozzá, ha olyasmit szeretne vallani a lélek, amibea csak t dadogás illik, március napfénylopta levegője, esetleg az alkonvat, mindenesetre aaonban sz if­júság. Aki előkelöskcdó dáméról saoret bira»«síL bal­íéoi, aa jobban teszi, ha már most abbahagyja az olvasást. Én jobb szeretem a szegényeket s örzse nénit pwrentálom el, Kalmár örzsét, aki annyira hozzátartozott ennek a városnak * színfoltjaihoz, akárcsak egy-egy régi-, külső formájában moder­nizálódásra nem hajlandó, mégis minden másnál megbízhatóbb öreg bolt hűséges csoszogó alkalma­zottaival. Hogy meghalt, arról is kevesen tudnak az ille. •ékeseken kívül, mert hogy más szerepelt * halotti listán, amint az nemsokára kiderül. Róla írván, voltaképpen a Krokodil nénivel kellene kezdeni, régi ifjúságunk megmérgezőjévei A luxus-cipődivattaj kapcsolatos néven feltisstelt hölgy ugyanis mosgó virágárus volt én legtöbbet itt mozgott, ahol célszerűbb lett volna csendesen viselkednie Öltünk, teszem azt a kávéház terraszán, családi körben, sokkal inkább egy kiskorú pisze női lény kedvéért, mint az anyja szép szeme tiszteletére s igen pontosan kisaámitottuk, hogy a ascbülikban rejtöiködö vagyon éppen a feketekávénk kifise­töfiére elegendő. Abban a pillanatban, mintha a fö?d köpte vol­na, ki magából, ott termett karkosarival Krokodil nőni és csevegni kezdett. — Tessék a szép virág! Fagyos csend fogadta, ra nem Beatünk volna., ám a delnő jeles pszichológus volt éas tovább bő­vítette szózatát, habár egyszer alattomban bokán rúgtam. — Tessék megvenni a szép rózsát a kisassaony­kicak. Azzal már tette is elébe a virágot, hasztalan rebegett a mama néhány rocggyözödésnélküli /ne, ucw-t, továbbá »nem szabadt-ot. Nekünk alku nél­kül illett fizetnünk, mosolyogtunk hozzá, bér a jelkünk mélyén átkoztuk a város hatóságát, amely könnyelműen kiszalajtotta kezéből a pallosjogot ós nyilván illetéktelen felső nyomásra régen égetett boszorkányt. Vagy tíndisenfeét év előtt bajt meg Mezőhegye­sen, emlékét is csak azért idéztük fel elöljáróban, hogy annál jobban kiemelhessük örzse nénit, aki Ugyanazon a$ életpályán működvén, maga volt a* élő tapintat és a belátás. Neki elég volt egy futó pillantás, hogy ne közeledjék, viszont fürgén ér­kezett, ha ugy zengett a szó, hogy gyüjjék már sebesen. A teljes neve özvegy Németh Imréné volt « ugyan ki ismert volna pá Így a halottak listáján, mikor mindenki » leánynevén szólította. Kalmár örssének! Azok közé tartozott, akik nem birják el a pap­pali világítást, akiknek a tavaszi napsugár semmi nevezetest nem tud mondani, mert ugyan »i érde­kes van a lótó-futó, hadonászó, könyöklő emberek­ben? Mennyire más az éjszaka, még ha titkai érthe­tetlenül zsonganak is bennünk, a fáradt lefekszik aludni, aki azonban ébren várja meg az éjfelet, « hajnalt,, már tol van napközben szerzett bánatain s most adja ki magából a visszafojtott derűt, vagy szomorúságot, kivirágzik, mint ahogy az Akié ia éjszakáról reggelre lepi meg mézes szavával a szerényebb utcák népét 36 pár esztendeje, hogy elfogott egyszer, — mert hogy szerettem mindig az egyszerű embere­ket e szívesen beszélgetek velük, komoly szava volt, búcsúzik Szegedtől, — Szeretnék már egyszer aludni te, mert most »®m tudok. Nem enged ez a bitang élet, amely hoz­aászoktatott az éjszakázáshoz. Akkor már jóval tol volt a hetvenedik évén. ÖBMeeewpajwJi * elbúcsúzott minden tel ic r.'-k­tol, utcáktól, mint aki mis világrészt^ maui. Négy lánya volt; egyiknek az ura Pesten bol­tos, elfoglalt népek, akik rég unszolják, fogjon már hozzá a pihenéshez, mit vergődik? Foglalkoz­zék az unokáival, ha unja a tétlenséget. Örzse néni nagyon boldog volt. — Pihenek, alszom, játszom -az onokáimmal. Ez kell nekem, rám fér. Talán két hétbe sem tellett, már itthon volt megint. Láttam, hogy messziről elkerül az utcán, valósággal bujkált, a virágpiacon, ahol bonyoló­dott rokonsági körei, legjobb ismerősei, élik az életüket, mutatkozni nem mert. Restelte a dolgot s mikor végre elfogtam, szinte szégyenlősen elne­vette magát, ugy fogta meg a karomat, — Ne beszéljen semmit, üsmerlie.L Vön ló va­gyak én, hozzászoktam a magam hámjához, ide­gent nem tudok felvenni. Ugy beszélt, minlha saemérmetesero nagy titkot valjana be. — kztán meg kialudtam magam már az első két napon. Tudhatja magárai, nem kell az ilyen öregnek olyan sok. Azóta itthon élt, folytatta a régi mesterségét. Nappal alig lehetett látni, éjszaka járta a kávéhá­zakat, vendéglőket, ismerte minden ilyenkor élő ember szokását, kapcsolatát. Valósággal összekötő szolgálatot végzett as cgyea lokálok kőzött, hoata és vitte as értesítéseiket, az információkat, amiket azonban a ssikörtő mindig óvatos kritikával fo­gad. Ha üres a vendéglő, azzal vigasztalják a tu­lajdonost, hogy másfelé sincs senki. Jő lelkek ezek a virágárusok, kucséberek, nem szeretnek bánatot szerezni, üresnek vallják a versenytárs helyiségét akkor is, ha annyi ott a vendég, hogy rendőrrel kell elkergetni. Esetleg kijár a tájékoz­tatásért egy pohár bor. A nyáron találkoztsia veje utoljára, nagyon megöregedett, összeszáradt volt. — Hány éves maga volták éppen Örzse néni? — A nyolevankettédiket gázolom, örzsébeíre töltőm be Isten segedelmével — Mióta foglalkozik virággal? — Épp negyven éve Az uram kocséber voit, rmrnrnmmmmmmmmmm'fy' (A Itelma0S*&orsrtff munkatársától) Bóaasá­mólt a Délcjasyaromúg 3-rról, hogy a szeretet­hás teljésen megtelt már eínylődőkkel és tár­gyalások folynak most a városházán aa intézet kibővítéséről A tertv ssemt a saeretetházaal szomszédos földszintes épületet lebontatja a vá­ros és ennek helyébe építenék fel a második szeretetházat. Az építésnek százezer pengő vol­na a költsége és eat aa összeget a város a bel­ügyminisztertől fogja kóréi államsegély címén. Az új épületben 60—80 sínylődő! lehetne elhe­lyeaui. A szsrótotház kibővítésévé] kapcsolatban most azután igen életrevaló terv merült fel. Attól van szó, hogy a sseretethémt ne a város­ban, hanem, p tanyán építsék fel, mégpedig Ab sóközpontőn. Az alsóközponti templom mellett ugyanis a városnak van egy öthoídas területe és e» nagyon alkalmas volna a szeretetház cél­jaira- sőt még maradna többholdas földeriilet, ahol n sínylődő öregek kőnnyebbfajta kerté­szeti munkát végezhetnék- Az érdemes terv pigr szóbakerült a népjóléti bizottság ülésén is, ahol asá megértéssel fogadiák. Kiszámították azt Is, hSgyba. a 100.000 pengő rendelkezésre áll, abból a tanyán sokkal nagyobb építkezést te­hetne régrehajtani én esetleg az összes sínylődő öregembert ki lehetne ide telepíteni. Jelenleg 918 személyt gondosunk a szeretetbázban és negyvenen várják a felvételüket. A tanyán fel­építendő szeretetházat viszont könnyűszerrel he lehetne VST rendezni, hogy ott 350—400 sze­mély számára legyen hely. Fontos szociális szempont volna az is, bogy ewk az idős, egyéb munkára alkalmatlati em­berek, » tattyás elvegeohetnék a könnyebb kerti munkákat is és ezáltal azt erezhetnék, hogy a társadnlomnak valamiképp hasznára Vannak. Természetesen a tanyán is az apácák felügyelete alatt volnának a sínylődök. A terv megvalósításával együtt félszobádul' na a Rerlini-körüton a mostani szeretetház, aizi-.'yét mis válva lehetne Igénybe venni- A azlan he® meghalt, én is az lettem, öe sem számra, aki 43 aceköban van. Saardéna, meg na­rancs, rai egymás volt a kosaramban, Később m­rág­— Szegődi születés örzse néni? Horgasi vagyok, de kilenc éves kanom éfes lakom a várost A Tóth Péterekhez hoztak fes possrának, aztán a Kassáknál voltam kilenc esz­tendeig kézilány, de még a Feketesas-ntcábam Tuggya. a Vencelnél, az öreg Jani apjánál Áldott jó lélek volt a felesége, az öreg tésassaooy. Morf nem volt akkor nagysága elnevezés, hogyan lett volna! — Mekkora a családja? — Tizenegy gyereket hoztam a világtra, anérf voltam mindig egésséges. Bbből aztán négy ma* radt meg, mind menyecske. A Jóskát üsmerte ma­ga jól, az ott maradt a Doberdón. Valóban a Jóska! Bohém hajlamú gyerek voit, mesterséghez nem full a kedve, csak a sninbáz kő* rül érezte jól magát s magántitkára küldönce, W* töatető segédje, mindene volt Nyáray Tóninak, akibea szenvedélyes hűséggel ragaszkodott. Jóska' is szerette az éjszakát, gouosz cselekedetet sose hajtott végre, de ha lett volna is az életében halo­vány pont, mindent kiegyenlített a halálával. Egy bolond olasz gránát ugy odakente a Doberdó szik­láihoz, hogy valósággal kanállal s/edték össze a földi maradványait. — Akkor unoka j® van, adtam fel a szót örzse néninek. — Várjon, összeszámítom, hogy mennyi is. Szedte sorba a családja ágait, kétszer is igény* be vette az ujjait — Éppen tizennyolc, dédunoka pedig három. De hallak is. ...Szeptemberben szélütés érte, azóta nem kelt fel az ágyból De ott is inkálbb nappal aludt és éj­szaka virrasztott a setótben, találgatva, hol, mer­re, milyen forgalom lehet most? Vannak-e uj lum­pok, vagy csak a régiek győzik még mindig? Á napokban temették. most végre Inalhatja magát, mert nem gátolja a megszokás, meg *ez a bitang élet*. TteTi. város közhivatalai különben is eléggé öaetor zsúfőltak és a, tanyai új szeretetbáz megépítésé­vel a régi épületben lehetne elhelyezni a vá­rosi hivatalok egyrészét.. A tanyai -xeretetház építéséről rövidesen beható tárgyalások indul­nak a városházán és lehetséges, hogy hamaro­san már meg is kezdhetik Aleóközpouton a sze­retetbáz építősét. Hz volna az első ilynemű intóznrónv. amely a tanyán épiil fel Oktatófilm késiül Szegeden a füttótioifdomrG! (A Délmaggavorsián munkatársától) Szege* det temétetlen évi ar. az érdekes kiválasztás, hogy egészségügyi kulturfilmet csinálnak az itt valóban mintaszerűen folyó tüdőbeteggondo­záról Tavasszal az iskoláit gyermekek preven­tív tüdSgoodozásicól és vizsgálatairól forgat­tak Szegeden kulturfilmet, karácsony táján pe­dig érdekes oktatófilmet vettek M a lúskőnól­kiili szappanfőzésről Felsőközponton­A városi tisztifőorvost hivatalhoz hétfőn ér­kezett meg a Magyar Film Iroda értesítése* amely szerint Cserépy László, a kitűnő magyaS filmrendező a Közegészségügyi Intézet egyik szakemberével együtt Szegedre jön, hogy az it­teni példás tüdőgondozóét filmre fotografálja. Vitéz dr. Tóth Béla tisztifőorvost kérték fel, hogy a filmet előkészítse s c célból elküldték S főorvosnak a íultarfilm forgatókönyvét is. AJ felvételekre rövideken, néhány hét mülvía kerti! sor. A knlturfilm a népoktatás szempontjába igen érdekesnek é* értékesnek Wérkerák — A természetes »Fer?nc József* ÉegerfvkS régóta kitűnően bevált hártszer megrögzött szék­rekedésnél és annak mindenféle káros köveiken* ményelnél; biztos, enyhe és gyorsan ható bae* oajtö, tnely számos betegségnél az emésatésf Jb« vitja és sz étvágyat fokoszs. bérdeize rocs orvoslM SIséfanyáR épiil fel az ui szeretetbáz Irdekes terv a sSsiyfédők elhelyezésére

Next

/
Thumbnails
Contents