Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-21 / 16. szám

& sicgeűl mttvcsichér! Irta: Tonelli Sándor Előttem van az a szép és kivilelébétt Magyarországon egészen szokatlan bélyegsorozat, amelyet a kormány felhatalmazásával a magyar posta bor sújtott ki a nehéz helyzetben levő magyar művészek mcgsegélyezésére. Ezt az alkalmi bélyegsorozalot a posía elég jelentős felárral árusítja s a iclár szolgálja a müvészetpárlolás céliait. Azt olvasom ugyanakkor egy félhivatalos értesítőben, hogy a kétszázezer sorozat már majdnem teljesen elkelt; csak egészen kis mennyiség van még a posta birtokában, amit a külföld számára te-* zelváltak. A postának ez a bélyegkibocsájlása tulajdonképen csak egyik mozzanata annak az országos jellegű akciónak, amelynek élén a főméltóságu asszony áll. Ennek az akciónak a jegyében rendezték a Műcsarnokban azt a kiállítást, amelyen a budapesti művészek egykét utóbbi időből való alkotásukkal szerepelnek. A kiállítás elsősorban azokhoz a kevés számú nagyon szerencsés helyzetben levő polgárokhoz és egyéb vezérigazgatókhoz fordul, akik kétszázezer pengőnél nagyobb évi jövedelemmel és egy milliót meghaladó vagyonnal sorakoznak Zentay Dezső ^Beszélő * számok* cimü statisztikájában; ők, akiknek az Úristen fölösen adott, adjanak nem ajándék, hanem ellenérték formájában, képért szoborért és egyéb műtárgyakért azoknak, akik csak ugy tudnak gondoskodni magukról, mint az ég madarai, vagy a mezők lilioma, mert ék nem emelkedő irányzatú mezőgazdasági cikkeket, néni gépeket, nem textileket és nem részvénypaketteket, hanem művészetet visznek a vásárra. Ugyanakkor, mikor olvasom annak a széleskörű 'mozgalomnak a megnyilvánulásait, amely Budapesten indult meg a háborús viszonyok folytán nagyon nehéz helyzetbe került magyar művészek rpegsegélyezésére, arra gondolok, hogy mi történik Szegeden a szegedi művészek megsegítéséért. Esztendőkkel ezelőtt ilyenkor a téli hónapokban a képzőművészeti társulat lárlatol szokott rendezni szegedi festők és szobrászok munkáiból és ahogy emlékszem, egyik-másik esztendőben ezeknek a tárlatoknak volt is némi anyagi sikere. Az idén — ne vegyék tőlem rossz néven a képzőművészeti társulat vezetőségének előttem személy szerint ismeretlen tagjai — hiába keresem és hiába várom a szegedi képzőművészeti társulat megmozdulását, makacsul vonakodik, bogy életjelt adjon magáról. De él bennem a remény: valamikor majd csak megjelenik a sfcolga á kis táskával és nyugtakönyvvel, hogy a tagdíjat beigényelje tőlem 'és többi halandó embertársaimtól. Más megmozdulásról nlem tuldok; tudom ellenben, Hogv a szegedi művészek panaszkodnak: nincs mód, nincs alkalom, ahol a nyilvánosság elé lépjenek. A" vevő akkor vásárol, ha látja/amit kínálnak neki. 'A szegedi művészek valósággal légmentesen vannak elzárva közönségüktől. Közben a szegedi művészek, akiknek éppemtgy kell fűteni, világítani, ruházkodni és táplálkozni, mint más embereknek, sőt mi több, akiknek még vásznat, festéket, ecsetet és miegymást is kell vásárolni hogy tovább dolgozhassanak, várják, hogy ki lesz az, aki vásárló szándékkal fordul müveik felé. De bát Szeged ebben a tekintetben se tartozik a szerencsés városok közé. Szegednek mindenkor kevés volt a mecénása és a mecénások túlnyomó részben azok közöl kerültek ki. akik csak szerették a művészetét, de korlátoltak voltak az anvagi eszközeik. Ezek Szegednek a könyvvásárlói, ezekből korul ki túlnyomó részben a szegedi szinház látogató közönsége és ezek' lennének bizonyára nagyobb mértékben a művészi alkotások vásárlói is, ha anynvira telnék nekik, mint amennyire ^ szeretr nék s amennyi nincs nekik. De akárkikből rekfutálödjék is Szeged műpártoló közönsége, a szegedi művészek itt vannak és Kft Budapesten történt valami. Szegeden, értük ís kell történni valaminek. 'Azt hiszem, megbocsátanak nokétö a sWgedi művészek, ha felkérés nélkül, sőt tálán illetéktelenül szót emelek az érdekükben. A városhoz fordulok, hogy nyújtsa feléjük segítő kezét. Biztosra veszem, hogy a várős kulfurtanácsnoka készséggel vállalkoznék arra » féladatra, hogy ott,'ahol már rendeztek u'é háüy kisebb kiállítást, az Oroszlán-utcai r06Í háznak az egyik helyiségébea me«rcB* deztert kizárólag szegedi festők és szobrászok müveiből egy kisebb, teljesen eladás és értékesítés ecliúra szókttló kiállítást eml a. Iá* állítástól legyen távol mi»3e« ünnepi Scjehuja, de szolgálja a célt és jöjjön minél előbb. A város fculturtanáesnoka legyen a pártatlanság és tárgyilagosság garantálója, hogy mindegyik szegedi művész egyformán és igazságosan kapjon helyet ezen a kiállításon. És ha a város főispánja és polgármestere vállalják, hogy a nemes cél érdekében a nevűket odaadják ennek a kis kiállításnak az élére, bizonyára sikerűi olyan szélesebbkörű érdeklődést kiváltani a kiállítás iránt, amely magában hordozza az anyagi siker biztosítékát is. Ne kívánja tőlem senki, hogy feltárjam a mély és megrázó okot, amely ezeknek a soroknak a megírására késztetett. Aki olvassa ezeket a sorokat, fogadjon el annyit tőlem, hogy emberi kötelességemnek tartottam ezek nek a soroknak a megírását. Azt hiszem, ezFelmentették a barátra meggyilkolásával vádolt vasúti altisztet (A Délmagyar ótsedg munkatársától) A szegedi törvényszék Urigváry-tanácsa előtt hétfőn felmentéssel végzödött az a gyilkossági ügy, amelynek vádlottja (Jsümangó Tmre 32 éves állásától felmentett vasúti altiszt volt. Csamangóf az ellene emelt vád szerint az elmúlt év február 28-án megtámadta barátját, Sári Ferenc 45 éves vasutast és bicskájával többször megszúrta. Sárit sérüléseivel a kórházba szállították, ahol három nap nvUlVa hashártyagyulladás következtében meghalt. A vádlott a tárgyaláson tagadta bűnösségét, jogtfe védelemre hivatkozott. Február 28 án több barátjával együtt az alsóvárost Farkasféle vendéglőben borozgatott. Este 10 óra körül asztalukhoz ment Sári Ferenc, aki őt kártyázni hívta. A játék borba ment s az ötödik játszma •után Sári már 5 liter bort vesztett, mire dühében felugrott és szidalmazni kézdte Csamsngót Sárit csak nasrvnehezen tudták társai lefékezni, amikor azonban elhagyta a vendéglőt, lelövéssel fenyegette «meg kártyapartnerét, majd mielőtt a vendéglő ajtaján kilépett volna, a következőkét kiáltott* oda Csamangónak": , — Vigyázz! ... Az esküvődön én is ott le ssek . . . Csaniangó ezután megrendelté a megnyert őt liter bort s az őt ért sérelem fölötti bánatában inni kezdett. Félóra alatt mind az öt H ter bort elfogyasztotta és eltáv/zötl a vendéglőből. Alig haladt a sötét utcán néhány lépést, emikor á« egyik kapualj álól kiosítótf Sári éa hét háttimas pofont adott neki. Csa mangó a támadás Után futni kezdett, közben azonban megbotlott és elesett. Ellenfele ekkor uto.érte, Csamangó érre ellenfelét lerántotta * földre, étőVrtté bicskáját és töbWzör egymásután Sári Ferenc hátéba szúrta. X vádlottnak jogos védelemre Való hivatkorfaát az ügyben kihallgatott tanuk aláténuuztották amiért a törvényszék a vád ó* védelem képviselőjének a felszólalása atá* kiintselek0&CMXG7XKORSZ&G E KEDD, 1941. JANUÁR 21 • kJ 2eí eleget is mondtam, aki akarja, érthet he lőle. Azok számára, akik megértenek, csak még egyet. A művészet ennek a mai szomorú életnek a nagy enyhítő körülménye. Énünknek egy kicsiny, de mindenesetre jobbik részével egyik vagy másik formájában vala mennyien adósai vagyunk a művészetnek. Életünk nagy főkönyveben mindnyájunk neve mellett a mi terhünkre és a művészet javára fel van jegyezve egy óra. félóra, negyedóra, vagy talán csak egy perc is. amelv kisza kitott bennünket a robot, törtetés és acsarkodás Világából. Ezekért az órákért vagy percekért kell néha valamit tőrlesztenűnk. máhy hiányéban Csornán gót felmentette oz ellene emelt vád alól. A felmentő ítélet ellen ai ügyész fellebbezést jelentett be a tábl'áKú*. Eladta menyasszonya kelengyéiét a házasságszédelgí cipészsegéd Szökése pillanatában a detektivek letartóztatták (A Délmagyarorsság munkatársától) Be*zámolt a Délmagyarország arról, hogy az elmnH napokban a szegedi rendőrség bravúros nyomozás után veszedelmes szélhámost tett ártalmat, tanná Oláh György többszörösen büntetett elő életű cipészsegéd személyében. Az elfogott sséihámös bűnlajstromót most állította össze a rendőrség. Megállapították, hogy a cipészsegéd, aki decemberben került a szegedi Csillagbörtönből feltételes szabadságra, lopásokat és házasságszédelgéseket követett el. Amikor már a detektívek nyomában voltak. Szegedről Budapestre tette át a székhelyét. Itt a bizalmába férkőzött Miskolczi Ilona cselédleánynak, akinek rövid ismeretség után házasságot ígért A hiszékeny leánytól 150 pengő készpénzt csalt ki. Hasonlóképpen Psalt ki pénzt, és. riíhaneraűeket Tart Sándorné budapesti lakostól Is. Ezután Oláh Kiskunfélegyházára utazott, ahol a pályaudvaron egy 15ece Lajos nevű szakaszvezető ur vére kiállított ezahadságlcvelet talált, V íza badságlevcM ezután megtartotta magának és különböző manipulációkat követett el Beee nevében. Innen Eübekbázára ment a szélhámos, itt megismerkedett Öcskó Jülia jómódú leánynyal. A szélhámöe Oéskó Julidnak is házasságot ígért 8 a* esküvő napját az elmúlt hét kedd jére tűzte ki. A leánytól aztán több értéktárgyat csalt, ki, a holmikat koösira tette és Szegedre hajtatott, majd as ócskapiaeon eladta menyasszonya kelengyéjét 170 pengőért. Amikor vonatra akart ülni, hogy elhagyja a farost, a detektivek az ellene érkezett faljekűtések alánján elfogták ós letartóztatták, öláht ma kísérik át ügyészség fogházába. PAlfn Gitárom haittirtaitác*n»h iwilaihozata Tonelli Sándor nagy figyelmet keltő és érdemlő fejtegetései ügyében a Délmagyatorssdg munkatársa kérdést intézett dr. Pálfy György kultur tanácsnokhoz aki nyilatkozatában a következőkét mondotta: — Szóról-szórn igaza van Tonelli Sándornak, cikkében fogai lakat magamévá teszem. Ismerem azt az akciót, amely a magyar művészek megsegítésére a Műcsarnokban rendeztetett, sajnús azonban a vidéki művészek ennek az akciónak keretében nem igetí tudták érvényesülni. Ha vntakí. akkór elsősorban ós vagyok az, már Csak hivatali állásomból folyőau ís, áki tisztán látom a magyar művészek és főleg a vidéki művészek egyre súlyosbodó, szinte katasztrófálisnak mondható helyzetét. Tje kelt azonban szögeznem azt, amit Tonelli Sándor is hangsúlyozott, h'ögy akciók és tárlatok rendezése a Képzőművészeti Társaság feladata. Hogy Cz miért nem történt meg. annak okát nem tudom Mindenesetre a magam részéről » rendelkezésre átló kereteken bellit addig is igyekeztem a szegedi művészek segítségére Tenni és mindazoknak a művészeknek, akik hBzzám fordultak, biállítá-s céljaira az Oroszlán-utcai városi bérházban lévő Árverési Csarnokot díjtalanul rendelkezésére boosájtottam. Készséggel megengedem ezúttal, bogy a csarnokban kizárólag szegedi festők és szobrászok műveiből egy kisebb, teljesen az eladás és értékesítés céljaira szolgáló kiállítás rendeztessék és szívesen garantálom, hogy a kiállításon mindegyik gzegedi művész részére egyformán és igazságosat! Helyet biztosítok. Éppen ezért ezúton is felkérem az érdekelt művészeket. Hogy lehetőleg együttesen keressenek" fel a kiállítás részleteinek megbeszélése végett.