Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-01 / 274. szám

MŰTEREMBEN Gondolatok és képek, amelyek egyformán időszerűtlenek (A Dclmagyarorszag munkatársától) ...Jú volt megállni az ajtód előtt es uem latuj kiírva: Tóbiás György festőművész. Van valami nemes szépség abban, amikor az ember elrejti m"S'it. Nem azért vaiaszt foglalkozást, bogy egy névjegy eu, vagy egy névtáblán dicsekedjek vele; uem azért dolgozik, liogy dobogón, vagy hordón cl-, harsogja munkájának eredményeit cs az eredmények célját, hanem azért, bogy a lelke legmélyére zárkózva a lórién(5 világ elöl keresse önmagában az elrejtett emberi, a lélckbcmcueküll másik világot. Benn a szobádban kis lámpa égclt: furcsa, kékes volt a fénye. Azt mondtad, megközelíti a nappaJi világosságot. Igazad volt Ennek a Jámpának világításában sáppadlnak látszott minden, arc az asztal körül: ilyen szinncl járják ma cz emberi arcok « világot. Nappali lény: milyen sötétségek hozódnak meg a kél bclü közötti Ürességben Vájjon bolenczüctiiuk-c ebbe a luxnál)lts? Najjon eltnondhatjuk-e uzt, amit a dólgok árnyéka mögött látunk? .Vájjon nem vezetjük-c félre önmagunkat akkor, ha beszélünk,, ha kiáltunk akár segítségért a bajban, akár győzelemért a digdal révületéiben'.' Jean du Bcllay szorelje Jut eszünkbe, amelyet barátjának irt: ,.. Legyen a irancia nyíltság tilos neked És ímelőtt beszélsz, gondold meg jól, [bcszélj-e? Valld, bogy az evés-ivás az egészség ve[szélyc. Korüld az oktalan s tul nagy költségeket, lla mással társalogsz, hallgass el mit lehet 5 ha szólsz, nc add magad idegen kezére. ts hallgattunk. Nem azért, mintha idegennek éreztük volna egymást egymással színiben, hanem, mert jól cselt a csönd, nmely mint valami fátyol hullt rá a szobára. S ebben a hallgatásban — ugy éreztem — a lelkünk mélyén muzsikálni kezdett a béke. A lelkünk küszöbén megtorpant most a külső világ Valami megmagyarázhatatlan érzés volt: az ember szeme elölt fekete átnyékok járnak táncot, hiszen nem tud végképp eltávolodni a napok történetéből, dc benn az agyában mint erdei tisztás világosodik ki ilyenkor a nyugalom. Régi képek szinhatásai ejtik önkéntelenül rabul az embert: az előtér sólet, összefutó feketeség s a háttérben éltető sugárral világit a nap . . * Bekapcsoltad a rádiót. A kondenzátor gombja apró kört irt le a világ körül. Nem gondolkoztál még azon, hogy milyen végtelenül kicsiny dolog elégséges ahhoz, hogy elérd Tele a végtelen távolságokat? Egy ima rövid mondata, vagy egy hatk szó elég, hogy az Istenhez juss. Egy cseresznyevirág elég ahhoz, hogy a Jangcekiarg partján rózsaszín meséket álmodjon az ciciről "és a halálról egy évezredes japán költemény. Kgv kis éles kés elég ahhoz, hogy a műtőasztalon megmeneküljön egy emberi élet és acéldarab elég, hogy valahol egy anya meghalt fiu emléke felett őrködjék magányos éjszakákon. Egy kis ehonitgomb elég, hogy a szobádba jöjjön a világ. Ahogy csavartad: valahonnan dübörgő zene ömlött, a következő mozdulatnál vékony sirás ereszkedett ki a gépből, mint valami fehér cérnaszál Valahol egy női hang kacagott egy színdarabba a, hogv azb'n rövid éles sípolás ulán könnyű zene váltsa fel ezt a nevelést. Xc állj meg, menj tovább: erős, hatalmas hang kiált valami megdönthetetlen tényt a világ fülébe s ma félek, félünk mindnyájan a hatalmastól. Megborzongat, mint egv monumentális sziklacsúcs, amelynek ©sszedüléset minden pillanatban várod. Emitt tánczene bújik ki meghitten a hangszóró selyme mögül. Igen: harsog, sír, nevet vagy táncol u világ aszerint, hogy a szórakozás melyik fajtaját választja ki magának. Az életet lényegében ügy foghatod fel, mint egy zongorát: fehér és fekete billentjük sorakoznak a szemed és 8 lelked előtt s a kedved, a hangulatod aszerint változik, hogy milyen melódiákat Ütsz lc a zengő húrokon. Gyors tánc- vagy lassú menetelés, dübörgő futam, vagy halk noelurno, vidám muzsika, vagy bánatos gyászinduló: egyre megy. A vége úgyis *», hogy lecsúszik a kezed a billentyűkről, « reted rá bukik a kottákra és megnémul őrökre előtted a zongora. S akkor már nem tudsz orra gondolni, bogy milyen kár volt dühödt kiállásokat, vagy szomorú dallamokat Ucsalnt a húrok telkéből: mennyivel szebb, megnyugtatóbb a Csöndes. vidám dal a zongorákon. Erre gondoltam és talán erre gondoltunk k> üstté.:»ű- axtliül hallgattuk i r2.di.0L a világ elhozta hozzánk a láncát és a sírását és. milyen messze voltunk most mégis a világtól. Hallgatta néztük a talon a képeket . . . A Magányos ember Te, aki ícslő vagy, mindenkinél mély ebben érzed, bogy a képeknek történelmük van. YigíeLebrun >Daba'riy grófnös-je nem csupán művészeti emlékké merevített női arc, hanem egy darab történelem. Maurice (Juentin de la Tour (Madame de I'ompadour* pasztelljc nemcsak a királyi kegyencnő arc- és selyeníköltcniényc, hanem a kor történclm' összefoglalása is. S itt. a szobád falán a képek nemcsak a színek és vonalak váltakozó játékai, hanem azoknak a napoknak története is, amelyeken alkottad azokat. Ott a satökban — alig tud odalépni a villanyfény — egy i'ózsaszínruhás nő a bálba készül. Kontúrok alig vannak ezen a képen; puha, elmosódó minden vonal, egymásbaölclkcző mindért szin. Békés, pihent napod volt, amikor cz a nő világot látott a fcstőállváiiyon. Sok-sok év mult cl azóta; ma nem mutat az élet ilyen puha, gyöngéd vonalakat. A (Levélíró asszony- ne édesanyád. .Valami hazafelé futó érzés fogott cl abban az órában, amikör ezt a képet festeni kezdted. Nagyon egyedül, érezted magad a hatalmas városi házban, abot sok ember,, sok élet találkozik, de 'nem ismeri egymást. Eszedbe jutott néhány gyerekkori év és színektől, vonalakból megszületett az, aki téged szült: az édesanyád. Aztán mégis egyedül maradtál. Bizonyítja ezt, hogy folyóparton, ahonfian nem látszik a ntasik oldal, gazdátlan, elhagyott csónakokat festettél a vászonra. A vékony kötél, ami a parthoz erősíti ezeket a csónakokat, ' elszakad egyszer és a ladikok elkezdik a bolyongást a láthatatlan partok felé. IIpl kötnek ki, hova viszi őket a folyó sodrása? KI tudja? Te sc feleltél erre a képen. S ott, valahol a fal közepén megállítod az ember szemét. Egy kép l'ügg Ott,' a címé: Mnjaínjos férfi. Az egész kép gomolygó, szürke köd. S a ködbén csak sejteni lehel a "partot, amelynek szélén egy ember áll szemérehúzott kalappal, felhajtott gallérú kabátban. Magányos ember. Emberré változtattad a csónakokat. Azt mondtad erre a képre, hogy egc'szerü. Lehet; nem vitat-, kozom ebben a kérdésben veled, a festővel. De hidd cl: az egyszerű dolgok kavarják fel legjobban az ember felkél. Valamelyik múzeumban láttam egyszer egy képet. Bicderinajér szobarészlet volt, lelve a legkomplikáltabb vonalakkal és színekkel. És ncin messze tőle egy másik kép függött: ugyancsak egy szobarés/Jet. Két fei látszott cs a sarokban egy kopott szék, rajta fgy hegedüvonó. Magányos volt a szék és a vonó: egyszerű és egyszerűségében megdöbbentő. I-Iány magányos ember van u világon, aki kődben áll hb eltakart, a ki nem színezett partok előtt? Aki előtt csak egy lépés van s aki mögött a telteket, az, akarásokat, a mondatokat elföldi u köd. Egy lépés van még átitra és árva marád a hegedűvonó, elhallgat az élet melódiája. Nc folytassuk; sokkal szebben incsédle ezt el Rabindranath Tugore. Menjünk tovább, mnlnak az órák . . , Juhisz Gyu^a egy fogsorért Egy kompozíciód előtt sokáig álltunk:.-Sakkozó!.:: cz a címe. Nent cél a bírálat ennek u Cikknek keretében: de ezt a képel mégis kiemelem, mert dijai akarsz vele nyerni. Pályázatra küldöd fel a fővárosba. Meglógtak ennek a képnek emberi arcai. Tépelődés, lelkesedés, feszült várakozás, düh, lekicsinylő-mosoly, unalom van az asztal körül összehajló arcokon. Két ember játszik, kis figurákat tologat előre vagy bálra, vagy lök ki az asztal szélére. Azt hiszem oblen a képben megfestetted a világot, megérezteted az életfilozófiát, megmutatod a valóság arcát. Egykét ember játszik, a figurák sorsa, a barc, a játék kimenetele függ a lépésektől és tépelődés, lelkesedés .Vagy unalom veszi körül őket. Milyen furcsa tenne, ha valaki végső unalmában véget vetne ennek a sskkjáteknak ugy, hogy végkép lusöpri a figurákat az asztalról . . . Nem lenne reális a kép. Mert az ember szeret játszani cs mindenkeppen nyerni akar. Az asztalon egy képed fotográfiája feküdt. Juhász Gyulát festetted meg jó néhány é-Vviiághiiu junghans ébresztő-, asztali- és falióra különlegességek. _ Márkás kar- ós zsebórák. Arany-, ezüstáruk OLCSÓ ilIELLASAJÁXÜtKOK CSURY őrén 'bteüld. kaflvs* l'ica u> P 701 % -4 fociz nuittán ü mt(birb>U«k fi ttéptk • JmghmU ÓRÁK a caillaovúdjeocyri. • immár II éi« ill«|hirD<-k r . iiiiumrirfljy felüli*-! éra-ttalkütlMbtn ha r li • lét. vei ezelőtt. Mosolygó boliémiával mesélted el: a kép azért van már csak fénykép formájában a birtokodban, mert fogsort csinált neked a képért egy fogorvos . . . Juhász Gyula nem haragszik meg czcit: költő volt, tudta, milyen az élet. Nem véletlen talán, hogy erről a fényképről egy furcsa képre bámulunk. Fiatal, izmos férfi' tart a kezéber egy kóponyá't. A fény és árnyék játéka szinte lircgtáncoltatja a képen az izmokat: cz a ruganyos erő ütni tudna, az élet vibrál minden megörökített mozdulatában s cz a .csupaerő ember a halált tartja az ujjai kőzött. Tekintete a halál/üres gödreivel néz farkasszemet és látszik, hogy az agyár, a lesiet hipnotizálta a halál. Ez a fiatal lest erős, az élet tavaszt élhetne benne: de neked van igazad. Nem az erösökc a világ. Akikben van crü, azokat eltüntetik a gyöngék, tcliclségiclerek, nz ügyesek, a sodródók, az (igeniskérlekalássauok:, a betegek. Ezen a képeden a halál él: r.cm titkolod, hogy az emberek a halálnak ádlak létjogosultságot. Takard lc azl a sárga, furcsa koponyát . . Vágyódás Ki tudna végigmenni minden festményedén, kt tudná visszaadni mindazt az érzést, ami elfogja az embert az ilyen különös menekülő estelién?, Jól esik a színek és vonalak harmóniája, mert az enÜKT a világ értelmét látja benne. Egy pero csak, míg cgy-cgy kép elölt állunk, dc. a perc hung-ulati megmarad emléknek cs figyelmeztetőrak. Talán azért, mert a képeknek történelmük van: ez a történcicin ncin száll el a tünő napokkal, megmarad öröknek, túlélve mindent', iaggnia raav a akkor is, amikor mi már régen nini leszünk S ezt egy csodálatos szép képed juttatta eszünkbe. Egy meztelen női testet festettél szinte paráznán élö színekkel. Ilyen színek miatt tört ki a művészeti háború Goya hircs Maya képe körül. (Vágyódás* eimet adtál ennek a képnek, do az elnevezés nem lényeges. Ez a kép megérteti velünk, hogy ez az élettel telt lest soha nem múlik et, mindig megmarad fiatal duzzadásában, tavaszi' virágzásában az életnek. Ml, akik muló akarattal és meg-megbukó testtel járjuk a földet: mi megöregszünk, elmúlunk nagy harcok, végtelen gyűlöletek és emésztő csókok ulán. De cz n test. amelynek a művészeted udott életet: ez örök marad. Ncin énekli soha Francois Villon balladáját a vénscgről; Nézd; mint boszorkány korhadt scprüujckr ülök, vénasszony, itt 3 járdaszélen s gerincem görbe, mint egy pléhkanál, hajam megsárgult, mint a kocsmacégér és igy rikácsolok a rézfillcrér' rekedten .mint egv vénhedt papagály. A Sátán lelkemet régóta kéri s az árokban testemre vár a sár; hojpy utószor csókolt engem férfi: van annak több. mini ötven éve már. Nem; rrt a test. cz az akt, bármilyen évek és harcok rohanjanak et felél le. megmarad az elpusztíthatatlan, örök és múlhatatlan vágyó ifju* Milyen szuíp, milyen csodalatos erejű aa ál: t. S milyen szép tud lenni egy este. amikor a sötétben az élei világosságához menekülünk-.. . . K®tiná)-Wnoti Ferenc-