Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Vidéki professzor, budapesti professzor Irta: Dr. ZOLNAI BELA Mikor 191S elején a pozsonyi egyetem megalakult, a kinevezett tanárok szinte valauenyüyieti ugyanarra a gyorsvonatra ültek a Nyugati-pályaudvaron. — és az ünnepélyek, bankettek befejezése Után — minthogy még nem volt új székhelyükön lakásuk és bútoraik, könyvtáruk .Pozsonyban szállításáról is sürgősen ognáoskodniok kellett — megint csak közösen felültek a gyorsvonatra és visszautaztak Budapestre. Yelük nient és jött sok hallgatójuk is. Mondják, bogy voltak közöttük tulbuzgóak, akik már az indexüket prezentálták útközben, tanári láttamozásra, sőt a legszívesebben mindjárt le is ültek volna szigorlatozni az étkezőkocsiban... Akkor írta, nem minden malicia nélkül, az egyik pesti újság riportjának címéül: Egyetem a gyorsvonaton. 'A professzorok egyrésze még hónapok múlíán in Budapesten lakott és hetenként utazott Pozsonyba, ki gyorsvonaton, ki hajón, vagy pláné géperejű magánkocsiban. Repülőközlekedés akkor még nem volt divatban. Az utazó tanár típusa és fogalma akkor alakult ki, mikor megszületett a harmadik magyar egyetem. Gyakran megtörtént, hogy a vidéken működő professzor ismerőseivel reggelizett a szegedi kávéházban, délelőtt előadásokat tartott, az étkezőkocsiban kollégáival ebédelt, délután benézett valamelyik fővárosi könyvtárba, este pedig pontosan megjelent a pesti kávéházi törzsasztalnál, mintha pesti lakos volna. Az „utazó" tanár leulantábau már a legközelebbi előadásra készült, jegyzeteit tanulmányozta, diszizertációt1 korrigált. Közben fogadta az utazó kollégák, hallgatók látogatását, vagy maga vizitelte végig a Pulmaun-koc-sikat. így élt sok egyetemi tanár Magyarországon, a négy egyelem fénykorában, a húszas évek végen. A nagyobbodó Magyarországnak ma már iiafc egyeteme és bét főiskolája van. Ezek közül — részijén vagy egészben — tíz működik vidéken. Az ország legfelsőbb oktatóinak túlnyomó többsége tehát nem Budapesten, hanem vidéken él és tanít. Ha valaki egyetemi tanárt mond, elsősorban a vidéki professzorokra keli gondolnia: a Sopronban, Pécsett, Szegeion. Kecskeméten. Egerben, Miskolcon, Sárospatakon, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárott tanító tudömáuyos férfiakról, sőt —. ma már mondhatjuk — nőkről is. Ha néhány mondatba akarnók sűríteni azokat a sajátságokat, amik a vidéki professzort a budapesti professzorral szemben társadalmilag jellemzik, akkor a következőket állapíthatnék meg: a vidéki professzor többet utazik, mint a pesti kollégája: ennek ellenére jobban belegyökerezik a maga városába; többet foglalkozik az egyetem ügyeivel; és jobban igénybe van véve egyetemenkívüli elfoglaltságokkai. A" pesti egyetem legtöbb hallgatója vidékről kerül a fővárosba. A vidéki egyetemnek »egtöbb tanára visZönt pesti. Másszóval: Pesten a vidékiek vannak többségben, vidéken a pestiek irányítják a kultúra őrhelyeit Körülbelül ez is a normális állapot, természetesen kicserélődési, felszüremlő és szétáradó folyamat. A mai modern életben az emberek ncip élnek növény-életet, hanem vándorolnak, helyüket változtatják. Legnyugtalanabb természetűek éppen a szellem emberei, akik már az ókorban bejárták Görögországot Kisázsiai; a középkorban Pannóniából Parisba, Bolognába zarándokollak tanulni; a humanizmus idején' pedig egyik világnézeti helyről a tnásik.világnézeti helyre költözködtek, önként vágy kényszerűségből. A pesti professzor azonban mégis kevessb-bet utazik, mint a vidéki. Mert lia szeret is utazni, Budapestre sohasem kel] utaznia, minthogy már "ott van. Ez az első, mondhatnók lényeges különbség a pesti és a vidéki professzor között. Mert Budapestről vidékre utazni illik és kívánatos,, de nem kötelező, vidékről Budapestre utazni azonban nyilván szükséges dolog. Nem is képzelhető el, bogy a budapesti professzorok nélkülözni tudnák azt a fölfrissítő érintkezést, amely a vidéki professzorok Budapesten tartózkodásával adódik. Viszont a vidéki professzorok som tudnak lemondani arról. a kutatási lehetőségről, amit a fővárosi könyvtárat nyújtanak.. Innen van, bogy például a budapesti egyetemi könyvtár gyönyörű új kutatószobájában, amelyet nemrég rendezett be Pasteiner Iván, a legszorgalmasabb . vendégek éppen a vidéki professzorok. Innen ' van az is, hogy a tudományos üléseken és. kávéházi összejöveteleken a legpontosabban a vidéki professzorok szoktak megjelenni, örökenjlékü Gomboez Zoltán szokta tréfásan mondani, mikor ősszel valamelyik vidéki professzort üdvözölt a kávéházi asztalnál: — ügylátszik X. városban megkezdődtek az egyetemi előadások. Ez úgy is volt, mert a vidéki professzor olyanformán szokta beosztani a tanrendjét, bogy arra a napra ne essen előadása, amikor a fővárosi tudós társaságokmegfelelő szakosztályi ülést tartanak ős utána a kávéházban folytatják az eszmék nélkülözhetetlen kicserélését. Vannak a vidéki'egyetemi tanárok között Óda egy nyúlhoz Irta: SÍK SÁNDOR Láttam egy nyulat. Köoér volt a rét, Óvatosan eszegetett az árva, Közben mozgatta két hosszú fülét Előre-hátra. Egy-egy harapás, egy-egy fülelés. Olyan furcsa volt ez a jelenés, Kacagnom kellett ökemét. Aztán megláttam a szemét, És megfagyott a nevetésem. Ő az a két szem! Az a két sárga, rab-sunyi Szemecske, mit fáradt-bután Minden falás után Meg-meghunyít! Egyet harap A két felálló periszkóp alatt És míg habzsol szegény, félig r"n Silbakolva előre-hátra, A két fül körbe les. Szegény füles! Mi fojtogatja kis szived? A farkas körmét retteged? Vadász csövét? ebek fogát? Vagy mely az égen vijjog át: A csőrehorgas vércse faji? Vagy a rezzentő gyíkrpbajt? Minden gyanús! Minden gyanús. Ha szöcske szökken, csiga húz, Fűszál tövén is tőr lesen g, Alattomos maga a csend. Italált hozhat a víz, a szél: Ellenség minden, ami él. Hiába katonás fülek, Hiába láb, szél módra gyors. Gyorsabb a Sors És ébred a rémület, Emberek, emberek, Az isten leguen irgalmas nekiínV D tC-M A-G7 SROHSZ"A G • SZERDA, 11)40. DECEMBER 25. sporthajiamu férfiak is, akik a pályaudvarról a Hármashatár-hegyre sietnek ebédelni, vagy/ esetleg a magukhajtotta kocsijukon a pályaudvarról egyenesen a svábhegyi sípályára autóznak. Eszményi dolog volna, ha az egyetemi és főiskolai tanárok működésük székhelyén laknának. Valóban, nem is képzelhető' el tudományos légkör, egyetemi elet. laboratóriumi munka, tanár és tanítvány között szellemi együttműködés és tudósképzés: helybealakás nélkül. "Azonban nehéz definiálni, -mi az ismérve annak, hogy valaki hol lakik...-A „fölutazó" professzorok, akik kéthetenként Pestre utaznak, dé a nehezen definiálható definíció értelmében mégis vidéken laknak, minden hivatalos szemrehányástól mentesek. Egyhelyben maradni a huszadik században már elavult dolog. Vau egyetemi tanúr, aki repülőgépen jár, sőt azt mondják, egy-egy kedres paciense vagy barátja kedvéért hajlandó egy napra .is Pestre röpülni. Nincs ezen serami csodálkozni való. Külföldön ez a probléma* tudtommal nem is merült föl. A Páristól 200-300 kilométerre, azaz két-három órányira fekve egyetemek tanárainak egyrésze Parisban la kik. íáenkisem csodálkozott rajta, hogy Bers* 'sem a Ri vérián él, ezer kilométernyire Páristól és onnan jár hetenként egyszgr Parisba, megtartani a College de Frauce-on nagy népszerűségnek örvendő előadásait. A/pisai tanárok Firenzében vagy Bolognában laknak, eő£ állítólag olyan palermó-i professzor „is va» aki Milánóban lakik és onnan jár; le a vecfifé* : nyes Szicíliába. Tagllavinl, a budapesti egyeltem volt tanára, repülőgépen közlekedik a kontinens és a csekély néháayszáz kilométerre fekvő Szardínia szigete között, ahol asSzisz- tonse a repülőtéren várja... Az ideális az volna, ha a „vidéki" élei ; anyagi és kultúrális föltétele olyanok 1-eané* r ne.k, hogy a professzorok teljesen' függetlenít* . hatnék magukat a központtól. A decentralizált -Németországban ez mindig így volt; már szá* i zadok óta. Klébelsberg .Kunónak is ez volt aa eszménye. Egy jénai tanárnak semmi köze Berlinhez. Sőt egyenesen megfordítva áll a dolog. Wundt, Köster nom fogadták el a berlini egyelem meghívását. Wölflin ott hagyta f berlini katedráját és Münchenbe költözött, ahol működése számára megfelelőbb művészi milieu várta. (Nálunk csak egy ilyen eset ismeretes; a közelmúltban egy pesti pröfessztii otthagyta katedráját, hogy a kolozsvári egyetemen vállaljon új munkakört.) Valóban; egy kis német egyetemi város — a legtöbbje vala* . mikor . fejedelmi székhely, udvari színházzal, múzeummal, többszázezernyi kötetből állcr könyvtárral, műemlékkel, történelmi levegővel, tudományos akadémiával— miudenképen lehetővé teszi, hogy a legeurópaibb tudós is életfogytiglan lakóhelyül válassza. Magyar vidéki vámosaink még nem vehetik föl a versenyt a fővárossal. Országunk, sajnos, még mindig Budapestre, centralizálja anyagi kultúráját. Szellemi téren pedig csak' néhány városunk rendelkezik olyan muzeális értékű könyvtárral; amely lehetővé toszi — ta'nárnak cs tanítványnak — a tudományos romlkát: Kolozsvár. Debrecen, Eger, Sárospatak... Nagy veszedelem rejlik abban, bogy müzeu inaink, műkincseink, könyvanyagunk négy ötödrésze Budapesten van. Mindennek ellenére nagyon sok vidéki professzor életében a centrifugális mötivumós játsszák a főszerepet. Ezek a vidéki életben a a társadalom igazi támaszai. Szűkebb pátriájukban talán már a nagyapjuk^g^áygnester volt, vagy gimnáziumi igazgató. Gyakori a? a vidéki professzor is, akit a földhöz köt 3 háza. a szöllője, a gyümölcsöse. Az ;lyen tudós hiirneidsi eietbölcseséget vall, palántát ültekrózsafát nres, mintasrazdasásot rendez t-e f