Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

KárpIffiimuBka Kristóf László gárptestt ftuter, a*e!«ip, teksr»(ei, *tb. elsőrendű. kivitelben tószÜL Iavft-ár-f, -alakltáí felelősség mellett, kárpitosnál, líállau gyermek-," spóri-és babaSanonri B. II. 15. "ullej kocsik nagy választékban, togoicsöbb « átezltSfiS. Forduljon bizalommá! iga , laiiKKOOBI 3a- I m Kállauné gyermekkocsiiUetnéhez, KAIvai44, Városi bizományi an. 1 vitéz nflllBlf II o lergkat gíóf Apponyi Albert-utca 15. Kristé f-kárpitosnál, •, !•. j, —yq— iiása Londonban, amely épugy, mini a 13 évvel később, 1938 december 6-ikán a R i be nti: op és Borin et külügyminiszterek által aláirt francia-német békenyilatkozat örök békét akart létesíteni a rajnai határon, A lpcarnoi szerződés mérföldjelző kontók látszott akkor a francia-német viszony törjéttélmében. Először történt még, hogy a két' nép vezetői megegyeztek abban, hogy "nem a fegyverekkel akarják eldöntésre vinni az egy J mással való vitás kérdéseiket Sajnos Locarno csak epizód maradt a két nagy nép életében. A rákövetkező évben Bnand és Stresemann még intim reggelire ülnek össze Thoiryban, azonban a de Keriljysek, a Pertinaxok németellenes cikkei az, egyik oldalon, a stresemani Eifüllungspolitjkkal elégedetlenkedő német pártok a másik oldalon megakadályozzák, hogy a Thoiry-i reggelit közös politikai bankettek kövessék'/ begy . Locarno szelleme a gyakorlati politikában is érvényesüljön. Rövid ideig tartott a Briand—Stresemann féle politikai ölelkezés. Már 1927-ben keserű csalódással látták Németországban, hogy Locarno és Németországnak a genfi Népszövetségbe történt 1926. évi belépése nem éldeljek olyan gyümölcsöket, amelyek megszüntették j volna a győző és legyőzött közötti "különbségeket és a kölcsönös bizalmon felépülő európai együttműködéshez vezettek volna. Briand is. Stresemann is kiábrándulva belátták, hogy fáradozásaik céljukat tévesztették. Életük ptogrampjának kerékbe törését kellett látnink életük estéjén. Megtört, csalódott emberekként találta meg őket a halál, a nagy götido- : latol: Franciaország és Németország évszázados ellentéteinek kiküszöbölését- az őszinte i'rancia-nérnet kibékülést nem sikerült minden lelkes jóakaratuk, politikai belátásuk ellenére sem megvalósítani 'A' Népszövetség 1928. évi őszi ülésén nyillan kirobbantak a leszerelési kérdésben a francia-német ellentétek. Herrmann M iíi 1 er, Németország kancellárja éles beszédben rohant neki Bt ianölnak, aki szenvedélyes bangón replikázott. 'A két beszéd pörölycsapásai alatt a német-francia Versfiiudjgíngspóliiik épülete alaoiaiban rendült meg. LavaK Flandin, Loucheur és Papén Az ezután következő hónapokat a német jóvá-. (ételi fizetések körüli viták töltötték ki. Ezek legkevésbé sem voltak alkalmasak a két nem-, zet közti szellemi hidverésre. Utoljára az úgynevezett üawes-féle tervezet rendezte 1921ben a jóvátételi kérdést, mely évi 2300 millió márka fizetésére kötelezte" Németországot.' Német részről ezt elviselhetetlennek találták". Slresemannak sikerült 1929-hen a Dawesféle tervezet revízióját a Hágába összehívott jóvátételi konferencia napirendjére tűzetni és a Dawes tervezetet az úgynevezett Yoimgtervvel helyettesíteni, amely 1988-ig állapitól-! ta meg Németország fizetési kötelezettségét az első 37 évre évi 2215 millió átlagtörlesztéssel; az utolsó 22 évre pedig évi 1700 millió átlaggal. Slresemánn és Briand itt találkoztak,utoK fára. Briand mellett ekkor már erősen kidomborodott a francia nagyipar egy részének, a Loucheur vezetése alatt álló politikái "csoportnak' őszinte kibékülés! vágya Németországgal. Ennek a csoportnak lett később ve-' zetője Flandin, a ielenlegi francia külügyminiszter és közel áll! hozzá Bonnét volt; külügyminiszter. a müncheni egyezrnény egyik létrehozója. Német oldalon a von Pa pén mögött felsorakozó nagyipari körök rokonszenvvel fogadták ezt a közeledési kísértés íet és sziveseri látták volna 9 franeia-német együttműködést a bolsevizmus elleni Harc jegyében. Az 1929. évi első és az 1.930, évi ma§o'dik Hágai konferencia eredményéi ugy Németországban. mint Franciaországban nem találkoztak helyesléssel. A egyre hatalmasodó ti'érij met nemzeti szociális mozgalom támadásainak középpontjában a stresemanni teljesítési politika' állt, visszautasították a Youtig-tert vet. bár ennek elfogadása ellenében a Rajpa-i vidék megszállásának megszüntetését hafároz-i ták el. Ezek á körök Németország teljgs szabadítását követelték Versailles és Locaraó; valamint Genf kötelezettségei alól. Ugyanakkor Bciand-t Franciaország sírásójának ne* "w«te el 3 nacionalista francia sajtó, aki elkótyavetyéli a francia győzelem eredmény ejt, megvalósíthatatlan illúziók után futkos és kiadja Franciaország kezéből győzelmének biztosi tó. zálogát :a Rajnavidéket. A második hágai konferenciát Slrésemann már nem érhette meg, mert korai halála megakadályozta abban. Vele sirbaszállt az a nemet államférfin, aki, a német nép közérzésével, ösztöné vel, hagyoniányaival is szembe mert' szállni és ideáíisla hittel. de ugyanakkor reálpolitikai érzékkel is minden képességét a francianémet kibékülés szolgálatába állította. Nemsokára Briand is követte az elmúlásba. A második hágai konferencián már Briand is halott vO|t tuladonképpen. mert Franciaországot uj miniszterelnöke, Versailles egyik mesteremtője: Tardieu képviselte voltakép. 1930-ban az Au s t r i c-panama elsodorta Tardieut és a német-francia viszony alakításában plőször jut fontos szerephez: Laval. Nemcsak, hogy megtartotta Briand-t a Quai d'Qrsav élen, hanem maga is aktivan támogatta külügyminiszterét a Németországgal szemben barátságos politika megvalósulásában, ö volt a háhoruutáni idők első francia miniszterelnöke, aki ellátogatott Berlinbe. Laval becsvágya azonban már akkor is olyan határtalan volt, hogy nem bírt el tartósan olyan „second brillantot, mint amilyen Briand volt. Ezért külügyminiszterét egyre inkább háttérbe szorította és egyedül szőtte körmönfont külpolitikájának szálait. 1982. elején végleg kiszorította Brind-t a Quai d'Orsayról. Két hónap uralva a fáradt öreg ember már nem volt az élők sorában. Súlyos balsejtelmek, által gyötörve halt meg. mint nagy ellenlábasa Porincaré. akit életének utolsó éveiben nem lehetett kimozdítani lothanglai birtokáról. mert az lett a rögeszméje, bogy ba elhagyja Lplliangiai birtokát, jönnek a németet: és v •-.••/ • veszik maguknak. A balsejtelem, mely a német—francán, viszonyról ellentétes felfogású állam férfi itt életük estéjén a győzelem és a secürité, a Magi.uótvonal, a hadsereg, a nagyszámú szövetséges ellenére nyugtalanította azóta sokszorosán valóra vált. Tardieu; azonban nem sokáig érezte jól magát a ,,cápiitf souverain". a szuveréu fogoly izolált szereplése s újra megkívánta a hatalmat. Másodjk minis,zteiylnöksége idejcu nyíltan az európai francia hegemóniája politikáját követte, amely Németországban elsősök-bán a legyőzött nemzetet látta. A német— farneia viszony feszültsége, Tardieu kíméletlen, karctüsörtető politikája Németországban a nemzeti szocializmus malmára hajtotta a vizet. A hadügyi tárca részéről igényelt hatalmas összegek, azbiiban a takarékos francia kispolgártól, aki növekvő nyugtalansággal látta, hogy megtakaritott^frank.iáiból mindig többet nyel el a laginot-voíml és Tardieu begemonia-nolitikája ellenérzést váltott ki, Tardieut megbuktatták .és Herriot személyében a baloldal került uralomra, amely annyira szpkítefte a hdikirdáso•faat liogy franciaörszág, amely addig a világ leghathlmasabb, legmodernebbül felszerelt hadseregével rendelkezett, katonailag egyre Jobban gyengült Németországgal szembeni, ahol 1933 őQ'l, tüzelőanyag megtakarítást Jelent az ünnepekre, ha szellőztetésre nem használt Ablakait szakszerűen légmentesitteti! s lakásfertfttlenitií-VálSalat ciánozó irodája által. — SZEGED, SOMOGYIUTCA 10, _ Filléres árak! Angol-Magyar iutafonó cs Szövöiiüár rí SZEGED januárjában Hitler Adolffal az clcn a nemzeti szocialista párt, ugyanezen a napon pedig franciaországban Daladier került kormányraEgy év múlva 1934-ben pedig a front populaire, a népfront került uralomra, mely nem sokat hederített a külső problémákra, lelteit a, hagyományos securité gondolata vezérelte, legfőbb gondja a katonai kiadások csökkentése, a hadiüzemek államosítása, a 49 órás munkahét bevezetése volt. Ettől a pillanattól kezdve Franciaország és Németország belső fejlődése, katonai politikája merőben ellentétes irányt vett fel. Ennek eredménye az lett, hogy Németország naprólnapra erősödött, Franciaroszág peclig egyre inkább gyengült katonailag. Ez a fejlődés vezetett el ez év júniusában Franciaország példátlan összeomlásáig. Az utolsó békekiséilct Mielőtt azonban még a tragédia bekövetkezett volna, megkísérelték a francia—német viszony békés utón való rendezését Ezt a lehetőséget a. valóság birodalmába hözta az 1938 szeptemberi müncheni egyezmény, amelyben Daladiérwk és B. onnét külügyminiszternek igen nagy része volt. A müncheni egyezmény szelleme annyira realizálódott, hogv 1988 december 6-ikán Bibbentrop német és Bőimet francia külügyminiszterek a Quai d' Orsay híres ératermében aláírhatták a 3 pontos örökbéke nyilatkozatot, melyben kijelentették,* hogy ugy a német, mint a francia kormánynak az a közös meggyőződése, hogy Franciaország és uéiuetprszág közötti békés és jószomszédi viszony az európai konszolidáció egyik leglényegesebb eleme. É belátásból fakadóan a két kormány ünnepélyesen kijelentette, hogy. a két ország közölt nhicsenek vitás területi kérdések és hogy a két ország közt futó jelenlegi halárókat véglegeseknek ismerik cl. Ez volt a francia—német kibékülés reuieu vériek utolsó felesi ílariasa. Á nehézségek csakhamar jelentkeztek. Német részről a háború kitörésének okairól kiadott okmányok azt állítják, bogy Bibbentrop e nyilatkozaton iv vöt még egy megállapodásra jutott, melynek 'értelmében Franciaország elismeri Németország különleges élclérdekeit Kelet- és Bélkeletéűrópában ezt német élettérnek tekinti, tehát nemcsak, hogy nem ellenzi Németország mzdasagi expanzióját és külpolitikai tevehenvségét ebben a nénu t élettérben, hanem nem is keresztezi azt. Eszerint Bonnet elfogad (a volna a Carl Schmidt német állam jogán hirdetett és a Gróssheim-goudolatöií tel* épülő íg nemzetközi rend legfontosabb tantetelét az fnierventions 'vérbotéot, amelynek.lényege abban áll, hogy valamely birodalom életterében idegen hatalmak politikai, szellemi, gazdasági befolyása nem tűrhető meg. Ennek ellenében Németország elismeri a francia gyarmatbirodalmat Franciaország életterének. A december 6-iki nyilatkozat ntan azonban Franciaország nem ebben a szellemben folvtatta külpolitikáját Keleteuropában. mint azt" az 1939. április 13-án Romániának es Görögországnak nyújtott garanciák bizonyltottlkBonnef a francia Sárga könyvben Tugailbí Ugyan a Bibbentrop-féle megállapodásnak létrejöttét. azonban a francia összeomlás utam ö sem azonosította már magát a .Sárga könyv tendenciájával. „La v'cto're des vaincus" 1939-ben az események drámai sebWéggeT hajszolták egymást. Franciaország három bet alatt elvesztett mmdemt. amit négy eves világháborúval és 20 eves_ bekepohtikaval szer zett os fenntartott. Bekövetkezett a „La vWtolk des vaincus". a legyőzöttek győzelme, amellyel ilyen ciura nagy feltűnéstke teth 1938-ben nieglefenpt könyvében Andre Hrtöourg francia kén-, iselő és a mái; említett Bainvillo komor előrelátással megjósolt. ; ' Laval és Abetz ma ott ' folytatják, ahol Biand cs Stresemann zátonyra futott politikája megrekedt. Sikerül-e nekik új Loeárnot tererptpní, tartós lenne-e az új loéunioi politika, meg van-e a kellő szellemi talaj ^gy ilyen politikához, ezeknek a kérdéseknek mindegyike •számos ismeretlennel bíró egyenlet, melyeket a legkitűnőbb politikai . algebram úvészek sem tudnak Megoldani. A fi-aiieiá—nemét viszopy feVét" egyelőre"má niigyobli"k'érdöjél mint "valaha.