Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

f | rt 9 11Z pengő (Elbeszélés) Irta: BABAY JÓZSEF — Eevélk'e! Kapósból! Percei kalapüsmesteri üí adta fel! — kiáltott be Dödög Pali, a ferdeállú kispostás, Pont István angol ós úriszabó úr nyitott műhelyablakán, ós bedobta a levelet a varrógépre. — Köszönöm, Dödöcöm, — küldto ki rekedtkésen a fogadóinondatot Pont úr, a yáröskaaljai oltSsószabó és keresgélni kezdte a békéből származó okulárét Mert idősödő ember yolt és sajnos, a szemünk együtt idősödik velünk. Áldja meg az Isten azt a kéményseprő., legényt aki „feltalálta" a szemüveget, mert mit tenne most Pont úr a Kómában élt kormosiparös találmánya nélkül? Mert ka a levél Kapósból jött s főképp a kalaposmestefrrokontól, akkofl sürgősen el kell olvasnia. Bizonyosan 3 hagyaték-ügyben írt a rokon s lehet, be is (kell utaznia Kapósba. Igy is völt. „Ülj vonatra még ma este!" — (rendelkezett a kaposi iparos —, „holnap dél® •előtt nagytárgyalás lesz az árvaszéken." Pont szabó úr letette a levelet is, az óKuláfÓt is és visszalépett a próbababához. Sötétbarna szövetből készült zsakett simult a próbababa testén. Pont űfl megsimogatta a zsakettet, pár szál férő libegett a gallérom, leszedte és (esettintettt «•= Cnpp! Tíz pengőesket Sápok érted. Azért, saeri kifordítalak. Jókor jön a pénzecske, mint a nevem ia mondja,. — pont jókor . . . ÍÉppen utaznom kell. X asakett Egyed telekkönywezeto úr tulajdona volt, Pont István angol és úriszab ő úr két napja dolgozott rajta: ki kellett fordítani. Egyed úr agglegény, a nagyháború óta nem gsináltatott új ruhát. Minek? Minek az ilyen ferdére Csapolt világban? Meg aztán Egyed úr igen feledékeny mindennel s így a világgal szemben is. Délben hazaviszi a zsakettet a nadrággal együtt, —- amelyre szabófoltot kellett tennie — s megkapja a tízest. Már éppen dél volt. Pont úr a karjára fektette az öltönyt s leterítette törülközővel, Hogy Üe ne lepje a por. Mert ilyenkor délben fut át a kisvároson a szobi autóbusz s olyan porfelleget ver, hügy még az ablakokat is becsukják, ba közeledik a berregése. De hát Pont úr hiába sűrítette a fontóslépést & Galagonya-utcába, a telekkönyvvezető nem volt ettbon. Vadászni ment. Ki tudja, mikor; vetődik Haza. „Állami szabadsága van 3 hivataltól", — magyarázta Sóbáfi Teréz, a gazdaasszonya. — Nézze, Treszka néném, tíz pengőcsEe az egész, talán maga is ki fizetheti — Én? Osztán Kova gondol, mestör úr? Tíz pöngő! Nézze, inkább megkínálom egy kis ribizliszósszal, mög koramarhabússal, de ne kívánjon pöngőt. Nem ád néköm a tekintetes úr csak naponta harmincöt krajcárt fillérben. Ebbül teremtöm a mögönnivalót. Pont úr szeme felvillant. Hosszan nézett a vadszöllővel futtatott udvari kislügas aljára, ahol egy vén, kopottszőrű macska hevert, hallotta, bogy dünnyög még a keménykontyú cseléd valamit, aztán fordult és elsietett, karján a zsakettel- Nem bizalom hiányában vitte vissza a kifordított öltönyt, hanem — ami ebben a tisztes iparosban előfordul néha, különösen a szegényebb fórcrnűvészeknél —, nagy terv született meg a fényeskopasz koponyacsont alatt. Este báromnegyed kilenckor indul a kaposi vönat Nem olyan nagy szentségtörés lesz, de felveszi a telekkönyvvezető zsakefrtjét, holnap este már itthon is van, elvégre egyszer f> ia megteheti, bogy a Pereel-rokon büszkén tekintsen rá. Meg aztán előkelő hivatal a megyei árvaszék, hadd lássák, bogy kisiparos léiére remekbe-öl törötten jár a szegényke nép íe, különöskép, ba szabó • ° „ Igy aztán, amint besötétedett, Csukott ablakok mögött öltözködött fel és felöltőt búzott a zsabett fölé. És elindult az állomás felé. IL Aa árvaszéki tárgyalás azzal végződött, bogy Pont úr, és a rokon, a kalapos, keserves szavak áradatán át sírig tartó haragot esküdtek egymás ellen az ódoii megyeház boltívei alatt. Pont úr tehát köszönés nélkül otthagyta a fejlődő művészt, egyetlen rokonát és betelepedett a Fő-utcai „Kupa-söröző" pingéjébeVármegyei urak is ültek a nagy, fehérre súrolt asztaloknál. Ott volt maga az alispán úr ia, fehér; bajuszát vastagra hizlalta a sör habja. Pont úr kissé megilletődve nézett körül. Az üvegablakokSn festmény; színes, íjjas, kopjás, süveges ősmagyarok, a boltívekon hősi haröok freskói. Kissé feszengett a széken, de aztán megbarátkozott a környezettel. És amikog a febérkötényos, ősz pincér mosolygott, hajlongott, nagyságos uramnak szólította; így beszélt: — Boldogok vagyunk, hogy ismét szerencsénk van, igen, még egy korsót. És elrohant. Pont úr kitágult szemmel nézett utána: — A zsakett teszi — motyogta -—, de vájjon kinek nézhet? A pincés hözta a sört, de Pont úr elfehéredett— Szent atyám, most segójj meg — nyögte —, kettőhetven a vagyonom, ebből kettő pengő az út visszafelé a vonaton, a hetven fillérből egy pohár sört akartam meginni . . . Azaz egy korsót . . . Egyszerre újra jött a pincér.' Keze most sem volt üres. Ezüsttálon fekvő, két egresszürke színű, kicsit zsíroakás szegélyű főtt marbabúst tett elébe, aranyos lében. Mellette, amolyan gyerek tányéron ezusillatú tormát. A szabó feje oldalt csuklott kissé, akár az erkélyre szállt, bátortalan verébé. A sörből már ivott. — Mondtam a konyhán — kezdte lelkendezve a pincér —, hogy a nagyságos telekkönyvvezető úr érkezett hozzánk Atádról zónázni, kéreinalássan, tetszik látni, a konyha ls kívülről tudja becses ízlését. Kenyeret, vagy zsemlyét parancsol? Pont úr; két keze lehullott a két térdkalácsára, megrogyott a háta is. — Látod, te ökör, te Pont — mondta magában —, a kopasz eszed kergetett a börtönbe. 'K „börtön" alatt a zsakettet értette s oldalt is nézett a zsakett szárnyaira. Aztán meg igaz, — otthon is mondták párszor —, hasőnlít a telékkönywezetőre. A telekkönyvezető örökkön ebben a zsakettben utazik. Jaj! De Cselekedett, Evett- S aztán kiitta a sört. Sovány ínyén enybén, de édes ízzel omlott el a puha marbabús és a torma. — Sírhatsz, büdös szabó, sírhatsz — morogta, amikor; a torma égő könnyeket szivárogtatott szürke kis verébszemébe —, mehetsz haza gyalog! Hajnalra se teszed meg az útat! Egyszerre rászólt a pincérre: — No, testvér, mit kell fizetni? .. — Tréfás kedvében a nagyságos úr, — mint máskor is . . . Nálunk, törzsvendégek számára nem változnak az árak. Pont úr kiemelte a világosabb színezésű zsakellmellényből a keltő hetvenet s letette az asztalra. A pincér elseperte. S oly melyen hajolt meg. hogy a feje a terítőt súrolta, — Ó, könyörgöm ássau, még tíz fillér mindössze. De talán legközelebb. Azért ne tessék váltani. — Még tíz fillér jár? — Igenis, kéreinalássan * . . Pont elsáppadt és keresgélni kezdett a zsébekben. A zsakett belső zsebét fércek tartották. Elfeledte felbontani. Tépte. Hiába- Aztáa delmagfaroesexg SZERDA, 1940. DECEMBER 25. Meghódítottuk a vásárló közönséget, mert BÚTOR s x ép, Jé és olcsó áll rendelkezésére raktárunkban. 201 Asztalosmesterek Bútorcsarnoka, Bíendrényi Géza és Tii-eaj, Dugonics-tár U. Telelőn: re-jí háti'a-remegett a keze. Jaj ... A nadrág há túlsó zsebében mintha tapintana valamit . . • Persze, a nadrágot nem fordította, azt csak foltozni kellett . . . Valami papír van ott . . Kivette. Rá se nézett. Csak tette maga elé. — Ó, nagyságos uram, kár váltani- Hiszen méltóztatik jönni máskor is ... Pont urat úgy verte a veríték, mint májuseső a lapulevelet. Riadtan hallgatta a pengőkcsengését, ahogy hullottak elébe- Nyílni kezdé egek! Tíz pengő bankóáldást búzott elő a zsu kelt nadrágzsebéből! Hát persze, bogy a telckköuyvezető úr feledhette benne. S míg homloka izzott, hátát hideg futotta át. Remegve szedte fel a pénzt, de aztán magához tért. Kissé rekedten mondta: — Még egy szépséges scritalt . - . III. — No, kis Pont . . , hehehe . . . kis Pont, mi jár; a fordításért? — kérdezte a kecskebajszú telekkönyvezető az angol és foltozószabút s elővette pénztárcáját. Pont úr úgy nézett rá, mintha sohse látta volna- Jczusmárjám! Csakugyan ... A szeme ... A homloka ... A kis kecskebajsza és ke'őskeszakálla . . . Hát ilyen hasonlatosság' ritka. De eddig szinte észre se vette . . . Hogyan hasonlítgassa magát egy szegény szabó egy teiokköuyvvezetőhöz. Aki méghozzá jó. módú ember is. — No, kis pont . . . Pont . . . Hehehe . . . Nem hall? Mennyi jár a fordításért? Cseppnyi csend lett megint. — Hrkrr .. . Hrkrrí ... — köhécselt a férciparos —, semmi tekintetes uram, semmi. Mivel már ki tetszett fizetni. — Kifizettem? Mikor? —• A hét elején, amikor hívatni tetszett. Egyed telekkönyvvezető úr elsáppadt. Szent Isten! Hát csakugyan. Már kerek egy éve mondogatják neki, hogy gyógyíthatatlanul feledékeny. Ezer kellemetlensége van. Mi lesz vele? Be kell utaznia Kapósba. Mikor, megy a vonat? Este- Nini, erre emlkészik még. Beutazik és megvizsgáltatja idegrendszerét. És este — a zsakettben persze —, utazott i? Kapósba, gyorsan. — Bocsánatot kérek, nagyságos uram, tegnap tévedtem- Pont azzal a tíz fillérrel számítottam többet. — Kinek? • — Kegyednek, — Höl? «— Itt ... Mert volt kél Korsó sör. Két zsemlye. Egy adag marhahús ecetes tormával. Az összesen — — Nekem? Mi? Én? Tegnap! Itt? Hogyan? Csakugyan? Szentséges Isten! De hiszen ét úgy emlékszem, hogy vadászni voltain! S felugrott. És elrohant. Az ősz pincér rémülten nézett utána. , Rohant szegény telekkönyvvezető, rohant ki a „Kupa-sörözőből" s útja egyeaesen a köz kórházba vezetett. Az idegosztályra. S mert hihetetlenül különösen viselkedett fel is vették. Világhírű JUNGHANS ébresztő-, asztali- és tollára hülonleöe^sf mH - narhas har- cs zsebórák -Arany ezüstáruk fsiiaV órái olcsó ofáRílÉhoh % 5l M S% • 5 I t S f É KARJISZ'UfCA 1 *