Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Franciaország és Németország két háború között Irta: PARRAGI GYÖRGY A francia belpolitikai élet legújabb drámai jelenlei, Laval rejtélyes hátterű megbuktatása, őrizetbevélele, majd kiszabadulása, ismeretlen ujabb szereke, Abetz párisi német nagykövet vicby-i, tárgyalásai ismét előtérbe állították Európának sok száz év ota mindig aktuális, nehéz problémáját: a francia-német viszonyt 'Abetz és Laval, cz a két név szimbólum, mert egy olyan politikai gondolatot fejez ki, melyet ugy német, mint francia részről többször kísérellek az elmúlt századokban megvalósítani, de eddig eredmény nélkül t. i. véglef

es kiegyezést és örök békét Franciaország és íémetország között. Európának az tenne a legnagyobb szolgálatot, aki meg tudná építeni az aranyhidat a Rajna jobb és balpartja közölt, ki tudná vetkőztetni a német és a francia nép lelkét az egymás iránt érzett ellenségeskedés érzéséből. Európa tudja, hogy szüksége van mind a két népre Jeannc d'Arc és Voltaire népére épugy, mint Goethe és Kant népére. Európai közérzést fejezett ki XII. Leó pápa, mikor egyszer ugy kiáltót fel: Perir la francé? Mais avee qui la remplacerait-on? (Elpusztítani Franciaországot? De kivel lehetne helyettesíteni?! De epigy Európaellenes gondolat a »Dichter und Délikére nemet népének megsenmiisilésére irányuló szándék is. Richelieu és Briand szellemének párbaja 'A német-francia viszony teliát nemcsak a két szembenálló fél magánügye, Iianem egész Európa közös gondja. Ezért foglalkoztak anynyit eniiek a viszonynak történetével, lélektanával, várható fejleményeivel. Iíogy mikép fogja alakítani a jövő Európának ezt az alapvető problémáját, a német-francia viszonyt, azt ezidőszerint senki sem jósolhatja meg. 'A németbarátság vonalán tevékenykedő Laval, Flandin, Scapini mellett erős aktivitást fejt l<i. a régi Rich'elieu-i németgyülölő külpolitika mellett konokul kitartó de Gaulle, Iveryllis, Pertinac, Mme Tabouis is. Németországán az őszintén franciabarát Abetz, Friedrich Lieburg, a nemrég egy francia harctéren elesett 'Áchim von 'Á r h e i m, a cliarlottenburgi technikai főiskola rektora, a Nén tét-Francia Társaság vezetője mellett vannak olyan Hangok is, melyek továbbra is bizalmatlanok Franciaországgal szemben esnem hisznek a Pélain-rezsim némelbarátságának őszinteségében. Cikkünkben ezért nem a jövő lehetőségeit akarjuk fejtegetni, hanem a világháború óta lepergett múltba vetett pillantással akarjuk a francia-német viszony fejlődését megvilágítani. " Versaillesben a revanche szelleme és a revanehe gondolatát megszemélyesitő Clemenceau és Poincaré győzött. Clemenceau nyíltan hirdette, hogy »Európának az a legnagyobb baja. hogy husz millió némettel több él benne, mint amennyit elbír; a tigris legszívesebben fizikailag is kiirtotta volna őket. Poincaré pedig azt if ja emlékirataiban, hogy az ő generációja már ifjúkorában inegtelilődött a revanche szellemével és abban élt egészen a világháború kitöréséig. Richelieu politikai végrendelete A német-francia békeszerződés megalkotásánál a franciáknak az 1648 évi westTaliai Léke megteremtése lebegett szemük előtt. Ebben a békében a 30 "éves háborúban kimerült Németországra rákényszeritették, Richelieu politikai végrendeletének végrehajtását. Ez nemcsak abban a követelésben nyilvánul meg. hogy Franciaországnak el kell érnie, biztosítania kell természetes határait, de mindenekelőtt azt a fő feladatot parancsolja a francia államférfiakra, akadályozzák meg a német egység létrejöttét »Empéchek le bloc germoníqae* — igy hangzottak Richelieu hires szaval s ez a jelszó' volt a vezérmotivuma a westfaüai békétől a Versailles! békéig a francia külpolitikának. Ugy, ahogy a wesfaliai békében 300-nál több kisebb-nagyobb államra tördelték össze Németországot és megtiltották hogy e részek valaha is egyesülhessenek, a wersaillesi szerződésben a franciák legszia Bismarck birodalmat. vesebben darabokra törlek volna által egyesített második német Lloyd George és Wilson nem merték azenbfen vállalni a történelmi felelősséget a német nemzeti egység eltörlésséért. Angliát kielégítette az, hogy a német hadiflotta \Scapa Flowaál öngyilkosságot követett el s Németország nem fenyegette többé az angolok tengeri uralmát. Azok a francia államférfiak és katonák, akik tulenyhének találták a német békefeltételeket, igy elsősorban Foch marsai, aki a Rajna mindkét oldalát akarta és Clemenceau más uton igyekeztek a német egységet felborítani. Egyrészt minden erejükkel támogatták a ra jnavidéki szeparatista mozgalmat, melynek célja az volt, hogy a katholikus délnémet államokat elszakítsa az északiaktól, elsősorban Poroszországtól s egy nagy katholikus, Franciaországgal szövetségben élő délnémet .monarchiát teremtsen meg. A mozgalom azonban nem tudott gyökeret verni, a német nép, mint hazaárulókat megvetette az abban szerepet vállalt renegátokat. 'A német egység megbontását célozták a Rajna és Ruhrvidék katonai megszállása," továbbá Franciaország keleti katonai szövetségeinek kiépítése, melyekkel be akarla keríteni diplomáciailag Németországot. Ugyanakkor belül hatalmas hadseregei tartott fenn s megkezdte a német határ mentén a Maginot-vona! kiépítését. Mindezeknek" az intézkedéseknek lélektani rugója: a Németországtól való felelem volt. Egy német politikai iró, Johannes Stoye egy 1939-ben megjelent vaskos könyvében < Frankreich zwischcn Furcht und Hoffnunn) kimutatja, Iiogy a franciák alapérzése a németekkel szemben egy évezreden keresztül a félelein volt. A német erő, hadsereg, lélekszám láttán támadt félelmüket akarták e!oszlatni a Maginot-vonal építésével, ezt a szorongó érzést, idegemésztő psychozist akarták túlkompenzálni a francia potentiel dc guerie fokozásával, a szinesekkel kibővített francia hadsereg fenntartásával, politikai barátságokszerzésé vek Bainville jóslata Azonban a győzelem mámora nem tudta elvakítani sajnos csupán kevésszámú francia politikusnak és történésznek tisztánlátását, akik megérezték, hogy Németországot nem lehet örökké a versaillesi szerződés katonai záradékának láncára verten tartani, hogy a nagyszámú német és a kevés szánra francra bölcsők néma harca az élét jogáig számosabb bölcső javára fog eldőlni. Ezek látlak, hegy Yersailíesnek következményei lesznek". Ezért irta a legvilágosabb előrelátó francia történclemiró Bainville »Les consepiences politiques de la paix« (A béke politikai következményei") e. már 1920-ban megjelent' és a békeszerződést DÉUMA'GyA'KORSZAU SZERDA, 1940. DECEMBER 25. ,> zQimftím^í Fájdalmak? ©ASP1RIN TAIUTIÁK • kegyetlenül megtépázó könyvének mottójául a Szentírás szavait: »Kövctkcznicnyck lesznek. Aki gödröt ás, beleesik abba. Aki elpusztít egy sövényt, azt megöli a kígyó,« Voltak politikusok is nagyon gyéren, akik Versailles erőszakos szelleme helyeit a megbékélés és a kibékülés útjára pzereltek voltra lépni. Ezek kimagasló alakja volt mindenekelőtt Aristide Briand. Az .6 Montaigne-oi1 csiszolódolt kételkedő szelleme a, francia se-: curité gondolatát biztosabbnak láüa a nemet® francia egvütlmüködősbcn. mint a világháborúnak vértelen folytatásában. Tudta, bogy Franciaország nehezen birná el egy ujabb nemet-francia bábom vérveszteségét. Amint Pe® tain junius 17-iki, a francia kapitulációt bejelentő beszédében az üres francia bölcsőkre* mondott vádolóan, azt Briand is látta és eb-4 Fez igazította külpolitikáját. Briand és Stresemanri Kezdetben szerencséje volt, mert a másik oldalon egv hasonló lelkialkatú partnerral, 3 bismarcki "iskolában nevelődött Guslav S trésé mannal találkozott. Mindkettőt rengeteg gáncsvetés, szidalmazás érte a saját honfitársai részéről. Stresemann Erfüllings politikjét épugv a kishitűség, a gyáva meghunyás?.® kodás politikájának becsmérelték politikai ellenfelei Németországban, mirít Briand Loearno politikáját és Thoiry-i reggelijét a francia soviniszták. Mégis mindakét államférfi lelkiismeretének, politikai előrelátásának tanácsára kövele a kibékülési politikát, melynek legfontosabb állomásai 1925 december' másodiki locarnoí egyezmény végleges alá-: fi HflZIfiSSZONY LEGHŰBB s s g i t társ a i. HÁZTARTÁSI VILLAMOS ÉS GÁZKÉSZÜLÉKEK fi ház asszonya hálás lesz, ha ilyeneket kap karácsonyi vagy uiávi ajándék!!?.