Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Fényes karácsony a SZÉCHENYI MOZI ban Az amerikai filmgyártás büszkesége, a WARNER BROS világfilmje Káprázatos felvételek, grandiózus tömegjelenetek Észak és Dél hábo y rujának legizgalmasabb fejezteiből N % N R MNY> vn RQ ErrsS Fiynn Karácsom (1? i p ff i n i a City} A »ROBIN HOOD és a »HOLNAP HÖSEJ lestvéríílmje. Erről beszél a város! _ Főszeerplők: Miriam Hojik ns Ranriolf Scolt Rendezte : Ker ész Mihály első napján. SZERDÁN fél 3, fél 5, fél 7. tel 9. Karácsony második napján, CSÜTÖRTÖKÖN fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. PÉNTEKEN: .. fel •">. fel 7, fél 9. Jegyelővétel: telefon 28-33 iiyán? Amikor körülöttünk „minden újért. és változásért" kiélt, akkor számunkra hiába ég négv sarkán a világ, biába lángolnak a kultúra és civilizáció fővárosai, hiába bömböli fülünkbe tanulságát mindéi ledobott bomba és minden felrobbant gránát? Mire várunk még, ba mindez nem elég ahhoz, hogy megszólaljon bennünk a lelkiismeret, magyar lelkiismeretünk szava s necsak a „kocsmák pállott, kék ködében", necsak a tanácskozó asztalok zöld posztója mellett, necsak a kiürített hordóira állva tudjuk harsogni a magunk fogalmazásában az idők tízparancsolatját, necsak mástól követeljük örökké, hogy engedelmeskedjék. egyszer tudjunk már mi ís engedelmeskedni kivétel nélkül mindanynyian, ha a magyar sors és a magyar jövendő parancsol. Ez a Karácsony a magyar összetaláikűtas örök ünnepe legyen, a magyar kézfogásé, mely nem hanyatlik le többé soha s nem szorul ökölbe magyar testvér mellének szegülve. Egy fa fénye gyulád ki fölöttünk, egy ja ága borul ránk. égy fa árnyékában tudunk majd megpihenni „dúló esaták után", ne viaskodjunk minden ágért és minden levélért külön, tudjunk osztozkodni az egész fán és tudjon osztozkodni az egész nemzet. — „Jöhet a tél" — ennek a Karácsonynak nem lesz múlása sóba, ha egyszer akaratban, szándékban, áldozatkészségben és szeretetben össze tudta fogni a magyar lelkeket. ÓRAREND Ne íélj az órarendtől, költői Nem vagy te leopárd, sem izlandi gájzir. Adót fizetsz, két szobád van, hallal, központi fűtéssel, porszívóval és telefonnal, neved és személyi adataid hivatalos könyvekben tartják számon, üne félj az órarendtőll S ne akarj leopárd, vagy gájzir módjára nyilatkozni meg, ne hidd, hogy ihleted és munkád kiemelheted a világból, amelyben élsz, s amely hivatalosán ás szakszerűen rendezett világ, rendőrökkel, társadalombiztosítással, fegyházzal és háromhavi felmondással. Ezen belül, s ezen feliül kell költőnek lenned: ezért élj csak szabályé san, legyél költő délután kettőtől négyig, órarend szerint. Nem vagy leopárd, ne feledd el. Gájzir sem vagy. Költő vagy. tehát civilizált lázadó: ezért lázadj órarend szerint, udvariasan,' szabályozottan és kérlelhetetlenül, ahogy kell és lehet. EGY SZÓ " Néha csak egy szó hiányzik, pontosán egy ' sió, az a bizonyos, amelytől elevenebb, értelmesebb, igazibb' lesz a mondai, a fejezet, talán az egész könyv. Az a bizonyos szó, amely kimondja, de oly lágyan és erősen, oly dallamosan és félelmesen, oly igazán és süvöltő keménységgel, ahogy a végzetet kell néven nevezni. "Csak ez a szó hiányzik, néha, legtöbbször. Már olvan szépen árad a mondai már minden a helyén van, jelző, ige és főnév. már. olyan következetes, színes az egész! Csak ép- , pén nincs értelme, mert hiányzik . egy szóegyetlenegy, — melyik? Várj. rögtön kimondom. itt van a nyelvemen. A REGÉNYHŐS A regényhős bejött a szobába, nyugtalanul köhögött, orrát fú jta és idegesen. , kissé elfulladta:! é« szuszogva mondta— Kérem értsük roest egymást Nekeat- az egészhez somm. kedvein. Én nem is szeretető ÖkáL Győzetem a gyiiíölei9 a bizalmatlanság és az önzés feleti A Szentatya karácsonyi beszéde a bíborosok kollégiumának tagjai előtt Vatikánváros, december 24. A Stéfani-iroda jelenti: A pápa kedden délelőtt az egyháztánácsi teremben fogadta a bíborosok kollégiumának tagjait, akik kifejezték előtte karácsonyi jókívánságaikat. A bíborosok' dékánja felolvasta a hódoló üdvözletet. A pápa válaszolva a bíboroskollégium tagjai által kifejezett jókívánságokra, megköszönte az üdvözlést és a legszívélyesebben viszonozta azokat. Méltatta a karácsony magasztos jelentőségét- Semmiféle földi esemény nem tudja megzavarni Jézus születésének misztériumát — mondotta.—, mért a bölcsőnél minden emberi szenvedés orvoslást talál. X Szentatya rámutatott arra az aggódásra, amellyel a jelenlegi nagy háború Csapásait követi, majd hangsúlyozta, Kogy mind moét, mind a háború után a vigasztaló munkának a keletkezett sebek be gyógyítására kell irányulnia. Különös atyai gonddal emlékezett meg a hadifoglyokról és boldog, hogy képviselői által ezekhez eljuttathatta buzdító szavait. Ezután, a hadifoglyok, a menekültek és családtagjaik megsegítésére a különböző országokban elindított mozgalomról beszélt• Emlékeztetett az egy évvel ezelőtt tett kijelentéseire, az igazságon alapuló világbékéről és hozzátette, hogy ezek a kijelentései ma is teljes mértékben időszerűek. Beszédét folytatva, emlékeztetett arra, hogy az egyháznak nem kell mindig magáévá tennie azokról az eljárásokról alkotott, néha ellentétes nézeteket, amelyek egy európai jobb jövő felé való átalakulásnak jelenlegi kérdéseit megakarják oldani. Annak a rrmtartock adott kifejezést, hogy a jelenlegi háborúból valamennyi nemzet töretlen lelkiállapotban kerül ki. A Szentatya az uj rend lényeges követelményeit a következőkben állapította meg. T. A népebet jelenleg egymástól elválasztó gyűlölet feletti győzelem. % A kölcsönös bizalmatlanság feletti győzelem. í-BumezgaclüGma.EdsazáALgJaDdés!. ó-Ag I 3. Győzelem afelett az elv fejett, amely a hasznosságot teszi a jog alapjává. 4. A világosság terén fennálló túlságosan éle* aránytalanság megszüntetése, hogy valamennyi államnak megadják a megfelelő életlehetőségeket. 5. Győzelem az önzés felett. Az önzésben őszinte szolidaritás és baráti együttműködés nem képzelhető el. Beszéde végén a Szentatya annak az óhajának' adott kifejezést, hogy a felelős férfiak méltányos megoldást találjanak az igazi nj rend felállítására. Ezután áldását adta a világra. (MTI) Felnéztem a regény kéziratából, melynek egyes jelzőit csiszolgattam éppen, szemüvegem feltoltam homlokomra és szigorúan mondtam: — Nem kívánom öntől, hogy szeresse Olgát. Nem vagyok én Isten, aki lehetetlent kíván az emberektől. Én csak a regényíró vágyok, s megkövetelem, hogy hőseim viseljek eí sorsukat. Érzelmei nem érdekelnek. Ne szeresse Olgát, de szökjön meg vele, mert a törvény— a titkos törvény, regényem lex-e és parancsszava — így parancsolja. S különben is, ne mászkáljon ön engedély nélkül az életben, önnek e pillanatban a százhaf mincadik oldalon a helye, sehol másutt. Himpellér, vissza a regénybe! — mondtam rettenetes hangon, s kinyújtottam kezem és ÜJ-tömből félig fölemelkedtem. KÉT KÉZZEL De- te csak írjál két kézzel, pazarolva. Ne hallgass reéjob, ízlésükre, tanácsaikra, divatjaikra, parancsszavaikra. Bízd reájuk, hogy vitatkozzanak, meghatározzanak, hogy kövefelménveik® tegyenek az irodalommal szemben, — te csak írjál, két kézzel, s adj oda mindent, ne törődj semmi mással. Ne sajnáld a mondáitól azt a félórát, vagy félnapot, ami kell hozzá, hogy egész, igaz. helyénvaló, gazdag, s •ugyánakkor könyörtelen, ^ mértéktartó üs valóságos/légyen. Ne sajnáld könyvedtől ázl a tíz, vagy húsz évet. ami kell hozzá: hogv az iükiíbációs idő leteljen, s egy napon csakueyan irjad. mert nem tudsz többé kitérni előle. Ne. sajnáld életed, -— mit ér. ha nem az,Írásnak adsz oda mindent, egészséget és boldogságot, mit számít egy. vagy száz ev múlva, hogv boldog, vagv beteg voltál, ha nem végezted e' dolgodat, nem teljesitetted kötelességedet? Mindent adj oda, hallod^ —s Vét kézzel adjad nazarolva. fenntartás nélkül. Mi lesz akkor ba mindent odaadtál? Semmi. Csak így lesz lók mert ez volt a dolgod. JELZŐ Egyre kevésbé hiszek abban, hogy a mondat alkatrészeit el lehet határozni, ki lehet válogatni, mint egy virágüzletben a tetszetős csokorhoz szükséges, színes, illatos, pompás virágokat. A jelző vagy jelentkezik, önként, » akkor csakugyan »találó«, vagy keresni kel! s- akkor soha nem lesz igazi, sem jellegzetes, sein jóízű. A hasonlat elemien következik rt hasonlított tárgy, személy, vagy tünemény jel legéből: nem lehet »kitalálni«. Költő, ne rágd a "pennaszárat, hasztalan keresed földön és égen azt az »olyan, minta-et, mely érzékeltetni tudja kedvesed szemeszínét, vagy a zsarnok dölyfös indulatát. A jó hasonlat kéznél' van, mint a végzet. Az erős jelző úgy árad a fogalomból, melyet jellemezni kell, mint & jellem egy emberből. S a világ különben serrt »olyan, mint*. Mikor a jelző hiányzik, s fterrt állít be önként, ne^ erőlköd j; mondjad csak" egyszerűen, erős szóval: »Ilven«. RITENENTE Lassítva kell írni, ritenehte. Néh'á el akar szaladni a mondat, a fejezet, különösért egy rész. vagy az egész vége felé, mikor téma, hősök és író egyszerre türelmetlenek lesznek, az egész áradni kezd a vég, a befejezés felé, mindenki szeretne már túlesni a ki-1 fejezés végzetén... ilyenkor Vissza kell tartani ezt az áradást, adagolni kell szelvedélvt, szavakat és Indulatot, mesterségesed tartani kell az anyagot és az ütemet, idnf adni neki, s mint ahogy nem lehet egyetlen! oldallal egyetlen sorral sem többet írni, esaö amennvi föltétlenül kell, ügy nem szabad sieta ni és egvetlen nappal, egyetlert pillanattal előbb sem szabad befejezni egv Trásf, Gsakj amikor itt van a pillanat, amikor csakúgy ad »vége« van. macskakörmösen és végzetesert vége van a regénvnek. Iri lassítva, fegyelmezd tus áradó anyagot. Igv. fegyelmivé igaziba belső üteme, elevenebb remegése is.