Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Fényes karácsony a SZÉCHENYI MOZI ban Az amerikai filmgyártás büszkesége, a WARNER BROS világfilmje Káprázatos felvételek, grandiózus tömegjelenetek Észak és Dél hábo y rujának legizgalmasabb fejezteiből N % N R MNY> vn RQ ErrsS Fiynn Karácsom (1? i p ff i n i a City} A »ROBIN HOOD és a »HOLNAP HÖSEJ lestvéríílmje. Erről beszél a város! _ Főszeerplők: Miriam Hojik ns Ranriolf Scolt Rendezte : Ker ész Mihály első napján. SZERDÁN fél 3, fél 5, fél 7. tel 9. Karácsony második napján, CSÜTÖRTÖKÖN fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. PÉNTEKEN: .. fel •">. fel 7, fél 9. Jegyelővétel: telefon 28-33 ­iiyán? Amikor körülöttünk „minden újért. és változásért" kiélt, akkor számunkra hiá­ba ég négv sarkán a világ, biába lángol­nak a kultúra és civilizáció fővárosai, hiá­ba bömböli fülünkbe tanulságát mindéi ledobott bomba és minden felrobbant grá­nát? Mire várunk még, ba mindez nem elég ahhoz, hogy megszólaljon bennünk a lelkiismeret, magyar lelkiismeretünk sza­va s necsak a „kocsmák pállott, kék ködé­ben", necsak a tanácskozó asztalok zöld posztója mellett, necsak a kiürített hordói­ra állva tudjuk harsogni a magunk fogal­mazásában az idők tízparancsolatját, ne­csak mástól követeljük örökké, hogy enge­delmeskedjék. egyszer tudjunk már mi ís engedelmeskedni kivétel nélkül mindany­nyian, ha a magyar sors és a magyar jö­vendő parancsol. Ez a Karácsony a magyar összetaláikű­tas örök ünnepe legyen, a magyar kézfo­gásé, mely nem hanyatlik le többé soha s nem szorul ökölbe magyar testvér mellé­nek szegülve. Egy fa fénye gyulád ki fö­löttünk, egy ja ága borul ránk. égy fa ár­nyékában tudunk majd megpihenni „dúló esaták után", ne viaskodjunk minden ág­ért és minden levélért külön, tudjunk osz­tozkodni az egész fán és tudjon osztozkod­ni az egész nemzet. — „Jöhet a tél" — en­nek a Karácsonynak nem lesz múlása só­ba, ha egyszer akaratban, szándékban, ál­dozatkészségben és szeretetben össze tud­ta fogni a magyar lelkeket. ÓRAREND Ne íélj az órarendtől, költői Nem vagy te leopárd, sem izlandi gájzir. Adót fizetsz, két szobád van, hallal, központi fűtéssel, porszí­vóval és telefonnal, neved és személyi ada­taid hivatalos könyvekben tartják számon, ü­ne félj az órarendtőll S ne akarj leopárd, vagy gájzir módjára nyilatkozni meg, ne hidd, hogy ihleted és munkád kiemelheted a világból, amelyben élsz, s amely hivatalosán ás szakszerűen rendezett világ, rendőrökkel, társadalombiztosítással, fegyházzal és három­havi felmondással. Ezen belül, s ezen feliül kell költőnek lenned: ezért élj csak szabályé san, legyél költő délután kettőtől négyig, óra­rend szerint. Nem vagy leopárd, ne feledd el. Gájzir sem vagy. Költő vagy. tehát civilizált lázadó: ezért lázadj órarend szerint, udvaria­san,' szabályozottan és kérlelhetetlenül, ahogy kell és lehet. EGY SZÓ " Néha csak egy szó hiányzik, pontosán egy ' sió, az a bizonyos, amelytől elevenebb, értel­mesebb, igazibb' lesz a mondai, a fejezet, ta­lán az egész könyv. Az a bizonyos szó, amely kimondja, de oly lágyan és erősen, oly dal­lamosan és félelmesen, oly igazán és süvöltő keménységgel, ahogy a végzetet kell néven ne­vezni. "Csak ez a szó hiányzik, néha, legtöbb­ször. Már olvan szépen árad a mondai már minden a helyén van, jelző, ige és főnév. már. olyan következetes, színes az egész! Csak ép- , pén nincs értelme, mert hiányzik . egy szó­egyetlenegy, — melyik? Várj. rögtön kimon­dom. itt van a nyelvemen. A REGÉNYHŐS A regényhős bejött a szobába, nyugtala­nul köhögött, orrát fú jta és idegesen. , kissé elfulladta:! é« szuszogva mondta­— Kérem értsük roest egymást Nekeat- az egészhez somm. kedvein. Én nem is szeretető ÖkáL Győzetem a gyiiíölei9 a bizalmatlanság és az önzés feleti A Szentatya karácsonyi beszéde a bíborosok kollégiumának tagjai előtt Vatikánváros, december 24. A Stéfani-iroda jelenti: A pápa kedden délelőtt az egyháztá­nácsi teremben fogadta a bíborosok kollégiu­mának tagjait, akik kifejezték előtte karácso­nyi jókívánságaikat. A bíborosok' dékánja fel­olvasta a hódoló üdvözletet. A pápa válaszol­va a bíboroskollégium tagjai által kifejezett jókívánságokra, megköszönte az üdvözlést és a legszívélyesebben viszonozta azokat. Méltatta a karácsony magasztos jelentőségét- Semmi­féle földi esemény nem tudja megzavarni Jé­zus születésének misztériumát — mondotta.—, mért a bölcsőnél minden emberi szenvedés or­voslást talál. X Szentatya rámutatott arra az aggódásra, amellyel a jelenlegi nagy háború Csapásait kö­veti, majd hangsúlyozta, Kogy mind moét, mind a háború után a vigasztaló munkának a keletkezett sebek be gyógyítására kell irányul­nia. Különös atyai gonddal emlékezett meg a hadifoglyokról és boldog, hogy képviselői ál­tal ezekhez eljuttathatta buzdító szavait. Ez­után, a hadifoglyok, a menekültek és család­tagjaik megsegítésére a különböző országokban elindított mozgalomról beszélt• Emlékeztetett az egy évvel ezelőtt tett kijelentéseire, az igaz­ságon alapuló világbékéről és hozzátette, hogy ezek a kijelentései ma is teljes mértékben idő­szerűek. Beszédét folytatva, emlékeztetett arra, hogy az egyháznak nem kell mindig magáévá tennie azokról az eljárásokról alkotott, néha ellentétes nézeteket, amelyek egy európai jobb jövő felé való átalakulásnak jelenlegi kérdé­seit megakarják oldani. Annak a rrmtartock adott kifejezést, hogy a jelenlegi háborúból valamennyi nemzet töretlen lelkiállapotban kerül ki. A Szentatya az uj rend lényeges követelmé­nyeit a következőkben állapította meg. T. A népebet jelenleg egymástól elválasztó gyűlölet feletti győzelem. % A kölcsönös bizalmatlanság feletti győze­lem. í-BumezgaclüGma.EdsazáALgJaDdés!. ó-Ag I 3. Győzelem afelett az elv fejett, amely a hasz­nosságot teszi a jog alapjává. 4. A világosság terén fennálló túlságosan éle* aránytalanság megszüntetése, hogy valamennyi államnak megadják a megfelelő életlehetőségeket. 5. Győzelem az önzés felett. Az önzésben őszin­te szolidaritás és baráti együttműködés nem kép­zelhető el. Beszéde végén a Szentatya annak az óhajának' adott kifejezést, hogy a felelős férfiak méltányos megoldást találjanak az igazi nj rend felállításá­ra. Ezután áldását adta a világra. (MTI) Felnéztem a regény kéziratából, melynek egyes jelzőit csiszolgattam éppen, szemüve­gem feltoltam homlokomra és szigorúan mondtam: — Nem kívánom öntől, hogy szeresse Ol­gát. Nem vagyok én Isten, aki lehetetlent kí­ván az emberektől. Én csak a regényíró vá­gyok, s megkövetelem, hogy hőseim viseljek eí sorsukat. Érzelmei nem érdekelnek. Ne sze­resse Olgát, de szökjön meg vele, mert a tör­vény— a titkos törvény, regényem lex-e és parancsszava — így parancsolja. S kü­lönben is, ne mászkáljon ön engedély nélkül az életben, önnek e pillanatban a százhaf mincadik oldalon a helye, sehol másutt. Him­pellér, vissza a regénybe! — mondtam rette­netes hangon, s kinyújtottam kezem és ÜJ-­tömből félig fölemelkedtem. KÉT KÉZZEL De- te csak írjál két kézzel, pazarolva. Ne hallgass reéjob, ízlésükre, tanácsaikra, divat­jaikra, parancsszavaikra. Bízd reájuk, hogy vitatkozzanak, meghatározzanak, hogy kö­vefelménveik® tegyenek az irodalommal szem­ben, — te csak írjál, két kézzel, s adj oda mindent, ne törődj semmi mással. Ne saj­náld a mondáitól azt a félórát, vagy félnapot, ami kell hozzá, hogy egész, igaz. helyénvaló, gazdag, s •ugyánakkor könyörtelen, ^ mérték­tartó üs valóságos/légyen. Ne sajnáld köny­vedtől ázl a tíz, vagy húsz évet. ami kell hoz­zá: hogv az iükiíbációs idő leteljen, s egy na­pon csakueyan irjad. mert nem tudsz többé kitérni előle. Ne. sajnáld életed, -— mit ér. ha nem az,Írásnak adsz oda mindent, egészséget és boldogságot, mit számít egy. vagy száz ev múlva, hogv boldog, vagv beteg voltál, ha nem végezted e' dolgodat, nem teljesitetted kötelességedet? Mindent adj oda, hallod^ —s Vét kézzel adjad nazarolva. fenntartás nélkül. Mi lesz akkor ba mindent odaadtál? Semmi. Csak így lesz lók mert ez volt a dolgod. JELZŐ Egyre kevésbé hiszek abban, hogy a mon­dat alkatrészeit el lehet határozni, ki lehet válogatni, mint egy virágüzletben a tetszetős csokorhoz szükséges, színes, illatos, pompás virágokat. A jelző vagy jelentkezik, önként, » akkor csakugyan »találó«, vagy keresni kel! s- akkor soha nem lesz igazi, sem jellegzetes, sein jóízű. A hasonlat elemien következik rt hasonlított tárgy, személy, vagy tünemény jel ­legéből: nem lehet »kitalálni«. Költő, ne rágd a "pennaszárat, hasztalan keresed földön és égen azt az »olyan, minta-et, mely érzékel­tetni tudja kedvesed szemeszínét, vagy a zsar­nok dölyfös indulatát. A jó hasonlat kéznél' van, mint a végzet. Az erős jelző úgy árad a fogalomból, melyet jellemezni kell, mint & jellem egy emberből. S a világ különben serrt »olyan, mint*. Mikor a jelző hiányzik, s fterrt állít be önként, ne^ erőlköd j; mondjad csak" egyszerűen, erős szóval: »Ilven«. RITENENTE Lassítva kell írni, ritenehte. Néh'á el akar szaladni a mondat, a fejezet, különösért egy rész. vagy az egész vége felé, mikor té­ma, hősök és író egyszerre türelmetlenek lesznek, az egész áradni kezd a vég, a befeje­zés felé, mindenki szeretne már túlesni a ki-1 fejezés végzetén... ilyenkor Vissza kell tar­tani ezt az áradást, adagolni kell szelve­délvt, szavakat és Indulatot, mesterségesed tartani kell az anyagot és az ütemet, idnf adni neki, s mint ahogy nem lehet egyetlen! oldallal egyetlen sorral sem többet írni, esaö amennvi föltétlenül kell, ügy nem szabad sieta ni és egvetlen nappal, egyetlert pillanattal előbb sem szabad befejezni egv Trásf, Gsakj amikor itt van a pillanat, amikor csakúgy ad »vége« van. macskakörmösen és végzetesert vége van a regénvnek. Iri lassítva, fegyelmezd tus áradó anyagot. Igv. fegyelmivé igaziba belső üteme, elevenebb remegése is.

Next

/
Thumbnails
Contents