Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Sierűa, 1040. XII. 25. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. cvfiolüüHi 26?. smm Magyar karácsony G ) Karácsony Hajnalán mindig egy örök" es egy muló gondolat születik meg. Az ölök gondolat a betlehemi jászolban jön a világra s lelkünk jászola ringatja fekhelyét a múló gondolatnak. Ilitek és keresztek, tümjénes és glóriás történetek szegélyezik Lét oldalról az örök gondolat földi útját s fogják kísérni mindig, míg a földi nt tart, —• ti muló gondolat annak titkát igyekszik fölfejteni, hogy évek szakaszaira, korszakok'zónáira lehet-e fölbontani az örök tanítás érvényét s-niirulig, mindenütt és mindenki megtalálhatja-e benne azt, ami neki szól, amit számára hirdet meg, amit csak előtte nyilatkoztat ki az örök gondolat örök igazsága. Ady Endre szavaival: 'örök-újból születik meg a Gyermek s mindig megszületünk mi is. S ha már, mint annyiszor, Ady Endre sz&vai után vágyakozik a Msejlő gondolat, ő írta le azt is: karán / — férfiünnep. S volt-e valaha karácsony, mely anvnyira féríiiinuep volt, mint a most ránk töszöúlő. Ujába takarja el a jóságos gond visfelés. —- „mint féltó anya, gyámoltalan voltát karolja leghűbben fiának" —, előlünk fehér palásttal a földet, nincs az a foka ró. i-e tudná födni a vuléwúeot YerUen és vasban áll a világ, nem karácsonyfákon kigyúló gyertyafények, hanem robbanó bombák világítják még az utakat s égő házsorok, rombadőlt gyárak, föígyujtoit épületek mutatják a halál angyalának útjait. Komor és konok ünnep borult a szenvedő világra, szeretetlen keménység fagyasztja meg a lelkeket, a befouerdők' falazatát meg tudták olvasztani, de a gyűlölködés beton falai győzedelmesen dacolnak, se lángszóró nem fog rajtuk, se a betlehemi jászol mjllé kötőit barmok meleg párája. S ebben a szörnyű világban, mezítelen szívünkkel és véres homlokunkkal, sorsunk heraklesi próbatételeire kényszerítve, itt. állunk mi, maroknyi magyarság. Más földrész és más kultúra, más faj és más küldetés misszionáriusai .vagyunk, de az az ezer esztendő, amit itt töltöttünk a Kárpátok alatt, a Duna-Tisza völgyében, örök yegzeiszerííséggel kovácsolta össze a föld és a nép életéi.,sorsát,-törlénelmét. Köröttünk reng. a fcjld, riadoznak a mélyek és. ü.yöllenek a magasságok, — amerre nézünk vér, láng és hálál. Legalább most eszméliiink .pasáinkra és sorsunk parancsára, A knr"ícknnvj hangulat mindig összeterelte azokat, akik a lélek parancsa, vagy a íesl törvénye szerint összetartoznak — engedjük moist átlengeni magunkon ennek a hangulatnak áhítatos parancsát, érezzük magunkhoz közelebb a magyar szíveket — minden magyar szív riadó dob ma a .sötét éjtszakában —-„ nyújtsuk ki kezünket azok felé, akik kint tévelyegnek még a sötétségben elmerült utakon s a ködbevesző célok előtt, — ez a karácsony Ivgtfeu a magyar összelalúlkozás ünnepnapja, a magyar lélek találkozója sorsunknak talán utolsó keresztút ja előLt. A sors irgalmas volt s jóságosak voltak tettei. Két Karácsony között, elébünk rak fa Erdély északi felét. A Kárpátok koszorújával. Kassa után hazatért a hűséges 'Lúgon is, az ország újra növekszik, a levagdalt testrészek egymás után nőnek ki véres törzséből s hol tegnap még'a Halál , Völgye komorult, ma erdők zöld koszorúja s városok tündérfénvű palotasorai hirdetik a hazatérés és felszabadulás örömét. Hegyek és völgyek, bércek és lankák, erdők és mezők, puszták és városok ünnepelnek, a magyar lelek maradhat érzéktelet az. élő és élettelen világnak összeboruló ünnepen? Az első Karácsonykor, amikor új ra magvar Kolozsvár és újra magyar a székelyek földje, folytathatjuk ott a magunk avult, rozsdás, penészes játékait, mint aho! elhagytuk valamikor 1913. bús karácsaARS POETICA Irta: MAR AJ 8 ANDOR ÖRÖM Nem igaz, bogy az irás csak harc, viaskodás, kétségbeesett vándorlás a kéziratpapír sivatagján és hómezőin, — néha akadnak naÍ

)ok és- betek, mikor az írás öröm, mikor a féelmes erők. melyekkel verekszel, szolgálatodra szegődnek, s emelik az életet és a munkát, felemelik a nehézkes törvényei alól, vannak napok, mikor boldogság írni, mikor könynyen és szárnyalva haladsz előre e titokzatos elembén, a gondolatban és a íőraia elemében! Milyen ritkák e napok, ez a rövid idő: s bizonyosan nem a legtökéletesebb munkaidő ez! 'Az öröm munkanapjai szerények. Ityenkor nem írsz hősiesén. Csak alázatosan ír ilyenkor az író, mintegy megköszönve hajnalban, a kéziratpapír fölé borulva, valamilyen érthetetlen irgalmat és isteni kegyet, melyet nem ért egészen, s titokban meg is vet kissé. BLAISE CENDRARA Ebben • az emberben, • s • könyvében az *Xrány««ban, 'él. még a nagy, az igazi kalandnak égy fuvallata, összekeverve rumból és kiontott vérből, sikkasztásból és honvágyból, trópusból 'és északsarki fagyosságból, idegenségből, mely oldhatatlan, s vatermörderes emlékből 'és hagvományböl. mely szinten oldhatatlan, balesetből és vak szerencséből, aranyból és szomorúságból: ez még- romantika, az igaz5, az elszánt, a boldogtalan 'és viharzó. Több. mint nagy irÓ; bölcs író. mert csak annyit irt, amennyire futotta neki, • • PÉNZ • Uo'dalorfí, iiagyhanguan .'és, hazugon. ,'sMveti a 'pénzt; Drámai kelléknek tartja /fcsak, melyet az ügyelő függönyvonas -előtt átnyújt a hősnek, mint afélle értéktelen, színpadi bankót, melynek a nagy jelenetben van csak mellékes szerepe. A valóságban a pénz, mely legalább ugy kitölti az életet, mini a szerelem; vagy a halálfélelem, vagy a becsvágy, a .hazaszeretet, a valóságban a pénz sokkal érzékenyebb, élpiény. Nem irták meg a pénz köznapi élményét, azt a feszültséget, melyet busz pengő különkiadás, vagy ötven, pengő külön jövedelem ad az életnek", azt a szerelemnél. és becsvágynál . is -bonyolultabb érzéstőmefet. mely a pénz. a kis. mindennapos pénz körül is felgvülik életünkben, nem irták meg a nyolepengőötvenes megrázkódtatásokat. íi nuszonhatpengőjs elragadtatásokat, a tizenhélpengős kétségbeeséseket. 'Az irodalom legtöbbször csak a végletekről beszél. a pénzről, melv nincs. vagy a pénzről, melv mérlietetlenül sok. De n valóságban a semmi és a végtelen közölt élünk, számolunk, érzünk, lelkesedünk és könnvezünk. Az élienhalás és a milliók között zajlik le a P''nz igazi élménye, melv tud olvan színes, kalandos. izgalmas és félelmes lenni Havi né;?yszáznvolrvan pengőn ..bélül is. mint egv utazás a Fckföldfe," vagv Casliglioni csődje. G1DE Könyve; előtt mindig különös ^varral megyek eb Mintha nem is erről lenne sző, a könyvekről, melyeket irt: müve itt áll, sz európai, kőnyvesppleon, könyvek, m el vek _ a legnagvobb erőfesziléssel és tiszta szándékkal akartak elmondani valamit.. mij# Semmieselre sem azt. vagy csak azt, ami aztán végül, a könyvekbe került. Mintha müve máshol lenne, nem a korty-' vekbep. Ezért érzem őt tragikusnak. Miben volt hát müve, s lehet-e egy írónak másféle müve, mint a betűben kifejezett eszme? Magánélete nem érdekelt, semmi közöm ahhoz, ina, vagy száz év múlva, hogy Wulde bemutatta egyszer Algériában egy arabs muzsikus fiúnak s aztán az egyneműek szerelme vonzotta s még később kommunista lett. Mindez nem mű. csak végzet. Mégis, könyveit mellékésnek érzem s a jelenséget lényegesnek. Műve Lalán inkább csak egyénisége, melyet könyvei erőlködve és reménytelenül fejeznek ki; hiába a mesterségbeli, csaknem teljes tudás. hiába a Szentlélek, mellyel viaskodott Gide a ritka, nagyon ritka tró, aki a láthatatlan sugárzással, mely lénvéből és életéből •árad. a szándékkal .inkább hatott, mint azzal, ami íiT.őaz író, k.inek .szándékát észlelve nem leszünk kedvellenek; inkább írásainak hideg tökélye bagv gyakrabban kielégítetlenül. Gide az író, aki nem azzal hatolt hogv alkotott, hanem azzal, hogy volt. Múlandó ez a mű, lényének kifejezeti, de nem rögzített műve? Néha azt hiszem, az efajla élet és lélek inkább megmarad, mint következménye, a könyvek, melyeket írt. A NÉVTELEN KÖLTŐ Valahol él a névtelen költő. Portugáliában Vágy Kiskunfélegyházán, a költő aki nem ír folyóiratokban, nem szerepel neve_ az irodalmi felolvasások színlapján, verseineky árfolyamát nem latolgat iák a szerkesztőségek és kávéházak börzéin. Igen. nevét sem tud';:) a világ, s ő maga sem akar hivatalosan ké li lenni, lvbérral és honoráriummal és bíráln tokkal hívek-kel és ellenfelekkel telefonszám mai és törzskávéházzal: csak küllő, abogv egv fa lombot tart az ég alatt, csak költő.- mert szívében parázs van és sugárzik valami, csak köbö, mert az Isten mégénrtiétle'homlokát • tvdia az összefüggéseket és hallja azl a másik- zenét, melv a tárgyakból, az altotok és ní'V'éiivek lelkéből s az emberek szi véből árad ! E/ért költő. Azl hiszem ő az igazi. Karácsoinn siftBiwslí 24 oi6aH-» mmm müimt*. ára n nrír