Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-10 / 256. szám

KMKUSZi ISTVÁN KMBPITOS mindennemű káipitosmunkát vállal fflRODMITCA 5, (Dé'magyarországi szemben) 34 Hétfőn ismét lcsi zsir Szeneden Pálfu polgármester Közbenjárására a fdldmuvetésugul miniszter ts oz árhormámjblzfos intézhefltse Szeged zslrelláfáso erdekeben (A Délmagyarország munkatársától) Ka­rsóh Bálint államtitkár, árkormánybiztos Pál­fy József dr. polgármesterrel folytatott több­szöri tárgyalás után szombaton véglegesen intéz­kedett Szeged zsirszükségletének biztosításáról. Eszerint hétfőtől kezdve Szegeden ismét lehet ren­desen zsirt kapni, mert az árkormánybiztos na­gyobb mennyiségű zsirsertés beszerzését engedé­lyezte. A földmüvelésügyi miniszter hozzájárult ah­hoz, hogy az úgynevezett akoltelepen levő zsirser­téseket a város közellátásának céljaira a polgár­mester lefoglalhassa, ugy, hogy hétfőtől kezdve nemcsak a központi huscsarnokban, hanem a vá­ros többi üzleteiben is lehet zsirt kapni. „Nálunk is ugy kell ahogyan az ember háborúban él: nélkülözve és fegyelmezetten" A miniszterelnök beszéde a „Százszázalékosok14 Baráti Köre estjén Budapest, november 9. Szombaton este a Ma­gyar Élet Pártja helyiségeiben mintegy hároin­százteritékcs vacsorát rendezett a 'Százszázalé­kosok* Baráti Köre, atnely tulnyomólag a MÉP fővárosi szervezetének fiataljait, de a pártértekez­leteken kívülállókat is egyesit magában. A vacso­rán megjelent és felszólalt Teleki Pál minisz­terelnök s többek között ezeket mondotta: — Ha mi rcfórmáni akarunk, ha mi új Ma­gyarországról álmodunk, az nem az intézkedé­sekben rejlik, hanem az „Én" kultuszának a megszüntetésében. Igaz és belyes az, amit ez a tábor maga elé célul tűzött ki, a lelkekben va­ló megújhodást, mort lehet törvényeket hozni, lehet hirdetni — az különösen könnyű —. lehet Reformokat végre is hajtani, de ez mind üres hetet marad akkor, ha lelkileg meg nem tisztu­lunk. Csak akkor tud az ember jó és okos re­formokat hozni, ha kellőleg átgöndolja azokat és így van vele a nemzet is. Az utóbbi időben is mindinkább Kezdett egy veszedelmes jelenség mutatkozni; a taposómalom. Észrevettem, hogy kezdjük ugyanazokat a törvényeket minden esztendőben újra hozni. Ha pedig én egy tör­vényt három éven belül háromszor hozok újra, az sokkal több időt rabol el, sokkal több ideg­munkát, izgalmat, harcot, érdekellentétet idéz elő, mintha egyszer, ülünk le és komolyan és közelről, nem a pillanat hatása alatt foglalko­zunk vele. — Egész Európában azt látjuk, hogy a nagy nemzetek is a legnagyobb szenvedéseken keresz­tül jutnak oda, ahol vannak, a megelégedettség­hez. Itt van Németország példája. Nem kell sokat részleteznem, hogy mit szenvedtek, nélkülöztek, dolgoztak az utolsó esztendőkben, vagy olt van egy egészen kicsiny nemzet, a finn. Mit nélkülöz­tek, milyen szenvedéseken mentek keresztüli És nézzünk körül minálunk! Látjuk, hogy egy-egy árucikknek, egy-egy élelmteikknek a hiánya mi­lyen felzúdulást kelt, valószínűleg azért, mert még mindig jobban cliink, mint Európának szá­mos több nemzete. A közeljövőben — azt biszetn — további nehézségekkel kell szemben állnunk. Ezt kötelességem megmondani, mert világos, hogy mindjobban és jobban elzárkózunk. Ma az a (el­adatunk, hogy Uiturtuuk és nem is teKetüuk mást. Egész Európa háborúban él, egy különös háborús állapotban. Nálunk is ugy kell élni, ahogyan az ember a. háborúban él: nélkülözve és fegyelme­zetten. Be kell látnunk, hogy nélkülöznünk kell, mert ezzel nemcsak a jövő nemzedék javát alapoz­tuk meg, hanem azt is, liogy a háború befejezése után erősebben fogunk állni. Nem tudhatjuk, med­dig tart ez a nélkülözés, de gyáva az, aki nem birja. Gondoljunk arra, hogy a török időkben év­századokig nélkülözött és küzdött a nemzet. Oda­jutottunk volna, hogy a mai nemzedék már két­három esztendőt sem birna ki? Az erdélyiek fei­birtak 21 évet. Ezeket az érzéseket és eszméket kell belenevelnünk a magyar társadalombal ez a mi feladatunk. (Éljenzés.) Tisziifso f) meg olykor szervezetét a bélben felhalmozódott sok káros salaktól akkor Is, ha nincs székrekedése. Jó tisztító hashajtó • Férfi és nöi kalap újdonságok megérkeztek. Kníííel Kárász utca 5 szám. Alakításokat modellek uián vállalunk. Nemzeti Takarékosság és Unió tag. 123 Eltemették a Bera-család tagjait R boncolás megál agftsfla. hogy revolverlövés­sel ölték meg szüleiket és testvérüket a gyil­kos fiuk (A Délmagyarország munkatársától) A sze­gedi törvényszéki bonctani intézetben Kaál Sándőr dr. és Incze Gyula dr. törvényszéki or­vosszakértők pénteken boncolták fel Bera Mi­hály, Bera Mihályné és Bera Mária, az újsze­gcdi rablógyilkosság áldozatainak holttestét A boncolás a késő esti órákig eltartott, annak eredményét szombaton ismertették a vizsgáló­bírósággal. Amint ismeretes, a szerdán délután felfedezett, teljesen deformálódott és megfeke­tedett holttestekkel kapcsolatban a jelenlévő rendőfö'rvos az első percekben nem tudott biz­tos véleményt adni arról, hogy a bűneselek­ményt mikor követhették el és a gyilkosok mi­lyen fegyvert használtak. A holttestek állapota után ítélve, valószínűnek látszott, hogy a gyil­kosságot két-hárSm héttel ezelőtt követhették el az elvetemült gyilkosok. A pénteken meg­tartott boncolás alkalmával kétségtelenül bebi­zonyosodott, hogy a Bera-fivétek véres tettü­ket október utolsó napjaiban hajtották végre. A gyilkosságot revolverrel követték él. Éjjel álmukban lepték meg anyjukat és testvérüket; a revolver csövét koponyájukhoz illesztették és egyszerre húzták meg a ravaszt. Édesapjukkal, aki nagyothalló volt és másik szobában aludt, később végezlek. A lövések azonnali halált okoztak. Ugyancsak" most boncolták fel az öngyilkos Bera Jenő holttestet is. Bera Mihályt, Bera Mihálynét, Bera Máriát és Bera Jenőt szomba­ton nagy gyászoló közöuség jelenlétében kisér­ték utolsó útjára. A rablógyilkossá^ áldozatait és az öngyilkos Bera Jenőt a Gyevi-temetőben helyesték délután 4 órakör nyugalomra. A közkórbázban ápolt Bera Mihály állapota változatlan, karjait már mozgatja, beszélni azonban még mindig nem tud. , tíatai/ánfy VZÁ ltja : babay. jáxscf­Olyan nagy a Csendesség most a sva* hámban, hogy hallom a lélegzésemet. Mint­ha minden arra a különös üvegre figyelne, amit a kezembe tartok• A képek, a mennye­zetet őrző csillár, az öregedő vitrin, a köny­veim s a hallgatagbarna bútorok. Pedig ez az egyszerű üvegdarab nem fa olyan „különös". Csak hát ma már nincs divatban. Nos, mi leheli Semmiség. Egy lámpacilindef, . , . Igen dm, de ez a lámpa, ez az öreg, ki­Tsi, fáradt petróleumlámpa az Édesanyámé volt. Elhoztam emlékül, Bükkfával fűtött, öreg, vidéki cserépkályha mellé telepedve, nagy'csendű téli estéken ez a lámpa vilá­gított neki, o lámpa ontotta kedves, fehér, fényét, amikor behúzódván szobája magá­nyába, olvasgatta leveleim, apró írásaim, könyveim s az ö megszokott újságját, amit. a délutáni vonat hozott meg Pestről .. . Leoltottam á villanyt. Lehúztam a fedőket . . . Odakünn is már. elbékélt a novemberi este. Édesanyám már mélyebb és örökebü este fektette le, a halál. Édesanyám már, nem használ petróleumlámpát. A sírban nem olvasnak. Oda nem jár levél s újságra sem fizetnek elő. A sírban örökös vasárnap, van, ahol szüntelenül misét tart a csend. Meggyújtottam a lámpát s a láng föld helyeztem a cilindert. Békcs fényesség öm­lik szét asztalomon. Istenem, mennyire más, mint a villany fénye . . . Melegebb. Bóil nyugtalanabb. De béke, múlt, egy letűnt vi­lág dalainak sokasága selymesedik ki enyhe fényességéből. Előveszem a mama leveleit, ö is ennél 9' lámpánál, a csillogó cilinderen át ömlő bé­kefénynél olvasta az cn leveleimet . . . ö, mama, ó, mama, azt akarom, hogy szivem­re megnyugvás szálljon s gyermek legyek, amikor még Veled együtt olvastam estén­ként, a kályha tüze mellett, a bükkfa pa­razsának testvéri enyheségében. Ó, mama, itt vannak a leveleid, itt van az is, amit utóljára írtál, Hogy is kezdődik? Lássuk icsalc. Igy nt'2 . . • ejnye, mi van ezzel a lámpávalt Kormos letfi Feljebb csavarjam a belel? Nem, a lámpával nincs semmi ba] ... , 'A könnyeimmel van baj, mama . . . Nem látok tőlük . . . Lciifotte apiftt egy hirályttőlmi legény (A Délmagyarország munkatársától) Szom*j haton délelőtt a szegedi mentők súlyos állapot-! ban, koponyaalapi töréssel szállították Király* halomról a szegcdi közkórházba Tóth János 59 éves Kirélybalom 279. szám alatt lakó gazdái* k"odót. A gazdálkodó szombaton reggel össze* különbözött 19 éves János nevű fiával, a fiit a veszekedés hevében a földről felkapott egy karót és apja fejére ütött vele. Az ütés követ*1 keztében Tóth János eszméletlenül terült el i földön. A mentők a közkórkázba vitték. A fiút nyomban letartóztatta az alsóközponti rend­őrség és a kapitányságra szállította. A 19 éves Tóth János még a délelőtt folyamán átkerült! az ügyészség fogházába.

Next

/
Thumbnails
Contents