Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-10 / 256. szám

KMKUSZi ISTVÁN KMBPITOS mindennemű káipitosmunkát vállal fflRODMITCA 5, (Dé'magyarországi szemben) 34 Hétfőn ismét lcsi zsir Szeneden Pálfu polgármester Közbenjárására a fdldmuvetésugul miniszter ts oz árhormámjblzfos intézhefltse Szeged zslrelláfáso erdekeben (A Délmagyarország munkatársától) Karsóh Bálint államtitkár, árkormánybiztos Pálfy József dr. polgármesterrel folytatott többszöri tárgyalás után szombaton véglegesen intézkedett Szeged zsirszükségletének biztosításáról. Eszerint hétfőtől kezdve Szegeden ismét lehet rendesen zsirt kapni, mert az árkormánybiztos nagyobb mennyiségű zsirsertés beszerzését engedélyezte. A földmüvelésügyi miniszter hozzájárult ahhoz, hogy az úgynevezett akoltelepen levő zsirsertéseket a város közellátásának céljaira a polgármester lefoglalhassa, ugy, hogy hétfőtől kezdve nemcsak a központi huscsarnokban, hanem a város többi üzleteiben is lehet zsirt kapni. „Nálunk is ugy kell ahogyan az ember háborúban él: nélkülözve és fegyelmezetten" A miniszterelnök beszéde a „Százszázalékosok14 Baráti Köre estjén Budapest, november 9. Szombaton este a Magyar Élet Pártja helyiségeiben mintegy hároinszázteritékcs vacsorát rendezett a 'Százszázalékosok* Baráti Köre, atnely tulnyomólag a MÉP fővárosi szervezetének fiataljait, de a pártértekezleteken kívülállókat is egyesit magában. A vacsorán megjelent és felszólalt Teleki Pál miniszterelnök s többek között ezeket mondotta: — Ha mi rcfórmáni akarunk, ha mi új Magyarországról álmodunk, az nem az intézkedésekben rejlik, hanem az „Én" kultuszának a megszüntetésében. Igaz és belyes az, amit ez a tábor maga elé célul tűzött ki, a lelkekben való megújhodást, mort lehet törvényeket hozni, lehet hirdetni — az különösen könnyű —. lehet Reformokat végre is hajtani, de ez mind üres hetet marad akkor, ha lelkileg meg nem tisztulunk. Csak akkor tud az ember jó és okos reformokat hozni, ha kellőleg átgöndolja azokat és így van vele a nemzet is. Az utóbbi időben is mindinkább Kezdett egy veszedelmes jelenség mutatkozni; a taposómalom. Észrevettem, hogy kezdjük ugyanazokat a törvényeket minden esztendőben újra hozni. Ha pedig én egy törvényt három éven belül háromszor hozok újra, az sokkal több időt rabol el, sokkal több idegmunkát, izgalmat, harcot, érdekellentétet idéz elő, mintha egyszer, ülünk le és komolyan és közelről, nem a pillanat hatása alatt foglalkozunk vele. — Egész Európában azt látjuk, hogy a nagy nemzetek is a legnagyobb szenvedéseken keresztül jutnak oda, ahol vannak, a megelégedettséghez. Itt van Németország példája. Nem kell sokat részleteznem, hogy mit szenvedtek, nélkülöztek, dolgoztak az utolsó esztendőkben, vagy olt van egy egészen kicsiny nemzet, a finn. Mit nélkülöztek, milyen szenvedéseken mentek keresztüli És nézzünk körül minálunk! Látjuk, hogy egy-egy árucikknek, egy-egy élelmteikknek a hiánya milyen felzúdulást kelt, valószínűleg azért, mert még mindig jobban cliink, mint Európának számos több nemzete. A közeljövőben — azt biszetn — további nehézségekkel kell szemben állnunk. Ezt kötelességem megmondani, mert világos, hogy mindjobban és jobban elzárkózunk. Ma az a (eladatunk, hogy Uiturtuuk és nem is teKetüuk mást. Egész Európa háborúban él, egy különös háborús állapotban. Nálunk is ugy kell élni, ahogyan az ember a. háborúban él: nélkülözve és fegyelmezetten. Be kell látnunk, hogy nélkülöznünk kell, mert ezzel nemcsak a jövő nemzedék javát alapoztuk meg, hanem azt is, liogy a háború befejezése után erősebben fogunk állni. Nem tudhatjuk, meddig tart ez a nélkülözés, de gyáva az, aki nem birja. Gondoljunk arra, hogy a török időkben évszázadokig nélkülözött és küzdött a nemzet. Odajutottunk volna, hogy a mai nemzedék már kéthárom esztendőt sem birna ki? Az erdélyiek feibirtak 21 évet. Ezeket az érzéseket és eszméket kell belenevelnünk a magyar társadalombal ez a mi feladatunk. (Éljenzés.) Tisziifso f) meg olykor szervezetét a bélben felhalmozódott sok káros salaktól akkor Is, ha nincs székrekedése. Jó tisztító hashajtó • Férfi és nöi kalap újdonságok megérkeztek. Kníííel Kárász utca 5 szám. Alakításokat modellek uián vállalunk. Nemzeti Takarékosság és Unió tag. 123 Eltemették a Bera-család tagjait R boncolás megál agftsfla. hogy revolverlövéssel ölték meg szüleiket és testvérüket a gyilkos fiuk (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszéki bonctani intézetben Kaál Sándőr dr. és Incze Gyula dr. törvényszéki orvosszakértők pénteken boncolták fel Bera Mihály, Bera Mihályné és Bera Mária, az újszegcdi rablógyilkosság áldozatainak holttestét A boncolás a késő esti órákig eltartott, annak eredményét szombaton ismertették a vizsgálóbírósággal. Amint ismeretes, a szerdán délután felfedezett, teljesen deformálódott és megfeketedett holttestekkel kapcsolatban a jelenlévő rendőfö'rvos az első percekben nem tudott biztos véleményt adni arról, hogy a bűneselekményt mikor követhették el és a gyilkosok milyen fegyvert használtak. A holttestek állapota után ítélve, valószínűnek látszott, hogy a gyilkosságot két-hárSm héttel ezelőtt követhették el az elvetemült gyilkosok. A pénteken megtartott boncolás alkalmával kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a Bera-fivétek véres tettüket október utolsó napjaiban hajtották végre. A gyilkosságot revolverrel követték él. Éjjel álmukban lepték meg anyjukat és testvérüket; a revolver csövét koponyájukhoz illesztették és egyszerre húzták meg a ravaszt. Édesapjukkal, aki nagyothalló volt és másik szobában aludt, később végezlek. A lövések azonnali halált okoztak. Ugyancsak" most boncolták fel az öngyilkos Bera Jenő holttestet is. Bera Mihályt, Bera Mihálynét, Bera Máriát és Bera Jenőt szombaton nagy gyászoló közöuség jelenlétében kisérték utolsó útjára. A rablógyilkossá^ áldozatait és az öngyilkos Bera Jenőt a Gyevi-temetőben helyesték délután 4 órakör nyugalomra. A közkórbázban ápolt Bera Mihály állapota változatlan, karjait már mozgatja, beszélni azonban még mindig nem tud. , tíatai/ánfy VZÁ ltja : babay. jáxscfOlyan nagy a Csendesség most a sva* hámban, hogy hallom a lélegzésemet. Mintha minden arra a különös üvegre figyelne, amit a kezembe tartok• A képek, a mennyezetet őrző csillár, az öregedő vitrin, a könyveim s a hallgatagbarna bútorok. Pedig ez az egyszerű üvegdarab nem fa olyan „különös". Csak hát ma már nincs divatban. Nos, mi leheli Semmiség. Egy lámpacilindef, . , . Igen dm, de ez a lámpa, ez az öreg, kiTsi, fáradt petróleumlámpa az Édesanyámé volt. Elhoztam emlékül, Bükkfával fűtött, öreg, vidéki cserépkályha mellé telepedve, nagy'csendű téli estéken ez a lámpa világított neki, o lámpa ontotta kedves, fehér, fényét, amikor behúzódván szobája magányába, olvasgatta leveleim, apró írásaim, könyveim s az ö megszokott újságját, amit. a délutáni vonat hozott meg Pestről .. . Leoltottam á villanyt. Lehúztam a fedőket . . . Odakünn is már. elbékélt a novemberi este. Édesanyám már mélyebb és örökebü este fektette le, a halál. Édesanyám már, nem használ petróleumlámpát. A sírban nem olvasnak. Oda nem jár levél s újságra sem fizetnek elő. A sírban örökös vasárnap, van, ahol szüntelenül misét tart a csend. Meggyújtottam a lámpát s a láng föld helyeztem a cilindert. Békcs fényesség ömlik szét asztalomon. Istenem, mennyire más, mint a villany fénye . . . Melegebb. Bóil nyugtalanabb. De béke, múlt, egy letűnt világ dalainak sokasága selymesedik ki enyhe fényességéből. Előveszem a mama leveleit, ö is ennél 9' lámpánál, a csillogó cilinderen át ömlő békefénynél olvasta az cn leveleimet . . . ö, mama, ó, mama, azt akarom, hogy szivemre megnyugvás szálljon s gyermek legyek, amikor még Veled együtt olvastam esténként, a kályha tüze mellett, a bükkfa parazsának testvéri enyheségében. Ó, mama, itt vannak a leveleid, itt van az is, amit utóljára írtál, Hogy is kezdődik? Lássuk icsalc. Igy nt'2 . . • ejnye, mi van ezzel a lámpávalt Kormos letfi Feljebb csavarjam a belel? Nem, a lámpával nincs semmi ba] ... , 'A könnyeimmel van baj, mama . . . Nem látok tőlük . . . Lciifotte apiftt egy hirályttőlmi legény (A Délmagyarország munkatársától) Szom*j haton délelőtt a szegedi mentők súlyos állapot-! ban, koponyaalapi töréssel szállították Király* halomról a szegcdi közkórházba Tóth János 59 éves Kirélybalom 279. szám alatt lakó gazdái* k"odót. A gazdálkodó szombaton reggel össze* különbözött 19 éves János nevű fiával, a fiit a veszekedés hevében a földről felkapott egy karót és apja fejére ütött vele. Az ütés követ*1 keztében Tóth János eszméletlenül terült el i földön. A mentők a közkórkázba vitték. A fiút nyomban letartóztatta az alsóközponti rendőrség és a kapitányságra szállította. A 19 éves Tóth János még a délelőtt folyamán átkerült! az ügyészség fogházába.