Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-08 / 204. szám

SZEQED FOLOTT 1000 METER MAGASAN A LEVEGŐ VÁNDORAIVAL Gyors felvételek a megfigyelő ülésben — Repülő leventék és motoros diákok a napsugaras algyői repülőtéren — a „Vöcsök"-től a „Bücker-Jungmann" magassági kormányáig Algyő, repülőtér, augusztus. (A Délmagyarország munkatársától) Még néhány perc és a motor indulni kezd. A légcsavar már berreg, a karcsú és könnyű gép remegni kezd. Még néhány perc és a földtől elszakadunk . . . Program, szabály minden emberi számítás szerint elhagyjuk a földet... és mi jön azután, ki tudja ... ég és föld között, két szárnnyal és egy légcsavarral, bizonytalanul, fundamentum nélkül, magasan és elveszve az űrben, madarakká válva, eszközként a sorsnak, hajókázva a számítás és a technika rémületes és fantasztikus vizein . . . talán inkább levegőjében . . ki tudja. . . még néhány pillanat . . , A gép remegni kezd. Megfigyelő helyen Igyekszem nyugodt és tárgyilagos lenni. Repülőgép az algyői gyepen, mindjárt Szeged fölött leszünk. Szerepem mindössze az, hogy kipróbáljam ezt a a pebelynyi gépet és megfigyeljem a helyzetet. A helyzetemet, a gép és a város helyzetét, h működést, a technikát és az érzéseimet. Igen, mindössze megfigyelő vagyok, ég és föld között, a motor nyergében. Igyekszem higgadt és tárgyilagos lenni. Igyekezem impressziókat gyűjteni, hiszen mi sem változott: a feladatom ugyanaz, megfigyelek és beszámolok, — mindössze elhagyom a földet, mindössze dimenziót cserélünk, függőlegesen járunk, járda nélkül, alap és támaszpont nélkül, — vizitbe megyünk a felhők felé. A gép már rwneg, előttünk a zöld mező. És fölöttünk az ég. Levegő, ahová elutazunk. Gyorsvonaton talán jobb lenne, — gondolom egy pillanatra, de már odaszijjaztak az üléshez. A motor már dudál. Leonardo da Vincire gondolok, homályosan, talán várjunk . . . mégis . . . A térdem között a magassági kormány, a gép mellett a gyepen hordágy. Azért nem kell mindjárt jósolgatni. A lábamat kinyújtom, de vigyázz, ne érj hozzá az emeltyükhöz és pedálhoz. Igen, igyekszem tárgyilagos lenni. Még egy pillanat, most határozottan érzem, történt valami. Nem, még nem a géppel, — velem. Valami tompaság vesz körül, határozatlan tompaság, homályos a szemem. pontatlanul reagál 3 fülem. Igyekszem megfigyelő lenni, ez a feladatom. Nem érzem, inkább Judom, hogy meleg vastag börsapka van a fejemen, rátapad a fülemre. Üveg van a szemem előtt. Igen, bizonyára, mindössze ez magyarázza az érzékeknek ezt a bizonytalan, zsongó tompaságát A szijj kissé szőrit. Mindegy. Igyekszem megfigyelni. A motor zúg, mikor indulunk , . . Egy percre még körülzsong a bizonytalan érzéketlenség. Mikor indulunk. akarok kiáltani ingerülten — és látom, hogy a föld eltűnt, alattam, a gép alatt megszűnt a szilárd összeköttetés. Jobb kézre egy óra: 100 méter # . . Szóval a levegőben vagyunk, érzem világosan. És hallani kezdem a motor bénitó zaját. 100 méter .. . Elindultunk, már pillanatok óta repülünk', nem vettem észre. Egy pillanatnyi érzékenység elég volt Most már hiába való volna minden kísérlet. Tudomásul kell vennem: repülünk. Legjobb lesz. ha higgadt vagyok és tárgyilagos. Meg kell figyelnem a gépet, a várost és magamat. Pebessée: 300 Magasság: 800 Odaszijjaztak és megindították a légcsavart. A gép nyilván elindult és olyan simán, egyszerűen, magátólértetődöen elhagyta a főidet, hogy észre sem vettem. Tehát repülünk. Kihajolok, vizsgáljuk meg a helyzetet. Enyhén, kissé zavaró egyensúllyal jobbra fordulunk, a tér fölött vagyunk. Bizonyára ez az a kör, amit a pilóta leir a gyep fölött. Bizonyára az, mert nem látom, _ valami baj lehet az érzékeimmel, nem érzem a kört Néha jobbra, aztán balra billenünk, tehát körözünk. De oly simám, nyugodtan és egyenletesen, hogy nem veszem észre. Remek ez a gép, mondogatom — és a legremekebb pilóta ül mögöttem — és már majdnem lelkesedem. Előttem nz Órák, mint autóban a volán körül. Most már valóban higgadt vagyok és megfigyelő. Három óra, mozgó, hintázó mutatókkal. Sebesség: 200 km. Magasság: 500 méter. Fordulatszám: — de ez már nem rám tartozik. Tehát 500 méter magasan vagyunk és 200 kilométeres sebességgel repülünk. Most enyhe lökést érzek, lassan ismétlődő lökést. A motor még tömöttebben zúg, a hangján hallom, nem, érzem: nekifeszül és erőlködik. Az órákra nézek: Sebesség: 300 kilométer. Magasság: 800 méter. Pilótám, Walter Tibor dr. 01 mögöttem, valami hangosat kiált, nem értem. Hátrafordulok bizonytalanul, a bal kezével fölfelé mutogat — — egy sötét, félelmetes felhő nyargal fölöttünk, vészes és fekete, mint a vihar. Lelkendezve mutogat feléje, — vissza szeretnék kiáltani: Ne hadonássz, ne engedd el a kormányt . . . kibillenünk... Pilótám nagyot kacag és most már a vállamat böki meg széles jókedvében — (te vigyázz, mégis a levegőben vagyunk . . .) —, nem nyugszik addig, amig balra nem nézek: alatlung a Tisza, értelmetlen, gyerekes, mozdulatlan viz, patak. Ez nem is lehet a Tisza _ és kétkedően körülnézek. Előttünk, bocsánat, alattunk még egy kanyargó sovány patak: a Maros. Szóval a torkolat fölölt járunk és a vékony barna oérnaszál: mégis a TiszaJáték a sebességgel Most kezdek először tájékozódni, ismerkedni a tájjal. Mérni és tájékozódni: relatív dolog, anynvi, mint összhasonlitanl. Eddig nem volt semmi biztos pont. nem tudtam mihez mérni, csak ugv irány és vonal nélkül vitt ez a gép, most már tudom. merre járunk. Legalább is. m: van alattunk 800 méterre. Hogv körülöttünk mi van. nem tudom. Szél — mindenesetre van Ez mind érdekes, kontrollálom tovább a helyzetet. — az algyői gver>t«l eljutottunk a Marostorkolat fölé. — de hogyan? Határozottan tudom: nem vettem észre, bogy renülünk. Kissé aggaszt a dolog, az egészből inkább csak annyit érzek, hogv finoman, alig érezhetően, szinte lágyan: lebegünk hátrakiáltok harsánvan— Mondd kérlek, miért nem haladunk'? Walter Tibor egv Jóizút nevet és igv kiált: _ Nézd az órát! "K motor megint nekizudul, a sebességmérőn; 300. tehát 300 km-es sebességgel repülünk", mindebből semmit sem érzek. A mutató határozott: 280—''PO—000. Háromszor olvan gvorsan. mint egv Rniek-antó. Megvan! Összemérem a belvzetel Autóban 100 km-es sebességnél kankodni. harapni kell a levegőt, az ember érzi a szivét és a tüdejét. érzi a rohanását és az életveszélvt. Most a levegőben vagyok 0—700 méter magasan, körülöttünk felbök. — mindabból. az autó rémületébői nem érzel? semmit. Pilótám még bizonyít. A motor kissé halkabb, a sebességmérő visszaugi ik: 130 km. Megint nekizudul. 3 mutató beugrik, megint 300 km. A sebességből febát nem érzek semmit. Es kapkodni sem k>1! a levegőt. Szabályosan lélekzem. Szívverés normális. Tüdő lassan tágul. M'nd erre van idő. megfigyelek" Egv uillanat, diagnózis: autó vagv repülőgép? TTerStfin'én. százszor DÉLMAGYARORSZÁG VASAENAP, 1940. szeptember 8. |i| sorsjáték reménusca Már kaphoto Oszíálgsors)€$p az I. hozásra Pető IrnO Bankházban Szeged, SzCchcmji-ier 2/a. is repülőgép! Előttem és velem győzött a repülő' gép. Nagyszerű érzés, csodálatos. Azt hiszem, e pillanattól kezdve hive leszek a repülésnek, lelkes hive. Hajózás a modell-város fölött Már a város fölött járunk. A felsővárosi templom magassági tengelyében lehetünk. A motor egyenletes nekifeszüléssel dolgozik. Biztosan ülök a nyeregben. És szinte érzem, amint a gép nekifeszül a szélnek. Szinte megüli a szelet. Mintha valami selymes paripát nyergelnénk meg. Időnként lassan és lágyan hullámzik, — igen, ez az, ez a valódi érzés: valami langyos, uieleg vizen csónakázunk . . . nélia hullámzik a viz, rajta ülünk a hullámokon és csónakunk teste átveszi a mozgást, hozzásimul a hullámokhoz. Lassan és elökelcfcn csónakázunk. I'lyen mozgást a nyugodt és kék tengeren is érez az ember ,a 28 ezer tonnás »Saturnia« is ringott igy a vizen, de a fedélzetén a gépek örök, nyugtalanító ritmusát is érezte az ember. A 28 ezer tonnás Saturniánf De most egy kicsiny és könnyű, kétüléses »Bücker-Juníiniann« gépen repülünk ... És szelíden hajózunk a legnagyobb tengeren. — Nézd, milyen kiesi a város} — kiált pilótám — ilyen kiesik az embereit! . . . A hid felé járhatunk, alattunk a város, valami gyerekes, apró és nevetségesen skatulyás játékszer Mint mikor vasutat játszottunk gyerekkorunkban a padlón. Ott kering egy játékvillamos. A házak: olcsó és lapos dobozok. Nézd. kinyúlik egy torony. Építőkockát Az egész kép: a gyerekjátékokat idézi. Messzire ellátunk, Dorozsma felé ahol megint a mezők kezdődnek. Az egész város: játékszer, építőkocka, minta — és színpadi maqnette . . . amilyet muzeumokban látni, épiJészi modellek ogy városrészről. Kölnben láttunk ilyet a Pressá-n, a világról. »A hir utjai ez volt a cime. körülötte álltak az emberek . . . szép szahálvos ma.i"ette . . egész Szeged modell, papir. és lmezmaquette-ben lakunk emberek t . * Ezer méterről minden kiderül . . Integetni kellene Mindenki, az egész város le van leplezve . . . Walter Tibor niost fordul, szép íréles kőriv. a játéktér a hálunk mögött marad, előttünk a vékony barna szalag, kacskaringósat! kiüvózva. olykor megvillogva a napban: a Tisza, Ujabb földrajz-maquette következik — a földek és rétek, szabályos vonalak, zöld vonalzók, RoUj gyümölcs és zöldség üzlet! D Gyfimölcsértékesitö Szövetkeze! szeufember 8-én HÉTFŐN megnyitja a termelők értékesítő üzletét. Köfcsey-utca 2. Telefon: 33-57. (RoyaW szemben.) Aki lő minőséget és termelői árat akar, az nálunk vásárol gyümölcsöt, föznlék- és zaldséifárii*-