Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-25 / 218. szám

Négy várostanyai kisiparos hiábavaló küzdelme a kisipari kölcsönért és a „kedvezményes" házhelyért occmag7arorszag SZERDA, 1940. szeptember 25. talr művészek, bányászok, erdészek", lateinerek nagyon sokan élnek szerte az Országban, sohasem feledkezve el a kies magyar BarbizonJ*6I. A megszállás előtti években állandóan emelkedett a nyaralók száma, akik örömmel keresték fel a várost cs annak legényes vidékét Ünnepnapokon festői látványt nyújtottak a díszbe öltözött bányászok, akik zeneszóval vonultak misére bányamécsessel a kezükben. Fölöttük a Szent István-torony öreg harangja zúgott, melynek hangját annyi év ntán a szülőföld bzerctetévcl halljuk fülünkbe zengeni... Ebbe az alkalmas, minden tekintetben megfelelő környezetbe hozta el Münchenből festőiskoláját Nagybányára Hollósy Simon (1896) s ezzel a város a magyar impresszionista festészet bölcsője lett, amely messze külföldön is ismert neveket adott a magyar festőművészetnek- Az impresszionizmus volt az a festészeti irány, amely Páris mellől a kis Barbizonból indult hódító útjára s a naturalizmussal ellentétben, amely objektív alkart lenni, tehát tárgyi, formai alapon nézte a tormészetet s mindenkor a rajzra yotette a súlyt, — az impresszionizmus az egyéni élmény jogát vitte a művészetbe. Az új irány alapja az optika, a szín, a világítás, a miliő és a hangulat s annak kifejező eszköze: a színfolt Az impreszazionista művész mindig úgy alkot, ahogy egy bizonyos megvilágítás percében látja tárgyát Nagybánya közönsége tárt karokkal várta és fogadta a piktorokat Már nz első évben odaköltözött Fercuczy Károly. Ferenezy Ferenc író öccse — egész Családjával s végleg letelepedett. A Fcrenczy-család nagy műveltségével egyik szeretett közpöntja lett a város intelligenciájának. Oda költözött Iványi-Griinwald Béla is. aki nagybányai leányt vett el feleségül. Thorma Jáüos ós Réti István, a budapesti képzőművészeti főiskola volt igazgatója a bennszülött nagybányaiak közül kerültek ki. Később kibővült a művészkör Csók Istyánnal, Faragó Józseffel, Horthy Bélával. Glatz Oszkárral, Nyilassyval, Rudnay Gyulával. Kubinyi Sándorral és másokkal. A nagybányai művészek 1897-től 1900-ig évenként rendeztek kiállításokat Budapesten. Hollésy Simon minden évben ellátogatott ide 70—80 főnyi müncheni iskolájával, amelyben magyarokon kívül nagyon sok német, olasz, francia volt képviselve- A nagybányai jelleg rajtamaradt az ott dolgozó művészek munkáin, mert közös környezet, közös irányelvek és közös kultúra termései voltak. Hollósy Simon 1902 tavaszán Téösőre költözött át s az ottmaradöttak: Ferenezy, Iványi-Grünwald, Réti és Thorma megállapították a Szabad Iskolát, ahová a tízes években százával jött tanulni a fiatalság. 1913-ban megalakult a Nagybányai Festők Társasága, amely igen sok budapesti kiállításon szerepelt. A város 1913-ban telket ajándékozott a kolóniának és műtermeket építtetett FerenCzy Károly 1917-ben meghalt. Iványi-Grünwald előbb Kecskemétre, majd Budapestre költözött s ettől kezdve a főiskolát most már két művész: a nyaranként leköltöző Réti és az ottlakó Thorma János vezette haláláig. A román megszállás nagy Csapást jelentett a festőiskolára, mert a magyar ifjúságot elzárta onnan, másrészt a budapesti kiállításon való részyétolt nehezítetto meg. Megálapíthatjuk. Hogy Nagybánya a magyar festőművészetnek oly egyedülálló kollektív megmozdulása volt, amelyet az azóta alapított iskolák sem tudtak ütólérni. Festészete nemcsak a múltban volt, hanem a jelenben is oly nagyszerű megnyilvánulása magyar művészetszeretetnek, amelyet a mai nehéz időkben sem lehet letagadni. Úttörői magyarok voltak s a külföld odajárt tanulni. Nagybánya Ivegője, napsugara, impressziót adó ereje most sem változott meg, festészete 45 éves múltjával sem élte ki magát s reá még nagy /hivatás yár. (A Délmagyarország munkatársától) Gondok-r tói barázdás arcú, a lacsonytemetü férfi jelent meg szerkesztőségünkben. Kéziratcsomót szorongatott, fáradt, agyondolgozott kezében: kérvény volt a kusza hetükkel telerótt papiroson, Szeged város képviselőjéhez, .Varga József dr. ipari és kereskedelemügyi miniszterhez cimezve. A kérvény négy aláírója: négy várostanyai sokgyermekes iparos a nyomor mélységeiből kiált fel a legfelsőbb fórumhoz segítségért. A négy tanyai iparosembernek összesen 24 gyermeke van. Emlékiratukban elmondják, hogy 12—15 esztendeje küzdenek a tanyán megélhetésükért és gyermekeik mindennapi kenyeréért. Minden tőke nélkül, csak a két kezük munkájával tengődtek több, mint egy évtized óta kint a tanyavilágban s amikor megtudták, hogy fedezetnéiküli kisipari kölcsönt ad az állam, mind a négyen beadták kérvényüket — Megírtuk a kérvényben, hogy 8—10 éve egy helyen van üzletünk, ezenkívül egyszerű kis lakásberendezéssel és fejenkint 5—7 gyermekkel rendelkezünk — mondotta a négy sokgyermekes kisiparos szószólója: Páncsics József szabó, aki az emlékirattal kezében felkereste szerkesztőségünket Elmondtuk, hogy tartozásunk 20—25 pengő az OTI-nál, ugyanannyi adó. A kölcsönt némi raktár létesítésére kértük, egyévi törlesztésre. Olyan váltókat ajánlottunk fel fedezetként, amelynek egy kezese anyagilag is jó volt arra az összegre. Nemsokára megjött a válasz: kérésünk nem teljesíthető . .. Pedig beírtuk a kérvénybe, hogy mindegyikünknek sok gyermeke van . . , És nem vették figyelembe , ., » Páncsics József megrázóan ecsetelte ezután a négy várostanyai iparos helyzetét. Családjuk szaporodott, a nyomorúság nőtt ... A gondba rázdák sűrűbbek lettek az arcokon, hajuk megfehéredett. Már nyolcan aludtak egy szobában, két ágyon, de azért tovább biztak, várták a csodát s . , — Bizakodó lélekkel fogadtuk a telepítési törvény rendelkezéseit. Hallottuk, hogy most már a letelepedni szándékozó iparosoknak megfelelő házhelyet biztosítanak. Hála legyen érte a jó Istennek, gondoltuk, most már egészséges, rendes lakásunk lesz! Nálunk, Várostanyán, a várostól 32 kilométernyire is telepitettek. Harminc házhelyet jelöltek ki s nű is megkezdtük a koplalást, a rongyoskodást, hogy a 400 pengős vételárnak első részletét: 100 pengőt kifizethessük és kilincseltünk, talpaltunk az építőanyag beszerzéséhez szükséges kezesek felhajtása érdekében. Amikor nagynehezen együtt volt minden, a házhelyek nagyrészét már kiosztották, sőt be is építették. Maradt még 5—6 házhely, ebből kettőt ingyen megkapott a gazdakör, amely akkor tud csak házat építeni rá, ha megkapja hozzá a 10.000 pengős államsegélyt is, egy másik házhelyet megkapott egy papiron megalakult tejszövetkezet, amely 3— 4 év óta nem működik, kettőt a piactér esetleges kibővítésére tartottak meg, holott a meglevő P'actér kéthariradrésze is használaton kivül áll... Ez a terület most évi 12 pengőért disznólegelőbérlet . . , A megmaradt telepítési házhelyek pedig — éppen a templommal szemben 6 év óta krumpliföldek . . . Páncsics József ezután elmondotta, hogy a négy várostanyai iparos 24 gyermek képviseletében megjelent Szeged polgármestere előtt s arra kérték, hogy a város adjon nekik el egy-egy házhelyet a még üresen maradtak közül a telepítési feltételek mellett 1 — A polgármester ur megértéssel fogadta kérelmünket és utasított bennünket, hogy kérésünket Írásban is adjuk be a város illetékes ügyosztályához. A kérvényt beadtuk és hangsúlyoztuk benne, bogy nekünk feltétlenül a telepítés központjában, a piachoz közel s a köves ut mentén kell műhelyünket felépítenünk, mert ha távolabb és mellékutakra kerülünk, helyünkbe ujak jönnek, akik helyzeti előnyük folytán esetleg némi tökével is rendelkezve, teljesen tönkretehetik nagyon szerény, megalapozott egzisztenciánkat. 'A kérvényben megigértük azt is, hogy a házhelyekre csinos, villaszerű házat fogunk épiteni. — Kérvényünkre a mai napig — körülbelül egy év telt el azóta — semmiféle választ nem kaptunk ... De még mindig nem veszítettük el reményünket. Nemrégiben ujabb ajánlatot adtunk be a városhoz, most tr ár ketten egy házhely megvételére, legyen az bárhol is, bogy legalább családunk számára építhessünk egészséges bázat s mi megmaradtunk volna üzletünkkel ott, ahól voltunk. Ekkor az a meglepetés ért bennünket, bogy a régi 1 pensős nézvszögölenkinti ár helyett most már 2 pengőt kértek és a 800 pengős vételár egynegyedrészét: 290 pengőt előlegként le ke.f tennünk. Idáig jutott el a négy várostanyai, sokgyermt* kes kisiparos az életküzdelem kálváriáján. Most a jószivéről és igazságérzetéről ismert iparügyi miniszterhez fordulnak a tragyar kisember se-. gélykiáltásával: mentsétek meg gyermekeinket! Ezek az emberek szűkös, nyomorúságos keresetükből 7—8 gyermeket nevelnek s egyetlen kérésük, vágyálmuk van csupán, hogy egészséges hajlékot építhessenek verejtékük árán gyermekeiknek. Hozzá kell juttatni ezeket a sokgyermekes Iparosokat olcsó és egészséges területen fekvő házhelyhez, mert a szociális védelemre épült keresztény Magyarországon nett) szabad előfordulnia többé annak, hpgy nyolcan aludjanak egy szobában, két nyomorúságos ágyon . . , Ezek a sokgyermekes családok képezik a megnagyobbodott Magyarország ezeréves épületének' alapköveit s ennek a fundamentumnak erősnek', időtállónak, egészségesnek kell lennie, hogy a feltámadás -utján büszkén továbbhaladhassunk Szent István országa felé , -. , A major Gyorsírt szakiskolában október 1-én reggel 8—3. u. 4 és este 7 órakor új kezdő én haladó gyorsírási és gépírási tanfolyamok kezdődnek. BEÍRAT ÁS EGÉSZ NAP. Modern berendezés, belváros. Cím: IPARTESTÜLET SZÉKHAZA Horváth M. II. 3. II. emelet. Tájékoztató. Telefont 19—10. 185 Okirat hamisítási per a háztulajdonos koldusasszony 125 pengős hagyatéka körül (A Bélmagyarörszág munkatársától) Özvegy Konkoly Györgyné csanyteleki asszony, koldulásból tartotta fenn magát 1938-ban bekövetkezett halála után vált csak ismeretessé, hogy Konkolynénak háza volt Csanyteleken, amelyet még 1935-ben eladott Mucsi János borbélymesternek. A ház vételárának egyrészét, 125 pengőt azouban a halála napjáig som kapta meg. Konkolyné halála napján magához hivatta rokonait, akiket megkért, liogy házának eladási árából még részere járó 125 pengőért tisztességesen temettessék eL A koldusasszouy halála után a rokonság követelte Muositól a 125 pengőt, A borbélymester kijelentette, hogy a ház vételárát máfl teljesen kifizette. Konkoly Jánosné. az elhalt egyik rokona ekkor a csongrádi járásbíróságon pert indított a borbélymester ellen. Mucsi a tárgyaláson okiratot mutatott fel, amelyet özvegy Konkoly Györgyné írt alá és amelyben az özvegyasszony elismerte, hogy felvette a ház teljes vételárát. Később kiderült, hogy az okiratot Mucsi készítette és Konkolyné nevét Lajos Jánosné irta alá. A borbélymester ÓB Lajos Jánosné ellen okirathamisltás miatt indult meg bűnvádi eljárás. Az ügyben a törvényszék már egy ízben tartott tárgyalást és a bizonyítás lefolytatása után a borbélymesteft hathónapi börtönbüntetésre. Lajos Jánosnét pedig az ítélet végrehajtásának a felfiiggeszr' tésével egyhónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet a táblához került, amely ujabb tanuk kihallgatása miatt az iratokat visszaküldte a törvényszékhez. Ezt az ügyet tárgyalta kedden másodszor a törvényszék Bókay-tanácsa. A vádlottak tagadták bűnösségüket, a tanuk azonban terhelő vallomást tettek. A bizonyítás lefolytatása után a törvényszék ism''< hathónapi börtönnel sújtotta Mucsit, mig Lajosnét egyhónapi fogházra ítélte. X •