Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-20 / 214. szám

4 DCCMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1940. szeptember 20. vető esztendők fplelőtlen és könnyelmű pártharcaiban, a győzelem és a hatalom gondatlanságában a francia külpolitika belső rendszerének éppen ez az értékes alapgondolata ment, veszendőbe, a külügyminisztérium is bele került a pártharcok forgatagába, küzdő tere lett a szembenálló politikai 'csoportok hatalmi törekvéseinek. Így történt meg azután, hogy a régi nagy tradíciókból a szellem elszállt és nem maradt mert belőle más. mint a bürokrácia mcrep csontrendszere hús. vén cs létek nélkül. A Pétain kormány első feladatai közé sorolta ezért a külügyminisztérium újjászervezését, az elmúmiásodott rendszernek vérátömlesztés útján rnló felfrissítését nz öncélú pártbiirokráeia megdöntését Ezt Csak azzal a kivételes hatalommal érhette el. amelyet Pétain tekintélyuralma kölcsönzött. A külügyminiszter javaslatára, ugyanis Pctain marsall rendeletben szüntette meg a külügyminisztérium eddigi szolgálati szabályzatát és csak így vált lehetségessé a tömeges nyugdíjazás, fiatal meghízható erők soronkívüli előléptetése, alkalmatlan, vagy az új rezsim szempontjából nem kívánatos elemeknek a szolgálatból való kiküszöbölése. A francia diplomácia felelőssége Hogy mindaz, amit az előbb' a francia külügyi szolgálat érelmeszesedéséről, a bürokrácia zsákutcában való megfeneklésétől mondottunk, nem egyéni vélemény, hanem nagyon is hozzáértő, felelősségtől áthatott francia köröknek is a véleménye, azt leginkább bizonyítja az egyik legsúlyosabb szavú, az előkelően régi francia folyóiratnak, a „Pevue des Deux Mondes"-nak egyik legutóbbi cikke, amelyben Pierro Berntis felveti azt a kérdést, mennyiben terheli felelősség az összeomlásért a francia diplomáciát. A cikkíró nemcsak hogy nem menti fel a francia külpolitikát e feleiősség alól, hanem súlyosan el is marasztalja. Megállapítja, hogy a megnyert háború ütán Franciaország birtokában volt azoknak a hatalmi tényezőknek, amelyeknek segítségével tartós és szabadságon ós az igazságon felépülő békét biztosíthatott volna Európa számára. Olyan bókét- amelyben győző és legyőzött között nem lett volna különbség. Hogy Franciaország nem teljesítette történelmének ez a legnagyobb, legemberibb feladatat, ebben a francia külpolitika a bűnös, mert nem volt sem miféle vezérlő eszméje. Pierro Bcrnüs kíméletlenül ráolvassa a Kaború utáni francia külügyminiszter fejére, hogy egyáltalán vem volt viláaos külpolitikai elgondolásuk arról, hogy mit is kellene tenni. Politikájukat két főhiba jellemezte. Egyik; hihetetlen ragaszkodás a belső bürokráciához, ezáltal a szellemet vnindig feláldozták a betűnek, másodszor pedig az, hogy képtelenek voltak a francia külügyminiszterek kellő szilárdsággal beszélni a kis és a nagy szövetségesekkel. Ez a szilárdság és tekintély azért hiány- 1 zott belőlük, mert a többségi pártokból kerültek ki, ezektől függtek- Tekintettel arra, hogy mindig lesben állt pozíciójukra néhány versenytárs. kénytelenek voltak nz aktív miniszterek Tidvnroluí a. pártvezéreknek, nehogy ezek elejtsék őket. T)o nemcsak a külügyminiszter maga volt kiszolgáltatva a párt önkényének, hanem a Quay d'Orsav teljes tisztviselő kara úgv belföldön, mint külföldön. Ez a pártpolitikai ellenőrzés, amely szinte terorrá fajult, megbénította a külügyi tisztviselők cselekvési szabadságát és mozgékonyságát, ezért nem volt a háború Utáni külügyi granitúrának kimagasló alakja, úgy. mint valamikor régen. Ezért következett bc az a dekadens állapot, hegy a külügyminisztérium is hozzájárult olyan illúziók terjesztéséhez amelyek a választó tömegűek tetszettek. Ilyen illúziók voltak például: a döntőbíráskodás, a leszerelés, a népszövetségben való hit, abban a népszövetségben, amelyet a, 'cikkíró erőnélküll. Csalóka és ezért veszedelmes mechanizmusnak nevez. Végül ilyen illúzió volt. a sokat emlegetett ,.secűritó" Franciaország biztonsága is. Az évek so; rán mutatkozott ugyan bizonyos megujulási vágy, ilyen volt például az Olaszországhoz va. ló közeledés, ezt követően a stresai konferencia. azonban a népfront felülkerekedése ezeket it halvány reménységeket is a káoszba döntötte. Szürke epigonok Ez s súlyos de lényedében igazságos kritika találóan jellemzi a háború utáni francia diplomáciát. Az egv Arisztid Briandon kívül "om volt. kimagasló egyénisége a háború Utáni francia, diplomáciának. Briand látta meg legvilágosabban n. békeszerződések által oko•ott e.s/tolcnségeket. Egyedül benne - toltak nagyszabású elgondolások a rövidlátó békék által okozott európai zűrzavar eltüntetésére. Nem a fegyverek erejével, a francia katonai hegemónia kiépítésével, kétes értékű és erejű szövetségek létesítésével akarta felépíteni az új rendet Európában és ebben biztosítani Franciaország természetes határait, hanem az őszinte békülés és az igazságos revízió eszközeivel. Tőle származik az a gondolat, hogy jobb megegyezést kötni az ellenféllel, mint szövetséget a baráttal. A háború megakadályozásának Csak az ellenféllel való becsületes kiegyezés a lehetősége, a szövetségek kötése előbb-utóbb háborúra vezet. Ezért volt egészen más az állásfoglalása a magyar kérdésben, mint a kisantant szolgálatába állott Quay d'Orsaynak. A világháború előtti nagy francia külpolitikusoknak, a Delcassék-nak a Cambon fivéreknek, a Barrére-eknek, a szahadszellemű és nagyvonalú Phllippe _ Berthelot-oknak csak szürke cpigonjai voltak a Quay d'Orsay háború utáni urai és vezető főtisztviselői. Talán nem is csoda, hogy a passzivitásra ítélt szellemnek, mint Paul Claudel, Giradoux, Paul Moraud, sőt maga az állandó főtitkár, Alexis Leger ife az irodalomban keresték és találták | meg lefékezett ambíciók fcTelégffösét Tény az, hogy a háború Titáni francia diplomáciának egy nagy rögeszméje volt: a békeszerződésekben lefektetett statűsguohoz való görcsös ragaszkodás a revíziótól való irtózás, a merész és nagyvonalú, újításoktól való félelem. E rögeszme érdekében bamie vágányon futó aktivitásra összpontosította minden efejét a Quay d'Orsay. Ez az aktivitás abban merült ki. bogy balomra kötöttek a különböző szövetségi szerződéseket, bogy ezek mennyit értek, azt a mostani háború eléggé megmutatta. A Pétain kormány nemcsak a francia külügyminisztérium eddigi bürokratikus rendszerével óha.it szakítani, hauem a busz évnek azzal a szellemével is, mely elködösítette a franciák szeme előtt az európai hatalmi viszonyok és az Európában terjedő és érvényesülésre törő erők világos meglátását és katasztrófába döntötte Franciaországot. Hogv valóban új szellem lengedez a Vichybe költözött Quay d'Orsay-n, ezt n mi szemünkben legelőnyösebbben az a körülmény bizonyítja, hogy a Pétain' kormány nem ismerte el Európa rosszszellemének és örök intrikusának, Benesnek „kormányát". Betört és gyilkolni akart a cigányiegény, hogy hegedül vehessen Háromévi fegyházra iléiték (A Délmagyarország munkatársától) Csütörtökön délelőtt riadt tekintetű fiatalkorú vádlottat vezetett a ügyészségi fogházör a szegedi törvényszék Habermann-tanácsa, mint a fiatalkorúak birósága elé. Az ügyészség szándékos emberölés bűntettének kisérlete és rablás bűntettének kisérlete miatt emelt vádat a 17 éves vádlott cigány ellen, ik polgári foglalkozására nézve cigányzenész Makón. A vádlott junius 22-én betört Árkus József makói cigányzenész lakásába. A szobában csak Árkus Józsefnét találta, akitől pénzt követelt. Amikor az asszony kijelentette, hogy nincs pénze, a suhanc a kezében levő dikiccsel 23 sebet ejtett rajta. A véres támadás után eltienekülL A szándékos emberölés és rablás kísérletével vádolt fiatalkorú cigányzenész elmondotta, nogv 1939. októberében szabadult az aszódi javítóintézetből. Makóra való hazatérése után a javítóintézetben tanult cipészmesterséget akarta folytatni. Nem sok kedve volt azonban a cipészmesterséghez, ezért munkaadójától megszökött. Elhatározta, hogy mindenáron zenész lesz. Hegedűje azonban nem volt, ekkor felötlött benne a lopás gondolata. Junius 22-én határozta el, hogy közeli rokonához, Árkus Józsefhez fog betörni. Délelőtt és délután nagyobb mennyiségű szeszt fogyasztott, hogy bátorságot meritsen a tett elkövetésére. Éjjel 11 óra után elment Árkus József lakása elé. Amikor látta, hogy a cigányzcnész nem tartózkodik otthon, a nyitóit ablakon keresztül beugrott a szobába. A zajra felébredt Árkusné, ö az aszszonyhoz ugrott és pénzt követelt tőle. Arkusnő segítségért kiáltott, mire ő kirántotta dikicsét és Árkusnéba szurt. A dulakodásra felébredtek Árkusné kisgyermekei is, erre azokat ts megszúrta. A fiatal vádlott elmondotta még, hogy azért akarta rokonát megölni, mert nem akarta, hogy tettének tanuja legyen. Amikor a lakásból elmenekült, azt hitte, bogy az asszony meghalt. A törvényszék számos tanul hallgatott ki. A" törvényszéki orvosszakértö véleményében előadta, hogy Árkus Józsefnét 23 szúrás érte, löbti közülük súlyos volt. A törvényszék a vád- és védelem meghallgatása után háromévi fegyházbüntetést szabott ki a fiatalkorú vádlottra. Az. itélet nyomban jogerőre emelkedett. Naggordnnn csatornaépítés! munkaiatok indulnak Szeded hörnuckén „Vizfelenltlh" a íronszkontlnentáSis utal es a környező fanuavilftdo! (A Délmagyarország munkatársától) A tavaszi vadvizpusztitásokka] kapcsolatos tervek és munkálatok a jelek szerint közelednek a megoldás felé. A kormány nagyarányú munkaprogramot dolgozott ki az árvizkormánybiztosok, valamint az ármentesitő társulatok bevonásával a pusztitás nyomainak eltüntetése és a vizáradás jövőbeni megakadályozásának érdekében. Ezekről a tervekről már hirt adott a Délmagyarország. Legutóbb beszánoltunk arról, hogy a kormány kormánybiztosi minőségWen megbízta Bakter Sándor dr. műszaki tanácsost a Délvidék árvízvédelmi terveinek elkészítésével. Most ujabb jelentős lépés történt a szegedkörnyéki területek víztelenítése érdekében. Különböző szempontok azt teszik szükségessé, hogy elsősorban az utakat mentsék meg a viz további pusztításaitól, hogv egyrészt a forgalom fönnakadást ne szenvedjen, másrészt a felszabadult utakon szállítható legyen minden anvag, ami a rou'badöntött, vagy megrongált házak újjáépítéséhez szükséges. Mindenekelőtt s nemzetközi ut víztelenítését Határozták el. Ebből a célból nagyarámrai csatornahálózatot kell épít eni. amely a jövőben levezeti a transzkontinentális útról és kftrnvékérö] a vizet. A hódmezővásárhelyi kultúrmérnöki hivatal már meg is kezdle a csatornaénitési munkátólokfti Tekintve, hogv ebbe az útvonalba beleesik Szeged fs, ezért az egész Sz.>ged-felsőtnnyai tanyivilágot, valamint a fehértói és háxmnsnlpyői csatorna környékét is ellátják uj, pőkh'álószeröen ki| épített csatornahálózattal. Különösebb, hosszab időt igénybevevő mérnöki terveket nem kell készíteni, mert a munkásoknak, illetve az ásóknak csak azon a nyomon kell haladniok, ahol a viz természetes lefolyására a tavasz folyamán ereket vájt ki magának a földben. Ezek az erek a mélyebben fekvő medencék felé baladnak. A bajt az okozta, hogy ezekből a medencékből a viz neiu kapott lefolyást, nem tudott eloszlani, hanem az óriási mennyiségben ősszegyülemlett viz elöntötte a környéken levő termőföldeket. Most ezeket a vízgyűjtő medencéket átvágják, összekapcsolják egymással és csatornahálózatot vonnak köréjük a víz természetes lefolyásának irányában ugy, hogv a jövőben ezek az amugyls vlztárolásrú használt teriiletek felnek csak meg vízzel a* Ideihez hasonló áradás alkalmával, de nem engedik a vizet a földekre. A munkálatok trár megindultak', a szükséges pénzt a kormánv már ki is utalta s igy a szegedkörnyéki tanyák egy részén rövidesen eltűnik a pusztító, terménvrothasztó víztömeg. A többi árvízvédelmi munkálatok majd akkor indulnak' meg ha Bauer Sándor dr. elkészül az egész Délvidékre vonatkozó árvízvédelmi tervekkel. islenliszleiel a zsMa&an pénteken este órakor. Prédikáció.