Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-20 / 214. szám

Életbelépett a taárusitásra vonatkozó rendelet, de a kereskedők kijelölése még nem történt meg II kijelölés megtörténtéig minden fakereskedö szabadon árusíthat — Intézkedni kell a pékek „fa-diktatúrája" ellen (74 Délmagyarország munkatársától) A tüzifanagykereskedök és kiskereskedők árusítási jogának megszerzésére vonatkozó miniszteri rendelet — amint már említettük — Igen sok "kérdést hagyott nyitva. Problematikussá tette például azt, hogy a kiskereskedők, akiknek a rendelkezés szerint csak a közvetlen fogyasztónak van joguk eladni fát; adhatnák-e el a szatócs üzleteknek^ A szatócs tulajdonképpen kereskedő, azonban nem mint fakereskedö van nyilvántartva. Ebből a szempontból tehát mint fogyasztó jön tekintetbe. Viszont igen fontos, hogy a szatócs árusíthasson fát, mert ezekben a kis szatócsüzletekben szerzi be a külvárosok szegény embere a fát sokszor kilónként Ilyen kis mennyiségű eladásra a tüzifakereskedő természetesen nem rendezkedhet be, azonban a szegény néposztály sem maradhat fa nélkül. Igy tehát rendkívül fontos, hogy ebben a kérdésben minél előbb ismeretes legyen a miniszter álláspontja, A város megtette a szükséges érdeklődő lépéseket ebben az ügyben, a választ a közeli napokban várják. A második igen lényeges kérdés az, vájjon a miniszter által kijelölt tüzifanagykereskedő foglalkozhat-e majd kiskereskedéssel? A rendelkezés intenciója ugyanis az, hogy a nagykereskedő kizárólag a polgármester által kijelölt kiskereskedőknek adhat el fát és a kiskereskedő juttatja azt a fogyasztóhoz. Nincs azonban a rendeletben pontosan meghatározva, Kogy a nagykereskedő adhat-e el fát közvetlenül a fogyasztónak? Az iparhatóság érdeklődött ebben az ügyben az ipar- és kereskedelemügyi miniszternél, akinek értesítése most érkezett meg az iparhatósághoz. Az értesítés szerint a nagykereskedő is adhat fát közvetlenül a fogyasztónak, vagyis az árusítás tekintetében mint kiskereskedő is szerepelhet. A nagykereskedőknek egyébként — mint ismeretes — kérvényt kell az I. fokú iparhatósághoz benyujtaniok az árusítási jog elnyerése ügyében. Eddig összesen nyolc szegedi nagykereskedő adta be leérvényét. Ezeket a kérvényeket véleményezés végett átküldötték a Kereskedelmi és Iparkamarához, ahonnan ma, vagy holnap visszajutnak az iparhatósághoz. Az iparhatóság véleményezi, majd a polgármesternek adja át, aki az összes szükséges hivatalán, véleményezésen és aláíráson keresztüljutott kérvényeket fölterjeszti a miniszterhoz. A miniszter a beérkezett kérvényezők közül végül kijelöli azokat, akik Szegeden mint nagykereskedők árusíthatnak fát. A kiskereskedőket a miniszter intenciói szerint a polgármester jelöli ki. A kiskereskedőknek jelentkezniök kell a II. fokú iparhatóságnál, ezemélyesen, iparígazolvánnyal felszerelve. A kiskereskedők körében egyébként bizonyos nyugtalanság tapasztalható a kijelölés időpontjának késése miatt Azt hangoztatják, liogy már most ki kellene jelölni a kiskereskedőket Tekintetbe kell azonban azt venni, fiögy mindaddig ninüs sok értelme a kiskereskedők polgármesteri kijelölésének, amíg a miniszter a nagykereskedőket ki nem jelölte. A miniszteri rendelet egyébként szeptember fáén, tegnap lépett életbe. A rendelkezés értelmében tehát ettől a naptól kezdve Csak a kijelölt kereskedők árusíthatnának. A kijelölés azonban nem történt meg, így tehát magától értetődően az árusítási joggal minden kereskedő élHet mindaddig, amig a kijelölés mee tiera történik. Ebben az ügyben érdeklődtünk a« I. fokú iparhatóság vezetőjénél: Katona István dr. tanácsnoknál, aki ft következőket mondotta; — Természetes, h'ogy mindaddig, amíg a kijelölés meg nem történik, minden kereskedő szabadon árusíthat, ha fához tud jutni. Ezt az árusítási szabadságot megköveteli a szegedi fogyasztóközönség fennakadásnélküli faellátasa. A szegedi kereskedők tehát a kijelölésig szabadSn árusíthatnak. Van azonban a szegedi faügyBen olyan probléma, amely emellett a szabad árusítás mellett is akadálya annak, hogy a fogyasztóközönség fához juthasson. Egy korábbi polgármesteri rendelkezés szerint ugyanis a pékek részére vagontételekben is lefoglalható a fa. Ennek a polgármesteri rendelkezésnek birtokában s az abban kapott felhatalmazás alapján Csehó Károly a pékipari szakosztály elnöke a rendőrség igénybevételével minden Szegedre érkező famennyiséget tetszése szerint lefoglalhat. Csehó Károly él is ezzel a jogával és ahelyett, hogy a fakereskedőkkel létrejött megállapodás értelmében csak ötven mázsa fát foglalna le a pékek részére, minden vagontételből; lefoglalja sok esetben az egész faküldeményt. Ebben a tekintetben azután feltűnő esetek következnek be. Szegedre ugyanis nemcsak fakereskedök, hanem magánosok részérő is érkezik vagontételekben a fa. Két, sőt 4 vagOn fa is érkezett egy magános megrendelő részére; ehhez a mennyiséghez nem nyúlt Csehó Károly. Lefoglalta ellenben azt a DeCMSGYARORSZAG PÉNTEK, 1940. szeptember 20. szállítmányt, amelyét a fakereskedőknél a Sa* mogyi-telepiek kötöttek le a napokban. A lefoglalás következtében a fakereskedök nerű tudták kiszolgálni a somogyitelepi vevőket, úgy, hogy ez a kisemberek által lakott városrész napökon át fa nélkül maradt. De nemcsak Somogyi-telepen, hanem benn a városban is eB a helyzet Sem a kisháztartások, sem a vendéglátó Ipar nem tud fáhez jutni. Ennek az állapotnak megszüntetése érdekében igen fontos volna a lefoglalásra vonatkozó polgármestert határozat megmásltása abban az értelemben, hogy a pékeket kötelezné arfa, hogy a kikötött ötven mázsán felül ne foglaljanak le egy-egy vagontételből több fát. Ha ugyanis minden —s hangsúlyozzuk* —; minden vagontételből lefoglalják ezt az ötven mázsát ez a mennyiség bőségesen elég a pékiparnak. Ebben az ügyben sürgős intézkedés szükséges a szegedi fogyasztók érdekében, de a kiskereskedelem érdekében is, mert a lefoglalások Csaknem minden esetben a kiskereskedőket érintik, akik így képtelenek ellátni fával klsházfartású vevőiket: S kisembereket. A védőnők szociális üclozeíói is favlf sz snp- cs csccsciiíővlűclcn! állsmosiísss A Stefánia Szövetség az államosított intézménmiel párhuzamosan tovább folytatta tevékenységét (A Délmagyarország munkatársától) A magyar anya- és Bsecsemővédelem nemzetmentő fontosságú ügye ismét jelentős lépéssel halad előre a korszakos fejlődés útján. Mint legutóbbi számunkban jelentettük, miniszteri rendelet alapján 1941. január 1-étől államosítják az anya- és cseesemővédelmef, ami azt jelenti, Hogy az államilag létesített egészségügyi intézmény — népszerű nevén Zöldkereszt — látja el ezentúl ezt a rendkívül fontos és a nemzet népesedésének szempontjából nagyjelentőségű feladatot Ennek következtében biztos révbo jut végre a Stefánia-Szövetség oly régen húzódó ügye is. A Délmagjjarórszág számolt He arról, bogy a Stefánia-Szövetség, amely 25 éven keresztül önfeláldozóan végezte az anyaés Cseüsemővédelem munkáját és úttörő munkásságával felbecsülhetetlen érdemeket szerzett, olyan körülmények közé került, Kogy állami támogatás híjján nem tudja tövább végezni nemzetmentő fontosságú munkáját Illetékes körökben felfigyeltek erre a bejelentésre és most máf sürgősen megoldandóuak találták a Stefánia-Szövetséggel kapcsolatos helyzetet Egységes egészségvédelem A megoldás mösí megtörtént; az egészségügyi kormánV7.af. hatáskörébe utalták az anyaés EsecsemővédeTmef. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Stefánia-Szövetséa küldetése ezzel, megszűnj; pennán arról van szó. hogy az anya- es Espcsemőv'édelmet a jövőben az «gésze'éon"Wí kormányzat irányítja s pnnek nagyszerűen kiépített czerVe. a zöldkeresrlee intézmény Vezeti A Stefánia-Szövetség védőnőit "és orvosait január elsejétől az állam, illetőleg a közegészségügyi kormányzat veszi áE és a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálattal karöltve és egységesen dolgoznak majd a magyar városok és. falvak egészségügyének yé-, delmében. A beSlvadásía nézve még nem jelent mepf a végrehajtási utasítás, eszerint bővebbet még nem lehet tudni, mlnde.nesetre annyi tény, h'ogy egységes irányítás alá 'kerül az egészségvédelmi szolgálat s ezáltal olyan fejlődésnek kell bekövetkeznie, amely Hatalmas lépéssel viheti előre a nemzet egészséges gyarapodásának ügyét. A Stefánia-Szövetség orvosai és védőnői végre megérdemelten rendezett viszonyok közé kerülnek. Eddig ugyanis olyan alacsony életnívót biztosított számokra a pusztán társadalmi támogatásból fenntartott szövetség, hogy a nem éppen fénycsen fizetett és ellátott zöldkereszfes orvosokkal "és védőnőkkel szemben is súlyosan hátrányos helyzetben voltak. Ezenfelül semmivel egyenlő nyugdíjjogosultságra volt kilátásuk. Nyugdíjukat ugyanis az OTI kezelte, de miután az intézmény még alig negyedszázados volt. a nyűga1 ámha vonuló védőnőknek 20—28 pengős havi járulékra volt Tsupdn kilátásuk. Természetes, kW a Tevőregebb védőnők sem akarlak nyugdíjba menni, mert ha dolgoztak, m'cgis csak inkább" meg tudtak élni mintha ebből a nyugdíjból kellett volna élniök. rafia Mia ir. a sicáefli heí tiieírőf ! Beszámoltunk arról Is. hogy az országház* 834 védőintézete, RIO orvosa és 788 védőnője van a Stefánia-Szövetség országos szervezetének. Szeged város területén összesen nyolc