Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-04 / 176. szám

6 D6CMAGYAR0RSZÁG VASÁRNAP, 1940 AUGUSZTUS 4 az utcán az évek óta készen heverő plakátok: •Hazafiak, azonnal önként jelentkezzetek a többieket kényszerítjük!* A jelentkezők sorszámot és igazolólapot kapnak, majd egv kérdőivet, amelynek adatai alapján négy csoportba osztják a katonákat. Az elsőosztályba azokat sorolják, akiknek nem kell családról gondoskodniok, munkahelyükön nélkülözhetők. A második csoportot a fontos szakmunkások, a harmadikat a családfenntartók, a negyedik csoportot a testi hibásak o'kotjék. Ezután orvosi vizsgálat következik, amely után az elsö csoport azonnal a kiképzőtáborokba indul Megfelelő intézkedések bizlosiíják azt, hogy senki ne vonhassa ki magát a jelentkezés alól. Ez az. elsö lépés azonnal bárom millió , katonát jetent, ezt bizonyos i<J5 múlva _ ha szükség van rá — követi a második, harmadik stb. fölhívás a különféle korosztályok és csoportok szerint. A mozgósítást és kiképzést nagy mértékben megkönnyíti az, hogy az elmúlt nyolc évben Roosevelt elnöksége alatt sok olyan mozgalomba szervezték az amerikai ifjúságot, ahol katonai fegyelmet sajátítottak el és a legszorosabb barátságot köthették a legmagasabb rangú tisztekkel is. Természetes, hogy ez a vázolt kép nem teljes, hiszen Amerika minden őszintesége és nyiltsága ellenére sem köt mindent a világ orrára. Tény azonban az, hogy a népet egyre szívósabban készítik elő egy esetleges hadbalépcsre, amely többé nem .hétvégi kirándulás* lesz . . * Kalmár-Maron Ferenc Még mindig vásárol használt tankönyveket TRHUB httngvhereskedese Hiaazai-iír 3. "Iss,;,a Utóbb feggcncsiOkés a CslltógbörfOn nagytól gazdaságából A hét Ifánlor-ícsívér utón megszökött o betörőid rs a ság harmadik lagla (A Délmagyarország munkatársától) Beszámolt a Délmagyarország azokról a vakmerő fegyencszökésckről, atnolyek az elmúlt hetekben a Csillag-börtön nagyfai gazdaságából történtek. Kántor Rálint és Kántor Gergely szentesi napszámosok, akik ,,nz alföldi betyárvilágot akarták visszateremteni", két héttel ezelőtt a nagyfai fegyenc-telepről, ahol 3—3 évi fegyházbüntetésüket töltöttek, megszöktek. Az országos körözés során két nappal ezelőtt mind a két. szökött fegyencet elfogták cs Szegedre kísérték. Alig kerültek azonban vissza a Csillag-börtönbe, a börtön igazgatósága szombaton újabb vakmerő szökésről értesítette a szegedi rendőrséget. Juhász Sándor, két évi fegyházbüntetésre ítélt fegyenc n Csillagbörlün nagyfai gazdaságából szombaton reggel megszökött- Szökését a déli órákban vették észre. A börtöngazdaság környéken nyomban kutatást rendeltek el, a fegyencet azöuban már nem lehetett megtalálni. I Juhász Sándor neve a Kántor fivérek bünpöréuck a tárgyalásakor vált ismertté. Egyik tagja volt a Kántor-fele rablóbandának, a törvényszék a Kántor-fivérekkel együtt vonta felelősségre betörések és rablások miatt, ö volt az, aki a tárgyaláson verseket mutatott föl a tárgyalást vezető elnöknek és hangoztatta, hogy a bűncselekményeket csak azért követte el, mert ismerni akarta a „bűn súlyát". Juhászt akkor a törvényszék kétévi fegyházbüntetéssel sújtotta. Szökése valószínűleg összefüggésben áll a Kántor-fivérek szökésével. Tekintve, hogy egy bűuszövetkezetnek voltak a tagjai, a szökéseket előre megbeszélték és először Kántor Bálint, majd Gergely, most pedig Juhász Sáudor szökött meg. Juhász valószínűleg ugyancsak Szentes környékén bujkál, ahoT a jelek szerint a közben már elfogott Kántor-fivérekkel kellene találkoznia. Kézrekerítcsére a nydmozást megindították. Ffirst Rózsi kozmetikai intézete Horváth" Mihály-ulca 9 (Széchenyi Mo-j zival szemben) felelősség mellett megszünteti az összes szépséghibákat. Szemölcs és szőrszálak végleges kiirtása — Arcápoló szerek, púderek, hajfesték. Számos elismerő levél. Tanítványok ki* képzése. Olcsó árak. Telefon: 30-32. Tessék kötqyek, tess-ík utak... Szombaton reggel mutatványosok lepték el a rendőrség folyosóját. Kintornások, kardnyelők, jósnők, szentképárulók, bűvészek és hasbeszelők. Sokfajta foglalkozású, tarka ruhájú mutatványosok, a vasárnapi és hétfői búcsúra készülök... Hangos beszédüktől visszhangzott a rendőrségi folyosó. A sok gondot és könnyes szemeket látott rendőrségi, falak között megkönynyebbülést, megnyugvást jelentenek ezek a vlgkcdélyű mutatványosok, akik néhány órára vidámságot hoztak a szürkére meszelt falak közé. A sorban vegyesen egy. másulán állnak a. riválisok... Egy öreg kintornás meggörnyedt hátán sok. vihari és régi szép időket látott, harmonika pihen. Amolyan vásári portéka, elnyűtt billentyüjií, meghatározhatatlan színű, rekedthangú öreg harmonika. A régi kintornás világ, véletlenül itt maradt emléke... Egy kardnyelő következik ezután. Egészen fiatal. Tőle már távol áll a romantika, ö az idegekkel játszik, Azután egy öreg asszöny következik. Pythia késői Utóda. Színes a ruházata, kimért gyors a beszéde. Azután jönnek a többiek, a szentképárulók, a koldusok és sok sok különböző foglalkozású vásári mutatványosok. Szoronganak, tülekszenek, könyökölnek, most gondjaik vannak... Vasárnap azonban, ha megkezdődik a. búcsú, vidáman, jókedvűen állnak majd a sátraik előtt cs hangosan kiabálják: — Tessék hölgyek, 'tessék urak... Leamagasabb hütöképesaégükröl ismert fC HClfillfcl, Kossuth Lijos-sugárut 18 sz. ÍMÍIW Csánvi Piroska: „Lovagias ügy..." A napokban az egyik moziban Hunyadi Sándor ^Lovagias ügy* cimü vígjátékát játszottuk. Akkor merült tol emlékezetemben az én saját cs egyetlen .lovagias ügyt-cm, amely rőt most mesélni szeretnék. Néhány évvel ezelőtt darabot is irlak róla. A elmére már nem emlékszem, de a témája azonos volt az enyémmel. Akkor nem sokat törődtem a dologgal, hiszen odaát éltem, Erdélyben s komolyabb problémáink voltak, mint cz a kis lovagias ügy . . . Most azonban, tíz esztendő távlatából .megfrissülve csillan elém s kedvesebb, jelentősebb lelt, mint a múltban, mert most, ha rágondolok — Erdélyre is emlékezem . . . Ennek a lovagias ügy*-nck szerzője a legnagyobb vígjáték iró volt: 'az Élet... Ugy kcz. dődött, mint neveseit szerző legtöbb tragikomédiája: halk. szomorú, drámai prológussal . . . Valahonnan, az Oecánor, túlról, a messzi-messzi Ausztráliából s annak is Sidney nevű városából levelet hozott a posta. Egy kórházban sínylődő magyar fiu irta s halk fájdalommal teli sorok kőzött elbúcsúzott szülővárosától és azoktól, akik még emlékeztek odahaza reá ... A levélbőt riport lelt s a riportot a szerkesztőség ifjú hölgytagja: szerénységein Irta. A riport mogyoróhéjban — arrOl szólt, hogy az erdélyi határváros egyik régi, nemesi családjának egyetlen fia évekkel azelőtt kivándorolt Ausztráliába. A csalid módos volt, s egyetlen gyermekükről volt szó, joggal kérdezheti hát a türelmes és nyájasnak mondható olvasó: miért kellett a fiúnak a messzi-messzi Ausztráliába kivándorolnia? ... Az említett szines cikk erre a kérdésre is megfelelt. A kivándorolt ifjú hegedűművésznek készült Budapesten, nagy titokban azalatt, mig szigorú atyja arról álmodozott, hogy gazdasági akadémiát végez . . . Amikor kiderült az álom és valóság közötti differencia, a szigorú atya csak annyit mondotta .zeneművészet ingoványába: tévedt fiának: Mától kezdve pedig nem vagy az én fiam! Nem veszek többe tudomást rólad . . . Az ifjú tehát elindult szerencsét próbálni. Ki, a nagyvilágba, óceánon túlra. A távoli Ausztráliának nevezett .meseországban* eleinte nagyon jól ment a sora, szép sikereket aratott a hangversenydobogón cs néhány év alatt bírt, nevet, dicsőséget szerzett magának. Aztán fordult egyet a kocka. A fiatalember súlyos maláriában megbetegedett. A hosszadalmas betegség kezelésére ráment megtakarított kis vagyona s az utolsó fillérjén levelet irt haza. a trianoni-határmenti városba. Megirta, hogy sulyos betegen fekszik a sidneyi kórházban, pénz nélkül, egyedül és magárahagyottan ... A szfiIpihez nem akart fordulni, hiszen az édesapja hosszú éveken át betartotta szavát és tudomást seni vett róla. T.cvelei irt hát annak az újságnak, amit gyermekkora óta odahaza olvasott, söt még Ausztráliában sem mondott le róla. Ebből a ievélböl let a riport és a riportból — a lovagias ügy A cikk megjelenését követő harmadnapon Vét jólfésült, feketeruhás, elegáns úriember jelent meg a szerkesztőségben. Az ominózus cikk Íróját keresték, feltűnő komolyan és feltűnően udvariasan ... Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hegy a cikk nem teljes névaláírással, esak úgynevezett »szignó<-val jelent meg s ebből a névjelzésből a .sértett fél' nem sejthette, hogy. » . Node, nem akarom a poént agvonesapni . . . — Ml járatban vannak az urak? kérdezte igen stílusosan a felelős Szerkesztő, akit mi, ujsógiróinasok magunk között csak .Papagály urrak* tituláltunk, kicsinek és egyenesnek éppen nem mondható orra miatt . . , » Megbízónk nevében van szerencsénk a nevezett cikk szerzőjét lovagias elégtételadásra fölszólítani ... — hangzott a legkevésbé sem dei u+angu válasz. Ott lapultam íróasztalom mellett s az öreg Írógép árnyékában és azt sem tudtam, hogy fojtsam el mindenáron előtörni akaró — nevetésemet j . . Kollégáim valamennyien feltűnően derűs arccal bámultak .Papagály urra«, akinek most valóban hét szinben játszolt máskor az éjszakai munkától örökösen sáppadt arca . . . Az előkelően komoly és méltóságteljes vendégek, miután semmiféle választ nem kaptak, elmondották, hogy megbízójuk, az egykori alispán magára nézve sérelmesnek találta, a cikk több kitételét, igy például a .kőszivü apa* és .keményszívű örcgur« jelzőket s miután elismeri, hogy a cikk minden állítása igaz, helyreigazító nyilatkozatot nem kér, do lovagias uton kér elégtételt a cikk szerzőjétől. Mialatt a vendégek, illetőleg komoly és elegáns párbajsegédek mindezt előadták, Papagály ur leküzdötte mélységes nevethetnékjét és minden lelkierejét összeszedve, nagykomolyan odaszólt hozzánk: — Jelentkezzen a cikk szerzője és nevezze meg segédeit . . . Elképzelhető a derűs meglepetés, amikor kis rózsaszínű vászonruhában, 18 éves, borzas fejjel, szerényen, de öntudatosan — jelentkeztem. Kél fiatal kollégát jelöltem ki segédeimként , , . A lovagias ügy természetesen heppicnddel végződött. A sértett fél megbékélt és hogy teljes legyen az újságíró diadala. Ausztráliából nemsokára bazahozatta felgyógyult, neves hegpdumüvész fiát .•Ennek a úovagias ügy*-nek szerzője nem más, mint a legnagyobb vigjátékiró, maga az Élet . . Az élet, amely megtréfálja néha kiválasztott .szereplőit* 6 olyan kedves, napsugaras emlékekkri ajándékozza meg. amelyekre évek multán is hálás I szívvel, mosolyogva gondol vissza az ember. . £ t