Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-04 / 176. szám

Vegyen részt On is... C | | TcSpővásáron S z é c fi e n y i-ter iu. szám. Erdeke olcsó árainkról meggyőződni ősi falakat emlékeztetőül, műemlékül és ©1 tudná helyezni a boltozatok alatt azokat az ősi köveket és értékeket, ameyeket Móra Ferenc ásója vallatott ki a szegedi földből, amelyeknek hírcro békésobb időkben a messzi külföldről érkeznek kutatók és régészek Szegedre, (lo ajnelyok még rpn, is hozzáférhetetleniil pókhálósodnak a múzeUm pincéjében, mert nirfVs annyi hely, hogy az érdeklődők szeme elé kerülhetnének. Vissza kell adni a romokat a múzeumnak és meg kell menteni minden illetéktelen, indokolatlan és megmagyarázhatatlan támadástól. Egy újabb helyszíni szemle végTo is meggyőzi majd erről az illetékeseket, addig csak félmegoldás történt, — a bajnoki dobás egyelőre lotoríti a legrégibb szegcdi műemlékot. Ebben az ügyben egyébként a legközelebbi kisgyülésen újabb felszólalások lesznek. Hindenkinek erdeke. hogy betörési Uár ellen biztosítson! Őrhely a munkanélküliek frontján Munkára várnak a szegedi »emberpiacon« ,'A Délmagyarország munkatársától) A munkanélküliek élete . . . Nappal cégeknél, hivataloknál kilincselni, vagy a munkaközvetítő előtt óraszámra várni: éjjel a pályaudvarok várótermeiben vagy kihalt terek üres padjain aludni . . , Nyomon követjük ezeket a keserves napokat. A Mars-tér és a Mérey-utca sarkán a hatósági munkaközvetítő előtt csoportokba verődve beszélget egy csoport foltozott ruháju, borostás, megtörtareu férfi. Van közöttük szakács és inas, oaptzámos és kovács, borbély és kpsárfonó, hajós és sofőr, kőműves és ács. Mitakanclkiilirk. Hetek és hónapok óla állnak itt és*niár hozzátartoznak a Mars-tér és a munkaközvetítő képéhez, amint bogy valamikor hozzájuk tartozott akapanyél, a volán, a hajókerék . , , llcnt a munkaközvetítő földszinti termében egy városi altiszt osztja ki a munkalapokat ... A terem hamarosan kiürül, néhányan maradnak csak bent, két fiatalember a padon ül és malmozik . , , Fürge ujakkal tologatják a padon kirajzolt ábrán a babszemeket, megfeszülve figyeli egyik a másiknak húzását. Azután újból összeszedik a babszemeket és újra kezdik. Egy harmadik fiatalember a padon ül a malmozók mellett. Néhány porcig figyeli a játékot., azután a korlátra helyezi két karját, azután elalszik . . . • Talán félméterre egy idősebb iparosnak tetsző férfi ül. Olvas. Tiz filléres regény van a kezében, ujjai között a papir néha megremeg. Percenként lopva pillant körül, hogy nem látja-e valaki, nem kell c szégyelnic, hogy a műhely fujtalójától megkérgesedett tenyerei között most suhahemórira ponyvaregényt forgat. Egy asszony 4-—5 hónapos kisgyermeket tart fl karjai között, altatni próbálja. Egyszerű kis dalt dúdol, a gyermek azonban nem alszik. Gyereksírás veri föl a csendet, a nialmpzók mérgesen pillantanak az asszony felé, az alvó egy perere felriad . . . 'Az asszony tétovázik, megigazítja a gyermeket. "A sirás elhal, a teremben uiból csend van, malmoznak. Kint a munkaközvetítő előtt néhány férfi beszélget. Az ©gvik néhány hónap előtt az egyik magánvállalat tisztviselője volt. — Rosszul, idegenül fogadlak ill először — mondja. — Ennek n helynek is megvan a maga -protekciós levele*. Hamar észreveszik" az ujonent és nem állnak szóba vele . . . Velem is így történt. Napokig kellett harcolnom, amig elismerték, hogy egy »k&sztba« tartozom velük . . . Nemrégiben egy kocsi rekedt meg itt a sarkon. Gazdája felénk nézett és segítséget kert. Nem ment senki. Én vállalkoztam csak. Egymagam emeltem föl a kocsi hátulját, pedig nagyon nehéz volt. Ettől a perctől kezdve azután a 'szeretetükbe* fogadtak . . . Napról-napra reménykedek, hogy sikerül állást kapnom. Pengőnyolcvan, két pengő napszámért bármilyen munkát vállalok. Tegnap zsákot hordtam, azelőtt meg kifutó voltam > . , A beszélgetést néhány percre hangos közjáték zavarja meg. Előttünk egy cigányasszony megy el szatyorral a karján, szájából pipa lóg ki. Hozzánk lart, jósolni akar. Kinevetik. A clgányaszszony sértődötten megy cl, a férfiak utána kiabálnak. A cigányasszony sem hagyja magát, válaszol. kiabálásától visszhangzik az utca. A közjáték után tovább folyik a beszélgetés. Mindenkinek van valami mondanivalója. Egy 50 év kórüli borbély arról beszél, hogy valamikor üzlete volt. Azután segéd lett és most már annak sem kell. A kőművesek arról panaszkodnak, bogy nincs épitkezés. — Földet vásárolnak' ma az emberek". Ha építtetnek. akkor is csak renoválásról van szó. Nem szakképzett emberek dolgoznak, kontárok, akik elveszik előlünk a munkalehetőséget s * , Sofőr is van közöttük, aki néhánv hónapja m*g a volán mellett ült és autót vezetett. Ma kapáin! is elmenne. A szakképzett iparosok' melleit sokan vannak' azonban, akiknek" nem volt mcstcrs'écük. Ha volt is. elfeleiteltók már. Ezeknek megy itt a legjobban. Mindenhez értenek" cev kicsit, maguknak élnek és minden munkát vállalnak". És folvik' a szóáradat a munkanélküliek ajkán. Arról beszélnek, hogy otthon hideg a konvhn. az asszony nem tud mit főzni, nincs rávaló Küzdenek, barrelnek és nem engedik magukat rftfnorni. Várnak. Kenyérre, munkára, meg olyan háziurra, aki mertűri a gyermekeket. (V. 1.1 Erdeim est Mahón Makóról jelentik: Szombaton este Makón a váinegyeház diszlerniébén erdélyi ŐSt volt, amelyen nagyszámú és előkelő közönség vett részt, Antal Adáin újságíró megnyitóban az erdélyi irodalomról beszélt. Utána Börcsök Éva szininöevndék Reniényik- és Aprily-verscket szavalt, utána 'Erdélyország* cimen Csányi Piroska, a Délmagyarország munkatársa felolvasta a inásirányu elfoglaltság mialt távollevő Bcrey Géza előadását, amelyben felső rak ozódott a kisebbségi sorsba szakadt 2 milliónyi erdélyi magyarság 22 esztendős küzdelme. Dók á ny Kálmán 'Lélek romlás* cimen novelláját olvasta fel nagy siker mellett. Somogyi Manci zongorán előadta Kerek Györgv zenéjével és szövegével 'Brassóig meg sem állunk* cimü indulóját Végül Antal Ádám egy versét olvasta fel: »Tniádság Erdély szép földjéhez* címmel. Az est kitűnően sikerült. líárpátaifal tanítók magnar-ruszln hulfnrestl € (A Délmagyarország munkatársától) 'A magyar—ruszin sorsközősség kihangsulyozásának a jegyében szombaton este a zeneiskola disztermóben megható ünnepély keretében mutatkoztak b© a néhány nap előtt Szegedre érkezett kárpátaljai ruszin tanitók. A kulturest alkalmából nagyszámií közönség gyűlt össze a díszteremben. A közönség soraiban megjelent S 1 m k ó Elemér dr., hódmezővásárhelyi főispán, Buócz Béla dr. rendőrfőkapitányhclyeltes, R ő t h Dezső dr. tanácsnok; és sokan mások. A közönség lelkes ünneplésben részesítette a pódiumra lépő ruszin tanilókat. A Himnusz eléneklése után Kiss Károly tanfelügyelő mondott megnyitó beszédet. Rámutatott arra, hogy á ruszin tanilók Szegeden keresztül akarnak közelebb jutni az alföldi magyarsághoz, örömük azonban csak akkor lesz teljes — mondotta —, hü énekük mellett fölcsendül az erdélyi kartársak éneke is . . . A ruszin tanilók", akik 20 éven át magyar szőf csak ritkán balihattak, ezután mély átérzéssel adtak elő ruszin és magyar dalokat. Különösen n-agy tetszést aratott, amikor Petőfi 'Talpra magyarja* csendült fel a ruszin tanitók ajkán. A1 nagyhatású énekszámok iiMin Menykő László pcrccscnyi körzeti iskola fel ügyelő mondott beszédet a ruszin—magyar kapcsolatokról. Kifejtette, hogy a ruszin nép kész a magyarsággal együtt munkálkodni a szebb és boldogabb Magyarország' ért. Ezután néhány kedves ruszin és magyar 'dal hangzott fel. majd a város nevében Ttőth Dezső dr. tanácsnok mondott záróbeszédet. Felhangzott a ruszin tanítók ajkán a magyar Hiszekegy, majd a kulturest végeiért. • Napvédő szemüveaek dus választékban. Különleges modem fazonok — oksó árak — Vínnu Rrorérlfl Mik"flHi XAItnAr-nt<'» S -'.flm. A DEMARKACIOS VONAL Figyelemremdltóan érdekes cikket közölt szombati számában a »Pcster Lloyd*. A cikk! arról szól, hogy milyen alapon gondolják Magyarországon a tárgyalások felvételét Romániával. Hangoztatja a lap, hogy a páriskörnvéki békék szellemének nem juthat semmiféle hely az uj rendben. Az utolsó aktus, amely Magyarország és Románia közölt! viszonyt szabályozta, az 1!»18 november 13-án Belgrádban Magvarország és az antant közöli megkötött katonai megegyezés volt, amelyet Magvarország szerencsétlenségére egy forradalmi kormány kölölt. A megállapodásban £ magyar.—román demarkációs vonalat a következőképpen búzták meg: »A magyar, kormány csapatait a Nagyszam«s északi folyásától északra búzza vissza, onnan Besztercén keresztül a Maros falnig és a Maros-folyó hosszában ennek a Tiszába va«, ló (oi kolásáig.* „ A többi területet, amelyet a románok megszálltak, jogellenesen "ette birtokába Romá. nia. kihasználva ^Magyarország átmeneti ájultságát. Nem tekinthető megfelelő jogalapnak a gyulafehérvári határozat hiszen a/t fegyveres szuronyok között hozták meg. Á továbbiakban azt irja a Pester Lloyd, hogy mi, magyarok, éppen ugv, mint a bolgárok készek vagyunk az elmúlt husz esztendő sok súlyos fájdalmát elfelejteni, a jövő közös fölépítésének' a reményében hajlandók vagyunk egvütt dolgozni Romániával, ez azonban csak akkor lehetséges, ha Románia először az uj európai békerendezés alapjaira helyezkedik. Az uj békemű, amelyen az államok közötti rend nyugodni fog, nem tartalmazhat egyenetlenséget és viszályra szolgáltató elemeket: ez a békemű jogalapokon kell, lingy nyugodjonHöfte keztyüs nyári m é cjf 8 is üli Most mindent olcsóbban vásárolhat! vasara ü