Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)
1940-08-24 / 191. szám
Szombat, 1940. ¥111. 24. kereszteny politikai napilap XVI. évfolyam 191 szám Erdélui lelkiismeret Korunk emberisége mintha sokmillió Danié Alighieri volna, — így kezdi megrázóan szép cikkét Spe£tatofh az erdélyi magyar élet egyik legmélyebb és legkiválóbb közírója, akit húsz éM óta nyugidtan mondhatunk Erdély lelkiismeretének. Spectator, aki nem egyszer állott a gomán hadbíróságok előtt és akit hosszabb időre el is tiltott a román gőg, vagy ha úgy tetszik félelem az újságírói hivatás gyakorlásától, megrázó erővel teljesíti lelkiismeretének parancsát és most ezekben a forró, vágyakkal teljes és érőben lévő napokban (íjból tanúságot tesz húsz év óta megnyilvánuló bátorsággal, amikog >,Az isteni színjátéké eímű cikkében felvázolja a magyarság lelkiismeretét, magyar szóval szinte ítélőszéket tart. A Kolozsvárról érkező szavak soha nem szólottak olyan megrázó erővel, mint éppen ezekben a napokban ós a nagy erdélyi közíró szavai mögött a beteljesülés közelsége dübörög. — 'A kénkő szagú nagy száműzött őrökí'őldogságra szomjasan szembekerült a más.világ három birodalmával: borzalmak, tisztulás és örökkévalóság látományaival — írja tovább kristályosan esengő mondatait Spektator. Mi pedig a földi valóság még élesebb alakzataiban találkozunk a Divina Commodia jeleneteivel és eszméivel- A. „fausti" ember „lehetetlen" dolgokat él át, mély rétegekbe való leszállásra kényszerül, melyekben Dante középkorának eltemetett eszméi gyülekeznek; szabadalmak, jobbágyi kötelességek, .hűbériségek, rendiségek, parancsuralmak, Céhek, faji és vallási elkülönítések, inkviziciós üldözések, lelki és gazdasági kényszerek, stb. A feszültség fokozódik, mert a háborúnak mcgcsak a magvában vagyunk és ha a háború logikusan előrehalad, talán az angol birodalom szétfejtésével is, szükségszerűen el kell jiilnunk talán a harmadik állomásra is, amelyben a világrészek ütköznek össze majd fegyveresen. A világtörténelem tanítása szerint — vázolja tovább a képet a kolozsvári köziró — még a legnagyobb győzelem cs átalakulás se éri el célját egészen. A bukott angyaloknak is jutott a világból egy gömbszelet. Áz élő yáros mellett ott van a temető és a ^halottak szavaznak." Á világtörténelem tanúsága szerint birodalmak, rendszerek, berendezkedések győzhetnek és bukhatnak, de az őslörtóuelmi erők nem űzhetők el teljesen, — legyőzve is visszatérnek, mindenekelőtt megőrzik, ami örök érték a haladás részére. A haladás minden visszahajlás és ingadozás ellenére nem egyéb, mint emberebbé levés, a szabad lelkiség és szellemiség alakjában. Soha ezt az alaptörvényt nem birta még hős, mozgalom és győzelem érvényteleníteni. Akik pedig hiszik, hogy a XIX. század hagyatékát egészen el kell cs elfogják pusztítani, érthető csalódásokban ringanak. Áthangolás és átértékelés azonban szüntelenül történik. Rátérve az erdélyi lelkiismeret megszólaltatására, Spectator így folytatja a cikkét: Ugy érezzük napjainkat, mint a szakadék egy-egy fölzárkózását. Az ember nemüsak kifelé vizsgálódik", hanem önmagával is kell szembenézzen. Ezt parancsolják mindig a nagy változások. Nos mi, az erdélyi magyar kisebbségek eszerint szembe kerültünk önmagunkkal. NapróEnapra izgnioiiabban, amint sokasodnak az események, amelyekben már nem egészen úgy. A magyar emlékirat Turnu-Severinben Szombaton délelőtt harmadszor találkoziu a magyar és a román küldöttség — „Magyarország nem fogadja el a román lakosságcsere-javaslatot" - Kormányválsághírek Bukarestből — Crajovából ismét elutazott a román delegáció vezetője Hegcáfolták az athéni ultimátum hirét Középeurópai idő szerint ma délelőtt fél 10 órakor ül össze harmadszor a magyar és román delegációk a turnu-severini kultúrpalota könyvtártermében, hogy Hóry András átadja a magyar kormány emlékiratát. A magyar küldöttség vezetője pénteken este érkezett vissza különvonaton a Zsófia gőzös fedélzetére, Turnu-Severinben a román hatóságok megkülönböztetett, szinte kínos előzékenységgel és udvariassággal fogadták. Ezzel szemben állanak azok a különböző nemzetközi jelentések, amelyek arról adnak számot, hogy a román csökönyösség változása még mindig nem látszik, sőt zürichi jelentés szerint .Bukarestben Erdély katonai védelmére gondolnak*. A brassói német lap szerint Bukarestben nem tartják kizártnak, hogy Magyarország nem fogja elfogadni a román javaslatot. Azzal magyarázzák ezeket a jelentéseket, hogy Magyarország elutasítja a lakosságcsere Erdélyre vonatkozóan tarthatatlan javaslatát. Mindenesetre feszült, de higgadt figyelem fordul a szombat délelőtti emlékiratátadál felé. Craiovában tovább folytatódtak a bolgár—román tárgyalások, egyelőre még mindig eredmény nélkül. A román sajtó ismét nehézségekről számol be, de a szerződés közeli aláirását jósolja. Egyelőre a román delegáció vezetője ismét viszszautazott Bukarestbe. Pénteken két nj veszélyzóna jelentkezett: Görögország és Egyiptom. Bár Róma határozottan megcáfolta az athéni ultimátum hirét, egyes jelentések számolnak a konfliktus kiélesedésével. — A francia partokról tovább tartott az angol partvidék bombázása, a másik oldalró] ang0] partvédő ágyuk Calais vidékének lövésével próbálkoztak. Turnu-Severinben Turnu-Severin, augusztus 23. Hóry András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a magyar delegáció vezetője Ujszászx István vezérkari ezredessel különvonaton keleteurópai időszámítás szerint egynegyed nyolckor megérkezett Turnu-Severinbc. Az állomásról, ahol a magyar és a román delegáció tagjai fogadták, azonnal a »Zsófia* hajóra hajtatott. Jóval a különvonat érkezése előtt megjelentek a turnu-severini állomáson a román delegáció visszamaradt tagjai, a magyar bizottság részérő] vitéz Náday Islván altábornagy, U j v á r y Dezső követségi titkár, ZilahiSebess Jenő miniszteri titkár, a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezelője, R u d n a y András, a bukaresti magyar követség titkára, valamint sok ujságiró. A román bizottság részéről H i o 11 román rendkívüli követ fogadta az érkezőket, azután a román delegáció tagjai, a megye prefektusa és TurnuSeverin poglármesterc üdvözölte őket. Pár szavas beszélgetés után Ilóry András és kisércic a Zsófia gőzöshöz hajtatott. Az állomástól a hajóhoz vezető uton díszruhás rendőrök álltak sorfalat. TurnU-Severin, augusztus 23. A magyar-román bizottság szombaton délelőtt fél 11 órakor (budapesti idő szerint fél 10 órakor) ül össze a kultúrpalota könyvtártermében. mint eddig „"rólunk nélkülünk" döntenek, hanem mindkétfelől a valóság érveivel folyó viták után határoznak majd. Ha közvetlen szerepünk nincs is benne, de már nem politikai eszköz vagyunk többé, vagy kizárólag csupán, hanem önmagunk szerzett értelmével mérlegbe jutó történelmi jelentőség, melynek sorsa minden irányban magas lelkiismeretet követel. Nos, így önmagunkkal szembeállítva lehető legbecsületesebb módon két kérdésre kell válaszolnunk. Az egyik az elmúlt súlyos húsz éy alatt milyen volt és megfelelő volt-e kisebbségi magatartásunk, vagyis az a viselkedésünk, mely a törvényes állapotban gyökeredzett szilárdan? Másodszor, hogy az önismeret alapján tisztában vagyunk-e holnapi kötelezettségeinkkel, amelyeknek most már Csak egyetlen oldaluk és színük" lehet bármily lehetséges jövendőben, ha csakugyan őszinte volt kisebbségi múltunk és igazán magyar Erdélyben akaFünk lenni mindenkor — mindenhol. Hitünk szerint in maanis cl voluisse non est sat. | most már az akarat nem elég:' sokkal több kell, az egyetlen egy magatartás. Az önbírálat eredménye — így folytatja — csak elégiiletlenség lehet, számos szép emlék, főleg önzetlen áldozat láttára is. Igaz, hogs készületlenül zuhantunk egy újonnan kiagyalt jogviszonylatba az ú. n. kisebbségi helyzetbe és nem kaptunk a vérző köldökről nyersen letépve anyaországi irányítást. Már az első évben majdnem a helyes útra jutottunk, bár a magyar nyelvű közönségtől összefogott egyes alkotóelemek politikai és gazdasági tekintetben elszakadtak tőlünk. Egy aránylag széles cs tiszta fájdalom, egy igazán komoly egységvágy töltött meg, minden osztálytudatot elenyésztem próbált- Majdnem csakugyan hőskór volt a kezdetünk: felekezeti összefogás, számos új iskola, egy párt létrehozása, hatalmas irodalmi és sajtóélet, gazdasági alapítás, társadalmi önsegély voltak látható jelei, remélhettük, hogy kiheverjük majd a túlhajtott repatriálást és az agrárrefovmot és lassan ki-