Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-15 / 185. szám

FARRAGI GYÖRGY: Ki a felelős Franciaország összeomlásáért A napkirály és az elsodort faluk a vádlottak padján Róma: A görög nemzet igen kényes Róma, augusztus 14. Mértékadó olasz körök az albán-görög határon történt incidenssel kap­csolatban kijelentik, hogy a helyzet igen ké­nyes, de még nem lehet tudni, hogy az olasz kormány tett-e már lépéseket, vagy milyen lé­péseket szándékozik tenni. Hangoztatják ezek­ben a körökben, Rómában hivatalosan nem tud­nak arról, hogy Görögország megengedte az an­gol hajóhadnak, bogy kikötőit támaszpontul használja. Legfeljebb arról van szó, hogy az angol hajóhad a semlegesség határait túllépő bizonyos kedvezésekhez jut. A sajtót egyébként továbbra is igen élénken foglalkoztatja az al­bán-görög kérdés. Virginio Gayda a Giornule d'Itáliában azt írja, hogy Daut Hodzsa meggyilkolását nem lehet elszigetelt jelenségnek tekinteni. Kétség­telenül megállapítható, hogy nagyarányú ak­cióról van szó, amelyben Görögország és Anglia szövetkezett egymással. London elképzelése az az volt, hogy Hodzsa meggyilkolása fogja ki­robbantani a Balkáinon a remélt zavarokat Nagyszabású összeesküvésről van szó, amelyet Anglia szított és amelyben Görögország is tet­testársként, résztvett. Ez nem hagyhatja közöm­bösen a tengelyhatalmakat Gayda ezután erélyesen szembe száll a görög Statisztika adataival, amelyek szerint Csamu­riában Csak 18.000 albán él. A valóságban azon­ban ennek a területnek több mint 60 százaléka albán- Gayda ismerteti ennek a kérdésnek ala­kulását 'és kiemeli, hogy Görögországnak' ez a része nemzeti szempontból mindig Albániát il­lette meg. Erélyes olasz liangoh Görög­ország fele Róma, augusztus 14. Az albán-görog batáron történt gyilkosság ügye egyre nagyobb hullá­mokat vei] az olasz közvéleményben és a sajtó­ban. 'A „Giornale d'Italiá"-ban Gayda „Igazsá­got Albániának" című Cikkében foglalkozik az üggyel. A Telegrafo szerint nemcsak a görög hatóságokat terheli a felelősség, hanem magát a görög kormányt is- A továbbiakban azt írja a lap, hogy a Bálkán ujjárendezése nem lehet tel­jes, amíg jóvá nem teszik az albán nemzetiség ellen évszázadok óta elkövetett igazságtalansá­gokat. A belgrádi Politika athéni diplomáciai kö­rök véleményét közli. E szerint ezekben a kö­rökben úgy vélik, a balkáni kérdés végleges rendezése szempontjából Olaszország követelni fogja, hogy Görögország mondjon le az angol garanciáról. Hír szerint az athéni angol követ közölte Mctaxas miniszterelnökkel, hogy Ang­lia továbbra is hajlandó Görögország területi függetlenségét és épségét biztosítani. India alhoimámja London, augusztus 14. Amcry, az indiai ügyek államtitkára az alsóházban, Devon s­hire államtitkár a lordok házában újból ki­fej lelte Anglia álláspontját India alkotmány­jogi kérdésében. — Azt óhajtjuk — mondták —, hogy Indiá­nak a háború után megadjuk az angol világ­birodalomban a dominiumi alkotmányt. Belvárosi Mozi csütörtök péntek A szezon legjobb magyar filmvígjátéka. JÖJJ ÖN ELSEJEN Békefi'y István pompás vígjátéka Főszereplők: PAGER, TURAY, JÁVOR, RÓ­ZSAHEGYI. 3, 5, 7, 9. F. anciaország összeomlásának katonai, po­litikai, erkölcsi okairól garmadaszám jelennek meg a nemzetközi sajtóban és folyóiratokban a legkülönbözőbb szemszögből írt fejtegetések. Ezek között a legeredetibb kétségtelenül az. amely az ,,Odal" című taémet folyóiratban jelent meg és amely hosszabb értekezés egy, a nyugati harctéren hősi halált halt német író­nak, Kari Kleebergnek posthumus munkája. Míg a francia összeomlás okait kutatók túl­nyömó többsége a közelmúltban, a párisbör­nyéki békeszerződéstől az Uj háború kitöréséig elterjedő időkben keresi az összeomlásra vo­natkozó okokat, addig Kleeberg néhány évszá­zaddal visszamegy a történelembe és XIV. La­jost, a Napkirályt, akinek tavaly ünnepelték meg Franciaországban fényes keretek között háromszázéves évfordulóját, ülteti a háborús bűnösség vádlottak padjára. XIV. Lajos temette el Franciaországot XIV. Lajös, e német író szerint, két halá­los bűnt is követett el Franciaország jövője ellen. Az egyiket külpolitikai téren, a másikat belső gazdaságpolitikai vonatkozásban. A kül­politikában XIV. Lajos képviselte a leghatáro­zottabban Németországgal szemben a francia külpolitikának azt az elvét, högy Németország egységét fegyveresen is meg kell akadályoznia Franciaországnak. Ennek az alapelvnek a je­gyében vívta háborúit egymással Franciaor­szág és Németország I. Ferenc királytól XIV. Lajoson át I. és III. Napoleonig, Clemenceauig és Daladierig. XIV. Lajos külpolitikai öröksége mellett a mödern Franciaországot tönkretették azok a gazdaságpolitikai elvek is, amelyeket ugyan­csak XIV. Lajos léptetett életbe és amelyek a francia életerő lassú, de biztos elsorvadásához vezettek. De most már idézzük a német szerzőt, aki nagy feltűnést keltő cikkében ezeket írja: — XIV. Iajos gazdasági politikája a folyto­nos új hódító háborúkon és a gazdasági erő­gyarapításon alapul. Ez a gazdaságpolitika szorosan össze van nőve Colbert pénzügymi­niszter nevével és végzetes hibája az volt, hogy egyoldalú iparosítási politikát jelentett. A Col­bert által alapított francia ipar már a kezdet kezdetén túlméretezett volt és így munkáshi­ányban szenvedett Rogy a gyárakba minden­áron munkáskezeket foglalkoztassanak, nem voltak tekintettel a gyermeki munkaerőre sem. Egy 1668-ból származó rendelet megparancsol­ta a városok lakóinak, hogy gyermekeiket hat éves kortól a csipkeverő üzemekbe kell külde­niök, ellenkező esetben egy gyermek után na­pi 30 sous büntetést kell fizetniük. Ennek a visszaélésnek természetes következménye volt a gyermekhalandóság rendkívüli megnöveke­dése és a születések erős Csökkenése. Az egyoldalú iparosítás végzetes következménye Colbert elméletileg elismerte ugyan a me­zőgazdaság jelentőségét azonban mezőgazda­ságfejlesztő intézkedései kizárólag a mezőgaz­dasági termékeket feldolgozó ipar kiépítésére Ma, csütörtökön 3—5—7 és 9-kor pénteken 5, 7 és 9 órakor Folytatjuk a magyar vígjáték repriz-ciklus ka­cagó estéjeit! TURAY IDA—TOLNAY KLÁRI, PAGER AN­TAL—GÓZON GYULA, MÁLY GERÖ főszereplésével. Magdát kicsapják Nóti Károly vígjátéka 1 és fél órás derü, (iio­soly, kacagás! | szorítkoztak. Magán a mezőgazdaság helyzetén azönban nem változtathatott. A parasztok ki­zsákmányolása a feudális földesurak részéről ösak rosszabbodott. Amíg az ipari cikkekkel való kereskedelmet előmozdította, addig a me­zőgazdasági termények cseréjét még a belső piacon is szinte lehetetlenné tette- A paraszt terheit fokozta az is, hogy neki kellett az ipa­rosítás költségeit megfizetnie. Ugyanakkor XIV. Lajös imperializmusa, hódító háborúi is egyre szorítottak az adóprésen. A feudális föld­birtokosok a vidéktől távol éltek, őket nem ér­dekelte a mezőgazdasági fejlődés, csak az ud­var pompájával törődtek. A parasztokra ügyet sem vetettek. Helyzetükre jellemzők azok a folyton fellobögó és az éhség által élesztett lá­zadások, amelyek már ekkor felütötték fejüket a francia vidéken- Ennek az lett a következ­ménye, hogy a mezőgazdasági munkás telje­sítményét rendkívül alábecsülték, amiért az­után megkezdődött a faluról való menekülés éi a városokba való egészségtelen tódulás. Quesnay, Colbert nagy ellenfele kiszámítot­ta, hogy csupán a XVIII. század harminc es«­tendejében kétmillió mezőgazdasági munkás vándorölt el a falvakból akkor, amidőn az össz­népesség tizenhat millió volt Franciaország* ban. Ennek a gazdasági politikának a falvak el­néptelenedése mellett a másik következménye az volt, hogy a mezőgazdasági művelés egész­ségtelenül külterjessé vált A XVIII. század közepe táján a franciaországi vetésterület fele ugaron hevert A bérlök és parasztok, akik még nem hagyták ott földjeiket csak annyit dolgoz­tak, amennyi létfenntartásükhöz szükséges volt és az adózáshoz szükséges készpénzt bérmun­kával igyekeztek megszerezni a gyár- és a kéz­műiparban. XIV. Lajos halála ntán állandósultak Fram Ciaországban a parasztlázadások és éhség jár­ványok, különösen rossz termések idején. En­nek ellenére az egyoldalú iparpártoló politika: miatt továbbra is elhanyagolták a mezőgazda­ságot, úgy, hogy XIV. Lajostól és Colberttól nyílegyenesen vezet el az út a francia forra­dalomhoz. A falu pus7tu1ása a francia forradalomtól az ui háborúig A francia forradalom kétségtelenül nagy megkönnyebbülést hozott a parasztságnak, mert maradék nélkül megszüntette a nagybif, tokokat és felszabadította a pórokat kizsák­mányoló kényuralma alól. Ugyanakkor azon­ban a forradalom nyakló nélküli szabad for> galmat teremtett a földben is, úgy, hogy a. föld közönséges árúcikké változott és a leglel­kiismeretlenebb és legvadabb spekuláció tá* gya lett Ez a korlátlan szabad forgalom ve­zetett azütán oda, hogy a parasztcsaládok nem­zedékről-nemzedékre kénytelenek voltak felda­rabolni földjüket, amely elmorzsolódött és állal megszűnt a francia, nemzet gerincét al­kotó parasztságnak legbiztosabb bázisa- 1789-ig egész Franciaországra nézve érvényben volt az az alapelv, amelyet 1788-ban Le Grand d' Aussy, az Auvergne számára így formulázott meg: „A birtokokat söha semmiféle körülmé­nyek között sem szabad felosztani; mindegyik zárt marad, sem örökség, sem házasság, sem. Soha nem volt aktuálisabb, mint ma a HITEL IMPERIHL Az önfeláldozó hősiesség és szerelem drámája a világháború legforróbb napjaiból MA utoljára! 3. 5, 7, 9 SZÉCHENYI MOZI PÉNTEKTŐL JÓKAI MÓR: ARANYEMBER Kiss Ferenc, Uray, Mezey Mária, Egry Mária, Csortos Rózsahegyi

Next

/
Thumbnails
Contents