Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-14 / 158. szám

6

DÉLMAGYARORSZÁG * VASÁRNAP, 194(1, JULIUS 14. mennyel: iparigazólványok osztogatása, iskolák állítása, a románok részére való lakás, rekvirálások által, amihez hozzájárult a tisztviselőkar kicserélése, jórészt a regátból behozott román tisztviselőkkel, a román katonaság elhelyezése által elősegítette, addig viszont a magyarok a 'vidéken birtokuktít is egzisztenciájukat veszitték el vagy a kisebbségi magyafi falvakban megfélemlített magyar lakossággal jelentősen megszaporodott, úgy, hogy végeredményben a magyarság száma az erdélyi városokban ma még mindig 101.000-rel nagyobb, mint a románoké, a magyarnyelvű zsidóság számával pedig még ma is abszolút többségben van. A görögkeleti váJrosi románság száma 1920-tól 198.000-rö] 207000re emelkedett. Az adatok összehasonlítása után az is kiderül, hogy amíg 1910-ben miutegy 43.000 rel haladta meg a két román felekézet a városi román anyanyelvűek számát- addig 1930-baü éz a különbség 14.000-re zsugorodik, jeléül aflnak, hogy a román statisztika 38.000 görögka. tnlikus és görögkeleti magyart eltüntetett, Vidéken pedig éppenséggel 103.000-rel csökkent a görögkntólikusnk és görgökeletiek együttes száma, világos bizonyítékául annak, hogy legalább entiyi görög Víillású nemrománt minősítettek át románná. A fentiek konklúziójaképpen az erdélyi magyarság száma a természetes szaporodás figyelembevételével ma, a húszesztendős magyarirtás ellenére is meghaladja az 1.800.000-ret. Ha a menekült magyarság és a Regátban szétszóródott magyarság lélekszámát is figyelembe vesszük, az erdélyi magyarság szama bizonyára meghaladja a kétmillió lelket is. Remélnünk kell, hogy a világesemények kényszerei hamarosan olyan eseményekre fognak veretni, amelyek felszabadítják az erdélyi magyarságot. (Kisebbségvédelem), Megkezdik a kiíiső-szatymazi vízlevezető csatorna építését (A Délmagyarország munkatársától) A Szegedi Armentesítő és Belvízszabályözó Társulatnak régi terve hegy kiilső-Szatymazon, ahol a gazdák minden tavasszal nagy kárökát szenvednek a vadviztöl, ahol az idén hatalmas áradás pusztított, vízlevezető csatornát készíttet. A tervek régen elkészültek, a szükséges pénzösszeg Is együtt volt a csatorna megépítéséhez az épíkezést pedig az idén akarták megkezdeni. Mindezideig azonban nem lehetett hozzáfogni a munkálatokhoz az aratás késése miatt: a gazdák nem akarták hogy a munkálatok során kárt tegyenek földjeiken. Most azonban, hogy pár; napon belül ezen a vidéken befejeződik az aratás, meg lehet kezdeni *e építkezést. Brombaton délelőtt Tóth JánOs vezetésével a külsőszatyfúazi gazdák küldöttsége járt Pálfy József dr. polgármesternél ég kérte őt, mint. a Szegedi Armentesítő- és Belvízszabályözó Társulat, elnökét, hogy intézkedjék a. csatornaépítési munkálatok megkezdéséről. A polgármester nyomban megtette a szükséges Intézkedéseket, hogy ae építkezéseket haladéktalanul kezdjék meg. Jani Mihály vezetésével a Fodor-telepiek küldöttsége is járt, a polgármesternél és kérték, hogy a város készíttesse el a telep vízlevezető árkait• A polgármester elrendelte, hogy szivattyút vigyenek ki a Fodor-telepre a vízzel borított, utcák szabaddá tételére. Elsőrendű kárpitos / Z E D R E / I-nél Szent Mihály-utca 1, Fődór-ufca íarók Telefon 15-56. Nagy raktár F E K E T ES A S U T C KERTÉSZ SÁNDOR BÚTORCSARNOKA I

előnySs árakkal és nagy választékkal I áll a bútor vásárló Közönség rendelkezésére. | Csöndes levél a öUiU, a fcwvzUwcZl, U a pdceU ládáiét , , Oreg Barátom, megnyugvás és jóleső melegség minden levél( amit küldesz. A széthajtott papírlapokon erdei magányod meséi hajtanak virágba s ma olyan jó meséket hallgatni. Valami ősi északi legendát irsz le legutóbbi ieVclédbén. A föld rögei sokat szenvedték s elhatározták, hogy a viharok elöl menedéket keresnek az óriás Fakirály árnyékának oltalma alatt. Egy napon elindultak a rögök és hosszú vándorutak után megérkeztek az óriás Fakirály elé. — SZólgilfii fógunk téged — mondják — gyökereidnek mindent adunk, amire szükségük van, csak engedd még, hogy lombjaid alatt éljüuk, hogy megvédjenek bennünket az esőtől, hótól és jégtől. A kegyes Fakirály jólelkű volt s igy éttől az időtől kezdve alatta éltek az idevándorolt rögök. Nem volt semmi bajuk, a széles lombsátor meg\édte őket mindén szeszélytől, minden szenvedéstől. Teleszívták magukat a levelekről lehulló vizcsepekkel, nem voltak soha szomjasak: boldogok, megelégedettek voltak. S egy napon szörnyű jégzivatar vonult át a vidék fölött. A hatalmas jégdarabok lekaszálták az óriás Fakirály minden levelét: a szél elsodörta a világtájak felé a lombkörönát, kopasz ágakkal meredt az égnék a rögök menedéke. És másnap tűző napsugár szántott, végig a földeken. S ekkor megtudták a részkc'ő rögök, hogy boldogságukhoz egyetlen dolog hiányzott csak: a napfény. Megt azt is elfogta élőliik a levéltctö. Most a'kopasz fa alatt egyszerre zudult rájuk a forróság, megrepedt a rögök teste és lelke, meghaltak mind a csupasz fa alatt . . . Egyszerű kis mese, do az egyszerű dolgoknak van igazuk. Igen: a földnek, a rögnek szüksége van a megszokott szenvedések állandó váltakozására. Egyik napon jégzivatarok, máskor napviharök záporoznak le az égből s hiába akar menekülni bármelyik elöl is a világ. Utoléri a dolgok logikája s még a kivánt napfény is megöli, ha elszökött a szenvedéstől. Hiába indulnak cl a rögök menedéket kereső vándorutukra, hiücs menekvés . . . Te is elindultál mint a rögök — írod —, mindnyájan elindultunk valahová. Mindnyájunkkal robog egy vOnat _ idézed Erieh Kástnert, útirányunk Van, talán a célt is tudjuk, de az állomások ismeretlenek. Hol állunk meg. ki tudja? Sok évvei ezelőtt egy robogó vonat ablakára könyökölve ismételgettem önmagamnak azt a ftáz.ist. aiiiivel az iskolapadokból útnak eredünk: móst >«z életbe indulunk, a valóságba lépünk-. Tele voltam a fiatalság minden hitével és dolgozniakarásával — tz is frázis egyébként s minden idegszálam együtt dübörgött, együtt zakatolt a vonatkérekekkél. Mentünk, rohantunk előre, valahol majd megállunk s akkor minden feszülő kedv belelendül az uj munkába az uj tervekbe, az uj időkbe. Egy kis állomáson hosszabb ideig állt a vonat, berakodás volt. Hosszú fekete ládát hurrolt néhány rtnber a hozzánk kapcsolt tehervagon felé. Forró nyár volt. alig néhányan néztünk ki az ablakokon, mindenki bemenekült a kupék lehúzott függönyé mögé. Tikkadt Csönd volt ezért a kis vidéki állomáson. R ftgvszéresak a tehervagon felől éktelen kiáltozás vérté fOl a néma állomás épületét. A vonat ablakai percek alatt ugv megteltek emberi fejekkel, mint a valódi sajt valódi lvilkakkal s azlán az utazóközönség valósággal kifolyt, kiömlött a kocsisorból. Rohanni kezdtünk a vagön felé, pillanatok alatt körülállták azt a képet, amit azóta sem tudtam és sohasöm tudök majd elfelejteni. A munkások gyiirfljPhen feküdt egv széttört, lekete láda, amelyre a vagonból súlyos szénakflt°g zuhant ki teljesén szétzúzva az összeszögelt deszkákat. S a deszkák roncsai között gyolcsba csavarva egy halott feküdt. A zűrzavaros beszélgetésekből kihámoztunk annvit. hogv egv Család szállíttatta haza ideeenbén meghalt tagját. Ez már Ugvis Csák a történet teljés ismereté szempontjából vólt föntös: a léiiveg az a halott volt. áki Vélünk égvütt utazik maid a sineken a meghatározott uton egy biíónyós óéi és aZ ismeretién állomások felé Lassan lé.pégotve tértünk vissza a köosikhoe. Az ember könnvén köt ismeretséget vonaton uöv. hogy beszélgetni kezd. de most éppen ez a hallgatás ez a szótlan lépegetés tett nemcsak tNrnérőssé, haöem valósággal testvérré mindén embert. Az előbb még vadidegenek kínálták most egymást cigarettával, összenézlek, aztán egy szót sem szóllak, csak egyformán megrándult a válluk egy rövid hümmögés közben. A ládát nemsokára rcndbehozlák, a halottat újra betették, beszögelték a koporsóba. Fölültünk a kupékba szembe egymással és mégis nagyon távol egymástól. Aztán egyszer csak élesét fütyült a mozdony, égy-két elnyújtott kiáltás hullámzóit még a vonat felé, a köcsik enyhén megrázkódtak, egy magas kút árnyéka végigfutott a kócsisor ablakain .,, És elindultunk.,. Minden elindulás lényegében menekülés Megy'ünk.távolódunk valamitől, valami felé. R utunkban együtt robognak az élők ós halottak. Hiszünk mindig valami uj célban, valami új törekvésben. Elmaradnak mellettünk tájak cs évek; #arró nyár, vagy dermesztő tel elől szeretnénk megbújni pihentető árnyékok alatt. Rossz szokás ez, de végtelenül és gyógyíthatatlanul emberi. Ragaszkodunk hozzá mint apáról-fiúra szállt emlékekhez. Megvallod néhány sorban öreg Barátom, hogy egyszer kis brcnzcipöt találtai egy ablak alatt Afféle vitrintárgy volt, vigyázatlan cselédlány lökhette ki rongyrázás közben. Egy kis hronzcipö lyukas talppal, szétoldott fűzővel. Mintha egy IMrk'cns-figUra lábáról húzták volna le. M«gtetszett neked és nem tetted az ablakpárkányra, hanem zsebedbe esuszlatlad. l.oplad tehát, pedig a lopást bűnnek bélyegződ te is. De ehhez a bróazelpftcSkéhcZ Úgv ragaszkodsz, mint az életedhez. Összenőtt veled, mint egv-egv jellemző mozdulatod, Vagy kifejezésed. Együtt öregszel rzzel az clorzott 'emlékkel. Rajtad fognak az évek. ezen a bronzcipön nem. Fedlg lyukasnak, elnyüttnek, szegényesnek alkotta meg a készitöje. Be sincs fűzve, valaki lerúghatta a lábáról. Talán fait a lába; sokat gyalogolt, sokat menekült az elínd u 1 á s óta. Ezt látod te ebben a cipőben s ezért tetszett meg neked. Neked nem disz. hanem szimbólum A menetelések és elindulások örökkévalóságának szimbóluma. Talán irsz inájd hozzá néhány sort, mint Béranger a kubaijához, ameilyel együtt öregedett meg: »Enscmble nou? d 0venons vieux . . .« S egyszer, ha már ezt » kis apróságot sem bírja majd megfogni elvénült remegő kezed, talán te is azt sóhajtod szelid kétségbeeséssel : Mon vieil ami, no nous séparóns pas . . . öreg barátom, ne váljunk el . . . De magad is tudni fogod, hog.v az élet elmúlik. csak a szokások és a szimbolumok állandók. Olyan az élet. mint a tengervíz. Egyszer lenn van zöldes, félelmetes homály alatt, aztán a kék magasságokba párolog, gomolygó felhőkké egyesül, hogy egvszercsak ismét lezuhanjon S magukba szívjak a föld szakadékai. A szimbolumok fölött azonban nincs borulat és nincs külön fagVogás. csak állandó világosság. S a világosságok' felé Indul el mindig az ember. * Azt írod. hogy elvonult magányodban az at egyetlen törekvésed, hogy ne legyen hatása benned a történelemnek. Elmenekülsz, előle . . . mintahogy a rögök menekültek a legendában a Faóriás alá. Adv párisi naplójában találták ezt a béjegvzést: »A boldog népeknek nincs történelmük*. De történelem nélküli nép nnes s ebbe bele kell nyugodnod. Majd egyszer úgvis új utakra indulunk öreg Barátom Egv kis állomáson sokáig áll majd a vOnat. fölraknak néhány fekete ládát s nézzük, nézzük majd üres szemekkei a rAnkszögelt világot. Hallod? . . . fütyül majd a mozdony, eűv magas kút árnyéka végigfut a kocsisor ablakain . . < És elindulunk * . < Kainiár-M«ron Ferenc Bőröndöt. bűra^szmQárut legjobban Szegszárdynál vehet! Kárász-utca 3