Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-14 / 158. szám

Kivégezték az alsénémedi arzénes gyilkost Budapest, július 13. Szombaton reggel 7 úrakor hajtották végre a halálos ítéletet Fazekas Pál 43 éves alsénémedi molnárlegényen, aki arzénnel megmérgezte egész családját, hárman meghaltak, a többi bénán éli életét, A siralomházba pénteken délelőtt vitték át Fazekas Pált. Búcsúlevelet írt négy gyermekéhez, akiktől bocsánatot kért, amiért édesanyjukat megölte. Álmatlanul töltötte az éjszakát, hajnalban elővette a bibliát, amelyet a református fogházlelkész vitt be hozzá. Utolsó kívánságként birkapörköltet, félliter kadarkát és 10 darab leventeeigarettát kért Zuhogó esőben vezették ki a fogház udvaFára szombaton reggel Fazekas Pált majd amikor a bíró fölolvasta a jogerős ítéletet és a kegyelem elutasítását, utasította az állami ítéletvégrehajtót, hogy teljesítse kötelességét — Isten veletek . . . családom, ezek voltak tifolsó szavai, Bogár János ítéletvégrehajtó néhány perc múlva jelentette, hogy az ítéletet [végrehajtotta. Fazekas Pál 13 perc múlva halott volt Kerékpárosok! CMtrandO kerékpárokat engodményos dr* ban részletre adom. Gumikat slkltrösnket SZSSZ, Szántó Sándor aé7. Ixaofifl. 'K,"«« n. olnOC Kl«« u. t, A belügyminiszter beszéde a felsőház családvédelmi vitájában Budapest, július 13. Gyér padsorok előtt tartott szombaton ülést a felsőház, amelyen a népés családvédelmi javaslatot tárgyaltákAz első szónok Jókai Ihász Miklós volt. Helyeselte a javaslatot, amelynek alapján a merőgazdasági munkásság életszínvonalát az ipari munkásság nívójára emeli. Höpfnefi Guidó után Józan Miklós hangoztatta, hogy a javaslat új korszakot jelént a szegénysorban élő magyarság számára. Andrássy Mihály gróf, majd vitéz Mcskó Zoltán dr. felszólalása után a vita befejeződött. Kercsztes-Fischer FerenS belügyminiszter megállapította, hogy a felsőház szónokai teljes megértést tanúsítottak a szociális javaslat iránt. Köszönetet mondott a törvényhozásnak, hogy segíségére siet a kormánynak, majd arról beszélt, hogy a legutóbbi európai események mindenkit gondolkodóba kell, hogy ejtsenek. Távol áll tőle, hogy külföldi rendszerek sematikus átvételére gondoljon, vagy liogy külföldön bevált rendszereknek megismételésct. ajánlja de minden magyar embernek f<M kell ismernie a kor követelményeit. Hangoztatta, hogy a segítségre érdemeseket kell fölmelni, olyanokat akik hasznos tagjai a társadalomnak. A módosabb osztálynak meg kell értenie, hogy vem elég adakozni, hanem áldozni. is kell, beállni a munkába ami előbbre visz bennünket a társadalmi kiegyenlítődéshez. Ez a javaslat megadja a leffigazságtalanabbul elhanyagolt rétegnek, a mezőgazdasági proletárságának az anyagieszközöketla szociális fölemelkedéshez. Legelső föladat a saját lábukon álló kisegzisztenciák számának szaporítása. A miniszter beszéde után a felsőház elfogadta a javaslatot. Az elismerten legjobb jégszekrények 6 havi résziéire is Kaphatók Varga DezSövasáruIiázálian SZEGED. mindenkinek A katonának, a munkásnak, a földművesnek a tisztviselőnek, a háziasszonynak a gyermeknek mindenült otthon, ^ munkahatyen, • táborban, iskolában, túrán, nyaralásnál I ai «•••• nenzíieíeflen QHItJN hépalack Hamis számadatokkal csökhenieiie a román kormány az erdélyi magyarság számát R Nemzeiközi Népességtudományi Unió szevini ma is kél milliónál iöbb magyar él Erdélyben (A Bélmagyarország munkatársától) A Nemzetközi Népességtudományi Unió Magyarörszági Csoportjában nemrég Kovács Lajos dr. rendkívül érdekes előadást tartott, mely a román statisztika hézagainak, gyöngéinek, vagy éppenséggel ellentmondásainak és ferdítéseinek kikeresésével éppen a román statisztika adatainak alapján mutatja ki, hogy a románság, mely Erdély és a Bánság őslakossága ellen materiális síkokon közismerten hírhedt írtóhadjáratot vezetett, a magyarság számát statisztikai kimutatásban — gyakran hamisítások árán is — igyekezett lecsökkenteni. Amikor a trianSni békében Románia Erdélyt és az azzal határos területeket megkapta, nem nagyon igyekezett arra, hogy az újonnan elnyert teriiletek nemzetiségi statisztikáját megállapítsa, mer el kellett ismrenie, hogy bárminő erős hamisítás mellett sem tudta eltüntetni a több millió főnyi más nemzetbelieket. Románia volt az egyetlen állam, amely a világháború után közvetlenül nem tartott népszámlálást, csak olyan futólagosan végzett és tudományosan meg nem alapozott népösszeírásokat, amelyeknek eredményét most már maga a román statisztika sem tartja hitelesnek. Az első népszámlálás, amitől a megnövekedett Románia tartott, 1930 őszén volt, ennek eredményei azonban máig singsenek részletesen közölve. Az 1935—36. évekre vonatkozó statisztikai adatokat csak az 1939-ben megjelent statisztikai évkönyv közöl. Ezen adatok alapján Erdélyben néperedet szerint 1,323.276 anyanyelv alapján 1,480.712 magyar találtatott, E közlésekből kitűnik, hBgy a magyarság más eredetűek közül is kapott a bevallásban tömegeket, de az 1910. évi teljesen megbízható magyar statisztikai kimutatással összevetve; megállapítható, hogy az anyanyelv szerinti kimutatás messzire alatta marad a valóságnak. Ezen kimutatás szerint ugyanis 1,661.605 lakos tartatott nyilván, amely számnak az összes behatások és tényezők gondos mérlegelése és beszámítása után növekednie kellett volna, de a vallásfelekezetek adatai alapján is megállapítható, hogy a román népszámlálás adatai megbízhatóaknak nem tekinthetők. Az anyanyelvi és vallási adatok összehasonlításából kitűnik, hogy a románság a magyar görögkatolikusoknak és magyar görögkeletieknek oláhosítását nemcsak a való életben erőszakolta, de a statisztikában mát előre is keresztülvitte és ezeket már az első népszámlálás alkalmával oláhoknak tüntette fel sot Szatmár és Szilágy vármegye összes rómaikatolikusait és a moldvai római katolikus csángókat is görögkatolikusökként kezelte és néperedet szerint felállított statisztikájában nem mutatta ki magyarokul, holott ezek mindannyian tiszta magyarok. Ugyancsak következetlen a cigányok kimutatása. 109.000 cigányt mutatnak ki, anyanyelv szerint csak 44.000-et, tehát kb. 65.000 cigánynak nem-cigány az anyanyelve. Ez utóbbi adatnak megfelelően a cigányok számának legalább 191.000-nek kellene lennie, de a románság a román vidékek 50 ezer cigányt saját népisége részére bekebelezte s Ssak a magyar vidékek cigányait tüntette fel cigányoknak. Az anyanyelv helytelen és célzatai felvétele a vaUásfelekezeti adatokkal való összehasonlításából kiáltó módon kitűnik. A két vallás híveinek száma 260.000-re Szaporodott, ami a magyarság és más felekezetek számának viszonylagos stagnálásával szemben irreálisnak tűnik fel. De, ha a román statisztika felekezeti kimutatását el is fogadjuk valóként, feltételezhetjük, hogy az egyes felekezetek hívei móst is ugyanolyan arányban magyarok, mint voltak 1910-ben, a magyarság számának <^zen az alapon is 1,677.700nak (és nem 1.480 000-nek) kellene lennie. A statisztikai kimutatások adatainak összevetése egyébként azt is kimutatja, hSgy a nemoláh görögkatolikusok és görögkeletiek közül a románság 136.000 nemramán lakost annektált. De még így is kérdezzük: hogyan lehetséges, hogy amig a két román felekezet 260.000 lélekkel gyarapodott, a románok száma 404.000-rel szökött fel. A hamisítás teljesen világos. Az elmúlt húsz év alatt a városban élő románok száma megkétszereződött, a magyarság száma ennek ellenére is 'csak jelentéktelen mértékben -- 478.000-ról 431.000-re — csökkeut. Míg ugyanis a román kormányzat az oláhságnak a városokba bevándorlását minden kedvez-