Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-09 / 153. szám

„Learatjuk a termést és a magyar igazság gyézelméi" teleki földmívelésugyi miniszter rádióelöadása—Rendelet az aratást szabadságolásról Budapest, július 8. Teleki Mihály gróf föld­művelésügyi miniszter „Az aratás honvédelmi munka" Címmel vasárnap délután rádióelőadást tartott Bevezetőjében arról szólott, hogy meg­érett a több mint kétévtizedes nemzetépítő munka. Megérett a sok magyar küzdelem, a röagyar remény, a magyar munka, a magyar odaadás gyümölcse. Ezután arról az összefogás­ról beszélt, amely szükséges a magyafl föld termésének betakarításához. Ismertette a kor­mány intézkedéseit az aratással kapcsolatban és ezeket három csoportra osztotta: a bevonult munkaerők pótlása, az aratáshoz, hordáshoz és 'csépléshez szükséges eszközök, gépek és foga­tok alkalmazására és a bevónult aratók érde­keit szolgáló intézkedésekre. Hangoztatta, nagy nemzeti érdek kívánja, hogy ezt az áldozatot a kormány mindenkitől ki is kényszerítse és a kormány kötelessége, hogy a kikényszerítés ér­dekében a legerélyesebb rendszabályokhoz nyúl­jon. Meg van győződve arról, hogy ilyen rend­szabályokra nem kerül sor. Azzal fejezte be beszédét, hogy „learatjuk a termést és lea,r.aijuk a magyar igazság győzelmét is." Az aratás zavartalan és időben történő le­bonyolítása érdekében Bartha Károly honvé­delmi miniszter különben úgy intézkedett, hogy a honvédelmi munkaszolgálat útján igénybe vett erőkkel pótolják a hiányzó ara­tómunkásokat. Intézkedett arról is a honvédel­mi miniszter, hogy az utóbbi időben behívott hátországi alakulatoknak 80 százaléka szabad­ságot kapjon. A honvédelmi miniszter rendeletét hétfőn megkapták az összes alakulatok és a rendelet életbe is lépett. A gazdatársadalom körében nagy megnyugvást keltett a hönvédelmi mi­niszter intézkedése. Hlctfolt a kánikula! / „DwatUmUaM" és aiéHpáiátöfuís a 31 fakst UZséy&en (14 Dél magyar ország munkatársától) A ta­vasza és a koranyári esőzések, a hűvös szeles idők utón vasárnap beköszöntött a kánikula. Szegeden vasárnap délben 31 fok Celsiust mértek árnyékban. A fürdőzőbelyokct fgy elsősorban a SzUE Torontálién versenyuszodáját ezrével keresték föl a fürdőzők, hogy a hűs vízben menedéket találjanak a nap égető melege ellen. Nagy számban jelentek meg a versenyuszodában az első igazi nyári vasárnapon a divathölgyek is, akik a legújabb modellek szerint készült fürdő, napozó és „társalgó" ruháikkal vonták magukra az általános figyelmet. Megjelené­sük a férfiak mellett elsősorban a nők köré­ben keltett föltűnést, akik mohó szemekkel igyekeztek „lemintázni" egy-egy új modellt... A tiszai strandélet még mindig kihalt volt a nagy meleg ellenére is, ami azzal magya­rázható, hogy még mindig igen magas, jóle­het szömbat óta apad a Tisza. A SzUE-ban különben az öltözők túlzsú­foltságát kihasználva több vakmerő lopást kö­vettek el. A női öltözőben többek között ellop­tak egy női ruhát és egy 100 pengő értékű női aranykarórát. A lopásokat nyomban föl­fedezték és értesítették a hídon posztoló őrsze­mes rendőrt, akinek rövidesen sikerült is el­fognia a tettest, egy fiatalkorú lány személyé­ben, akinek szekrényében megtalálták az ello­pott ruhát. Az értékes karórónak azonban nyoma veszett. A rendőrség a lopások ügyé­ben megindította a nyomozást. Pillanatfölvétel Tcsívérch bicskás dulakodása uian a fiatalabb icsívír agyonlőtte magát folyik o nyomozás az Öngyilkosság hátterének kiderítésére (A Déhnagyarország munkatársától) Vasár­nap a koradélutáni órákban revolverdörrenés ^ verte föl a Feketeszél 661 szóm alatti tanya csöndjét. A taayaépület mellett, a bajai műút közelében '2 milliméteres átmérőjű forgópisz­tolyával agyonlőtte magát Savanya Kálmán 18 éves jómódú gazdalegény. Mire tettét bátyja: Savanya Géza fölfedezte s oryost hivatott, a szerencsétlen fiatalemberen már nem lehetett segíteni. A golyó átszakította a nyakon keresz­tül haladó föiitőeret s azonnali el vérzést oko­zott,. Az öngyilkosságról értesítették az alsóköz­ponti rendőrséget, ahonnan a hatósági orvos kíséretében rendőri bizottság szállott ki a hely­színre. A rendőri bizottság az öngyilkosság­gal kapcsolatban megállapította, hogy Savanya Kálmán, a Feketeszél 661 szám alatti tanyából minden reggel Szegedre hordstta a tejet Va­sárnap délelőtt is Szegeden járt s itt na­gyobb mennyiségű szeszesitalt fogyasztott. Amikor 12 óra után visszatért a tanyába báty­ja és közötte nézeteltérés támadt. Ennek során a fiatal gazdalegény bicskával támadt bátyjá­ra. Savanya Géza rövid küzdelem után ártal­matlanná tette dühöngő testvérét, de később új­ból bicskát kapott, elő és bátyjára támadt. A két testvér között ekkor heves dulakodás fej­lődött ki. Savanya Gézának azonban sikerült kicsavarnia a bicskát öccse kezéből. Ezután még néhány haragQs szót .váltottak egymással, majd Savanya Kálmán eltávpzott a tanyából Savanya Géza mitseui sejtve a ház körül fog lalatoskodott. amikor 3 óra után néhány perccel a bajai műút felől éles revolverdörrenésfe lett figyelmes. Munkáját abbahagyva, az ájrok fe­lé futott, amelyben ott találta öccsét átlőtt nyakkal, eszméletlen állapotban. Nyomban orvosért küldött, de mire az orvos megérke­zett, a fiatelember meghalt. A rendőri bizottság előtt a halálesettel Sa­vanya Géza vallomásával kapcsolatban az el­ső percekben az a gyanú támadt, hogy eset­leg nem öngyilkosság, hanem bűncselekmény történt. Ezt a föltevést azonban megcáfolta két béres vallomása. A béresek a lövés pilla­natában 10 méterre tartózkodtak az öngyil­kosság színhelyétől. Amikor a lövés eldördült, azönnal odafutottak és ott az öngyikos Sava­nya Kámánon kívül nem láttak senkit. Így nyilvánvalóvá, vált, hogy Savanya Kálmán önkezével vetett véget életének. A rendőrség előtt még csak az a körülmény tisztázatlan, hogyan jutott a gazdalegény revolverhez. Va­lószínű azonban, hogy a nyomozás rövid időn belül erre a kérdésre is feleletet tud adni, va­lamint arra is, tulajdonképpen mi húzódik az öngyilkosság hátterében. Savanya Kálmán holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították, a törvényszé­ki orvosi boncolás megejtése végett fillérért mindennap cserélhet könyvel a Délmagyarország Kölcsönkönyvtárában NŐI UTCASEPRŐ működött a belvifos egyik Utódjában íJcora reggeltől késő délutánig. Ha külseje nem lett volna olyan föltűnő s annyira, nem a foglalatosságához illő, sokan azt gondol­ták volna róla, hogy időszerű jelenség, hi­szen a férfiak helyét a rendkívüli körűiméi nyékre voló tekintettel sok poszton töltik be ma a nők. Különös jelenség volt annyi szent• Fiira, ódivatú ruhája és kalapja mi. ga is föltűnést keltelt, de ami a legfurcsább csolt rajta': szorgosan sepregető kezén fe­hér szarvasbörkczfyű feszült s a szájábort egy 'szál hervatag vörösszegfü csüngött . .j. A szorgalmas utcaseprőnő olyan buz­gón dolgozott, mintha legalábbis kétszeres munkabérre lett volna kilátása. Gondos ap­rólékossággal tarkította el az úttestről a szemetet, majd a járdákat seperte le s as egyik, javítás alatt álló ház előtt ís össze­takarította a lekapart vakolatot, szétszórt homokot, maltert. Olyan mélyen elmerült a munka révületében, hogy azzal sem törő­dött, ha a járókelők megbámulták, vagy a kőművesmunkások gúnyos, Csipkelődő meg­jegyzéseket tettek rá. Csalc sepert, tisztoga­tott rendületlenül, fehér, keztyüs kezében úgy forgott a liosszúnyelű seprű, mint a motolla s a szájában furcsa fintorral for­gatta a vörös szekfűt, közben valami isme­retlen, halk melódiát dudorászott . .. Csakhamar hatalmas közönség verődött, össze, hogy megbámulja a szorgalmas ut­caseprönöt. rA gyerekek mindenütt a nyo­mába akaszkodtak és éneklő hangon, kó­rusban csúfolták. De ő nem törődött ve­lük, sőt a gyermekek csúfolódását még jó néven is vette, időnként fél szemével rájuk kacsintott s ilyenkor, « vörös szegfű vic­cesen fölemelkedett felső ajka fölé . . . Kora reggeltől késő délutánig dolgozott az utcaseprőnő. Délidőben locsolt, is, kis ké­zikannából öntötte a járdára a vizet, majd leporolta az üzletek lehúzott redőnyeit. Az­tán folytatta az utcaseprést ott, ahol el­hagyta. Láthatólag jókedvvel, örömmel vé­gezte fárasztó münkóját — fáradhatatlan nul .. • A nagy szorgalmaskoddsnak egy rendőr vetett véget, aki szelíden eltanácsol­ta az utcáról a szerencsétlent . . . Azt Írtam szerencsétlenti Ki tudja, a lel­ke mélyén szerencsétlen volt-e? A járókelők közül akadt,, aki régebben ismerte. Dolga­zónö volt, üzlete volt és szépen keresett... Aztán az üzlet redőnyét lehúzták, hogy, mint történt, azt nem tudta senki elmonda­ni. Azt sem, hogy a történet hősnője ho­gyan jutott idáig...? Annyi bizonyos, hogy lelki szükséglete volt a munka s gondolta: ha mást nem tehet, hát legalább utcát se­per . .. S talán lelke mélyén mégis csak boldog, mert dolgozhat, ahogy fialatkorá­ban megszokta ... v«. P-) Tanügyi kinevezések Budapest julius 8. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Oroszlán Zoltán dr. szegedi Ferenc jöísef-tudományegyetemi magántanár, muzeunn igazgató-őr, magántanári képesítése tárgyköré­nek; a görög és római kisplasztika és annak ré­gebbi vonatkozásai tárgykörből a .Klasszika ar­cheológia* tárgykörre történt kiterjesztését jóvá­hagyólag tudomásulvette és e minőségében meg­erősítette. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Kiss Imréné, Bányay Márta szegedi' másodikkeruleti polgári fiúiskolái próbaszolgálato teljesítő se­géddijas tanárt állami polgári iskolai helyettes tanárrá kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Haran­gozó István szeged-felsőközponti segéddiias gaz­dasági szaktanítót állandó helyettes gazdasági szaktanítóvá kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sáfrán Györgyi szegedi gyorsíróiskolái rendes tanárt ál­lami polaári iskolai rendes tanárrá kiuevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents