Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-09 / 153. szám

SZEGEDI ISKOLÁK A Bavoss Gábor gimnázium évkönyve (A Délmagyarórszág munkatársától) Fifbás Oszkár dr. igazgató tette közzé a szegedi állami Baross-gimnázium idei tanévéről szóló beszámolót, amely a 89. tanév évkönyvét jelenti. A Baross Gábor gimnázium az elmúlt tanévben új megbízatással bővítette ki működését: címéhez hozzákerült a ,,gyakorló jellegű gimnázium" elnevezés. Ez a különlegesen nagyfontosságú megbízatás elismeri azt a régi hagyományokon épült kitűnő pedagógiai munkát, amely az intézet falai között immár 89. éve tart. Jövőre tehát ez a nagymúltú szegedi középiskola is jelentős állomáshoz érkezik azzal, hogy töretlen erővel és egyre bővülő eredményekkel, megkezdi 90. tanévét a magyar ifjúság nevelésének szolgálatában. Amikor örömmel konstatáljuk a gimnázium megbízatásának, föladatkörének kiszélesedését, kénytelen vagyunk megállapítani, hogy az utóbbi évek középiskolai tanterv-zűrzavara még mindig jelentékenyen érezteti hatását, még mindig rajta van ennek a nagymúltú iskolának képén is, v- a VI. osztálytól kezdve redlgimnáziumi, a VII. és VIII. Osztályban pedig reáliskolai módszerrel volt kénytelen működni az intézet. Egységes és egyenesvonalú pedagógiai munkáról Csak akkot lehet beszélni, ha végre megszűnik ez a tanterv bozót é3 lehetővé teszi, hogy ez a nagymúltú iskola is egységes es zavartalan vonalvezetésben fejthesse ki működését. A világos Bélkitűzéssel összeállított és éctékes adatokban bővelkedő évkönyv mindjárt az első oldalán megállítja az olvasót egy megható és megrázó néhány sfiros emlékezéssel. Az iskolának névtelen, volt diákjairól emlékeznek meg ezek a megindító sorok, akik Kassa visszatérésekor Szegedre zarándokoltak x régi iskola falai közzé. Minden hozzáadás aélkül itt közlünk néhány sort ebből az emlékezésből; Lehet, hogy beszélni akart valakivel régi tanárai közül, de mikor az iskola előcsarnokában meglátta a hősök emlékművét, férfileiké, ben hangtalan és szemérmes flllobbandsában Csak odábofűlt a szóbor elé és megcsókolta a márványtáblát ... 'Az emlékezés és hódolat a boldog hazatalálás Csókjával köszönte meg régi iskolájának, hogy erőt, öntudatot, erkölcsi alapot adott neki, hógy — magyarnak nevelte" Az évkönyv bevezető oldalain Firbás Oszkár dr. igazgató nemesen szép tanulmányban emlékezik meg Hgrthy Miklós kormányzó országlásának húsz évéről, Magyarország nagyurának példáját, történelmi szerepét tárva az iskola diáksága elé. — Külön fejezet számol be az intézet új föladatáról, amikor régi kívánság valósult meg azzal, hogy a kultuszminiszter a tanév kezdetén az iskolát gyokorló jellegű gimnáziummá minősítette át a szegedi középiskolai tanárképző mellett-A tanárképző intézet valamennyi férfi tagja tanítási gyakorlatra az intézethez kapott beosztást ... A tanterv; Változások sorában' beszámol az évkönyv arról, hogy az első ,V. osztályban a gimnáziumi tanterv alapján folyt a tanítás. Nyugalomba vonult február 1-én az iskolának egy régi tanára Ernyei Jenő dr, aki 29 éven át teljesített az iskolában szolgálatot. A világháború alatt négy évig francia intemáltsá.gban szenverett onnan visszatérve „szinte példa nélkül álló szorgalommal és lelkiismerettséggel látta cl tanári kötetességét — mondja az évkönyv. — Egyetlen percig sem yolt hivatalnok, hanem szolgálatának utolsó pillanatáig egészséget, magánéletét, föltétlenül föláldozó lélek, aki minden tanítványának követendő példát mutatott." A tanári testületben számos váltfizás történt az elmúlt év alatt Az egyetemen a német nyelj lektgra Solt Vajtai István, latin-görögnyelv lektora Visy József dr. és a franoianyelv lektoga Madácsy László dr, a tanárképző főiskolán pedig matimatikai előadó Bakos Tibor. A tanári testület számos tagja fejtett ki társadalmi, irodalmi és szogiá]is működést Külön fejezet számol be a gyakorló tanárjelöltek képzéséről, a vezető tanárok odaadó buzgóságáról. A probatanításokon kívül az egész testület jelenlétében bemutató mintatanítási órákat is tartottak, több alkalommal az egyetem tanárainak jelenlétében. A tanévben 28 tanárjelölt szerzett gyakorlati kiképzést az iskolában. l Az intézetnek 283 tanulója yolt, ami a múlthoz képest hárommal yaló gsökkenést jelent. Jelentékeny mértékben sikerült a gimnázium épületét és berendezését fölfrissíteni. „Ha az iskola falain belül — mondja az évkönyv, a tanulmányi helyzetről — nyugodtan folyt is a munka, az iskolán kívül morajló élet az országunkon kívül dúló háború zaja több vonatkozásban bizonyos feszültségben tartgtta az iskola életét ... — ma mór gda jutottunk, folytatja a beszámoló értesítő —, hogy ismét alaposan meg kell szűrni a különféle mozgalmakat, előadásokat és gyűjtéseket, amelyek nagyrészben az ifjúságra, illetve azon keresztül a szülői társadalomra akarják fölépíteni a maguk munkásságát. Meg kell állapítanunk, hogy az iskola nyugalma, az iskolában folyó munka zavartalansága mindenekfölött álló éfl* deke a jövőnek, mindannyiónknak. A nevelő, oktató munkát ne zavarjuk meg még a különben legtiszteletre méltóbb célok érdekében szervezett mozgalmak által sem". Dicsérettel emlékezik meg az évkönyv az ifjúság kitartó munkájáról, fegyelmi tekintetbn is megfelelő volt a tanulók ma tartása. Felemelő esemény volt az iskolában Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök látogatása. A diákok a tanterven szereplő órákon kívül számos rendkívüli tárgyat Is tanultak. Igen tevékeny működést fejtett ki az Eötvös önkép* zűkör, Gyorsírókör, a cserkészcsapat, a Mária* kongregáció a Soli Deo Glória, valamint a sportkör, amelynek tagjai számos kitűnő eredményt értek el. Fölsorfiija az éxkönyy ai nyelvtanítás anyagát, a dolgozatok tárgyát, majd a tanulók előmeneteléről az érdemtáblán zatok adnak képet. A tanulók kielégítő ered* ménnyel végezték a kötelességüket, ugyancsak az iskola kitűnő nevelő munkáját bizonyítja az érettségi vizsgálatok eredménye, öt diák érett kitüntetéssel, míg ketten javítanak éi ketten ismételni kényszerülnek. Érdekes, hogy, az érettségizett diákok közül heten készülnek mérnöknek, ketten orvosnak, négyen közgazdasági, négyen kereskedelmi és egy-egy jogi, illetye katonai pályára . . •, Juliusi napló Éjiéi után, amikor már elhangzottak az egymás ellen kattogó rádióállomások utolsó kartácsai is, amikor a nyitott ablakon keresztül már csak a lassan elszunnyadó ház szabályos lélekzése hallatszik, — abban a könyvben lapozgatok, amely Madame C urie életéről szól. A meleg kézzel, érzékeny remegéssel simogató áldott éjszakai csöndben mégegyszer elvonul egy csodálatos emberi élet nagyszerű regénye. Fölmerül multakból ós dicsőségekből egy arckép, amely Madame Curie-t őrzi tninöny|ájunknak, embereknek. >Az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt*. — mondogatom és utána gondolok annak a negyven évnek, amelyet Ma r y a S k 1 odowska Curie laboratóriumának kinevezett udvari »hangárban«, vagy ha ugy tetszik inkább, hombárban töltött egy kevésbbé jelentékeny francia fizikai intezet jóvoltából, furcsa mérőeszközök, sajátságos berendezések, fantasztikus anyagok között, miközben a hangár résein és ablakain ráfagyott a tél hidege a kísérletektől eldurvult és kivörösödött kezére. Egy finom tekintetű, magas homlokú lengyel asszony portréja bontakozik ki az éjfélutáni csöndben, aki ott áll jegyzeteivel és készülékeivel Pierre Curie oldalán. Az alvó ház mélyeket lélekzik' a kartácsos éjszakán, lapozgatok az oldalak között — és kísérteties találkozásra döbbenek. Hat év előtt, ezen az északán, pontosan ezen a juliusi napon halt meg Saint G'ervais mellett egy hegyi szanatórium utolsó álUoraásán Marya Sladows ka-Curie a rá• dióaktivitás hőse, aki az emberiség egyik ' legnagyobb jótevője volt. 193 4 julius, amikor még Madame Curie élt . . , mintha hegyeken és határokon túlról szólna, oly messzinek és századoknak lünik. Holott csak hat éve volt, amikor még nem létezett Éve Curie regénye, amikor még m a ga a regény élt közöttünk, európai emberek között. A kísértetes találkozás megdöb , bent ez éjszakán, — a végzetes saint gervais-i haldoklás vigasztalan napján, a hatodik évforduló éjszakáján, ugyanazon a napon, a dátumok végzetszerű találkozásán találkozom ismét e nagyszerű portréval. Egy pillanat még, a kattogó kartácsok utolsó maradéka is eltűnik, lezuhan a csöndben, — a találkozás egy egészen uj világot épit a meleg szavú csöndben, egy világot, amely az emberiségért való, amelyben emberek küzdenek az emberért csöndben, áldozatosan és hősiesen. Ilegrázóan érzem, mint teremtenek egy egész Ulágot halolt hősök, néma könyvoldalak. r E viJág színpada; negyven év egy párisi hangárban, szereplői és alkotói: egy lengyel asszony és egy francia fizikus. És küzdelmük, közös kutatásuk nyomán olt süt, éget, villan és gyógyít: a rádium. Egy furcsa és parányi, majdnem láthatatlan anyag, amely megváltoztatta a fizikát, újraértékelte a kémiát ás megment, visszaad emberi életeket. A néma oldalak egy diadalmas induló hangjaival teremtik elő újra a hős halottat, aki csak egy asszony volt, aki kezdette* ges készülékekkel és filléres füzetekkel viaskodott a hangárban az ismeretlen anyaggal1 liét tonna szurokércből bányászott egy gram rádiumot ez a törékeny és gyönge asszony a kutatóhombár esőverte rozzant asztalára. Nyolc év, hét tonna szurokérc és egy gram rádium , , , Ez a grani anyag méri le ennek az asszonynak gyöngeségét és örök életét. És a lassan pergő szótlan oldalak között otf áll tavaszi madárdalban az a sceaux-i vidéki ház, amelynek meghitt csöndje uj gondolatokat érlelt a laboratórium, vagy éppen a Sorbonne katedrája számára, — és napfényben csókolódzik az idilli bretagne-i part, amelynek verőfényes tájain egy egyszerű házaspár biciklizik: Pierre Curie és Marya! Sklodowska, — a bretagne-i falu, ahol tengerparti parasztok és párisi tudósok élnek & nyári napsütésben, ilyen nevek egy tenger-, parti faluban: Auguste Rodin, Seignobos, l\lí*( dame és Monsieur Curie . , . Aztán hátizsákkal a vállukon visszabicikliznek Párisba, af rue Kellermann-ra, a fizikai intézetbe, taláií' a sévresi iskolába, szurokérc és polomurrj közé és egy gyönge asszony újból nekifogd hogy készülékeivel és füzeteivel kiszámítsa^ az uj anyag atomsulyát kétkedő fizikusok ésj bizalmatlan kémikusok részére, az emberiség' számára. Hét tonna szurokércet dolgozott föl ez az asszony egyetlen gram rádiumért és hogy folytathassa munkáját a Curie-intézet*' ben Amerikának kellett megajándékoznia egy gram kétszezerdolláros anyaggal . , , A' nagy emberi szolidaritás dala szólal meg az éjszakában, azé a szolidaritásé, amely egy gram rádiummal ajándékozta meg Madame Curie munkáját — aki magának mití sem tartolt meg kélszázezerdollárból —, aző a szolidaritásé, amelyet Szent-Györgyi Albert mutat föl előttünk egy részvétlen és dübörgéstől terhes, füstölgő romokkal ékes korban, emlékeztetőül, a lelkiismeretnek, ha van még ilyen. Mert az emberi élet célja: a mégis-' mérés és az együttes munka a haladásért, 9. jobb, békésebb és boldogabb emberért. Igen, igy nyújtják bezüket egymásnak a holt hősök és elő tudósok, — igy találkozik ezen az éjszakán szótalan oldalak dalában, hat év távlatában Madame Curie és Szent-Györgyi Albert. És a dal fenséges hangszereléssel továbS szól egy regény vigasztaló oldalairól, A júliusi nap vélellen és váratlan találkozóján talán szabad volt a végzetes saint gervais-i éjszakára gondolni, talán szabad volt néhány vonalat karcolni Madame Curie portréjához, aki az emberiség egyik legcsodálatosabb és mindenesetre vigasztaló hőse volt, akinek örökélete hat év előtt ezen a napon kezdődött egy gram rádium izzó. égető és gyógyító fényénél a saint-gervais-i szanatórium halottas ágyán. Kísértetes, kegyetlen, vigasztaló, éjszaka* Az alvó ház szabályos lélekzése hallalsr'k a: nyitott ablakon át. (v. cy.J