Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-28 / 170. szám

A kitartó munka ünnepe a kereskedelmi ós iparkamarában (A Délmagyarország munkatársától) A. kitar­tó, magyar munka bensőséges ünnepe tolyt lc szombaton délután a Kereskedelmi és Iparkama­ra gyüléstermében. Az iparügyi minisztérium minden esztendőben megjutalmaz néhány olyan munkást, aki legalább 25 esztendőn keresztül dolgozott ugyanazon a munkahelyen. A jutalomra érdemes munkások névsorát a Kereskedelmi és Iparkamara állította össze és terjesztette föl a minisztériumba. A szegedi Kereskedelmi és Ipar­kamara területén az idén 24 munkást találtak ju­talomra érdemesnek. Ezek közül tizennégycu szombaton délután vették át kitüntető oklevelü­ket és a fejenként 100 pengős putalmat Rainer Ferenc kereskedelmi és iparkamarai elnök kezé­ből, a kamara szépen megtelt nagytermében. Rainer Ferenc elnök, Tonelli Sándor dr. főtitkár és Pongrácz Albert dr., a Gázgyár igazgatója foglaltak helyet az emelvényen, amely­nek hosszú asztala® olt sorakoztak az elismerő okleveleket tartalmazó fekete tokok és a pénzju­talmat rejtő borítékok. A megjutalmazottak ott ültek a megtelt padsorokban. Ünneplő ruhában, arcukon a munkásöntudat kifejezésével ültek ott sokévtizedes, nehéz munkában megedzett öreg magyarok, a munka nagyszerű katonái . * . Né­melyik feleségét hozta magával, mások még uno­káikat is elhozták s ott szorongtak körülöttük a munkásbajtársak, akik együtt ünnepeltek a ki­tüntetettekkel. Néhány perccel S óra után nyitotta meg az ölést Rainer Ferenc elnök. Megnyitóbeszédében utalt arra, hogy a rendkívüli időkre való tekin­tettel a jutalmak átnyújtása az idén nem a meg­szokott körülmények között történik. Máskor az iparügyi miniszter Budapestre hivja föl magához a jutalomra érdemes, öreg munkásokat, most azonban a kamarát bizta meg azzal, hogy a jutal­makat kiossza. A szegedi munkásoknak átnyújt­ják most a kitüntető okleveleket és a pénzjutal­mat, a makói, csongrádi és békésmegyei munká­soknak azonban az ottani főispánok adják át a kitüntetést — Ez a kitüntetés bizonysága annak, Eogy nemcsak a kormányzat, de az egész magyar nem­zet megbecsüli, elismeri a kitartó munkát és ki­tünteti azokat, akik erre rászolgáltak. — mondot­ta Rainer Ferenc kamarai elnök, majd kiosztotta az elismerő okleveleket és a pénzjutalmakat. Egymásután járultak az asztal elé a derék ma­gyar munkások: Bozóki György fürészgyári munkás, Gsóti Ferenc kőfaragó, Dobra Kál­mán villanyszerelő, Farkas Lajos kövezőse­géd, Gál Antal gyárinmnkás, Hódi Imre gyári­munkás, Magyar Antal kendergyári munkás, P ó s a József asztalossegéd, Rózsa Lajos ken­dermunkás, Szabó György fürészgvári munkás, Szullcsán János gyárimunkáls, Szatmári Mihály cipészsegéd, Tóth János kefekötősegéd és Vajda Miklós kefekötősegéd. Némelyik ön­tudatosan, másik meghatottan vette át a iutalmat. majd ismét elfoglalták helyüket. Tömörkény László, a Szegedi Kcnderíonő­gvár R,t. igazgatója emelkedett ezután szólásra "és sok szerencsét kiránt a gyár megjutalmazott munkásainak'; majd az igazgatóság nevében fe­jenként 50—50 pengő külön pénzjutalmat nyújtott át Hódi Imrének és Rózsa Lajosnak, akik im­már 35—39 éve dolgoznak a gyárban tisztesség­gel, magyar becsülettel. A Magyar Kender-, Len­es Jutaipar tisztviselői kara nevében Juhász Endre kivánt szerencsét Magyar Antalnak, akit ünnepi vacsorára hivott meg az ujszegedi kendergyár megbízásából. Tóth János kefekötő­segéd, az egyik megjutalmazott beszélt a munká­sok' nevében és köszönetet mondott az iparügyi minisztériumnak, a kamara vezetőségének, majd hangoztatta a munkásság örömét afölött, hogy uj magyar hajnal pirkadása aranyozza be ezt a szép ünnepséget . . < BELVÁROSI MOZI Vasárnap 3, 5, 7, 9, hétfő 5, 7, 9 óriási műsor Erzsébet hercegnő Szeretett Erzsébet királynénk ifjúkorának regénye a legbübájosabb Bécsi Film Egyidejűleg a legújabb történelmi események: neh hir ad öl!! I lonl tengeri csata, melynek keretén belül a HOOD és az ÜRK ROYIL bombázásának és drámai elmúlá­sának közvet cn szemtanúi leszünk. Ezt megelőzően: a világhírű német EUőcrniiősvadászoh mindkét film eredeti helyszini felvétel. Ezt a miisort mindenki nézze meg! Nyári vásár! v Nyári cipők, szandálok, RR ^J Hk egyes pár cipők ára ff ff ff - n á I 20 50 szazaiehKai leszállítva kelemen utca 12 szam Az ünnepség befejezése ulá® beszélgettünk két megjutalmazottak Az egyik: Bozóki György fe­hérbajuszú, szálfaegyenes öreg magyar, 52 éve dolgozik s a munkában eltöltött félszázad életere­jét csak megacélozta s egészséges pirt varázsolt az arcára. Nagyon örült a kitüntetésnek, no meg a pénznek is s arra a kérdésre, hogy meddig akar még a gyárban dolgozni büszkén felelte: — Amig birok! — Aztán felesége karján, ön­tudatos, biztos lépésekkel hagyta cl a termet. A másik gyárimunkás: Magyar Antal a lép­csőházban, lefelémenet, nagy ünneplés központ­jába került. Hatalmas, vörő6szekfü egész erdejé­vel földíszített virágállványt, amolyan primadon­nakosarat hoztak neki ajándékba az ujszegedi kendergyár munkásnői. Az öreg munkás boldo­gan mosolyog, majd egy másik, apró kis vörös­szegfücsokrot mutat föl: — Ezt meg a kis onokám bozta . . . Ezekért érdemes dolgozni . . . Harmincöt éve hivatalo­san, de igazában már 45 éve js elmúlt . . . Magyar Antal munkástestvérei és kis unokái kíséretében elindult uj, munkás esztendők felé... Francia katonák a francia vereségről (A Délmagyarország munkatársától) A Jour­nal de Genéve eímű svájci lap kiküldte mun­katársát Vichybe, a francia kormány székhe­lyére, ahonnan rendkívül érdekes cikkekben számol be a megvert Franciaország hangula­táról, jövő terveiről és életéről. Legutóbbi cik­kében a genfi újságíró több vezető francia ka­tonával beszélt és megkérdezte véleményüket, miben látják a francia vereség ökait. Az új­ságíró a következő feleleteket kapta: — Vereségünk voltaképpen 1936• március 7-ig nyúlik vissza, amidőn a németek megszáll, ták a demilitarizált Rajna-övek Ettől kezdve sokkal erősebbek lettek, mint mi. Magának a háborúnak a sorsa akkor dőlt el, amidőn be­nyomták a frontjukat a Maas vonalon. A dunkerquei hadsereg sorsa is meg volt pecsé­telve, amikor nemsikerült idejében visszavon­ni. Weygand tábornok megkísérelte ugyan az ellentámadást északról és délről az Arras—Pe­ronne-i szakaszon, azonban az angolok északon már nem fogadták el parancsait és sietve be­hajózták csapataikat, mert, úgylátszik meg­voltak győződve arról, hogy a szárazföldi há­ború el van veszve és ezért igyekeztek embe­reiket megmenteni a szigeti hadjárat számára. — A németek jól megtanulták, hogy miért vesztették el 1918-ban a háborút és igy semmi áron sem akartak ismét álló háborút kezdeni. Ezért olyan módszereket kerestek, amelyekkel vissza lehet hozni a régi mozgó háborút. Ezért építettek harcikocsikat, hogy megtörjék az akadályokat, ezért motorizálták egész hadsere­güket, hogy gyorsa® be tudjanak hatolni a támadt réseken. A francia hadvezetőség nem vette tekintetbe a modern technika fejlődését, amely minden vonalon elősegítette az offenzív hadviselést. Termelő, képzelőerő hijján úgy gondolkodóit, mint 1914-ben. Ezért volt min­KORZÓBAN Ma vasárnap utáljára 3, 5. 7 és 9-kor Olga Csellova, Hans Brauswetler, Petrovics Iván főszereplésével neifoioi A nagy francia filmremek reprize t Egyetlen éjszaka den gondjuk" a Maginot-vonal. Másszóval, a franciák a múlt háborújának megismétlésére készültek, a németek viszont a jövő háború­jára. A németek semmit sem titkoltak Á különös az, hogy a németek egyáltalán nem tartották titokban szándékaikat. Hadgya­korlataik során nyilvánosan végeztek gyakor­latokat tankjaikkal és ejtőernyős vadászaikkal. Katonai és technikai folyóirataik bővelkedtek nj eljárásokra és módszerekre vonatkozó rész­letekben. Előre bejelentették, hogy villámhábo­rúra készülnek. Azonban az olaszokon kívül senki sem vette tudomásai Hadigépezetük ha­talmas megnövekedését és módszereik eredeti­ségét Franciaországban például azt hitték, hogy esak 10—12 páncélos hadosztállyal ren­delkeznek, kideríilt azonban, hogy 22 páncélos hadosztályuk voR. De még a lengyelországi Hadjárat sem nyi­totta ki a szemeket. Azt hitték, hogy ott olyan különleges helyzet Alit fenn, amelyből nem le­het következtetéseket levonni. Nagyon szigorú­an ítélkeztek a lengyelek felett. Pedig ezek, an­nak ellenére, hogy nem voltak harciköcsijaik és tankelhárító ütegei, megfelelő számú repü­lőgépük, mégis kitartottak három hétig. Amikor májusban megkezdődtek az első harcok, francia részről minden igyekezet oda­irányult, hogy tartsák a „folytonos frontot." Ha valamelyik csapat Hátrált, a többinek eH­hez kellett alkalmazkodnia. Hallottuk a bel­gákat panaszkodni, Hogy visszavonták csapa­taikat, noha nem verték meg őket. Ezzel szem­ben a németeknél az volt az elv; csak előre törjenek, nem törődve azzal, högy ezáltal a front megszakad. Valóban nagyon gyorsan nem is voltak már frontok. Amikor azután Weygand tábornok a Somme-főlyónál újabb' frontot igyekezett összehevenyészni, amely töbK hadiővezetből állt a németeknek sikerült ezt is gyorsan felgöngyölíteni. A főszempont az volt, hogy ahol sikerült rést vágniök, ebbe mi­nél több páncélos koösit kell belevetni és nem törődtek azzal, hogy az így előrerontó esapat­részek között fennáll-e az összeköttetés, vagy nem. Általánosan a magasrangű francia tisz­tek a német győzelmet a villámszerű gyötrsa­ságban látják", amellyel kihasználták sikerei­ket SZÉCHENYI MOZI Vasárnap 3, 5, 7, 9 Hétfőn 5, 7, 9 Mosoly, humor, őszinte vidámság, Hunyady Sándor kedves magyar vígjátékai. LOVAGIAS ÜGY PERCZEL ZITA. RÁDAY, KABOff, Gózon, Mály.

Next

/
Thumbnails
Contents