Délmagyarország, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-19 / 137. szám

DÉLMAGYARÖRSZÁG Szerda, 1940. VI. 19. A francia tragédia Előszedem az 1919. esztendei francia megszállásról szóló feljegyzéseimet cs olvasom benne a nemzetközi közellátási bizottsághoz beosztott Fabry kapitánynak, akivel a szegedi újságok papírszükségletének fedezéséről tárgyaltam, a nagyhangú kijelentését: — Tüdja ön, hogy Clémenccau az. aki most a világ politikáját irányítja? Hát igenis, csakugyan tudtam, hogy akkor Clémeuceau volt a világ politikájának irányítója. Az öreg gyűlölködő félretolta a profeszszorból lett amerikai köztársasági elnököt, aki a szó szöros értelmében betegen volt büszke emberszere tettől csepegő tizcuuégy pontjára, hagyta beszélni Lloyd Gcorgeot, az olasz miniszterelnököt pedig beszélni sem hagyta, hanem kiépítette a biztosítékokkal, biztosított biztosilckok rendszerét, amelynek az lett volna a föladata, hogy megkövesítse a Versaillesben létrehozott Európát és örök gazdasági, politikai és katouai rabságban tartsa a legyőzötteket. Az én személyes visszaemlékezésem nem számít, de bizonyos, hogy a versaillcsi államrend. szer a lengyel, holland, belga és francia harctereken alaposan összeomlott és Clemenceau örökkévalósága huszonegy esztendős ifjúkorában veget crt. A, világtörténelemben sok örökkévalóságot balloítam már emlegetni, de olyant, amelyik ilyen rövid ideig tartott volna, keveset. Versailles elvégeztetett. Auuyira elvégeztetett, bogy már a. román újságok is azt merik írni, hogy mindenért, ami történt, a franciák önmagukat okolhatják. Már pedig, ha a románok is ezt írják, ezúttal nekik csakugyan elf lehet hinni, hogy igazat mondanak. A rendszernek, amely Versaillesben megteremtődött, ma már ők az egyediili haszonélvezői Európában. Kezdenek félrehúzódni, nehogy az összeomló rendszer romjai maguk alá temessék őket is. Az események rohanva követik egymást. Mikor ezek a sorok kikerülnek az írógép szalagja alól. Franciaország egyes részein még folyik _a reménytelen küzdelem. A francia katona, akinek bátorságát a győztes ellenfél egy pillanatig sein vonta kétségbe, itt-ott még áldozatosan veti magát elébe a nagy hadigépnek, amely miként az őskor sebezhetetlen sárkánya, gázol le mindent, ami útjában elébe kerül. Csak roncsok vannak már, dc francia hadsereg nincs. Pélain marsall kormánya Bordeauxbaii törölt szívvel várja a német békeföltételck közlését. A lemondott miniszterelnök talán már útban van Amerika felé- Egyik elődje: Blum Leó, aki hamarább megérezte az idők fordulását, már meg is érkezett Amerikába. Huszonnégy óra eseményei elsöpörték a kissé fantasztikusnak tetsző angol ajánlatot, bogy Nagybritannia és Franciaország közös vámhatárokkal, közös hadsereggel és közös parlamenttel állami egységgé olvadjon össze. Az angolok azt mondják, liogy Nagybritumiia, lia magára marad is, nem fog különbékét kötni, hanem szigeti helyzetére cs gyarmataira támaszkodva, tovább folytatja a küzdelmet. Igy cselekedett Napóleon idejében is. Hitler és Mussolini kedden találkoztak. Lengyelországról má r senki sem. beszél. Ha valamikor a történetíró nem így a napi események lázas lüktetésének közepette, hanem mozgató crök uyugodt mérlegelésével állapítja inog, irja meg napjaink történetét, bizonyára keresni fogja a mélyebben fekvő okokat is, amelyek a versaillcsi dicsőség mámorától, amikor Páris fisakugyan vitathatatlan középpontja volt a világnak, a mostani szörnyű tragédiáig vezettek. A történetíró talán a kor és az emberek jellemzésére föl fog jegyezni egyes mondásokat. például Clémenfieaű kijelentését, bogy a szenegáli négert francia egyenruhában többre becsüli, mint a német egyetemi tanárt. Csak jellemzésül meg fogja írni. bogy a franciák állandóan az emberiséget és a civilizációt emlegették, de mindig Franciaországot értették alatta. Magasabb nézőpontról tekintve, az iiyeu mondások lehetnek érdekesek, de a lényeghez kevés a közük. A kérdést még az a megállapítás sem dönti el, hogy a franciáknak a moziszineszeik jobbak, a németeknek a tábornokaik. 1918-ban állítólag a franciáknak tábornokaik is jobbak voltak. Mióta van köbe vésett, papirosra festett és papíron megírt, történelem, mindig a KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolyam 137. szám Hitler és Mussolini döntött Franciaország sorsáról A megegyezés után mindkét államférfi elutazott Münchenből — Nem adtak ki közlést a megbeszélésről Franciaországban tovább folyik a harc, a németek diadalmasan nyomulnak előre Churchill alsóházi beszédében bejelentette, hogy Anglia egymaga is ellenáll ta cs Korzika ujabb bombázásáról számol be. Támadás érte Bizcrla tengeri támaszpontot is. Észak- cs Kcletafrikában s/üitéu eredményes légitámadást hajtoltak végre az olasz repülők. A szövetségesek a nap folyamán ugyancsak megismételtek éjszakai támadásaikat. Milánóban nchány ház, közte az apácuotthon megrongálódott. Két ember meghalt, néhány megsebesült. A francia kikötőkben horgonyzó minden lengyel, norvég, belga és holland hajónak — hir szerint — parancsot adott az angol kormány, hogy azounal fussanak ki a nyilt tengerre és keressenek föl brit kikötőket. London késznek nyilatkozott átvenni azt a 3100 repülőgépet, amelyet Amerika Franciaországnak szánt — amint azt egy stockholmi jelenlés közli. A nyugati hatalmak hétfőig 1600 millió dolláros megrendelést teltek Amerikában, ezt most egvediil Anglia kapja meg, mert a francia fizetések nem érkeztek meg. A világ érdeklődésének középpontjába a Hitler és Mussolini müncheni találkozója áll. Hitler vczérkanccllár kedden dclhen érkezett meg Münchenbe a vezéri főhadiszállásról. Mussolini, Ciano gróf és kíséretének vonata délután szintén befutott. A Führer és a Duce a francia békefeltételeket beszélték meg a találkozón, miután Pctain marsall, a francia miniszterelnök a harcok beszüntetését kérte. Londoni hir szerint Németország föltétel nélküli kapitulációt követel Franciaországtól. A belgrádi »Politika« azt az értesülését közli berlini tudósítójának jelentése alapján, hogy Németország ragaszkodik a francia flotta kiadásához. Amig a francia különbékéről folynak a tárgyalások, addig a frontokon tovább folyik a harc és a német csapatok gyors ütemben folytatják előnyomulásukat és legutóbb Bclfort is kezükbe került, Burgundiában pedig birtokukba vettek Franciaország legnagyobb fegyvergyárát, Le Creusot-L Az olasz főhadiszállás jelentése Tunisz, MáiHitler és Mussolini tanácskozása München, június 18. A Duce Ciano gróf külügyminiszter kíséretében 15 órakor megérkezett a müncheni főpályaudvarra. A Führer az olasz kormányfőt a perrönon üdvözölte. A díszalakulatok tiszteletadása után a Führer és a Duce gépkocsin a Károly-bercog palotába hajtatott Mussolini szállására. Cianó gróf külügyminisztert Ribbcntrop birodalmi külügyminiszter kísérte a Károly herceg-palotába. München lakossága leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a Ducet, midőn megérkezett és midőn a Führerrol együtt a város utcáin gépkocsin szállására hajtatott A Duce különvonatával érkezett Münchenbe Muchenscn Németország római nagykövete, valamint Alfieri berlini olasz nagykövet, aki egégyőztes tábornoknak vau igaza és mindig ő értette jobban a stratégia tudományát. Én a francia tragédia okát mélyebben, sokkal mélyebben látom. Franciaország a gyermektelen és kovésgyermekcs családok, a túltengő öregebb korosztályok, a vállalkozás nélküli vagyonőrzők, a lendület nélküli közszellem országa. Franciaország, amely százötven esztendő előtt hasonlíthatatlanul az élén járt mindannak, ami a kulturáuak és humanitásnak értéko, megöregedett. Már Kjellén, a világháború előtti esztendők nagy svéd geopolitikusa észrevett© ezt a jelenséget és Franciaországot az öregedő j szép asszonyhoz hasonlította, aki ideig-óráig | ügyesen tudja öregedésének jeleit elkendőzni. A világháború után Kjellént lekritizálták és most mégis neki lett vészcsen igaza. A versaillesi örökkévalóság húsz esztendeje alatt az egész francia politika csak a világháborús birtökállománynak védelmére volt beállítva. Franciaország bízott az aranyában, bízott a tömérdek költséggel fölépített Maginot-vonalban, bízott az egyenruhába bujtatott afrikai négerek tömegeiben, bízott a kisántántban, a cseh, lengyel, román szövetség erc.iében, bízott az angolokban, bízott a blokádban s a legutolsó pillanatbau bízott Weygandban és a marnri Csoda megismétlődésében. Talán csak önmagában, ifjúságának, gyermekeinek egyre ritkuló soraiban nem1 bízott és mégis a biztonságnak ebben a csodásan kiépített rendszerében nyugodtunk érezte magát. Gúnyolták-a németeket, akik nélkülöznek és nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, högy a nélkülözések és lemondások a uagy leszámolás előkészületeit takarják. Páris, a Csodálatos Páris a háborút sokáig nem vette komolyan. A vicclapok képet közöltek, hogy a Maginot- cs Siegfricd-vonal ágyúinak torkában madárkák fészkelnek. A háború drule de guerrc, — komikus háború volt számukra. Mindent elképzeltek a franciák, csak azt nem, hogy egymásután foguak lotörcdczni a kiépített szövetségi rendszer, előbástyái s a lengyelek, norvégok, hollandusok és belgák után jóformán magukra hagyatva fognak egyenlőtlen harcot vívni a számban, felkészültségben és katonai mesterségben hatalmasabb ellenséggel. Franciaország és a francia nemzet tömérdek értéket adott az emberiségnek- Botor és rövidlátó volna, aki ezt tagadni merészelne. Adyuak van néhány csodálatos sora, amelyekből ki lehet érezni Páris lelkének lüktetését és szivének dobogását. És a sok keserűség után, amelyet a történelem során a magyarság auuak a Franciaországnak köszönhetett, amely a törököt hozta reá, amely Rákóczit kihasználta és elejtette, amely az orosszal szövetkezett és kímélctlenül földarabolta a Kárpátok tcrmészetalkotla medencéjét, mégis a magyar lélckbeu volt anynyi fölemelkedés, bogy újra, meg újra keresio a kapcsolatokat a francia géniusz megnyilatkozásaival. Franciaország tragédiája ezért vált ki belölünk más érzéseket is, nemcsak a történelmi igazságszolgáltatás fölött ér/.-tt elégtételt a nagy összeomlás láttára. \ orsaiilesi Franciaország sorsa megpecsételődött. A rokonszenv és ellenszenv szava elhallgat, számítani úgy sem számít az események dübörgésében. Uj utakra lendül a történelem. . Tonrili Sándor