Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

ftövláánik harisnyák CSOR BÉLÁNÁL Kexiytík, fehérneműk. K<gyó utca és F«h#ieifli ulca sorolt HONG KONG Vágó Klúri, ii Nzegcdi'ől cllAeriilt V;ouyoraiuuvcwz;nö levető Távolkelet crdekeö életéről (A Délnragyarország munkatársától) A közel­múltban beszámoltunk arról az érdekes ós kalan­dos útról, amelyet Vágó Klári, a fiatal szegedi zongoraművészül'} megtett Szögedtől a -háborús tengereken át Hong Kungha, ahova esküvőjére utazott. Legutóbbi beszámolójában színesen ele­vrnedett meg a négy hétig tartó utazás izgalma­san érdekes fejezete Szuezen, Adeuen, Singaporeu keresztül. Most ujabb érdekes levelet küldött, amelyben bizonyára élénk figyelemre számot tar­ló részleteket mond cl a távol keleti éleiről, nzok­• ról az eseményekről, amelyekből kirajzolódik az (gyik legfontosabb távolkeleti angol koronagyar­mat é.lcte. Több, mint bat hétig volt u'lon a le­vél, amelynek borítékján rajta van a háborús idő első jele, az angol cenzor cimkéje: G. R. OPENED BY CENSOR HUXG KONG A bélyegeken a szabályszerű hongkongi bé­lyegző, dc mellettük niég egy rendkivüli időket mutató bélyegző, a postát egy ellenőrző állomá­son mégegyszer átvizsgálták, az arab betük mel­lett: »C*n»orsbip l»crt«. Dc a hosszú, magyarul irt levélből egyetlen sort sem telt olvashatatlanná a cenzor, holott leplezetlen őszinteséggel számol bc a Hong-Kongba került tuagyar zongoramű­vésznő a távolidért életről. — Ugy megszoktam már ezt a csodálatos két­milliós várost — irja —, mintha örökkc kinaiak között éltem volna. Hong Kong szigete olyan kö­zelfekszik » kontinenshez, hogy közölte a tenger nem szélesebb, mint kétszer a Duna, Azt a vá­rosrészt, amely a kontinensen fekszik Kowloon­r.ak bivják, a két városrész között /propellerek? bonyolítják le a nyüzsgő forgalmat, csakhogy a Ferry«-k sokszor nagyobbak, mint a pestiek és ugy használják az emberek, mint otthon az autó­buszt . . . Fe.rcenkint közlekedik. A város középpontja a /Vietoria?, mi a .Floppy Va|ley«-ben, a /boldog vülgy«-ben lakunk. A gyönyörű begyoldalakon állanak a gazdag kí­naiak villái, olyan koszorú ez, mint oltlion a Ró­zsadombon. Amikor látogatóban voltunk egy vér­oeli gazdag kínainál, azonnal zöld teával kínáltak meg. Ha az crnber a kinai városrészekben kóbo­rol, belevesz a kinai tömegbe, amely állandóan az utcán tartózkodik, ott ad-vesz, eszik, alszik, pihen. A kinai tömeg szines és tarka, de szomo­rúan piszkos és elképzelhetetlen nyomorúságos. Az embernek az az impressziója, hogy egyetlen kinai sincs soha sem otthon, egész nap »z utcán lődörög vala­mennyi, sa valamelyik megéhezik, pár centért vásárol valamit a piszkos büfréasztalokou, ahol minden­ki szemeláttára készülnek a leírhatatlan DCVÜ CS bizonytalan összetételű tésztafélék. Üzlet-üzlet hátán, amelyek azt a benyomást keltik, hogy voltaképpen az utcán működnek, ajtaja egyiknek sincs, de a záróra, vagy munkaszünet ncin köte­lező, addig dolgoznak és addig árusítanak, amed­dig jólesik. A városnak ezen a részén nincs Is európai üzlet, kivéve Patát, a Singcr-variógépA* és -a Gestattncr-irógépüzletct. Amig .a kínaiak egyrészc éjszaka is az utcákon nyüzsög, másik ré­sze lefekszik valamilyen gyékényre. Fejükre húz­nak ogy takarót és reggel folytatják az elképzel­hetetlen nyüzsgést . . . Egész hosszú sorokat al­kotnak az utcákon alvó kínaiak, lia valahonnan kilép az ember, vigyáznia keil, hogy rá ne léipjen az alvókra. Fantasztikus a kínaiak nyomora, de fantasztikus az igénytelenségük is. Még az a ki­nai is, akiuek van miből, naponta csak kétszer eszik. Körülülik az asztali, középre tesznek egy tálat, amelyben apróravágott húsdarabok, Csigák és ismeretlen rovarok, haldarabok nyüzsögnek. Kezükben csészefélét tartanak és azt a jólismert két hosszú t'apálcihát. Kinai vendéglőkben — az általános olcsóság ellenére — elég sokba kerül egy-egy vacsora, van olyan ételük, amelyért el­kérnek száz hongkongi dollárt is. A vendéglők többcmelct magasak, állandóan nyitottak, minden társaság számára különterem áll rendelkezésre és mindegyik terem ugy van berendezve, mintha szalon lenné, két kanapé is van benne, hogy az előkelő kinai nyugodtan emészthessen ... Az ét­kezés kezdető előtt lányok forró, nedves kendőkel hordanak körül tálcákon, a látogató íkv mossa meg a kezét. — Az európaiak részéve különben uagyou hiányzik a kenyér. Kenyeret a kinaiak nem esz­nek és azt csak európai vendéglőben kapuuk, ha nem is olyat, mint otthon, a foszlós szegedi búbos kenyeret . Igen érdekes élmény a kinai niuzL Kinai nyelven kinai sziuészek játszanak és per­sze, utánozzák Európát. A filmtörténet végén azonban ősi kinai jelmezekbe bújnak a színészek és eredeti kinai zene mellett sokévszázad előtti stílusban folytatják a játékot. Ezért a jelenetért érdemes elmenni a kiinti moziba. A legdrágább hely 3p cent. Vannak elegáns európai filmszínhá­zak is. ahol a legújabb angol és amerikai filme­ket forgatják, itt már egy jegy másfél dollár. — A hongkongi rendőrség külön érdekes lát­vány. Négyféle emberfajta posztol az utcán angol uniformisban; angol, fehérorosz, kinai cs hindu. A hindu rendőrök sapka helyeit turbánt hoida­nak, egyébként a fehér emberek legnagyobb ré­sze Ilong Konghan fehérorosz. A kinai szörnyű hangos emberfajta, szereti a lármát, nz elképzel­hetetlen zajt, lármát rendeznek akár örülnek, akár búsulnak. Többszáz patront pufTogtatnak, ha például uj üzlet nyílik, vagy ha a lóverseny kezdődik, ha valaki esküszik, slb. Minden alkal­mat fölhasználnak a puffogtatásra. Szerelnék né­hány fölvételt készíteni a város érdekes életéről, dc azt hiszem, a háború óta t«I'»s elküldeni. Kár. mert szebb várost keieset lehet képzelni. Az ut­cákon piros autóbuszok szaladgálnak fehér födél­lel, zöldszinü, emeletes villamosokon az első eme­let drágább, iniut az alsó. A közlekedés igen ol­csó- I'elsze, riksák is forgalomban vannak, de az ember szive fáj, amikor látja a szegény páriá­kat szaladni. Rengeteg az áramvonalas autó; 3 kinai nő éppen ugy sofiroz, mint az európai. >— A napokban — irja tovább Vágó Klári —» egyik leguagyobb élménynek voltam szemtanúja, kinai temetésen voltunk. Egy kinai sámfakészilö­höz indulluuk, a műhelyben fülsiketítő lárma fo­gadott, a középen függöágyon feküdt a halott barna csomagolópapírral letakarva, előtte egy kinai cintányért csapkodott nagy erővel; csodál* tam, hogy nem ébredt föl a szcreuesctlcn halolf. Kinai gyászétiekckcl jajgattak, egy asszony a föl­dön ülve nagy tiizet rakott és szines papírokat égetett, ezzel elűzve a gonosz szellemeket. A ko­porsót az ablakon keresztül vitték ki a műhely* bői cs a gyászmenet is az ablakon keresztül má­szott ki. Így történik akkor is, ha történetesen a negyedik emeleten lakolt a halott. Ilyenkor fá­ból készült lépcsőt állítanak az ablakhoz s ami­kor mindenki leért, végre elindul a menet. Elöl egy zenekar fülsiketilően játszik, utána követ­keznek a gyászolók fehér zsákruhában és homlo­kukat fehér kendővel kötik át. Senki sem sir, merf a halál után következik a boldog élet. Gerendák­ból összetákolt állványok következnek, amelyeket 1—6 kuli cipel. Az első állványon az elhunyt fény­képét viszik kőröldiszitvo szines papírokkal cs zászlókkal. A másodikon papírból fölépítve nz elhunyt háza és benne a berendezés ugyancsak papírból. Aztán mindenféle virággal és szines papírral földiszitett állvány és legvégül magát a halottat viszik tarka-barka állványon. Valóságos farsangi menethez hasonlít egy-egy kinai temetés. — A legtöbb kinai házban legalább három aniab, kinai cselédlány dolgozik, a személyzet együtt uem kerül annyiba, mint nálunk otthon mondjuk Rózsi szobalány (nem is ajánlom, hogy idejöjjön . . .) Egy-egy amah havi fizetése 5 hong­kongi dollár. — Fantasztikusan olcsó minden; a város tele van hatalmas áruházakkal, rengeteg anyaggal. Egy nyersselyem férfiing például 5—6 hongkongi dollár. Az olcsóság egyik oka, hogy a munkabér nagyon alacsony, ha egy szegény kínai egy dol­lárt keres, van ennivalója egész hétre. Nem is siet addig, untig a dollár tart; olt ácsorog nap­hosszat a zsúfolt utcákon. Egyik as?taluál jósnő ül, másiknál nőket fésülnek, mellette borbély kö-: vetkezik, ezek mind az aszfalton tanyáznak. Itt ételeket kotyvasztauak, távolabb ujságárus gub­baszt, az újságjait az aszfaltra teregeti. Van az utcán kölcsönkönyvtár is, de a bizalom kedvéért nem lclict a könyvet hazavinni, az olvasók olt helyben leülnek és a helyszínen olvasnak. Az em­ber azt hiszi, a kinai utcákon mindig farsang van, cégtáblák helyett hatalmas szines zászlók lógnak rikitó kinai hetükkel. Zászló és zászló mindeuütt; sokszor eszembejut a dómteri /Turandot? nagy fölvonulása. . . — Hong Kong nem egyenlő Kínával — végzi érdekes levelét a fiatal zongoraművésznő —, az­zal a rejtelmes, soha ki uem ismerhető Kínával, amely 1910-ben is ugy él, mint sokszáz évvel ez­előtt. Csupán elvétve látni Hong Kong utcáin ki­nai nőket, akik apró elnyomorított lábakon tipeg­nek. A férfiak nagyrészc óiég európai műveltsége mellett is megtartotta szokásaiban a tradíciót. Ila valamelyik kínainak szemölcs nő az arcán, az abból kinövő szőrszálat nem eugedi borotválni. Láttam olyan kinait, akinek az állúig lógott ilyen, néhány szál szőr. A régimódi kinaiak ncin hor­danak cipőt, hanem fekete saroknélküli papucs­félét. Akármilyen azonban a kinai. igyekszik utá­V Sziuhí Igazgató: r KARDOS GÉZA RENDES HELYARAKKAL ÚJDONSÁG! 1940 március 24-én Ilusvét vasárnap délután fél 4 órakor 1940 március 2-t-én Húsvét vasáruap este 8 órakor 1010 március 25-én Ilusvét hétfőn este 8 órakor Erdélyi Hihály a /Sárga piljke. kolegény*, /Legyen ugy mint régen volt? slágeropérettek szerzőiének legújabb sláger operettje JATZKO Cl A VAU DALOL A NYÁR 1940 március 25-én, húsvét héttőn délután fél 4 órakor. — Mérsékelt helyárak! TÁN Cl ZENÉS BOHÓZAT ÚJDONSÁG! MÓKA Finom c s a i a ti

Next

/
Thumbnails
Contents