Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

ü rcHrfhiHiii itS&gt áíial megUGveimU nagy lendülettel folynak a Szegedi Ipari Vásár előkészületei Nyilatkozik Fainee Ferenc kamarai elnök (A Délmagyarország munkatársától) tízoged iparos- ós kereskedőköreit egyre jobbau és csaknem kizárólag a tízegcdi Ipari Vásárra •\ aló készülődés foglalkoztatja- Szeged vérkeringésének egyik t'őütőere minden esztendőben a Szegedi Ipari Vásár, megrendezése igen sok költségbo és fáradságba kerül, de friss vért, újult életerőt visz a város életébe. Az idei vásár előkészületei már; lázasan folynak uz ipartestület székházában, ahol az eddigieknél is nagyobbszubásúnuk ígérkező vásár terveiről beszélgetést folytattunk Rainer. Ferenccel, a szegedi Kereskedelmi ós Iparkamaru s az ipartestület elnökével, a vásár; fáradhatatlan előkészítőjével:. — Az idén talán meg az utóbbi évek alatt tapasztalt nehézségeknél is súlyosabb nehézségekkel kell megküzdenünk a Szegedi Ipari Vásár megrendezése miatt. Rendkívüli időket élünk, de azért nem szabad megtorpannunk a rendkívüli idők rendkívüli nehézségei előtt, sőt hatványozottabban kell nekilendülnit liogy a vásárt kellőleg clökészíthessiilc. Ki akarjuk bővíteni a vásár területét, mert máris azt tapasztaljuk, hogy a jelentkezők száma nem csökkenő, hanem növekvő tendenciát mutat. Az cluök elmoudotta ezután, hogy a vásár rendezősége minden alkalmat megragad auuak érdekében, hogy a közönséget megszervezzék és ennek leglelkesebb támogatója maga Varga József dr. kereskedelmi és iparügyi miniszter, aki a legmesszebbmenő támogatását helyezte kilátásba a Szegedi Ipari Vásár sikcróuek előmozdítására. A miniszter magúulevőiben értesítette a napokban Rainer Ferenc, kamarai elnököt, hogy a vásár sikerét minden rendelkezésére álló eszközzel előmozdítja. — Uogy megkönnyítsük a vásár, megtekintését — folytatta érdekes nyilatkozatát Rainer Ferenc —, össze akarjuk kölni az ipartestület epületét az iparcsarnok épületével. Hídszerű, vagy folyosószerü megoldást dolgoztunk ki cs igy sokkal könyebben áttekinthető s kevésbbc világon, ahol rabszolgák táncolnak az öröknek épített faluk tövébeu. Az esti ünnepség meghívott közönsége zajos tapssal fogadta ebbeu a pillanatban a bársonyfüggöny elé lépő Trypliont, a gitárps rabszolgát. Csüud lett, amikor Rómáuak cz a közkedvelt rabszolgája ölebo tette hangszerét. Nemrég honosították meg ezt a hangszert a vándorkomédiások; Eómu. már unta Nérót aki » aiég mindig lauton követte az egyhangú énekek recilutiváit. Ez a Neró-ének összevegyült n város állandó zajával, amelynek haugja most neiu ért el a laurcutiumi nyaraló oszloi>soráig, csak halvány visszhangja futott végig az Aventinus-domb oldalán, hogy az est árnyának léptei ulutt mozdulatlan éjszakává haldokoljon. Az épület előkelő zártsága utat nyílott a kerten át a város felé s még most a későéjszakai sötétben is látni lehetett az Aventiuus fekete körvonalait. Ncbáuy pillanat múlva megcsendültek a rabszolga ujjai alatt a gitár; húrjai, „A Vcstapupnő temctésó"-t adta elö, egyikét közismert szerzeményeinek. Végignézett a rámeredő arcokon s aztán ajkai mögül, először csak alig hallhatóan, lassú gyászének üteme szivárgott elő. Fájdalmasan, az örök törvény ítéletébe való megnyugvással kongtak a halál lépései a gitáron. Az olszálló hangok, mint könnyű fátyolfosztányok öleltek körül egy láthatatlan fehér arcot, amely szótlanul, a bánat lázával nézett a halálos jövendőbe. A hangok egyre erősödtek, a fátyolfodrok egyre szorosabbak lettek s az arc, lassan összenőtt a testtel, u fehér lepelbe burkolt nőalakkal. Most könynyedén csöngetyüztek a húrok, a hangok nemesen emelkedtek, mint a fiatal test harmofárasztó lesz az eddiginél is nagyobbra méretezett látni való. Az utazási és látogatói kedvezményekkel kapcsolatosan az ipartestület elnöke azt a fölvilágosítást adta, hogy a magyar vasutakon, mind az államvasutak, mind a szárnyvonalak vasútjain minden valószínűség szerint 50 százalékos lesz az utazási kedvezmény. A mellékvouulakou ezt már meg is kapták, sőt a délszláv vasutak is biztosították már az 50 százalékos utazási kedvezményt a Szegedi Ipari Vásár látogatói számára. — Minden rentényünk megvan árra, hogy útlevél- és vízummentességgel is segítségünkre siet a délszláv állam, a magyar-délszláv barátság ujabb bizonyítékaként. Valósztnü az is, hogy Belgrádból ós a közelebb fekvő várósokból filléres vonalokat, autóbuszokat is indítanak majd Szegedre. Amennyiben ez a sok szép terv, ígéret valóra válik, a délszláv baráti gesztust Szeged úgy viszonozza majd, hogy még ebben az évben ellátogat a belgrádi ipari vasárra, yagy egy hasonló erdekességű kiállításra. Sok érdekes újítást vezet be az idei Szegedi Ipari Vásár rendezősége- Például a vásárfiát nem úgy osztják szét, mint az elmúlt évekbeu, hanem sorsjáték formájában juttatják el a nyertes látogatóknak. A vásári belépőjegy ugyanis egyúttal sorsjegy is, amennyiben a vásárnak sikerül megkapnia az erre vonatkozó engedélyt. A jegyek ára azért egyetlen fillérrel sem lesz drágább, mint az elmúlt évbe® A másik érdekes újítás a „plakút-rejtvényverseny", amelynek nyertesei ajándéktárgyakat kapnak. Ismét működik majd a vásár Zománcedények, háztartási cikkek valamint játék áruk nagy választékban a legolcsóbb árakon nikus vánalai. S aztán mint egy megbotlott lópés lázadása, a megszokott cs előírt reud ellcD, úgy gsapott föl egyszerre a magasságba és egyszerre a mélységbe a zene. Benne viharzott egy észrevett csók emésztő tüze; mint vulkanikus láng tört az ég feló a megtévedt Vcstaszűz szerelme s a végtelen távlat egyszerre összeszűkült a bukás, a végzet halálos szorításában- Harangok kezdtek kongani a gitár húrjai között; az élvc-eltcmettetés szörnyű kon. trasztját fejezte ki az alsó és felső húr monöton váltakozása. Az utolsó út internális fájdalma zengett, zúgott a lassú lépések visszatérő motívumában s a síi; előtt, ahova a tűz eltévedt őrizőjét eltemetik nébáuy pillanat múlva, megcsuklott hirtelen a hangok szabad zuhatag® Elhallgatott a húr; játéka: a halál nyugalma kísértett, hogy a következő pillanatban annál döbbenetesebb legycu a futamok sikoltás® Egy kérdést dübörögtek a bárok a rabszolga ujjai alatt: „Miértl Miért őriztet Kóma tüzet, ba a láng nem az élet, hanem a halál lángja? Miért kell parancsra meghalni ott, ahol gsak azért élnek, hogy minden elpusztuljon!, ami nem .római? Miért ítélkezik a halál fölött Kóma, amely gsak a pillanat életének él? A zene zúgott, dc eZ a zúgás rettenetes csönd, bénító hallgatás volt. Mozdulatlanok voltak az arcok, mozdulatián yolt az éjszaka, mozdulatlan volt Tiyphön szemei mereven, megbűvölten bámult az előtte ülö patrieiusuő, Domitilla szemébe. A ránéző arg is mozdulatlan volt, igézettel) merült el a művészet, a zene rohanó áradatában.- Egy lett ebbeu a pillanatban a szabad római nő és a megrúgott, életű kisázsiai rabszolga. S ez a találkozás, ez dtcmxgyxrorslag vasarnaf, 1s40 MÁRCIUS 34 Gyümölcsfát rózsát, diszfát, díszcserjét stb. szállít UWGHVBBY JÓZSEF Faiskolája Cegléd. Telefon: 39. szám. Oktató árjegyzék ingyen! hangos híradója, amely nemcsak a .vásár híreit, közvetíti, hanem a legfrissebb külföldi és belföldi hírszolgálatot is ellátja. — A Szegedi Ipari Vásár idegenforgalmi szempontból is nagyjelentőségű — mondotta még Raine? Ferenc elnök —, az ideérkező látogatóknak legalább egy napot Szegeden kell. eltölteniök s ezalatt jelentékeny összegeket hagynak itt; vásárolnak, szórakoznak. Nemcsak az iparii és kereskedelmi élet, de a vendégipar is föllendül a vásár tartama alatt. Az élniük évben például fel millió pengői forgalmaztak a vásár látogatói, ami bizony számottevő összeg Szegeden, sói igen jelentős az ipar. cs kereskedelem föllendülése tekintetében. 'Az elnök meg fölhívja a közönség figyelmét a Szegedi Ipari Vásár irodájára, amely egész uap az érdeklődők rendelkezésére áll és mindenféle fölvilágosítást megad. Budapesten a Szegedi Ipari Vásár képviseletét a „Corvin" Utazási cs Fürdőiroda látja cl (Blaha Lujzatér 1.) és « Budapesti Nemzetközi Vásáron is irodát állít föl a Szegcdi Ipari Vásár, hogy a budapesti közönség a vásárral kapcsolatos öszszcs tudnivalókat megkaphassa. Szánténál Széchenyi-tér tl. (Városi bérház) az egymásratalálás mozdulatlanná béklyózta ezt a két arcot, mintuhogy miudeu mozdulat-' lan yolt most, ami beunük és körülöttük ólt. Csak az amphi tcatrum-szerüen kiépített udvar közepén volt mozgás: a beépített medence vize tükrözte vissza halvány ragyogással az ég idohulló színeit. A. sima tükrön vízgyürük ftté tottak körbe, eustorgott a víz s kiárulkodta egy-egy hüllő pikkelyes hátút, a fölbukkanó ragadozó balak fűrészes fogait és a vízikigyók. kergetőzését. Ez a tó volt az egyetlen, ami most élt. S ez a tó a halál tava volt. Tryphou lázaB tekintettel bámulta tovább a ház úrnőjét s szemében egyszerre izzani kezdett a fölszabadulás feszítő ereje. Hirtelen mozdulattal fölpattant, néhány Ugrással Don mililla heycrőjénél termett s gitárját messzire hajítva, belecsókolt a rágyuló, különös szemekbe. Aztán teste hosszú ívben röpült keresztül a heverőn cs hangos csobbanással zuhant a medence vizébe. A tó lakóinak játéka pillanatok alatt vörösre fcstelto a vizet. Tryphon nem bukott föl többé . . . Ugy halt meg, hogy nem tudta: Dömitilla kezének intése parancsolta meg a morcsz rabszolga halálát. A nő szótlanul belekarolt Tertulianusba. Arcán talán harag ós szégyen égett, talán a halott Tryphon szemének izzása lángolt. Ezt felejteni akarta és simuló mozdulatában Róma megtalálta önmagát. Valamelyik oszlop mögül nevetés tört elő, távolról idehallatszott a tyrréuei tenger mormolása s a messzi város fölött még aludt az ég. Kóma tovább élt és meghalt az, aki wt hitte: szabad élni. Rabszolga volt.