Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

TAVASZRA Is mindennel ellátta az 1NI0 Iroda: Klauzál tar 5. 120 cége Staricii h önpecsftét ? regélycsapatok a szokott időben érkeztek hazánk tájékára. Arra persze nem voltak elkészülve, hogy táplálkozó lerülctöket, mezőt, legelöt többarasznyi jeges havas páncél burilja. Az éhhalál elöl a fák bogyós termései uicnlették meg ákel. Az óvatos, éber madár nagy seregekben lepte rl a várost. A közkóráz udvarának, a dohánygvár kertjének fái roskadlak a sok seregélytől. A szokatlan idegenforgalomra a legtöbb városi pmber fölfigyelt. Lehetetlen volt észre nem venni ezeket a folyton sürgö-forgó fekete csapatokat, melyek időnként nagyobb kertek, udvarok fáit roskadásig meglepték. A inudárscregek megszóllak a város zaját, minden jó volt, csak az éjszakázással volt némi hiba. A lombot, védelmet adó fenyőfák elégtelennek bizonyullak s igy egy-egy magas kopár fa tclojén százas csomókban voltak kénytelenek éjszakázni liideghen-fagyban. Máskor a seregélyek márciusban már párokra szakadozva a legelökön, verőfényes napsütésben énekbe is kezdtek. Mcst némán versengtek a szűk kosztért a fenyves madarakkal. Sok eHullott közülük « város rádióantennái és sürgönydrótjainak szövevényében, incg többel pusztítottak belőlük a nyomukba szegődött karvalyok és sólymok. Március 7~8-án eltűntek egy szóiig. Megindult az olvadás, a hómentes területek pedig már változatosabb táplálékot nyújtottak. Itt találkozott a városban az csznk déllel. Az észak fészkelői: a rcnyvesrigó-csapatok még nHgy számmal voltak a városban, amidőn a seregélyek délről megérkeztek. A fenyvcsrigók pedig akko róra mór nem szoklak itt lenni. Most együtt távoztak észak felé. Az ember fokozatosan elhódítja a területeket » madár elöl a maga számára. A madár költő és táplálóterülele mindkisebbre cs szűkebbre szorul. Igy azután nem csodálkozhatunk azon. ha a madár Is keresi a most divatos protektorátust és a városi ember igen megbízhatatlan védelme alá szegődik, hol még ina is veszedelmek adódhatnak a számára. Drhát az éhség nagy ur. az. még a farkast is a puskacső elé szólítja. Kívánatos volna, ha városrendezés, parkosítás, fásítás kérdéseiben a madarak sorsa is az illetékesek szeme elölt lebegne. Gondoljunk a fészkelőkre, helyezzünk cl számukra fészekodakat, ültessünk oly diszbokiokat és iákat, amelyek egyébként haszontalan termése a madárvilág téli eleségéül szolgál. Ezzel mindenesetre többet teszünk a madárvédelem terén, mintha a Széchenyitér és Stefánia fáira egypár üres faládikát akasztunk télire, uniclvbe mag és eleség sohasem kerti. Csak megtéve.sztésül szolgál annak a jámbor idegennek, aki elhiszi, hogy ezek a ládikák igy üresen madárvédelmet szolgálnak. Nem elegendő a madárvédelmi táblákat elhelylezni a parkban ,gondoskodni kell arról, hogy olt a madár meg is telepedjék, lliába van Újszegeden a sok figyelmeztető tábla, ha ugyanakkor 'a vásári komédiások még az emberi idegeket is próbára tevő durrogatós mutatványaikkal elriasztják még a környékről is az énekeseket. Fészckodukat kell kihelyezni és télen eleséggel gondoskodni kell a város hasznos madarairól. hczíyüh fűzök, harisnyák női és férfi divatcikkek ttagy választékban Paulusznál Készül, épül a Budapesti Nemzetközi Vásár Április zo-ioi maron lebef a vásárra uiaini Budapest, március 23. Izgalmas hars folyik napok óta a budapesti Városligetben, a vásár területén, a technika és a természet között. A szokottnál korábban, április 28-án akarják az Idei Budapesti Nemzetközi Vásárt megnyitni. A rendkívül kemény tél viszoot olyan nagy hótömcgekkel borította cl Budapestet cs így a Városligetet is, hogy ba a technika fcjlettségo cs a mérnökök leleinényességo csodát nem tett volna, bizony az éjszakánként befagyó tó közepén állna ma is az iparcsarnok. Komoly gondot jelentett a vásár rendezősége számúra, miként lehetne szárazzá, sürgős építkezések céljára alkalmassá tenni ezt a mélyfekvesű területet, amelyen ezelőtt egy héttel négyzetméterenként öt hektoliter víznek megfelelő hótömeg feküdt "még. Közel ezer munkás, 30 hóeke, 200 teherautó, ennyiből állt a támadók hadserege. A harcot a közönség is végignézte. A győzelem eredménye pedig az, hogy ma szinte poros, száraz az egész vásártcrülct, amelyen egyszerre tíz helyen meg is indult már az építkezés. Csodálatos és az ország gazdasági erejét bizonyítja, hogy a magyar; vásár ez évben újból nőtt. És ennek nyitja nemcsak az, hógy az ország legnagyobb vállalatai a szokottnál jóval nagyobb keretekben kívánnak demonstrálni, hanem az is, hogy az utóbbi év során számos iparvállalat új termelési irányt vett Más nyersanyagokkal dolgozik, szóval szükségét érzi sok olyan gyár is a részvételnek, amely az elmúlt években bizony elmaradt Örvendetes, hogy a magyar vidék is erősebbeu mozdult meg, úgyhogy az április 26-tól május 6-ig megtartandó Budapesti Nemzetközi Vásáron a főváros mellett a vidék gyáripara és kézművesi parossága is föl vömül. Szenzációsnak ígérkezik a külföld részvétele is. Hat állam állít hatalmas, önálló pavillont. Fontos lett a xnagyac piac a mai Európában. Nemcsak mert jó cs biztos vevők vagyunk, hanem mert innon lehet legjobban szétosztani minden árút egész Délkeleteurópában. A vásár óriási látogatottságra számít. Megszerezték újból a vasúti kedvezményeket; a belföldi közönség április 20-tól kezdve már feláron utazhat Budapestre, A visszautazásra eZ a kedvezmény május 13-ig, vagyis pünkösd hétfőjéig marad érvényben. A vásárigazolványok árilsítósát 8—10 nap múlva országszerte megkezdik. Boldog lesz, ha 0SZTALYS0RS1EGYET Osváthnál veszi Húzás 1940 ájrilis 6 és 9-ikén Qsváth főárusitó Tábor utca 3. Városi adóhivatali épület Kalmár-Maron Fcrcnc: A rabszolga Doniitillu Quintiliana fehér, karjáu megcsörrentek az urauy. ékszerek, llátrúbb húzódott a selyemmel letakart heverőn; hűvös, meztelen karja végigégetto a mellette ülő Tcrtulinnus ajkait, aztán a két kéz, mint két karcsú hatlyúszárny kulcsolódott össze a gőgös, kegyetlenül gyönyörű fej mögött Tertuliuuug, Gaius procousnl fia, uz elhúzódó mozdulat után siklott s illatos olajokkal ickent fürtjeit hozzáértette az áttetsző ruha leomló fodraihoz. Szeme és keze egyszerre nyúlt Doniitillu felé, do a mozdulat félúton megállt. Alig érthető a mégis metszően éles liung állította meg: — Unalmas vagy, nemes Tcrtulianus. — Te pedig fölöttébb tartózkodó, dicső Doniitillu. — Ez unaluiasságöd eredménye. Az il'jú elfordult s néhány pillanatig unottan nézte, a laurentiumi nyaraló oszlopsorai között előadó szinészek játékát. Lágy, nőiesen nyílt homlokán összefutottak a redők, amelyeken látszott, bogy nem a munka, baocm az éjszakák rajzolták a szép,' de petyhüdt arc föle. Ettől az arctól Kóma férfiéinak fele félt, a másik fele pedig féltette lőlo összonyát. — Hogy n« legyek unalmas — szólalt meg a férfi —, elmondom talán a legfrissebb római pletykát. Talán te sem tudod még, hiszen nagyon el voltál foglalva a maesU ünnepség slökésziileteivel. Néró vénszegény feleségét, v»ev száműzik vagy megölik még ma éjszaka. Talán éppen haldoklik, mialatt mi itt beszélgetünk. Látod, Domitilla, milyen rövid cs crtelmctleu az emberi élet és milyen furcsa a római nők végzete. Egyiknek nem szabad cini, a másik nem tud élni . . . — No ítélj, Tcrtulianus. Te nem ismered a római nőket, csak a római éjszakákat — Rosszul hiszed. Azért vagyok itt, mert ismerlek Doinitilla. S épp ezért várok . . . — Fontos cs államérdekű elfoglaltság. Csak fárasztó, mert céltalan. — Ugy hiszed? — Ugy tudom. Ismerlek téged, Tcrtulianus és ismerem önmagamat. — Szigorú vagy hozzám, szép hölgyem és túlontúl engedelmes önmagadhoz. A szeszélyeidhez. Bocsáss meg őszinteségemért, — tette hozzá, hogy enybitse szavainak tompa ütését— Óh, szerelem a nyíltságot a maga helyen. S auu az ítéletedet illeti: ugyanez volna a helyzet akkor is, ha engedelmes lennék veled szemben és szigorú önmagamhoz— A szójáték vonz uz utóbbi időben, csodás Doinitillúru? Kár elmerülnöd az cffclo hitvány tudományban, tízép vugy, talán legszebb Rómában s túlokos aliboz, hogy szeretni tudj. — Jobb, mint túlszereliuesuek lenni ahhoz, semhogy okos maradhassak. A fiatal férfi hirtelenül fölkönyökölt és szinte belevéste a tekintetét a nő féliguyitütí szemeiba. — Mi történt veled, Domililla? Hetek óta követein minden 16i>ésedcL kínzó órákon keresztül könyörgök csak egyetlen szóért, amely elhiteti velem, hogy nem hiába lettem az árnyékod. Tartózkodó vagy és erényes. Vagy. csak engem akarsz kerülni? , . . Élesen fölnovotett. A nő feléje fordult és halkan mogszólaltJ — Az árnyék: sötétség és az árnyékot nem lehet kikerülni. — Éles a nyelved. Mi bánt? Talán nagyon szépnek találtad Poppea Sabinát ma délelőtt a Fórumon? A kérdés talált- Róma patriciushölgyci senkit sem gyűlöltek jobbau, mint ezt a zsidó prozelitanőt, aki Ncró Bldalún ma jelent meg először Róma. főterén. S a gyűlölet annál izzóbb xolt, mert Ncrón nem volt szabad gsodálkőzni . . . Domitilla föl akart ugrani. Az ifjú leszorította kezének gyors mozdulatával. — Hallottad, liogy Ncró kivégeztette Sen'ecát? — Gyorsan beszélt, Csaknem sziszegte a szavakat. — Kádba ültette cs fölvágatta az ereit. Azt mondjak, hogy rengeteg réz Xolt az öreg filozófusban. A témaváltöztalás hirtelen volt és hirtelen volt a csönd is, amely közéjük zuhant-, iniDt egy súlyos kődarab. Hallgattak és cz a hallgatás Róma volt, az állati szív cs az emberi szívtclenség varosa. Ezt a hallgatást néhány rabszolga tánca kísérte itt benn Domitilla palotájának udvarán és millió rabszolga tánca kísérte küun a Circus Maximus óriási falai mellett. Rómában táncoltak a rabszolgák s vitték a tánebau a halál felé a pusztító mámorok városát Meri cIdusxLJ minden helv a