Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-28 / 47. szám

DElMAGVA RO RSZAö Szerda. 1940. II. 28. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. cvfolnam 47. szám Mussolini mindenáron meű akarta inniiip«N AWWPW—BUII •I>NII>u®pim»III«iwiw akadályozni a finnek ichengeretésél XI tvening Standard szerint ezzel lOdg össze Weliesneh Pómábó! történi váratlan elutazása — M onaoi tápok kedvezőtlenül Itéiih mea ÖZ teljesült Államok es A semlegesek küzveiifö kísérletét Egyre sulijosahh a helyzet a finn frontohon Délszlávia örömmel fogadta a magyar baráti jobbot Belgrádi lap eikke az olasz-magyar-* délszláv barátságról Belgrád, február 27. A Vreme keddi a zárna báromhasábos cikkben foglalkozik Magyaror­szág nemzetközi helyzetével. A cikk a régike­letű olasz-magyar barátságot vázolja, amely­hez Magyarország a nemzetközi politika válto­zása közepette hű maradt. Ez a viszony külö­nösen a háború kitörése óla vált bensősége­sebbé. Téves volna azonban azt hinni, hogg Magyarország csak eszközi jelent az Olaszok politikájához. Ellenkezőleg, a két állam együtt­működését, a nézetek és célkitűzések egybevá­gása hozta létre. A magyar külpolitika másik igen fontos vonala a Pikk szériát a magyar­délszláv kapcsolatok ápolása. Vélszlávia a dél­kelé leurópai semleges államok felé jelent hi­dat Magyarország számára. Márpedig a ma­gyar külpolitika tisztában van azzal, liogy a szomszédos dünamedencei és balkáni államok­hoz fűződő jóviszönya döntő fontosságú lehel az ország számára. Ezért kereste Budapest a közeledést Belgráddal, Belgrád viszont öröm­mel fogadia a feléjenyújtott baráti jobbot. A cikk ezután 6zól a háborúról, amely Mr„­gyarSrszdgot is nehéz helyzet elé állította, amelybe azonban semmi szín alatt sem akar belekeveredni. A honvédség és o csendőrség ünnepe a Kormányzó jubileumán A királui várban a kormányzó lutáfdonát képező szeded! nunua­di János gyalogezred adta az őr­sédet az ünnepnapon Budapest, rfebfuár 27. Március 1-én Kor­mányzónk tiszteletére országszerte tartandó Ünnepségekből a honvédség és a csendőrség is kiveszi a részét. Március 1. áltálánös katonai szünnap. A laktanyák és egyéb honvédségi és Csendőrség! épületek ezen a napon lobogódíszt öltenek. A budai királyi várban az udvarlaki őrséget 29-én és március 1-én a Szegeden ál­lomásozó és a kormányzó tulajdonát képező ,Hunyadi János" fí. honvédgyalogezred adja. Az udvarlaki őrség o napokon zeneszóval vo­nul föl. Bélben a Kormányzó fogadja a Honvédség ős csendőrség tiszti és legénységi menstro küldöttségét. • Ebben nz időpontban az Ország minden helyőrségében díszebéd lesz, a legény­ség ezen a napon az őrszolgálatok kivételével teljes szolgálatúiénlesseget és kimenőt kap. idegen repülőgépen ffollondia fölött Hága, február 27. A llavas-iroda jelenti: Keddre virradó éjszaka Utrccht-tartomúny fö­lött ismeretlen nemzetiségű repülőgépek jelen­tek meg cs többízben válaszoltak a holland lég­lédelmi tüzérség tüzére. Mint megállapították, az idegen repülőgépek . *r, angol üadsercg gépei voltak. Róma, február 27. A Duüe és Welles államtit­kán találkozásával kapcsolatban az olasz la­pok Csupán a hivatalos jelentéseket közlik. A politikai körök is tartózkodnak minden kom­mentártól, jóllehet a legnagyobb érdeklődéssel követik Roosevelt delegáltjának római meg­beszéléseit Kiszivárgott hírek szerint az államtitkai! Olaszország további magatartása iránt érdek­lődött. Ugylátszik, hogy a finn kérdés igen föutos helyet foglal el a tanácskozások során. Róma, február 27- tíilmuer Welles fogadta London, február 27. Az Evening Standard diplomáciai levelezője szerint Welles váratlan elutazása Rómából, az angol lapok szerint az­zal függ össze, hogy Mussolini mindenárun meg akarja akadályozni, hogy a szovjetoroszok lehengereljék Finnországot. Az Egyesült Álla­mok is hőn óhajtja a finn-szovjetorosz háború mielőbbi befejezését közvetítés útján. Ugy tud­ják, hogy Kennedy, az Egyesült-Államok lon­doni nagykövete, aki nemsokára visszatér Ame­rikából Angliába, sürgetni fogja az angol kor­mányt, hogy fontoljon meg a lehetőséghez ké­pest a legalaposabban minden békeakciót. Ai angol sallö véleménye Welles küldetésének slhereről Az angol lapok vezércikkben méltatják Sumner Welles európai látogatásának lehető­ségét. Fejtegetéseikben, amelyek elsősorban az Egyesült Államok és a Bomloges országokhoz szólnak, hangoztatják, hogy senki sem táplál­hat ma délibábos reménykedéseket és nem bi­zakodhatni abban, hogy siker/ül megtalálni az alapot az igazságos és méltányos béke számára, az amorikai újságírókat, akiknoK arra a kérdé­sére, hogy megbeszélései az ellenségeskedések megszűnésére irányulnak-e, tagadólag vála­szolt. Egyébként hangoztatta, hogy nagyon meg van elégedve olaszországi megbeszélésével ós fogadtatásával. líómai megbeszélései igen hasznosak kiildctéso szempontjából. Válaszai­ból arra lehet következtetni, hogy párisi, berlini ós londoni látogatásul után mielőtt visszain­dulna az Amerikai Egyesült Államokba, eset leg újból találkozik Mussölinivcl. Welles ked dun éjfélkor indult el Berlin felé tívájcou Ke­resztül. amely megfelel az angol miniszterelnök hif­in in gh ami beszédében jelzett Céloknak. Semmi jele nincs annak, hogy Németország hajlandó elfogadni a szövetségesek követeléseinek akar. a IcrfDselcélyebb töredékét is. Ilyen körülmé­nyek között elönyösebb, ha az emberek népi ringatják magukat olyan reménykedésekben, amelyeket a jelenlegi helyzet semmikép sem tesz jogosulttá. Roosevelt bizonyára teljes mér­tékben belátja ezt. Toylor a pápánál Vatikánváros, február 27.» Myron Taylgr, Roosevelt elnöknek a Vatikánhoz küldött sze­mélyi képviselője kedden jelent meg elsőízben a SzentatyánaL Az ünnepi kihallgatás a kis trónteremben folyt lo. TayloC átnyújtotta a Szentatyának Booso­volt levelét, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyi képviselőjéül tör­ténő küldetéséről szóló irattit- A pápa jókíván­ságát fejezte ki Itoosovclt olnöknek, továbbá az amerikai népnek, amelyet — amint mondotta — nagyrabecsül, mert közelről volt alkalma megismerni. londonhon nem fnlofdonifonoh felenfőségef lioMsfo fölodásánöh 'London, február 27. Londoni jólértesült kö­rök véleménye szerint ncin kell rendkívüli je­lentőséget tulajdonítani Koivisto elfoglalásá­nak. Tökéletesen tisztában vannak azzal, htfgy az oroszok kihasználják majd ennek a harctéri sikernek erkölcsi hatását. A Koivistoval szem­ben lévő part még a finnek kezében van, ez pe­dig lehetetlenné teszi az orosz csapatok partra­ssállitási kísérletét, hogy megkerüljék a finn balszárnyat. Brit körökben az orosz-finn hábo­rúban való közvetítésről szóló híresztelésekről azt hiszik, hogv ezeknek főcélja a Finnország­nak Küldendő lőszersegítség 'Csökkentése. Ez a segítség, ha rövid időn belül megtűrteink, je­lentősen elősegíti a finnek helyzetét. ' . Rtockholm, február. 27. - Megerősítik", hogy a finneknek sikerült Koivistoból elszállítani, a legfontosabb hadianyugot. Amit nem tudtak elvinni, azt elpusztították. Az orosz parancs­nokság legalább 300.000 ember, zsúfolt itt össze, hogy útat törjenek Viipuri irányában. Viipüri belseje már romhalmaz. Az orosz tüzérség 15 cm-es ágyúkkal igen nagy pusztítást vitt Rég­hez a városban. mm ufa/oíí cl welles vdraUor.nl Rőmdhói ?

Next

/
Thumbnails
Contents