Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-25 / 45. szám

DPI MAGYAROR«7L<; Vfisárnan 10<0 25. vatáeat és nem tarthatja szem előtt az ípói rend fölemelését. Nem lehet, közömbös, hogy kik mentorkodvak, hit: bábáskodnak az irodalom és az irodalmi ölet körűt, liiszeu sokszor rajtuk múlik, hogyan csírázik ki az egészséges mag, bogyau vet hajtást és miképpen szökken sudárba a friss tölgy. A Dugonics-Társaság sudárba Dövekedrtt erős tölgy, tuelyuck rnugját szerencsé® kezek ültették el és szorgalmas művelők ápolták a teljes fejlődi -ig. tízáuiára uz irodalompolitika az önzetlen törekvések megnyilvánulása volt, mert immár félszázados (alap. 1892.) muukást-á' ga mindig céltudatos ügyszeretettel állott Szeged varos és u magyar kulturális baladás emelkedettebb szolgálatába. A fölolvasó-könyv forgatása közben (melybe a fölolvasok sajátkezüleg írják be előadásaikat) majd minden ülésen szerepel időszerű kérdés és niucs a magyar szellemi életnek egyetlenegy eseménye, Szeged életnek egy mozzanata, amelyről a Dugonics-Társaság meg ne emlékezett volna. A várost érintő, do egyúttal országos eseményekről, jeles emberekről, évfordulókról. intézményekről u kegyeletes megemlékezések egész sorozata tárul elénk. A Dugonics-Társaság ucm mulasztott el semmi alkalmat, hogy a várost és a közöuséget érdeklő, vagy a Társasággal bensőbb összoköttetésbeu álló ügyről ne szólt volna u tagok szereplésén keresztül. A Dugonics-Társaság első elnöke:Lázár György dr. polgármester, a jó irodalompolitikus ösztönével legfőbb céljának tartotta « múlt század végcu az irodalmi érdeklődés felébresztések a szegedi polgárság mluél szélesebb rétegeinek uz irodalmi életbe való belekapcsolódását s általában a Társaság tekintélyének és anyagi erejének megalapozását. Ezt a programot vállalta és teljes egészében magáénak vallotta Szalag József dr. főkapitány, akinek elnökségével á Dugonics-Társaság második korszaka kezdődött. IIúsz éven át (1917—1937) vezette a Dugonics-Társaságot és intézete ügyeit olyan szeretettel és buzgalommal, bogy hozzáértő iráuyítása nagyrabecsülést váltott ki minden körben. Az ö elnöksége idején IMI ülést tartott a Társaság; előtte 25 éven át 146 fölolvasó ülés volt- Meghonosította a vidéki fölolvasó illéseket s a Dttffoaie»Tarsuság több megtisztelő meghívást kapott más városokba. Ilyen alkalmakkor a legkiválóbb szegedi tagok mutatkoztak be a vidéknek. A szellemi kapcsolat, erősítése végett Sznlay József vidéki irodalmi társaságokat is meghívott Szegedro s a jeles fővárosi írók majd miud szerepeltek a Dugonics-Társaság fölolvasó asztalánál. Azt az elvet, amelyet Lázár György és Szalay József példaadó munkásságukkal világoson megjelöltek a Dugonics-Társaság számára, minden téren magáévá tette V(irady Imro dr. egyetemi tanár, a Dugonics-Társaság jelenlegi elnöke. Személyében ülyan ember került a Társaság élére, kinek kitartó munkaszeretete, minden ideális szépért lelkesedése, buzgósága és szervező ereje máris örvendetesen mutatja hatását. Eluökké választásakor adott széleskörű, messzeágazó és minden kulturális mozzanatra kiterjedő proir rauija ékes tanúbizonysága az ő jó irodalom politikájának, mely csak eredményes és maradandó értéket liózbat létre: egy fejlettebb, tisztultabb, emelkedettebb és magyarabb irodalmi és művészeti közszellem kialakulását. Csöndes fa/él a fMyvÁtál, fa a UcdátuM%%>úit. . . . Amerikai citromos készítmények irflTiiek, krémek. olajok, pud«r«ic. SzspU •liaai FÉNYVÉDŐ SZARÉIT. Rslfer Qszkárné kozmsükal Intézeté Sr«g*d, Duaroaio«-tér II. L em. Tele.'on 26—C2. Ixeápolii. Saépiéghibik, •remrfesSk, Síönzllak végleges eltávolítás*. Fánykerelás. Tanítványig kiképzése. Olgsá bérletndstsr. Egy könyvet küldtél bo hozzánk Ked ves Barátom azzal. Hogy ellentétben a loru'aly könyvekkel szemben 6zokásos gyakorlattal, no csak a címlapot nézzük meg, ne csak a bevezetőt olvassuk el, hanem türelemmel lapozzuk végig és emésszük meg betíjröl-betüre a tartalmát. Megéri — amint írod — mert ez a köuyv egy kis tükör, amelyben visszanézi magát a mai olcsóhús-híglé világ. Messziről jött a leveled és a küldeményed, egy távoli falu visszavonult magányából, ahol ráérsz elgondolkodni azon, hogy milyen különös változásokon megy keresztül és mégis milyen egyforma mindig az élet. •Egy ponyvaregény az, amelyet címünkre küldte L Hogy miről szól. az most nem főnfos, hogy ki irta, az sohasem lesz lényeges. A könyv eseményeinek rohanásában a szerelem és a gyilkosság olyan rejtelmes gyorsasággal követi egymást, mint ahogy ez illik a mai élet percekre szóló hangulatához. S a köuyv terjed, veszik a nagyvárosok szaladó emberei, vásárolják a falvak meg nem nevelt ós elhanyagolt lakói. Ez kell és ez tetszik, inert uz ember nem tud bereudezkedui avra, hogy napokat, hónapokat, vagy éveket jelentő elmélyüléssel vegyen kezébe könyvet, vagy tollat Olvasó cs író Csak másnapra előlegezi magáuak az életet, hiszen H- G. Wells kérdése: a „mi lesz holnap?" uom évszázadokra tolódik el, hanem itt van közvetlen közelünkben, a sarkunkban. Ezt a kényszerítő tényt veheted és nézheted azzal a megátalkodott és nemzetközi reklámmá lett gúnynyal, amely G. B. Shaw tűzveszélyes szakálla mögül tör elő uéha mint nézet és véleméuy, do vizsgálhatod azzal a végső és végtelen keserűséggel is, amellyel József Attila vefotto magát megoldásként a vonat kerekei elé. Leveledben egy kérdést tettél föl; azt, hogy miért tud ma létalapot és létjogát kicédcmclni magának a ponyvaregény? S ba nagyon felületes lennél, a fönntiekben talán meg is lelnéd a magyarázatát A ránemérés, a tülekedő sietség vad doszpotizmüst teremtett a szellemi élet terrénumán. K ez a sietség ma nem uz egyén megnyilatkozása, mint volt annakidején, amikor Hugó Károly riasztó habzsolással mártotta belo a tollat minden nemzet miudgnuyelvu irodalmába, hogy csak önmagát lássa elölrohaunl a mellettc-robauók között: ez a gyors lépés ma kollektív jelenség, a bolnapba-kíváukozás totális törvényszerűsége. Do ba csak ebben keresnéd az okát és iuditórugóját föltett kérdésed hátterének, akkor ügyeimen kívül kellene hagynod Villont, a züllött rablót és gyilkos csavargót, aki életűnek bizonytalanságában, napjainak sivár kilútástalauságágábau — amikor minden percbeu mindenkinél jobban kellett sietuio sokszor az akasztófa árnyéka alól — egyik legcsodálatosabb költője tudott leuui cs tudott maradui hazájának. És ügyeimen kívül kellene hagynod azoknak végtelen sorút, akik éppen a másnapi kilátástalanság roppant betegségéből merítették az örök élet, a mindig-me.gmaradás nagyszerű igéit. A gyorsaság tehát lehet egyik tényező, do nem a végok. Máshol van a hiba — állapítod meg te is a leveledben — s ezt a hibát abban veled megtalálni, hogy a tollfogi emberekből kiveszett a hivatástudat, a kötelességérzet és ezzel együtt az önkritika. De itt újabb kérdéssel állasz szemközt s kérdésed centrumában taláu Maccliiavelli áll: vájjon nem a maihoz hasonló korban született-e uieg „II Principo"-je, amelyuck lelkiismeretlen borzalmaiból a mai kutatók azt hámozzák ki, hogy ucm az író lefektetett szemléletét tartalmazzák, hanem éppen ellenkezőleg, az irtózatos gúny köntösébe bújtatott burkolt állásfoglalás az akkori kor és mindeu korok fejedelmei clleu. Hu cz igaz, akkor annak is igáznak kell lennie, hogy a mai — múlthoz hasonló — kórban is kell éiuiök uüudeiihol és nálunk is új MaSchiavellikuek, akik önkritikájuk biztos ítéletében vállalják a jelen és jövendő gyűlöletét és megnemértését Csak azért, mert nem tudnak és nem akarnak mást írni, csak amit a hivatásuk clöir. Nagynevű írók adják oda mairukat egyegy sikerült pouyvaregéuy kereseti lehetőségének s amikor ezt írom neked, tudom, bogy tisztában vagy a „ponjvaregéuy" definíciójával. Tudjuk, hogy nemcsak a gyilkosság vér-zuga jelent ponyvaízt. S cz a tény érthetővé teszi, hogy ezek a kirívó esetek csak felületes vélemény szerint jellemzők a korra, sokkal inkább jellemzők az egyénre, a mindenkor élni és érvényesülni akaró kortátsfa. S oknyoruozásod során ennél a pontnál értél el ahhoz a konklúzióhoz, amely a pTJuyv;j. sikerét a politikának, a koujuktúra ügyes kilesóséucb eredményeként könyveli ck Kényes pont, amelyet te is kerülsz, pedig messze élsz egy távoli falu csöud.iéheu. Egy bizonyos — s ebbeu mindketten megegyezünk —: a politika csak Vélt ismer és lát az irodalomban. A kritika megszűnik s csak annyiban nyilatkozik meg, amennyiben a mű politikai szomlólcto elleu kell állást foglalnia. Kazinczy Ferenc két mondatát idézem itt neked, az egyik: „Addig vem lesz nálunk irodalom amíg nem feccnzcúUatnak az írók...", s a másik: „Csupán a hazafisúg nem teszi költővé az embert..." Miud a két mondatot elfeledték és eltemették az emberek. Hiszen egyrészt a kritika ma nem bű, nem igaz és uem igazságos. Ami podig a másik mondatot illeti: kell-e világi több bizonyíték Kazinczy szellemének elfelejtésére mint azt hogy nz újságok hasábjain egyre többször kap baugot a ponyva egyeniogusílása akkor, ha az „nemzeti" ruhába öltözik. Igen öreg Barátom. ide jalottuuk. Mindegy, hogy mi születik meg a papíron: a. látszat, a külső a fontos és nem a tartalom. Erre azt feleiheinéd, hogy ilyen úton lobot a kisigényű tömegbe minél hathatósabban belénevelni a u'emzoti érzést, mert a tömeg ezeket a kisméretű köuyvekct olvassa, ezek törtednek el » levél elején jelzett ráuemérés miatt. De hát akkot érvényét vesztette a mai időkben Zrinyi átium-etleni orvossága, Balassa Bálint költészete. Berzsenyi féltő keserüséao és Ady roppant védekező iitézc? Nem ezek nevetnek, hanem az úísütetü rémregények?.., Sok miudeut kérdezhetnénk még egymástót do fogytán a levélpapír. Befejezésül térjünk vissza egy pillanatra erre a névre' József Attila. Egyik nagy budapesti lap annakidején 13 sorban írt róla olyan nekrológot, amely szégyene marad a magyar értékívogbícsülés modern szellemének. „Baloldali" költőként temette el gyorsan ezt a örökszavú poétát s ugvauakkor 26 sort áldozott az állatkert egyik oldöglölt hamburgi vízilójának- Wjry idézzük az újságot, amely Szabó Dezső hatvanesztendős jubileumán hihetetlen nagyképűséggel lerázta a mai magyar irodalomról azt az írói, akinek tanulmányait ni „Alliance Francaise"-ben tanítóik s akinek hatalmas magyar értéke előtt megáll tisztelegni a külföld; s ennek a két temető hasábnak alján vastag betűkkel hirdeti, bo~y megjelent a betiregónysorozat legújabb ét- miudea eddiginél nagyszerűbb száma, amely új értéke az irányzaton magyar literatúrának: „A Halál völgye...'' Ez a. mai irodalmi uevelés. Ehhez nem kell többet hozzáfűznöm. Véletlen az, hogy éppen ezt a ponyvát, ezt a nagyszerű „halálvölgyét" küldted el hozzánk: most került csak a kezedbe. De jellemző, hogy milyen nagy és hosszú utakat futnak be ezek a regé. "yok irodalmunk baki völgyében. De ahol völgy van, ott hegy is emelkedik. S a begyen, •i szikláknak egy talpalatnyi földjében is színek nyílnak és virágok taremuek, ha a natzemo' fut végi" a? ormokon. Ez a vigasztalás és ez a búcsú. Ölel barátod