Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-25 / 45. szám

Vasárnap. 1^40. fetrnár 25. d f rv try* * r>*«7«n Ötven lengyel otthont keres »valahol Magyarországon^ * . Egy rybníki mérnök halk visszaemlékezései a dübörgö napokra (A Délmagyarörszág munkatársától) Högy ís volt, mikor ia történt? A napok hangulatának és eseményeinek mindig másareu sodrában felejtésre ítéli az emberi lelket a történelem- Ami tegnap átélt valóság volt, azt ma eltemetteti a kényszerűség és az újabb valóság. A közelmúlt történelmi napok a jelenben aktualitásukat vesztették, csak egyetlen valami maradt meg a zárt ajtók mögött: az emlékezés. S még valami, amit az emlékezés hoz a világra: a remény, a tavaszvárás isteni adömányn. és elindulunk 'Akkor történt, amikor a história kényszere előírta és úgy, ahogy a fátum elrendelte Valahol meglazulták a határok s a roppaut pil latiatok elvesztek az idő óraütésébon. Meghal tak, megalkudtak és új hazát mentek keresu az emberek és aztán... Beszéljünk másról. Ar ról, bögy most ötven legyen menekült képvi seletében Szegedre utazott Osztrooszky Tád. mérnök, hogy az itteni letelepedés lehetőségei ről tárgyalásokat folytasson- ötvenen Szeged re jönnek egy dunántúli faluból, hogy „valahol Magyarországon" otthout teremtsenek és megtalálják a jövendő ígéretét. Szemben íil velünk a Szegedre készülő csoport vezetője. Németül, franciául, angolul beszél Mérnöki hivatalt töltött bo volt hazájában. Ilulkan beszél, nem látszik semmi emóció, semmi hangulat, vagy indulathullámzás az arcán. lgv lísak a hivő emberek tudnak beszélni. — Igen régen történt — mondja —, csak a jövő fogja megtudni, hogy högyau- Egy napon elindultunk, valahova megérkeztünk, s most. ha már mindet elintéztem itt Szegeden, akkor újra összeszedjük és vándorútra hozzuk azt, ami a miénk maradt. Keméuy tél van. bóbegyeb lepik a. síneket, do mi bízóu ülünk a vonatra. Nem akad el. A mozdony 6Ívöl. mi összenézünk, átöleljük majd egymás vállát és elindulunk... Egy pénteki napon . .. És mesél tovább. Nem történelmet, uem élettörténetet mond el, csat jeleneteket: a félelem. a rettegés, a fájás epizódjait. Szeméi yfelenné válik a mesében és megtompul tehalkul annak jelentősége, hogy egyénnel-e vagy néppel történt az, amit elmond s hogy kik tl szereplői a színjátéknak. — Egy pénteki napon reggel Eat órator ágyúdörgés vert ti az ágyból, — kezdi a viszszaemlékezést. — Ezt a napot, megelőzően már voltak csatározások Felső-Szitóziának ezen a részén. Az ottani lakosságnak egy része, köztük igen sok németpárti lengyel, gyakran ment át a határon és a túloldali német lakSssággal heves puskatüzet indított a mi határőrségünk ellen. Megszoktuk már a puskalövések hangját s ahogy múltat a napok, egyre kisebb jelentőséget tulajdonítottunk ezeknek a helyi csetepatéknak. Azön a pénteki napön azonban én, uiiut világháborút viselt katona tudtam. hogy a távolról ránkzühanő baug nem puskaropogás, hanem ágyúdörgés. Egyedül laktam azt a kis házat, amelynek az ablaka megremegett ezen a reggelen-, családomat néhány héttel elébb Varsóba küldtem abban a hitben, hogy ott biztonságban vannak és esznek. Magamra kaptam egy kiskabátot, meleg augusztusi reggel volt s kirohantam az utcára megtudni. megnézi: mi történt. Alig néhány ember szaladt elő a kisváros házainak zárt ajtói mögül: nem sejtette senki, hogy most valami más következik, mint aminek eddig tanúja vfilt Egy városszéli téglagyár tetejére másztam föl s iuuen néztem, ameddig nézhettem «• történelmet.. • A rybnikl szárad halála Ryímíkuak hívták a városkát. a»elrben ellem 6 amelyik ennek a reggelnek gyönyörű ősp nansíitésben készült a halálra, — folytatja az elbeszélést - A város felé vezető nton óriási porfelhőben idegtépő dübörgéssel tak a tankot, niiut a modern k2r öíallataí r l amikor egy-egy hirtelenül fölkerekedett szól magával vitte a porfelhőket, gyors számolással állapítottam meg, högy 120 tank s mögötte zárt sorokban gyalogos katonatömeg, közeledik a város felé. A mi helyőrségünk körülbelül két századból állt s ez az egyesített divízió sorakozott föl rohamlépésben az utcákon, hogy a becsület nevében úgy fogadja az ellenséget, ahogyan azt a katonaszív parancsa eloirja. Irtózatos lövöldözés kezdődött, lehasaltam a gyár tetején. Innen a magasból törpévé vétóztak a fölriasztott, rohanó városlakók és katonák, mint ahogy mindig törpe az ember, amikor a történelem vasmarka söpör végig a világon- Aztán filmszerű gyorsasággal peregtek az események. A zörgő-dübörgő sorban megállt egy tank, fölágaskodött, fölbillent, valahol robbanó golyó érte. De a mögötte lévő sorból fölsorakozott a második, harmadik, negyedik, péliás tervszerűséggel és halálos biztonsággal. S 'euu az utcán egymásután estek össze a ka'ouák. Az irtózatos hangzavar, zűrzavaros kiabálás s a fegyverek monotonná vált ropogása, közben lemásztam a tetőről s haza akartam szaladni, hogy néhány dolgot magamhoz vegyek. De a várüsuak azon a részén, ahol a lakásom volt már, egy másik csoport rohanta meg az ostromgyűrűbe szörífntt helységet. Különös menet haladt az élen. Fegyveres, de fegyverét nem használó tömeg volt. úgy festett, mÍDt egy furosa. néma zarándok-Csoport. Azok a lengyel lakosok vöjfak, akik az Ostromot megelőző időkbea átszöktek a túloldalra. Mögöttük rendes német katonaság menetelt s amikor a kölcsönös tüzelés megindult, ez á zaráudok-csoport szinte az első pillanatok alatt egy szálig elesett... — Rohanni kezdtem a mezőkön át Kaltöwiez-felé. Este hallottam, bogy a rybnikl századból hárman maradtak életben. Uj otthon „valahol Magyarországon" Elmondja még az emlékezés Csöndes liangjau, högy Románián keresztül jutott Magyarországra egy nagyobb menekült Csoporttal. Romániában akkor még uem kaptak semmi ellátást, később magyar átszámítás szerint fejenként napi 2.50 pengőt juttatott nekik a román KONGNA 6IIIÖII0 Ii állandónk tára ifj. HEGEDŰS műbútorasztalosnál Somogyi-utca 15 MHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiimmmiiiiiiiiuiiitiiiiiHiiHiiiiM állani. Itt Magyarországon nagyszerű szervezet bonyolította le minden fönnakadás nélkül a menekült-ügyeket —- A magyar nőknek köszönhetjük — möndotta —, hogy itt ebben az országbau otthoni találtunk. A magyar asszönyok ncmea szíve örök példája lesz előttünk aDnak, hogy minden szempontot mérlegelve, minden érdeket összhangba hozva miképpen lehet az embefsegités áldozatos munkáját, kifejteni, hogyan lehet kezet nyújtani azok felé, akik bűnösek, vagy bűntelenek: do mindenképpen emberek, akiket szenvedni küld az élet s akinek lelkében meleg megértő és segítő szível- teszik elfeledb*tővé a fájdalmakat. Egy fénykép cs egy könny Ezeket mondta szórói-szóra, aztán zsebébe nyúlt cs elővett egy fényképet. Gyönyörű, szőke, négyéves kisfiú arca mosölyög a képen: most Krakkóban várja, hogy az édesapjával majd egyszer találkozbassék- Távol vitte nz élet egymástól az apót. fiút és a feleségei 4 mégis valami hit. valami biztonságos remén V és nagyszerű megnyugvás ragyog abban a könnyben, amelyet gyors mozdulattal letörölt a szempillájáról a szőke, négyéves kisfiú meszsziro került édesapja. Nem sírt, csak egy könynyef fett le az emberekre vigyázó Isfcu tenyerébe. — Sok ilyen kisfiú van és sok ilyen npa, — mondja — s bjgyje el, enuelc tudatában érzem, hogy az emberek alapjában véve szeretik egymást. S minden harc. mindeu gyűlölet végiilis odavezet, bogy az emberek mindig jobban és jobban fogják szeretni a szeretedet. És más világ következik. Egyszer majd. (alán ha a fiaink megnőnek... KALMÁR-MARON FERENC — Az idült székrekedés, az aJanyrres megbetegedés és a uiiij nagyfokú duzzanatának kezelésére a régóta bevált, tisztán természetes Ferenc József* keserűvíz — regqel éhgyomorra egy pohárral bevévc — igen alkalmas, mert hashajtó hatása feltétlenül megbízható, rendkívül enyhe és nagyon kellemes. Kérdezze meg orvosát! lléreKeü ényözön nWGSRAM