Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

Vasárnap. 1939. december 24, DPtMAT,YAROR«í74(: ii A nyelv metafizikája Ma: Zoinai Béta Amióta az emberiség gondolkozni kezdett nzon, hogy amit gondolatainak és érzelmeinek közlésére basznál, a hangos beszéd: honnan származik, megszületett a nyelv metafizikája, amely nem más, mint az a hiedelem, hogy a beszéd egyes hangjai mögött valami titkos, rejtett értelem lappang. Talán valami titokzatos hatalom kéuyszeritett bennünket arra, hogy a titokzatos titokzatos-nak, a hatalmat hatalomnak nevezzük? A középkorban azt hitték, hogy a szavak, a dolgok megnevezései: összefüggésben vannak magukkal a dolgokkal: úgy gondolták, nem véletlen, bogy ezt vagy amazt a dolgot, így vagy amúgy nevezzük. A szavak szükségszerű következményei a dolognak- — nomina sünt consquentia Terűm így nyilatkozott Dante; a XIX. századeleji német. romantikusok pedig szintén a világmindenség szellemének megnyilatkozását sejtették a szavak mögött. Ebben a gondolatvilágban fogant 1860-ban egy magyar akadémikusnak ; Dcáky Farkasnak székfoglaló-beszéde, amely azt a mély meggyőződést fejezi ki, hogy édes dolog a nyelv tanulmányozása, mert mintegy érezteti velünk az Isten igéjét... — Az ige még ma is teremti a világot — mondotta Deáky Farkas és ebben igaza is volt, ha az igében megnyilatkozó szelleműek teremtő erejére gondolt, de nem volt igaza, ha azt értette rajta, hogy a nyelv bizonyos sajátságai a természet titkainak megfejtésére vezetnek és hogy a szavak magukbaufoglalják a megnevezett dolgok tulajdonságait ós rendeltetését. Deákynak az a fölfogása, hogy a szó nemcsupán meze, hordozó eszköze az eszmének, hanem gyakran annak teste, sőt lelke is; plyan klasszikus tekintélyre hivatkozbatik mint Plató, aki bizonyos hangoknak bizonyos fogalmak kifejezését tulajdonította- Az r hang például Plató, illetőleg Sokrates szerint a mozgás kifejezésére szolgál. Ez talán megfelel a görög panta rei, „minden folyik, változik" kifejezésnek, de mit csináljunk a magyar rácsos kapuval, meg a rácsos ablakkal, amely szintén r-rcl kezdődik, mégis szilárdan áll a helyén1? A rádió azonban mozgó hullámokat bocsát a világba. — mondhatná valaki —, tehát megfelel a plátói elvnek és szókezdője r-je valóban a mozgás kifejezésére szolgál. Igen, de a rab is r-rcl kezdődik, mégis be van zárva sőt maga a zár is — a végén levő r dacára — rögzíti a dolgokat, amit egyébként a szintén r-hanjjú rögzít is megtesz. Aztán ott. vau a rang, a ragad, a rcpa, a retek, a mogyoró: egyik som akar mozogni. Igaz, hogy a rigó repül, a rák bátrafelé mászik és a. ragály terjed, a rccc meg a ruca szintén mozog valamelyest, de a recept, a rakpart, a ravglal, a Rivéria, a reáliskola, RcgcnsburO, Róma, Rákoscsaba rniud csupa álló dolog, nem is szólva a rozstábláról, meg a rekettyéről. Hol van itt az igazság? A nyelvtudomány mai álláspontja szerint minden effajta spekuláció hiábavaló. Szó cs jelentés, hang és jelentés között uiucs kapcsolat a nyelv mai állapotában. Az egyes hangokrak semmi jelentésük nings, a hangokból keletkezett szavak pedig bosszú, néha évezredes fejlődés eredményei és valamikor régen, amikór ősi egyszerű alakjaik létrejöttek, egészen bizonyosan neiu úgy hangzottak mint ma. Jelenlegi alakjukból teliát semmi következtetést nem lehet vonni arra, hogy minő titkos értelein rejtőzhetett mögöttük. Hcigy a mai hangok és szók mai jelentése között csupán eszmetársi tási, közmegegyezésen alapuló, eltűnőit kapcsolat áll fönn, azt igen egyszerű bebizonyítani úgy, hogy a gyermek is megérti. Az egyik érv az, hogy: ha a hang és hangokból álló szó tényleg szükségképpen és ulkotottsá•gánál fogva jelent valamit, akkor állandó bangalak mellett a jelentéseknek állandóknak kellene lenniük. Márpedig köztudomású, bogy nem állandóak a szavak jelentései. A marha szó a régi magyar nyelvben kincset jelentett, ma. ostoba embert Lehet ebből arra következtetni, bogy az m hang valami értékes dolgot „fejez ki"? Vagy ott van a zóna. Görög szó, a latin átvette Ós-minden európai kultúrnyelvben ölti ijedt. Igen mélyérlelmű jelentése volt. Égövet jelentett, amelyen a csillagok — a régiek bite szerint — földkörüli pályájukat végezték. Ma | • Béna kispörköltet jelent a magyar nyelvben. | Mit gondoljünk ezek ütán a .zóna formában jelentkező hangkombinációról? A z és az « vájjon mélyértclniű égi dolgot fejez-e ki, vagy a földi dolgok lcgbauálisabb, Jegprózaibb alakzatát, a kiskocsmák olcsó búsát és az olcsó búsnak híg levével? Egyiket sem. A szó — a jelentés szempontjából — élettelen eszköze a gondolat és érzelemköziésnek. A szó anyagi testének semmi köze a szó jelentéséhez. Ezt bizonyítja még az is, bogy ugyanabban a szótestben a legkülönbözőbb lelkek lakozhatnak. Vegyük például a vár hang-kombinációt, — amely — több-kevesebb eltéréssel, de az úgynevezett nyelvmetafizika szempontjából lényegileg azonos ejtéssel — a. legkülönbözőbb nyelvekben előfordul. A magyarban egyszer annyit jelent, hogy megerősített boly: Budavár, máskor meg annyit, hogy valaki a sorsának jobbrafordulását szeretné: vár, esetleg várja a sült galambot... Itt már baj van a. szókezdő v hanggal, amely egy délibábos nyelvész szeriut kerekdedséget., puhaságot fejez ki. A vár keményen dae'ol az ellenséggel. A ki pedig vár valamit az nem okvetlenül kerekded. A német, ugyanezzel a hagkonibinációval fejezi ki az igazság fogai lent: war; a franciában egy délvidéki tartomáuy lent:«?or; a franciában egy délvidéki tartomány neve: Var, ami puhának nemigeu nevezhető. Ha a magánhangzókat nézzük, ugyanezt a sokféleséget látjuk. Egy múltszázadvégi, nyelvészünk úgy gondolta, bogy az 6 hanggömbölyű séget, körszerű dolgot jelent. Ez így is látszik például a gömbölyű, a köröskörül a kör esetébon. Még az örömre is rá lehet fogni, bogy kigömbölyíti az ember arcát. A körte is kerek, bár az alma kerekebb, pedig nincs is benne ö. De mit csináljunk a tőrrel, amely igencsak bc gyes, a pör pedig sokszor bosszúra nyúlik? Azoubau mégis föl kell vetnünk a kérdést:' a beszédnek, a gondolatközlésnek vájjon tényleg teljésen élettelen eszköz-e a szó? Föl kel! vetnünk, mert a költők, akik pedig jobban értenek a nyelvhöz. mint sok pedáns nyelvész, sok mindent kiéreznek a szavakból, amit közönséges halandó, aki a szüleitől, az iskolában, a könyvekből megtanulja a szavak szokásos jelentését észre sem vesz- „Ösi szavaknak mély zsongása ringat" — írta Juhász Gyula, a ínelanebolikus lélek finom megérzéseire hajlamos költő. Juhász Gyula azt is mondotta magáról, liogy a „parfümét érzi" a szavaknak. Sőt bpvallja, hogy fél a szavaktól, mintha a szavak puszta hangzáson és az értelmi jelentésen túl valami bűvös hatóerővel bírnának: ... minden szó gonosz szirén, Mely holt szépségek barlonajáoa csábit S az élettől, amely vár, eltakar. ValóbaD, mindenki, aki többé-kevésbbé foglalkozik irodalommal, érzi. bogy vau valami, pontosabban körül nem írható és az értelem száraz módján meg nem határozható hangulat,, amely a szavakat, körülveszi. A szavak között határozottan értékkülönbségeket veszünk teszünk. Vaunak mindennapi szavak, amelyek olyanok mint a háziruha: ünnepies alkalmakkor szégyellnék fölvenni "őket. Vannak viszont, előkelő, fenséges hangulatokat árasztó igék, amelyeket profán környezetben nem ejtünk ki. A szó tehát tényleg kifejez valami többletet, ami nincs benne a konvencionális jelentésben. Amint Ady Endre írta: .-.a szó nekem ópium. Pogány titkokat, szívhatok belőle. 'A szó tehát szuggerálni tud, érzéki csalódásokat idézhet elő. annál többet mond, minél sejtelmesebb és titokzatosabb asszociációkat tud kelteni. Honnan van ez a szóhangulat? A szó testéből származik-o vájjon, és ilyenformán talán mégis igazuk lesz a nyelvmetafizikusoknak, akik azt állítják, bogy bizouyos hangköiubiná1»TOKJ TUNGSRAM lo^ő- Á> inkcl! j a • . . „„ • - . - * e.iók — ha jelentést nem is — valamiféle hangulatot ki tudnak fejezni? Kétségtelen, hogy a szavak a legkülönbözőbb hangulatokat tudják fölkelteni bennünk, do cz nem azért van, mert a szó valami különleges alakot vesz föl abból a célból, bogy haugulatot ébresszen, hanem azért, mert a szó jelentése által fölkeltett hangulat visszavetődik a szó hangalakjára és úgy érezzük, mintha maga a hangkombináció lenne kedves előttünk. A rózsa például azok közé a.szavak közé tartozik, amelyeket általában költői szavaknak tekintenek. De a rózsa nem azért hangulatos szó, mert a „rózsa" liankombináció kellemes érzelmeket támaszt bennünk, liánéin azért mert a rózsához kellemes képzetek szoktuk társulni: tavasz, első szerelem, rózsanyílás, rózsabokor, rózsaujju hajnal, rózsás jövendő. Közcláll a rózsához a Róza név, amelynek nincs jelentése, Fsak megjelöl, megnevez bizonyos személyeket. A Róza már lehet kellemetlen szó is. ba valakiben a Róza névvel kapcsolatban kellemetlen emlékek támadnak. Mondjuk, hogy kedves a Róza név. Ez sokszor előfordul De nem azért kedves, amiért a nyelvmetafizikusok szeretnék, mert ott van például mellette a próza, amely csúnya szó, mondhatnám azt is, liogy igen „prózai". Pedig alig küSrillláns ékszerei', modern sváíci érák, márkás porrpllánnlf PC Imcfríun1' 'akást d'szi'ö iparművészeti tárgyak. bcildliun Cd Itlldl' tyű' , EUfmerten leeizlésesebb válasz ékban legolcsább árak mellett R E I ( H ékszerész. Kelemenül 1?. Unió könyvecskére 6 havi hitel.