Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-20 / 214. szám

Szerda, 1939. IX. 20. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 214. szám A szinház körűt 'A vidéki színigazgatók megjelennek Szegeden, hogy a várossal megkössék a szerződést. A szerződés föltételeinek megállapítása a közgyűlés hatáskörébe tartoznék, dehát amikor Breszt-Litowszk fellegvára alatt találkozott a német és az orosz hadsereg s amikor — amint a Stefani-ügynökség jelentette — Dante Poklában leirt jelenetek játszódtak le a Romániába menekült lengyel hadsereg-foszlányok soraiban, talán nem éppen időszerű az ily természetű hatásköri kérdések fölvetése. Belátjuk, az egész szinházi probléma sokat veszített nem is jelentőségéből, de abból a térből, amit ma a nyilvánosság előtti tárgyalás juttathat számára. Legtöbb kedvünk volna azt mondani: jöjjenek és játsszanak, csak minél kevesebbet beszéljenek, mert minden fölöslegesen kiejtett szó már a nyilt, vagy alig elfojtott ellenkezéseknek egész sorát szabadítja föl s a nyivánosság elé visz olyan kérdéseket, amelyeknek súlya ma nem ad jogcímet a nyilvánosság előtti szerepléshez. Szinte örülünk, hogy a közgyűlés nem foglalkozik már ezzel a kérdéssel. Az intézkedés nem a közgyűlésé volt s a felelősség nem hárul a közgyűlésre. Hogy hogyan hívják az urakat, akik osztozkodni fognak majd a közoktatásügyi minisztérium szubvenciójában, azt talán egyszer meg fogjuk tanulni; reméljük, egyszernél többször lesz szerencsénk hozzájuk. Csak ne jöjjenek programmal, előzetes hirdetéssel, plakátnyi ígéretekkel és Trafikos Erzsikével, mint kulturális szolgálatuk fémjelzőjével. Nyissák meg a szirtházat és játsszanak. „Ha jó a cél, mit feltevél magadnak akadni fognak biztos eszközök" e cél megvalósítására. Bennünket nem túlságosan érdekel a sorrend, a fölosztás, az osztozkodás, az „érdekszférák kijelölése"; szeretnénk már, ha volna szinház Szegeden s ha már a szinészkamara azt közölte, hogy „Szeptember végén" lesz szinháza Szegednek, szeretnénk, ha ez az ígéret ere'd e t i kötelezettségvállalás lenne s nem •— Petőfi-plágium. Hogy a közgyűlés elé nem kerül a szinKáz kérdése, annak őszintén örülünk, de annak talán nem lett volna akadálya, hogy a jogügyi bizottság véleményt nyilváníthatott volna abban a kérdésben: miként lehetne a négy igazgatóval szemben biztosítani a városnak azt a jogát, amire eddig egy igazgató kötelezte magát. A szinházi szerződés nemcsak a színházépület átengedését s a város szolgáltatásainak részletezését tartalmazza, hanem azokat a kikötéseket is, amelyekkel a város a szinházi előadások szinvonalat biztositani igyekszik s amelyek részben tárgyiak, részben személyiek, részben pedig a város beleszólási és intézkedési jogára vonatkozóak. Hogy a város kötelezettség e i megmaradnak, abban nincs semmi kétségünk. A meggyőződésünk szerint azonban nemcsak az a probléma, hogy a város a négy színigazgató között hogyan fogja elosztani a színháznak juttatott világítási energiát. A város megszabta szerződésében azt is, hogy hánytagunak kell lennie a társulatnak s milyen szerepköröket kell betöltenie a vállalkozó igazgatónak, a szerződésben sző van arról is, hogy hánytagu kórussal, milyen zenekarral kell rendelkeznie a társulatnak, sőt "rófi a 2 örlök számát is meghatározta a Hitler danzigi beszédében föltárta a lengyel hadiárat okait Kemény birálat a lengyel Hadvezetésről, elismerés a lengyel katonák hősiességének — Érdekes kiielentesek a nemei-orosz szövetségről — „Lengyelország a versaillesi szerződésben megadod alakjában sohasem támad föl íő&Dt" Németország lemondott minden hafárrevizióról nyugaton, de az eldobott fteztyiit fölvette és végighüzdi a háborút Danzig, szeptember 19. 'A' 6zéles Langer-Markttéren beláthatatlan embertömeg sorakozott föl kedden délután horogkeresztes zászlók és jelszavas táblák alatt. Amikor Hitler megjelent, szűnni nem akaró újjongással üdvözölték. Mindenünnen hallatszott a szavalókórusok kiáltása: „Köszönet vezé. rünknekl" Forster körzetvezetó beszélt elsőnek" és höségfngadalmat tett a vezérnek. Utána Hitler Adolf állt fel s a következőket mondotta: — Ma először lépek arra a földre, amelyet német telepesek félévezreddel előbb vettek birtokba, (mint ahogy az első fehér emberek a mai Newyork államban letelepedtek Félévezrednél hosszabb Idő óta német volt ez a föld. Német maradi és német marad. Az a sors, amely ennek a városnak és ennek a szép országnak jutptt, egész Németország sorsa volti Amikor véget ért a véres küzdelem, amelyben Németország minden háborús cél nélkül vett részt, az emberiség számára oly békének kellett volna következnie, amely a joy újjáéledésére és ezzel minden jogtalanság végleges kiküszöbölésére vezetett volna, — Ezt a békét azntán Versaillesban nem szahad tárgyalásra terjesztették népünk elé, hanem parancscsal rákényszeritették. Ezzel a békével egyetlen kérdést sem oldottak meg, hanem ezzel új problémák egész sorát idézték föl. Csak idő kérdése volt, hogy mikor fog hozzá a német nemzet képviselete ahhoz, hogy az új problémákat a maga részéről megoldja. A leglényegesebb kérdést akkor egyáltalán figyelmen kívül hagyták, azt a tényt, hogy a népek mégis csak föltámadnak s akármennyire nem tetszik ez a tárgy ennek, vagy annak az angol báhorús uszítónak, ebben az élettérben 83 millió német egyesült. * — Németországot a versaillesi békében — folytatta Hitler — a legsúlyosabb jogtalanság érte. Olyan rendelkezéseket hajtottak akkor végre, amelyek láttára egyenesen kételkedni kell abban, hogy eszüknél voltak-e azok a férfiak, akik ezt elkövették. Ezek az emberek, akik semmit nem tudtak az életterek történelmi fejlődéséről, akiknek semmi gazdasági érzékük sem volt, garázdálkodtak akkor Európában, szétléptek államokat, szétvágtak tájakat, elnyomtak népeket és elpusztítottak kultúrákat. Danzig ennek az őrültségnek lett áldozata és a lengyel állam ennek az* oktalanságnak a terméke. A világ nemigen tudja, mennyit kellett Németországnak ezért a lengyel államért áldoznia: Csak azt egyet kell itt kijelentenem, bogy mindazok a területek, amelyeket akkor Lengyelországba bekebeleztek, kizárólag a német tetterő, német szorgalom, német alkotótevékenység javára irhatok; kizárólag a német népnek köszönhetik kultúrális jelentőségüket. Lengyelország maga nemzetiségi állam. Azt alkották meg benne, amit bűnül róttak föl - régi osztrák államnak. Emellett Lengyelország soha sem volt demokrata. Egészen vékony, tüdővészes felsőosztály uralkodott nemcsak az idegen nemzetiségeken, hanem tulajdonképpen saját népén is. Az erőszak állama volt, amelyet a gummibot, a rendőrség és végsöfokon a katonaság kormányzott. A németek sorsa ebben az államban szörnyű volt. Mindamellett megkíséreltem, hogy úgy, mint mindenütt, itt is olyan szabályozást találjak, amely talán méltányos egyezményhez vezethetett volna. Sikerült' l'ilsudszky tábornaggyal olyan megegyezésre 'jutnom, amelynek egyengetnie kellett az úlat a )kct nemzet megértésére. Míg a tábornagy élt, úgy látszott, mintha ez a kísérlet hozzájárult volna a helyzet enyhüléséhez. Halála után azonban nyombart megkezdődött a fokozott harc a németség ellen. Különösen két állapot volt egészen elviselhetetlen. 1. Egy várost, amelynek német jellegét senki sem vitatja, nemcsak abban akadályozták meg, hogy keresse a birodalomba vezető útat, hanem tervszerűen körültekintő szerződés. Szerződés kötelezte a színigazgatót operaelőadások tartására is s akik nem vesztették el emlékezőtetehetségüket, azok arra is emlékeznek, hogy a város által nyújtott készpénzbeli szubvenció alapja eredetileg az operaelőadások támogatása volt s a városi szubvenció ellenében a színigazgató meghatározott számú operaelőadás rendezésére kötelezte magát. A szubvenció megmarad/ csak" éppen az operaelőadások maradnak el, vagy c budapesti Városi Szinház egyik mellékhadszinterévé alakult át a szegedi Városi Szinház s ha éppen rá fog érni a budapesti társulat, esetleg lerándul Szegedre is, hogy a Trafikos Erzsike színvonalán nyújtson valamit a ködmönszagu jó vidéknek is. Ezzel a Trafikos Erzsikével ugy vagyunk, hogy amikor nagyon kellett darab, s nagyon dnézők voltunk, eltűrtük előadását, de hogy a programként hirdetett tiz darab között, a szinvonaljelző előadások között kelljen nekünk újra találkozni ezzel a minden elnézésre igényt tartó kísérlettel, ezt már sem a szinészkamarától, sem az uj rendszertől, sem az cví 200 ezer pengős szubvenciótól nem vártuk. A város jogaival is törődni kell, a varosnak anyagi és kulturális igényei vannak azoknak a juttatásoknak ellenében, amelyeket soha nem sajnált a magyar szinházi kulturától s a vidéki magyar színészettől s nem fog sajnálni ezentúl sem, ha a szinházi kultura szogálata s a vidéki magyar színészet támogatása kér a várostól áldozatot. De abban a jogi, kulturális és pénzügyi bizonytalanságban, amely a szinház kérdését körülveszi, mást nem tudunk tanácsolni, mint a város materiális és kulturális érdekeiről való gondoskodást. Mi végezzük cl a kötelességünket s azután majd meglátjuk, hogy válik be az uj rendszer s hogy válnak be az uj rendszer képviselői?