Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-06 / 178. szám

10 1láiaax Föltűnni, s"ha-soha nem akartam-, halk és egyszerű mindig a dalom: szó, szó utón — disz és sallangtalan: örök hullára veri sziklapartom. A partbói néha leválik egy darab, gyermeki kedvvel görgetem, töröm . . , A durva köböl csak kavics marad: fenéken megbúvó sima közöny. Galádul, mit nem hajit'nak belém?,., A vizem azért, ha nem is tiszta, takarhat szennyet, de a tetején mindig az eget tükrözi vissza.,, Hivatásom, erőt cs nyugtot ád, mert tudoni, hogy ki és hogy mi vagyok. Koptatom csak á kavicsot tovább, csinálok belőle termő iszapot. Leszek majd fáradt hömpölygő folyam, amelyben könny, vér, gyűlölet, áto^ a világ bűne mind, mind benne van; boszűért azért mégse kiáltok . . . Csak halkan, cseúdben az' Istent köszöntöm és minden terhem á tengerbe öntöm . , . Magyar Elemér DÉLMAGYARÖRSZÁG IHHMHHHHMMR RUHA KALAP SPOrtVasárnap, 1939. ekigusztus 0. tiivafoHönn Esö- és Dalfonhoftáf Nagy választék Elsőrendű uriszabOsOg. Corfl és fe'jrburi) ráglán fin"rn'házati cihHch — olcsó árak! SZÉCHENYI-TÉR Nyomtatványainak megrendelése előtt forduljon bizalommal * (tóny^MyöHMÍáfááöe Itálváda-uha W. vsát*. Itlefr* f 10-M. A„Dálmggyor<»tsidg" mostani kéazitöje. AZ OLVASÓ ROVATA Kellemetlen „illat" a Kálmán- és festő utca Kórnyéhén Mélyentisztelt Főszerkesztő Ur! Szíveskedjék alábbi közérdekű sorainknak b. lapjában helyet adni: A Kálmán- és Festő-uttía környékén lakók kérnek sürgős segítséget azzal az „illat'-tal szemben, amely az egyik ottlévő raktárból árad. Ennek az állapotnak sürgősen véget kell vetni. Nem azt mondjuk, hogy a raktárt el kell onnan helyezni, hanem valami módot kell találni ennek az állapotnak a megszüntetésére. Talán ez az oka annak is, hogy itt több légy van, mint bárhol Szegeden; ételünket egy pillanatra sem szabad fedő nélkül hagyni, mert nyomban ellepik ezek a repülő bacillushordozók. Éppen ezért közegészségi szempontból is fontos lenne az ügy rendezése, ha nem is veszr szúk figyelembe az emberek érzékeny szaglóérzékét. Eddig mindent elkövettünk, hogy ez az állapot megszűnjék; több kérvényben fordultunk az illetékesekhez, eredmény' azonban ezideig nincs. Ilyen körülmények között ezúton a raktár tulajdonosához fordulunk, hogy adja ki más célokra a raktárát, amelyekben jelenleg gabona és nyersbőr van tárolva. A nyersbőr, tárolására szerintünk helyesebb a városon kívül helyet találni, mert szeretnénk végre jóízűen enni és éjszaka nyugodtan pihenni. Soraink közléséért fogadja a Főszerkesztő Uij köszönetünket, és maradtunk tisztelettel: A Kálmán- és Festő-Utca lakásai. Por van!... , »* - • _ Tekintetes Szerkesztőség! Szegedi1 egdjöj vagyok, de hivatásom elszólított a városból; hónapok óta nem voltam itthon. Gépkocsin jöttem haza pénteken, hogy megtekintsem a Szabadtéri Játékok Aida-előadását. Amint begör* dült a kocsira Szeged legszebb utcájába, a Boldogasszony-sugárútra, hatalmas porfelhő fái karta el előlem a kilátást. Fojtogató pol kísért mindenfelé, sőt éjszaka, az előadás fitán is porfelhőben indultak el az autók a Dóm-térről a város többi pontja felé. Ezzel azt akarom észrevétetni az illetékesekkel is, hogy az utcákat Szegeden nem locsolják, legalábbis nem locsolják eleget és éppen akkor, amikor ilyen hatalmas forgalom van. " - •" ''_ A legelemibb udvariasság lenne a város íészéről, ha a Boldogasszonysügáíút és a Belváros felé vezető többi utcákat többször logsoltatná és azt is meg lehetne tenni, hogy közvetlenül az előadás vége előtt is föllocsolnák a"z At>ponyi Albert-utcát, amelyiken az előadás után a legnagyobb autó- és koBsiforgalom bonyolódik le. Még ba nem is a város rendezi ezúttal a Szabadtéri Játékokat, presztízskérdést kellene Csinálni abból, hogy az idegenek ne porfelhőt lássanak és port nyeljenek, hanem tapasztalják a hagyományos szegedi vendégszeretet a város részéről is. Hiszen -r emlékszem — régebben még olyankor is locsolták a szegedi útcákat, amikor már erősen lógott az eső lába, vagy talán már zuhogott is. Soraim leközlésének xeményében, maradtam tisztelettel: Szegedi Polgát, aki pirul az idegenek előtt, A KÍSÉRTÉT Irta: CSÁNYI PIROSKA Az a,uguszlusi esték már enyhébbek voltak. A fülledt, meleg nap után jólesett egy kis séta. Igy, alkonyattájt indultunk mindig sétára az öreg „nagyasszony"-nyal, a szomszédos szöllőbirlok katonástermetű, roppant szigorú jellemű és fürgeeszü úrnőjével. Megtörtént az is, hogy Petky néni -s- mert igy hívták köznapi nevén a nagyasszonyt — már a barázdákat taposta, amikor én, akkor még elemista gyermeklányka, elélje szaladtam s aztán együtt kerestük a vadnyulak fészket, vagy együtt kergettük a mesepillangókat az sranysugaras alkonyi levegőben.t. Szorongó érzéssel indultam sétára a már pirosló szöllőtökék között, egyedül. Valami félős, fojtogató aggodalom motoszkált bennem. Tudtam, hogy ma nem jön elém a nagybarázdán Petky néni méltóságtelií alakja,| ringó, fürge lépéseit nem csodálhatom meg többé, soha többé . . . Reggél újságolta a vincellér-, hogy- az öreg tekintetes, a^szopy elköltözött. , Szómoruaö ingatta hozzá hTrcSábáiü* szög fejét és ájtgtosan" forgatt^ a?t 3 két nyólenülő, békaszemét, Jgbből sejtetteap hogv petky-"néni olyan elérhetetlenül költözött, ahonnét- már- csak a mesepillangók szárnyain térbet vissza hozzám álmomban, „mikor a hold kerek kiséitelarca bekandikál az ablakon és liátborzongat, szellemhangokon dalol az é iszák a ... — Szegény tekéntetes asszlony, meghött biz'a! — siránkozott a szomszéd vincellérné a kerítés mögött. Ott feküdt két almafa között a lengő kötélágyban s a berzenkedő nyári szellő ugy hozta a hangokat felém, mintha valahonnan álomországból jönnének. . . Hallottam még azt is, hogy holnap lesz a Petky néni temetése. Gyűlöltem a temetéseket. Gyermekleik,em mélyén volt egy sötét kamra, tele kísérletekkel. Amióta jóságos nagyapám meghalt a fővárosban s halála éjjelén meglátogatott engem. Hirtelen és szépen halt meg, ahogyan csak a nagyon jó embereknek szabad elköltözniök. Nem tudott senki a haláláról, persze, hogy én sem, hiszen hatéves ^em voltam még és nem szerepeltem az elsők között, akik megtudták nálunk a családi eseményeket. Gyenge, beteges gyermek voltam és az éjszakáim mindig tele voltak kísértetekkel, a halálsejtés szorongó félelmével. Ilyenkor a? álom messze elkerült. Igy- találkoztam halála éjszakáján a* én drága., jó nagyapámmal, w. ott alít a? ablak mellett és a hold szelíd fénye körülölelte esőköpenyes alakját. Nem féltem tőle, csak azon csodálkoztam, hogv miért visel esőköpenvt a nagyapa, amikor odakünn- olyan ragyogóan süt a hold és amikor soha életemben nem láttam őt csököpenvben . . . Szólni akartam hozzá és édesanyámnak kiáltani, hogy ni, a nagyapa megérkezett Budapestről és eljött bennünket meglátogatni. De nagyapa fölemelte mutatóujját és ajkára tette éppenúgy., ahogyan napjában többször is szokta, amikor csokoládét hozott nekünk és nem akarta, hogy édesanyánk, vagy; a nagymama megtudja, mert ők mindig féltek, hogy. a csokóládéval elrontjuk a gyomrunkat. \ Nem szóltam hát semmit, annál Is Inkább, mert elaludtam. Reggel aztán elmeséltem anyámnak, hogy a nagypapa itt volt nálunk az éjjel, meglátogatott, merthogy nagyon szeretett bennünket. Éppen akkor érkezett meg a távirat nagyapa halálhírével * .« Engem nem vittek el nagyapa temetésére, mert nagyon féltem a temetésektől. Tudtam, hogy nem visznek el most Petky néni terpetésére sem. Nem látom többé a szigoruarcu, de mosolygószivü nagyasszonyt, akit pedig annyira szerettem . . . Ilyen gondolatok' bolyongtak a lelkemben, amig fölfelé botorkáltam a nagybarázdán. Lila árnyak settenkedtek a barázdák Között '9 3 mezei nyulcsalád már aludni tért. LassT léptekkel kapaszkodtam föl a tetőre — szaladnom nem volt szabad, mert a doktorbácsi szigorúan eltiltott minden ijelentékenyebb testmozgástól a szivem miatt arrafelé- ahol a szöllőkept, amelyet nyárára kibéreltünk* ráhajolt a Eeíky néoi% szellőjének választóbarázdájáraAmikor kicsit pihegve fölértem 9 tetőrevalami szorongó aggodalom késztetett arn, hogy fölpillantsak. Szivem rémületeset dobbant s aztán minthacsak megállott volna, Két