Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-06 / 178. szám

Vasárnap, 1939. augusztus 6. DÉLMAGYARORSZÁG a kecskeméti konzervgyár minél rcv'debti idén beül létesítsen telepet Szegeden Két bét múlva már üzembe akarják helyezni a szilvaaszalót is — Fontos gyü­mölcsértékesítés! értekezlet a Kereskedelmi és Iparkamarában (A Délmagyarország munkatársától.) Nagy­jelentőségű értekezlet színhelye volt szombaton reggel 9 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara nagyterme. A szilva termés értékesítésének megbeszélése céljából Pálfy József dr. polgár­mester értekezletet hívott össze. Az értekezle­ten Röth Dezső dr. a város gazdasági ügyosz­tályának új vezetője elnökölt. Megjelentek: Hu­nyadi-Vas Gergely gazdasági főtanácsos, a Sze­gedi Gazdasági Egyesület elnöke, Wagner Adolf gazdasági főtanácsos, az országos pomo­lógiai bizottság tagja, Kogutowicz Károly dr. egyetemi tanár, a Szegedi Gyümölcstermelők Egyesületének elnöke, Wagner Gyula műszaki tanácsos, Wagner Ferenc és Zsembery Károly törvényhatósági bizotsági tagok, Jani Mihály a Baktól Gazdakör elnöke, Masa Miklós a Fe­keteszéli Gazdakör elnöke, Herczeg István gyü­mölcstermelő, cs Mészáros József tanár, gyü­mölcstermelő, a baktói gyümölcstermelők kép­viseletében, Osznovits József a Csongrádme­gyei Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársu­lata szikvízgyárának és hűtőházának kiküldöt­te, Horváth Lajos gyümölcskereskedő, Köpe Dezső kertészeti előadó és Eamocsay Gábor gaz­dasági tanácsos. Rőth Dezső dr. elnök nyitotta meg az érte­kezletet cs fölkérte Kamocsay Gábor gazdasági tanácsost, hogy az idei váratlanul nagy gyü­mölcstermés értékesítésének nehézségeit és a megoldásra irányuló terveket ismertesse. Kamocsay Gábor ismertette a gyümölcsér­tékesítés problémáit, majd több hozzászólás ntán az elnök megállapította, hogy a legsűrgő- ' sebb teendő annak kieszközlése, hogy a kecskeméti konzervgyár minél rö­videbb időn belül létesítsen telepet Szegeden. A kecskeméti konzervgyár településével kap­csolatos tervek már ismeretesek, a gyár szege­di üzemének létesítése tárolási és föl dolgozási lehetőséget nyújtana a gyümölcstermelőknek. Az elhangzott fölszólálások alapján az el­nök a következő határozati javaslatot terjesz­tette elő: Az értekezlet egyhangúlag kimondot­ta, hogy a gyümölcstermelés értékesítése ügyé­ben küldöttség keresse föl Teleki Fái gróf mi­niszer elnököt, aki vasárnap Szegeden tartózko­dik, valamint Varga József dr. iparügyi minisz­tert, akinek támogatásával eszközöljék ki azt, hogy az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. Sze­ged város területén bor és gyümölcs-szeszfőz­de fölállítására szóló engedélyt kapjon azzal a kötelezettséggel, hogy azonnal hozzákezd a munkálatokhoz és egyidejűleg gyümölcsöt és cefrét is beszerez Szegeden és környékén. Abban az esetben, ba a miniszterelnök a küldöttséget Szegeden nem fogadhatná, az ér­tekezlet fölkéri a polgármestert, hogy az érte­kezleten elhangzott kívánságokról a miniszter­elnököt tájékoztassa és a kecskeméti konzerv­gyár engedélyének kiadását megfelelően támo­gassa. Itt írjuk meg, högy a város által fölállí­tandó szilvaaszaló ügyében szombaton a város zártkörű pályázatot írt ki az aszaló építési munkálataira. Több építőmesterrel folynak a tárgyalások és a város vezetősége legkésőbb szerdán határoz abban a kérdésben, hogy me­jéghideg, vékonyka lábam gyökeret eresztelt a barázdába s egy lépést sem tudtam tenni sem előre, sem hátra. Magas, katonástartásu nőalak közeledett a dombhajlatban, ez volt hideglelős rémületem okozója. Hosszú, libegő, fekete szoknya im­bolygott a iába körül s a szoknya szegélye alól kikandikált fehér, csipkésszélü alsószok­nyája. Mintha hajamnál fogva búzták volna föl, ugy emeltem föl fejem a rémületes jö­vevény arca felé. Ugy volt, ahogy remegve •vártam, nem volt abban semmi hiba! Csontos orcáit fekete főkötő szegélye fogta körül, a főkötő fölött széleskarimáju, töredezettszélü szalmakalap rangoskodott és a szalmakala­pot még fekete kendő borította. Hogy teljes legyen a kép, kis nádkosarat lóbált a karján, amelvbe mindig a lehullott körtét, almát gyüítötte össze. Szó sem lehetett tévedésről, Petky néni volt biz'a, az öreg nagyasszony, akinek hol­naD lesz a temetése ... A rémület kiáltása fojtogatta torkomat, hiszen aki jól ismert, ringó-lengő lépéseivel felém közeledett, sen­ki más nem lehetett, mint eleven kísértet! Es Petkv néni egvenestartásu, libegő alak­ja egvre közeledett felém. Már ott volt a ke­resztbarázdánál . . . Még néhány perc és ott áll előttem ... Most hirtelen, olyan csodála ­tos fürgeséggel, ami — hetvenes kora elle­nére csak tellett tőle, lehajolt és fölvett a földről egy férges, rothadt gyümölcsöt. Ez megtörte a varázst, amely engem a barázdára szegezett. Megfordultam és doktorbácsit, min­dent feledve lélekszakadva rohanni kezdtem a barázdán lefelé . . . Miközben arra gondoltam, hogy nos lám, a kisértetek férges gyümölcsöt esznek bizo­nyára, megragadtam a nyakamban csüngő parányi ezüstkeresztet s ugy talpaltam lefe­lé, ahogyan csak tőlem, beteges kis penészvi­rágtól tellett ... A dombhajlatnál vissza­fordultam s a rémülettől a szivem ugrálni kezdett. Petky néni a nyomomban volt! Nesz­telen, hosszú lépteivel sietett utánam, olyan fürgén követett, hogy valóban nem lehetett más, mint kisértet! Nem bírtam tovább! Leroskadtam a puha, magas fűbe és kalapáló, szédülő fejemet be­lefúrtam az illatos, zöld szőnyegbe. Azt hi­szem, elájultam ... Amikor magamhoz tértem, Petky néni ölében feküdtem. Éreztem ruhájának ódon, szekrényillatu szagát és homlokomon kezé­nek kemény, mégis simogató, enyhetadó ta­pintását Aztán, amikor fölnyitottam két könnybenázó, rémült szemem, halloltam Petky néni jóságos szigorú és mégis bátorító szavát: — Mi történt veled kis bogaram? Mitől ijedtél meg? — kérdezte s aztán, feleletet sem várva, hozzáfűzte: — Miért szaladtál el előlem, hiszen jól tu­dod, hogy nem szabad szaladnod!? Sokáig nem jött ki hang a torkomon s amikor végre akadozva, halkan hészélni tud­tam, csak ennyit nyögtem ki nagy keservesen: — Petky néni . . . Hát . . . maga . . .nem halt . meg?! A nagyasszony kísérlethez egy csöppet sem illő módon, hangosan elnevette' magát szelí­den megcibálta rakoncátlan hajam és igy válaszolt: '' 3 — Mán hogy hóttam vön meg. amikor élek?! Az, akit hónap temetnek s aki helyet­tem meghótt, a sógornőm vöt! lyilí pályázónak" adja ki a sziívaaszaló fölépí­tését. A pályázat tehát Tnindössfee háromnapos, mert a szilvaaszaló fölállítása rendkívül sűr. gős, a szilvaércs Ugyanis a. küszöböl áll s «a aszalót kél hét múlva üzembe akarják helyez­ni. A várös vezetősége döntött már abban a kérdésben, bogy hol építsék főj áz ass^jdö't: a kiskundórozsmai és a nemzetközi út k^tfeszte ződéséiiél jelölték ki az erre alkalmas / telket. Az aszaló melletti telket pedig IJorváthj Lajos •gyümölcskeresbedő rendelkezéséire bojesátják, hogy fölállíthassa gyümölcsföldolgoző 1 üzemet. ITT A 250 kem-es 9 HP. német ILO motorral, nagy világítással patent kerékkel és gazdag krómozással a legszebb meg­bízható motorkerékpár. Körzet képviselő: BUJDOSO lltlRE szegen, FeHBiesas U. 15. Telefon: 14-23. Kérjen részletes ábrás katalógust. Emlékezzünk!... Fery Oszkár altábornagyot, a magyar Csend­őrség felügyelőjét, Borhy Sándor alezredest, a budapesti III. sz. Csendőrkerülethez beosztott törzstisztjét és Menkina János alezredest, a ma­gyar ' csendőrség felügyelőjének segédtisztjét vörös terroriztáb Budapesten 1919. július 21-én kivégezték. Holttestüket a Dunába dobták, ahol —• minden szorgos kutatás dacára is — jelenleg is nyugszanak. Maüska István isaszegi őrsboli csendőr az orosz harctéren szerzett betegségében 1915. jú­lius 23-án Munkácson meghalt. Adler Károly és Junker János törökkani­zsai örsbelj csendőröket búcsúügyelet alkalmá­val a földtihödött néptömeg Gyálán 1886. július 25-én megölte. Müsztács Ferenc bölcskei őrsBeli Csendőrt' egy elfogandó megszökött rab 1933. júliffs 25-én Mado'csán agyönlőtte. Friedmann Jakab gesztelyf őrsbeli csendőrt 1888. július 27-én egy gonosztevő Megyaszón or­vul agyonlőtte. Chikdn József Öltői, Ernszt Károly ílsidi, Telesei György szovátai őrsbeli C. őrmesterek ós Szűcs Miklós kismarjai őrsbeli csendőr. a szowowi Csatában 1916. július 28-án elestek. Szabó IstváD őrmester, a hidjapnsztai őrs parancsnoka, a harctéren szerzett betegségében Szekszárdon 1917. július 29-én meghalL Bárány Béla nagyváradi szárnybell enendőf! orvvadászok üldözése közben 1899. július 30-án az igénybevett erdei vasút kisiklása következ­tében életét vesztette. Gyermekkocsik, csökutorok legolcsóbban beszerezhetők v. Káltaynénúl < Kálvária u. 44 szám. Telefon 15-38. 319

Next

/
Thumbnails
Contents