Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-09 / 154. szám

Csütörtök, 1939. julius 13. DÉLMAGYARORSZÁG 9 Emlékezés Szeged nagyasszonyairól, akik a sziv szerepét töltötték be a nemzeti föltámadás előkészítésének munkájában (A Dclujagyarország munkatársától.) Nagy évforduló ünnepségeire kcszül Szeged: mindössze négy bét választ cl augusztus 6-ától, a nemzeti föltámadás húszesztendős évfordulójától. A nagy nemzeti ünnep fényéből kiveszik részükei azok is, akik a huszévelőUi vörös uralom napjai aJatt a sziv szerepét töltölték be s mint jóságos édesanyák gondoskodtak a menekült katonákról. Ezekből a rongyos, kiéhezett, de fehérlelkü, nemzeti érzelmű katonákból verbuválódott később a honmento nemzeti hadsereg... Azokról a magyar nagyasszonyokról van szó, akik a legsúlyosabb időkben karolták föl a segítés szent ügyét, azokról, 3kik saját élelük helyett a segítségre rászorulók életéért küzdöttek a háború utáni véres kataklizma napjaiban: a Szegedi Nők Magyar Nemzeti Szövctscgé-uek tagjairól. Teleki Pál gróf miniszterelnök ugyanis 9 napokban levelet intézet dr. Kószó Istváninéhoz, aki fölszólitott arra, hogy gyűjtse öszsze a Szegeden 1919-bén megalakult női szövetség tagjait és vegyenek részt valamennyien az augusztus 6-iki nemzeti ünnepségen. Poros akták között... rA Szegedi Nők Magyar Nemzeti Szövetségének még életbenlévő tagjait ért kitüntető rneghjvásról ugy szereztünk tudomást, bogy betévedtünk a Katolikus Nővédő-EgyesülőI székházába, ahol az egyesület ügyvezető elnöknőjét: Csikós Nagy Józsefinét nagy munkában találtuk. Porleple, elsárgult irások halmaza közölt keresgélt s kérdésünkre elárulta, bogy dr. Kószó Istvánné megbízásából özv. Gárgyán Imréné keresi azoknak a hölgyeknek nésorát, akik 1919-ben megalakították Szegeden a szövetséget. Halványlila, finom levélpapír akad a kezűnkbe. ahogy az elnöknőnek segítünk a keresésnél. A levél irója Zichy Rafaelné grófnő 1919 február 6-án fölhívást intézett a Katolikus Nővédö-Egyesület akkori elnöknőjéhez: dr. Kószó Istvánnéhoz. A fölhívásból kitűnik, hogy a katolikus egyesületek elnökségeiből alakult Katolikus Nőszövetség és a vele együttműködő szövetségek a legnagyobb egyetértéssel dolgozlak azon, hogy az összetartás erejéből vigyenek bízó lelket a magyar asszonyok szivén keresztül szegény megbénult magyar nemzetünkbe... Hamarosan előkerül az „elnöki tanács adminisztratív intézkedése" cimet viselő programtervezet, amelynek célja a Szegedi Nők Magyar Nemzeti Szövetségének megalakítása volt. Elsárgult, litografált irás, amelyből a nemzetmentő gondolat fénye sugárzik felénk a husz év távlatán keresztül... A programtervezet egyik pontja igy szól: „Alapszabályok megszerkesztése, messze a jövőbe irányuló alapelvekkel cs hogy a társadalom minden rétegének képviselete és közreműködése biztosítva legyen''. Most,- busz év szinte történelmi távlatából érezzük, tudjuk, hogy ezek a keresztényi, nemzeti összefogás gondolatáu alapuló irányelvek valóban a ióvö hídját feszítettek ki a trianoni szakadék fölött... • ••> „ „A modern kor irányító tényezői" Meghatottan és jóleső büszkeséggel olvassuk a további sorokat, az elfakult s mégis oly elevenen élő irás szürke sorait: »A bolsevista-kommunista érzelműek >isz-" szatéritcsc" _ mondja a következő programpont, majd igy folytatja: „A nemzeti szociálizmus, a modern kor irányító tényezőjének ismertetése cs a vallásfclekezetíek közötti ellentétek kiegyenlítése". Erkölcs, etika, politika mind megvitatásra és újjáélesztésre kerülnek a nemzeti tanács programtervezete alapján cs fontos kérdés az „egészséges jövő nemzedék biztosítása", a jótékonyság szociális megszervezése. A programtervezet alapján valóban megalakult a Szegedi Nők Magyar Nemzeti Szövetsége a Katolikus Növédő-Egyesület tagjaiból, amint ez a programtervezethez mellékelt jegyzőkönyvből kiderül. A jegyzőkönyv fölsorolja a szövetség tagjait, mégpedig á következőképen: Kószó Istvánné, Gárgyán Imréné, dr. Dobay Gyuláné, dr. Széli Gyuláné, Siinits Fcrencué, Varga Bélánc, Andrásovits Irma és Szabó Júlia. A fölsoroltak között van Andrásovits Irma, akit ma dr. Sinikó Elememének neveznek cs Hódmezővásárhely főispánjának jótékony munkásságáról ismert felesége. A nőszövetség elnöknőjévé Kel: m e n Béla akkori belügyminiszter feleségét választották meg. íme, ezek a szegcdi asszonyok voltak azok, akik a nemzeti ujjáépilcs szent mozgalma mellé állottak a nagy, belső förgeteg napjaiban és vállalták a nemzetmentő nagyasszonyok szerepét ebben a földúlt, sorvadásra ilélt hazában . . . Tányérok, lábasok, evőkanalak a haza oltárán ... 1919-et irtunk akkor, a korhadt, vén Európát megrázta a szörnyűséges világfőrgeteg s amerre néztünk, pusztulás, nyomor, nincstelenség uralkodott széles e hazában... És akkor megindullak a szegedi magyar aszszonyok, kilincseltek, kopogtattak és kérlek! Kértek azokban a napokban, amikor mindenki alamizsnára szorult, amikor fondorlatos módon kellett becsempésznünk a városba, a józanságnak erre a kis szigetére az élelmet, fűtőanyagot és iuhanenrüeket. Kértek és kaptak. Volt, aki nem tudott mással áldozni a haza kifosztott oltárán, mint azzal, hogy két lábasa közül odaadta az egyiket, négy evőkanala közül odaadott kettőt a katonáknak. Mindenki adott valamit, mindenki segíteni akar! a leongyolódott, menekülő katonákon. És amire fölvirradt á nemzeti hadsereg megalakulásának szépséges hajnala, a város önzetlensége fölruházta a katonákat és ellátta mindennel őket, ami csak tellett nágy szegénységünkből. Ezekről a küzdelmes, hősies napokról beszél özv. Gárgyán Imréné, akit fölkerestünk otthonában. A lelkes magyar asszony elmondotta, bogy a szegedi nőszövetség elnökhelyettese volt akkoriban, amikor a nagy nemzetmentő munka megindult. — A Szegedi Nők Magyar Nemzeti Szövetsége egészen különálló szervezet volt és semmiféle kapcsolata nem volt a később megalakult MANSz-szal — mondotta Gárgyármé, majd arra is rátért, hogy a szövetség tagjainak legnagyobb része a Katolikus Nővédő1 cellophán-iv' előnjüs nagysága lehetővé leszi a .legjobb kihasználását és segil Önnek takarékoskodni- hírt léhát kizárólag: befőző CELLOPHAN a kék-narancs csíkkal Egyesület tagja volt. 'A szövetség elnöknője: Kelemen Béláné vezetésével a szegedi ellenforradalmi munkába kapcsolódott. — Szeged kis oázis volt a véres sivatagban s itt gyűlt össze mindenki, aki fehérnek érezte a lelkét — kezdi Gárgyán Imréné poétikus visszaemlékezéseit az akkori napok történelmi eseményeire. Elmondja ezután, hogy amikor a nemzeti hadsereg megalakult, sokat gyűjtöttek a katonák részére: rubauemüeket, anyagot, élelmiszert, fölszerelési eszközöket és főzőedényeket, meg pénzt is, amennyit csak lehetett. — Egcsz nap kattoglak' a varrógépek a Katolikus Nővédő-Egyesület dísztermében — mondja elgondolkozva. Ha jól emlékszem, harminc varrógép volt és valamennyien szinte éjjel-nappal dolgoztunk, hogy mindennel elkészülhessünk. Lakást is adtunk a katonáknak, nemcsak az egyesület épületében, de saját házunknál is. Nagy szükség volt akkor a segitőkézre, mi tudtuk, hogy falán soha nagyobb szükségben nem volt a nemzetünk? Dolgoztunk, mert kötelességünk volt segíteni a nagy veszedelemben. Magánéletünket nem is éltük, csak a hazáéit éltünk! A nemzeti hadsereg zászlójának története Meghaló cs fölemelő epizódok bontakoznak • ki a visszaemlékezés tükrében, közöttük a nemzeti hadsereg lobogójának története. Gárgyán Imréné elmondja, hogy amikor fölvirradt végre a nagy nap hajnala és a nemzeti Iiadseeg talpraállt, bogy elinduljon a haza megmentésére, kiderült, hogy nemzeti zászló kell . . . — Back Bernátné leszakította a selyemfüggönyét és abból készítettük el a lobogót! Mindnyájan varrtunk rajta egy-egy öltést s P a f t o ii u á n a 1 e g f o r g a 1 m asabb helyen, a Nemzeti Szálloda és Kaszinó berendezéssel bérbeadó Értekezni: Kallós Testvérek gabonakereskedőknél Battonya lehet.