Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-25 / 167. szám

Kedd, 1959. VII. Városrendezés (B. G.) A belügyminiszter nemrég rende­letet küldött Szeged város vezetőjéhez és ebben közölte, hogy a kormányzat a jövőben nagyobb gondot fordít a városrendezési és építési ügyekre. J3 fokozott jelentőségre való tekintettel a kormány október í-től 15-ig ügynevezett városrendezési és építésügyi továbbképző tanfolyamot rendez, amelynek tárgya és célja a városrendezés és épités alapelveinek ismertetése, valamint igazga­tásának részletes föltárása cs működésének bemutatása. A gyakorlati bemutatások célja: megismertetni az ország- és városrendezés kérdéseit, közigazgatási, műszaki, gazdasági, pénzügyi, statisztikai, közlekedéspolitikai, útügyi, közüzemü, telekgazdálkodási és ide­genforgalmi szempontból a várospolitika ál­talános elveit. Továbbá a magyar városok típusait, a zöld- és sportterületek szerepét a városrendezési tervek keretein belül, a kisa­játítás és építésügy korszerű kérdéseit, az építésügyi szabályzatot, az építésügyi igaz­gatás és építésrendőri eljárás tárgycsoport­jait, valamint a városrendezés és építésügy szempontjából jelentőséggel biró ujabb ter­veket és munkálatokat. A cél tehát minden­képpen az, hogy a városrendezés aránylag fiatal tudományágával, illetve az alapisme­retekkel megismertessék a közigazgatási mű­szaki tisztviselőket s hogy a városrendezést es építésügyet a helyi viszonyok tekintetbe­vételével országszerte egységessé tegyek. A rendelet közli a tanfolyam vezetőjének nevét: M á r t o n f y Károly miniszteri ta­nácsos, egyetemi magántanár. Nem kétséges, hogy a tanfolyamon Sze­ged városi műszaki tisztviselői is résztvesz­nek. A tisztviselők továbbképzése és 'átkö­rének tágítása szempontjából, de különösen a városrendezés egyre jobban előrenyomuló r.agy kérdéseire való tekintettel, nem is le­bet akadálya, hogy különösen az alföldi vá­rosok minél több tisztviselőt küldjenek a tanfolyamra. Rendkivül elhanyagolt alföldi városaink képviselői talán megértik végre: miért van elkerülhetetlenül szükség a vá­rosrendezési tervek fölállítására s miért bün ezek halogatása. A tanfolyam — amint a rendelet kimond­ja — elsősorban műszaki érdekességü. Ez az első pillanatban teljesen indokoltnak lát­szik, hiszem a városrendezés és építésügy elsősorban mérnöki szakembereket érdekel. A magyar közéletben azonban a műszaki emberek szinte alárendelt szerepet játsza­nak, éppen ezért kívánatos lenne, ha a vá­rosok fölírnának a belügyminisztériumba, hogy a tanfolyamot jogászemberek is hall­gathassák. A helyzet ugyanis az — még ilyen nagy városban is, mint Szeged —, bogy a műszaki tisztviselők javaslata fölött jogászok döntenek. Nem ártana tehát, ha a jogászok legalább sommásan meghallanák a tanfolyam előadóinak véleményét, fölfogá­sát, hogy megérthessék a műszaki intézke­dések primer fontosságát. Hiszen eléggé nem is kárhoztatható az a tény, hogy Sze­geden — például — öt tanácsnok közül egyik sem müszqki, holott naponként adód­nak olyan kérdések, ahol csak műszaki em­berek volnának hivatva döntést hozni. A műszaki tisztviselők háttérbeszoritása ered­ményezi azután az olyan helyzetet, hogy a város nem fejlődik egészségesen. Tervek, KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP •hmmbhibhnskbhnqbshhhihhihnhi halaszthatatlan munkálatok buknak el azon a szomorú tényen, hogy a város műszaki tisztviselőinek nincs döntőszavu befolyásuk a városfejlesztésben és rendezésben. Csak egy pillantást kell vetnünk „az or­szág második városára" s meggyőződhe­tünk városfejlesztésünk, rendezésünk és épí­tésünk elhanyagoltságára. A vasúti nagy­állomást a várossal összekötő sugárut mel­lékutcái ma is tökéletes falusi idill s elha­nyagoltság állapotában leledzik. Csak azok­ban az utcákban van kövezés s rendezés, ahol tekintélyesszavu városatya — sohasem műszaki — lakik, vagy lakott és kötelessé­gének ismerte föl utcájáért kiállani s kihar­colni a kövezést, parkosítást stb. Évek óta hiába készit tervet a város műszaki hivata­la arról: hogyan mentesítsük az évenkénti talajvizáradástól az alsóvárosi, móravárosi és rókusi lakosság tízezreit. Hiába kérnek uj csatornát és szivattyúházat a körtöltésen belüllakó adófizetők... —műszaki kér­dések mostohák... j Az igaz, hogy van városrendezési térké­pünk, amelyet a belügyminisztérium is jó­váhagyott. De mit ér ez a városrendezési térkép, ha csak arra való, hogy a Széche­nyi-téren egy háromemeletes ház fölépíté­sét megakadályozza? Ha csak abban merül ki a városrendezés minden „feladata", hogy utcákat egyenesítgessen finomraszterezésii papíron s a gyakorlatban nem történik sem­IWWIWHffTWIim HUHffltW- llWnWBBIFTWBfrtaBIBIWHTr XV. évfolyam 107. szám mi. Ha a mérnöki hivatal még arra sem ké­pes, hogy a belvárosi házak tatarozását kö­telezővé tegye tisztán esztétikai szempont­ból, de egy mellékmondattal. érzékeltesse a rettentő nyomort, amely a szegedi építő­iparban jelen van. Nemrég még szó volt a telekfölmérésekről is, hiszen kiderült, hegy a város területe és a tényleges telekhelyek között lényeges eltérés mutatkozik. Miért hunyt hamvába ez a műszaki kezdeménye­zés is? A felelet minden kérdésre szomo­rúan egyszerű: a város legfontosabb szervé­nek, n mérnöki hivatalnak nincs önálló ren­delkezési joga. Jogász-tisztviselőtől függ az egész mérnöki hivatal mozgási lehetősége. Bár a jószándókban nin<fs okunk kételkedni, mégis: ez egészségtelen, hatásköri kontár­kodás, amit a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni. Amikor még élt Szeged nagy építő minisztere, Klebelsberg Kunó gróf, ez a fonákság nem ütközött Iá ily ki­rívóan, mert mindenben az volt a döntő, amit a nemes gróf akart. Ma azonban merőben más a Helyzet. A' város mindenegyes polgárának föl kell is­mernie a veszélyt, amely abban rejlik, hogy műszaki szakemberek alkotó munkakészsége elvesz a paragrafusok kusza labirintusában. S amíg ezen nem lehet intézményesen se­gíteni, legalább azt tegyük lehetővé, hogy jogász-tisztviselőink is megismerjék a mű­szaki kérdések döntő fontosságát. mmmsmmaam/tsm^.e wiwmíjmswbmbmw ncs nuilathoiatohhal befejeződött az egomilliárdfontos Kölcsön ügye Anglia nem ajánl fel hülcsönt Németországnál!, csupán Hudson államtltftár folytatott magánbeszélgetéseket - Chamberlain cs nailfax lord nyilatkozata London, julius 24. Nagy kavarodás támadt az ismeretes állítólagos milliárdfontos köl­csön körül, amelynek hullámai még hétfőn is élénken foglalkoztatták ugy a londoni, mint a berlini hivatalos köröket, bár London és Ber­lin már szombaton megcáfolta az állítólagos ajánlat hirét. Hétfőn a londoni lapok közlésé­ből kiderült, hogy az ajánlat Hudson külke­reskedelmi államtitkártól ered, aki kijelentet­te, ezt a tervet a sajtó elferdített alakban adta vissza. Egyébként csupán személyes nézetről van szó. Valamennyi angol lap azon a nézeten van, hogy a német problémával kapcsolatos ma­gántermészetű javaslatai miatt megingott Hudson államtitkár hely­zete. A' Daily Express ugy tudja, HudsonnaK még ezen a héten igazolójelentést kell előterjeszte­nie Chamberlain miniszterelnöknél. Az ál­lamtitkárnak magyarázatot kell adnia arról, hogyan kerülhetett sor magántermészetű ter­vezetek előterjesztésére. Hudson lemondott London, julius 24. Az United Press jelen­tése szerint a déli órákban olyan hirek ter­jedlek el, hogy Hudson külkereskedelmi ál­lamtitkár levelet intézett Chamberlain mi­niszterelnökhöz, amelyben állását a minisz­terelnök rendelkezésére bocsátotta. Más szó­val Hudson felajánlotta lemondását arra az esetre, ha ezt Chamberlain szükségesnek lát­ná. A Press Assotiation szerint politikai körök nem hiszik, hogv Iludsonnak le kellene mon­dania. Chamberlain nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy Hudson esak személyes nézetét fejezte ki Wohltat tanácsos előli cs egyálta­lában nem ajánlott fel angol kölcsönt, ennél­fogva az iigy befejezettnek tekinthető. Halifax lord nyilatkozata „Az angol kormánynak nincs szándékában bármiféle kölcsön* megbeszélést kezdeményezni" London, julius 24. 'A" lordok házában Shuell, a munkáspárti ellenzék vezére felvilágosítást kért Wohltat tanácsossal, a német kor­mány képviselőjével folytatott állítólagos lár­gyalasokról. Hali fax lord külügyminiszter igy felelt: Wohltat tanácsos a német kormányt képvi­selte a cethalászati értekezleten és több hiva­talos személyiséggel, mindkét ország kereske­delmi és gazdasági ügyeit érdeklődő szemé­lyekkel is találkozott. Nem volt semmi szokat­lan abban, hogy beszélgessenek hivatalos kö­telességeik körébe, tartozó ügyekről. Hudson; külkereskedelmi államtitkár jelentette nekem, hogv a megbeszélések azokra a lépésekre te­rriő'dtck. amelyeket a fejlett gyáripart i'uó or»

Next

/
Thumbnails
Contents