Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

8 DÉLMAGYARÖRSZÁG Vetórnen. T93Q. julius 23. még mindig nem ébredezett. Annál nagyobb örömünk, hogy n tiszapartj metropolis bclyeggyüjtéso mintha az erőt gyűj­tötte volna egy évtizedig, most Ismét «z élre tor, hogy betöltse azt a hivatást, nniely helyzeté­nél és adottságánál fogva is méltán megilleti a vidéki és országos bélyeggj üjtcshen". Az oc&záq, MtytQQitutfaihek tácsú-s Uiuíftdulása Sze^edcc 'A Szabadiéri Játékok alatt rendezendő szegedi országos bélyegkiállitással kapcsolat­ban többi között a következőket iria a ..Fila­téliai Kurir": „Országos érdeklődés előzi meg az idei sza­badtéri játékokat, amit csak fokoz Szeged város ama üdvös elhatározása, hogy a játékok tartama a.tatt a nappalokat is érdekes progrmmal töltik ki. Versenyek, kiállítások, környéki kirándulá­sok, stb. várják a Szegedre érkező vendégeket. Különös öröm számunkra, hogy az idei szege­di programmba — tiz esztendei szünet után, egy nagyszabású bélyegkiállitás rendezését is felvet, ték. Az ujjá alakult Szegedi Bélyeggyűjtők Egye­sülete már javában dolgozik a kiállítás sikere érdekében s a beérkező jelentések szerint a III. szegedi országos bélyegkiállitás a legnagyobb fokú várakozást is ki fogja elégíteni. Igen emcJt a kiállítás érdekességét, színvonalát, hogy azon — értesülésünk szerint — a m. kir. posta bélyeg­múzeuma is részt vesz. De részt vesz a kiállítá­son a szegedi gyűjtőkön kivül a főváros és vidék neves gyűjtőinek egész serege, ugy, hogy a ren­dezőbizottság most azt tervezi, hogy az Iparos­tanociskola pompás dísztermén kivül, melyét a kiállítás helyéül kijelöltek, az iskolának még más termeit is igénybe ve6zi. A szegedi bélyegkiállitás aug. 4-től 15-ig te­kinthető meg, az ünnepélyes megnyitó azonban augusztus ti-án, vasárnap lesz, amikor az or­szág számos városából „filléres" vonatok men­tek Szegedre, igy a bélyeggyűjtőknek is alkalom idódik, hogy csekély költséggel megtekintsék a pompás tiszaparti várost fs a nagyszabású bé­lycgkiállitást, valamint az ünnepi játékot. A Filatéliai Kurir és a Févbc társa skirándu­tást szervez aug. 6-án a szegedi kiállításra, a „filléres" vonat jegyről azonban mindenki maga tartozik gondoskodni. Tanáccsal azonban ez irányban is szívesen szolgálunk. A szegedi prog­rammot azonban mi állítjuk össze. AlUobni Uqipostaiáuit a vzeqedi iepütoHafion ,,'A bélyegkiállitás tetszetős alkalmi propagan­da bélyegeit — irja tovább a bélyeggyűjtők hi­vatalos lapja — mostani számunkban bemutatott mintával Fábián Imre tanár készítette; kék szin­nel nyomták fehér, sárga, ctiromsárga, narancs­sárga, vörösesibolya és kékeszöld papiron. A rendezőség 10 fillérért árusítja darabját. A bó­lyegkiállitáson művészi mintájú alkalmi bélyeg­zővel postahivatal is fog működni és nincs kizár­va, hogy augusztus 15-én a nagyszabású szegedi repülőnapon alkalmi légipostajárat is lesz". Itt emiitjük meg, hogy a magyarországi leánycserkész találkozás alkalmára kiadofl „Pax 'ling'-sorozat első küldeménye Szege­den szinte órák alatt elfogyott. A posta gon­dolkodott arról, hogy fennakadás ne álljon elő s a gyors intézkedés következtében már noincsak ú kifejezett postai forgalomra, ha­nefli a bélyeggvüjtés céljaira is elegendő Pax Tiag bélyeg áll a szegediek rendelkezésére. A gyönyörű sorozat ismét kapható Szegeden, •r wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmms A MliBflkiftlIiias emieftttéluegel és emtéklapial a Délmagyarörszág kiadóhivatalában, HönyV­hereshedésehben és tratlhohbon kaphatok Olcsó dpóvósór ELIT ítél l I illilll i'l'IWII liWIWWlll1 II 'I«l E'HWIHIIIH'I'I üHüiSkmiázxí Női ClflŐH P. 3'90-fŐI?! Kiárusítjuk összes nyári cipőinket, hihetetlen olcsó árakon. Salát éráehe erröl mcggiiőzőfliii eszecnenm t* m aCandani la/él (iníoM ctak UötyyeU. cfozíic) Albion asszonyai egészpn más elvek szerint öltözködnek, mint kontincnsbeli társnőik. Páris, Róma, Budapest, Belgrád utcáin hemzsegnek a gonddal, sikkesen öltözött kis nők. Látszik raj­tuk, hogy sok időt, fáradságot fordítanak arra. hogy — még ha olcsó varrónőnél is — gardero­bejuk minél többet mutasson és egyéni Ízlésük­ről tanúskodjék. A kis hivatalnoknőtől a gazdag polgári hölgyig mindegyiknek megvan a csalha­tatlan, kisebb, vagy nagyobb szabónője, aki az ő egyéniségéhez alkalmazkodik és házivarrónö­je, akivel maivá alakittatja — Isten tudja, há­nyadszor — háromévelőlti ruháját. Angliában a házivarrónő, kis szabónő. olcsó szalon az alakitás fogalma ismeretlen. Ttt két­féle öltözködés létezik csupán: konfekció és „haute couture". Az előbbi kontinentális mérték­kel mérve csodálatosan olcsó, az utóbbi fantasz­Sieionvógl kiárusítás Nöi kabát Műselyem esököpeny egység­Férfi tavaszi kabát ár Esököpeny Mosó voil maradék 60 fillér Gyürhetetlen maradék T8 „ .MENYECSKE BOLT" Mikszáth Kálmán u. 16 »»i tikusan drága. Kizárólag nagyon gazdag hölgy ér rá öltözködésének sok időt szentelni, az pedig már meg tudja fizetni a nagy szalonok 10—50 guineas árait. Még a jómódú polgárasszony is vagy személyzet nélkül maga látja el háztartá­sát, vagy kenyérkereső pályán van elfoglalva. (Nem találkoztam olyan közép-polgári angol asz­szonnyal ,aki háztartását cseléddel végeztetve, korzózással, ruhával, bridgevel, fürttel töltötte volna el idejét.) Sem ez, sem az nem ér rá so­kat bibelődni öltözködésével, hanem áruházban, készruhaüzletben vásárólja meg a már félgui­nea-től fölfelé beszerezhető, jó anyagból készült, csinos ruháját. Egyszerű, finom kis kalapot lát­tam Worth-nál 5 gulneáért (125 shilling). A kis­varrőnő intézményének hijján a szerényebbviszo­nyu nő vagy egymaga végzi igazításait, vagy eldobja elhordott, olcsóbb ruháját. A jómódú hölgy viszont olyan szobalányt, vagy komornát tart, aki varráshoz ért és otthon elvégzi javítá­sait. A napilapokban tucatjával látni naponként olyan apróhirdetéseket, amelyekben a hölgyek „ladie's maid"-et, „parlour maid"-et, vagy ,.companion"-t (a szobalány és társalkodónő kö­zötti fokozatok) keresnek s szinte kivétel nélkül kikötik, hogy „ügyes varrónő legyen és értsen az autóvezetéshez". A föntiekböl érthető, hogy Londonban és a vidéki városokban — a Wes't-End néhány leg­előkelőbb üzletutcáját a nap bizonyos szakában kivéve — miért látni olyan kevés „jól" öltözött nőt. Az előkelő, gazdag hölgy autón közlekedik és csak néhány órára száll ki sbopping-olni a Bond-street, vagy Küights-bridge kornyékén; a többi nő pedig, aki az utcákat elözönli, nagyon ízlésesen, de a legegyszerűbben öltözködik. A párisi reprezentatív divatcégeknek kivétel nélkül van londoni házuk is. A West-End-en; a Bond-street, Dover-street és Grosswenor-square környékén elegáns étege ok vagy egész paloták hirdetik Paquin, Sciiiaparelli, Redfern, Molineux, stb. neveit. A világ leghíresebb kozmetikusai, fodrászai kalapkészitői szintén képviselve van­nak. A tavaszi nagy divatbemutatóknak majdnem akkora — bár másirányu — jelentősége van itt, mint a divat fővárosában: Párisban. Itt nem ta­lálkoznak olyankor a világ divatszalon-tulajdo­nosai, hanem nagyobbrészt az angol arisztokrá­cia tagjai válogatják ki toalettjeiket a szezon megnyitását jelentő udvari fogadásokra. Ez befo­lyásolja aztán Ízlésben, időpontban ezeket a be­mutatásokat. Az idei tavasszal például, amikor az angol királyi pár amerikai utazása végett korábban voltak az udvari fogadások, ehhez iga­zodva korábban kellett tartani a divatbemutató­kat is, megelőzve a párisi anyaházakat Hiába szegezem neki 2—3 cég direktriszének a kérdést hogy mi különbséget tapasztal a fran­cia és az angol hölgyek izlése, öltözködése kő­zött, kitérő választ kapok Magam szűröm az­után le a látott modellek és a kikémlelt rendelé­sek alapján a tapasztalatot: az angol hölgy a a franciánál (és a budapestiénél te) egyszerűbb „angolosabb" vonalakat, viszont élénkebb színe­ket szeret. A szinek utáni vágyat talán a gya­kori tompító köd, eső, komor idő váltja ki. A hires párisi fodrász-divatdiktátor: Antoinő londoni szalonja valóságos vidám gallsziget a komoly Albionban. Az egyforma égszínkék kep­pekbe bujtatott hölgypaciensek — vannak vagy százan — bura alatt, mosdó fölött, maszk mö­gött, fésűk között vidáman csipognak, próbálgat­ják francia tudásukat a kedveskedő, szellemes­kedő francia segédekkel. Vezetőjük: Monsieur Alexy, fölcsillanó szemmel fogadja kérdésemetj azonnal tisztában van vele, mit értek alatta s élénk gesztusaival kisért, lebilincselő magyará­zatba kezd: — A különbséget francia és angol kliensnőink kőzött elsősorban a férjekben kell keresni. A francia férfi boldogan vezeti nyilvános helyre feleségét és büszke rá, ha ott szépsége, újsze­rűsége, elegánciája magára vonja a tekinteteket. Ezzel szemben a tartózkodóbb angol férj őrül ugyan felesége szépségének, de Isten ments, hogy az föltűnést keltsen. A fracia hölgy együtt dol­gozik, tanácsol, lelkesedik a fodrász-művésszel, amikor az kreálja nj frizuráját. Az angol hölgy­nek általában sokkal szebb, „ihle'tet-keltőbb" a lágy, arany haj-anyaga, viszont passzívan tűri, hogy férje mit szól majd az újításhoz. A fodrász­szalon tükrében még élvezettel nézegeti az ered­ményt, a ház kapuján kilépve azonban már meg­rettenve figyeli, hogy nem kelt-e föltűnést. Sok­kal óvatosabban, lassabban lehet csupán az uj divat-irányokat itt bevezetni, mint Párisban. Idővel azonban biztos kritikával és helyes ér­zékkel elfogadja az angol dáma is újból azt, ami előnyös számára. Yirnay Erzsi dr. len olc sdbban | Lakberendezői Szövetkezetnél | iparcsarnok! Horváth Mihály-u. 5. |

Next

/
Thumbnails
Contents