Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

8 DÉLMAGYARÖRSZÁG Vetórnen. T93Q. julius 23. még mindig nem ébredezett. Annál nagyobb örömünk, hogy n tiszapartj metropolis bclyeggyüjtéso mintha az erőt gyűjtötte volna egy évtizedig, most Ismét «z élre tor, hogy betöltse azt a hivatást, nniely helyzeténél és adottságánál fogva is méltán megilleti a vidéki és országos bélyeggj üjtcshen". Az oc&záq, MtytQQitutfaihek tácsú-s Uiuíftdulása Sze^edcc 'A Szabadiéri Játékok alatt rendezendő szegedi országos bélyegkiállitással kapcsolatban többi között a következőket iria a ..Filatéliai Kurir": „Országos érdeklődés előzi meg az idei szabadtéri játékokat, amit csak fokoz Szeged város ama üdvös elhatározása, hogy a játékok tartama a.tatt a nappalokat is érdekes progrmmal töltik ki. Versenyek, kiállítások, környéki kirándulások, stb. várják a Szegedre érkező vendégeket. Különös öröm számunkra, hogy az idei szegedi programmba — tiz esztendei szünet után, egy nagyszabású bélyegkiállitás rendezését is felvet, ték. Az ujjá alakult Szegedi Bélyeggyűjtők Egyesülete már javában dolgozik a kiállítás sikere érdekében s a beérkező jelentések szerint a III. szegedi országos bélyegkiállitás a legnagyobb fokú várakozást is ki fogja elégíteni. Igen emcJt a kiállítás érdekességét, színvonalát, hogy azon — értesülésünk szerint — a m. kir. posta bélyegmúzeuma is részt vesz. De részt vesz a kiállításon a szegedi gyűjtőkön kivül a főváros és vidék neves gyűjtőinek egész serege, ugy, hogy a rendezőbizottság most azt tervezi, hogy az Iparostanociskola pompás dísztermén kivül, melyét a kiállítás helyéül kijelöltek, az iskolának még más termeit is igénybe ve6zi. A szegedi bélyegkiállitás aug. 4-től 15-ig tekinthető meg, az ünnepélyes megnyitó azonban augusztus ti-án, vasárnap lesz, amikor az ország számos városából „filléres" vonatok mentek Szegedre, igy a bélyeggyűjtőknek is alkalom idódik, hogy csekély költséggel megtekintsék a pompás tiszaparti várost fs a nagyszabású bélycgkiállitást, valamint az ünnepi játékot. A Filatéliai Kurir és a Févbc társa skirándutást szervez aug. 6-án a szegedi kiállításra, a „filléres" vonat jegyről azonban mindenki maga tartozik gondoskodni. Tanáccsal azonban ez irányban is szívesen szolgálunk. A szegedi programmot azonban mi állítjuk össze. AlUobni Uqipostaiáuit a vzeqedi iepütoHafion ,,'A bélyegkiállitás tetszetős alkalmi propaganda bélyegeit — irja tovább a bélyeggyűjtők hivatalos lapja — mostani számunkban bemutatott mintával Fábián Imre tanár készítette; kék szinnel nyomták fehér, sárga, ctiromsárga, narancssárga, vörösesibolya és kékeszöld papiron. A rendezőség 10 fillérért árusítja darabját. A bólyegkiállitáson művészi mintájú alkalmi bélyegzővel postahivatal is fog működni és nincs kizárva, hogy augusztus 15-én a nagyszabású szegedi repülőnapon alkalmi légipostajárat is lesz". Itt emiitjük meg, hogy a magyarországi leánycserkész találkozás alkalmára kiadofl „Pax 'ling'-sorozat első küldeménye Szegeden szinte órák alatt elfogyott. A posta gondolkodott arról, hogy fennakadás ne álljon elő s a gyors intézkedés következtében már noincsak ú kifejezett postai forgalomra, hanefli a bélyeggvüjtés céljaira is elegendő Pax Tiag bélyeg áll a szegediek rendelkezésére. A gyönyörű sorozat ismét kapható Szegeden, •r wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmms A MliBflkiftlIiias emieftttéluegel és emtéklapial a Délmagyarörszág kiadóhivatalában, HönyVhereshedésehben és tratlhohbon kaphatok Olcsó dpóvósór ELIT ítél l I illilll i'l'IWII liWIWWlll1 II 'I«l E'HWIHIIIH'I'I üHüiSkmiázxí Női ClflŐH P. 3'90-fŐI?! Kiárusítjuk összes nyári cipőinket, hihetetlen olcsó árakon. Salát éráehe erröl mcggiiőzőfliii eszecnenm t* m aCandani la/él (iníoM ctak UötyyeU. cfozíic) Albion asszonyai egészpn más elvek szerint öltözködnek, mint kontincnsbeli társnőik. Páris, Róma, Budapest, Belgrád utcáin hemzsegnek a gonddal, sikkesen öltözött kis nők. Látszik rajtuk, hogy sok időt, fáradságot fordítanak arra. hogy — még ha olcsó varrónőnél is — garderobejuk minél többet mutasson és egyéni Ízlésükről tanúskodjék. A kis hivatalnoknőtől a gazdag polgári hölgyig mindegyiknek megvan a csalhatatlan, kisebb, vagy nagyobb szabónője, aki az ő egyéniségéhez alkalmazkodik és házivarrónöje, akivel maivá alakittatja — Isten tudja, hányadszor — háromévelőlti ruháját. Angliában a házivarrónő, kis szabónő. olcsó szalon az alakitás fogalma ismeretlen. Ttt kétféle öltözködés létezik csupán: konfekció és „haute couture". Az előbbi kontinentális mértékkel mérve csodálatosan olcsó, az utóbbi fantaszSieionvógl kiárusítás Nöi kabát Műselyem esököpeny egységFérfi tavaszi kabát ár Esököpeny Mosó voil maradék 60 fillér Gyürhetetlen maradék T8 „ .MENYECSKE BOLT" Mikszáth Kálmán u. 16 »»i tikusan drága. Kizárólag nagyon gazdag hölgy ér rá öltözködésének sok időt szentelni, az pedig már meg tudja fizetni a nagy szalonok 10—50 guineas árait. Még a jómódú polgárasszony is vagy személyzet nélkül maga látja el háztartását, vagy kenyérkereső pályán van elfoglalva. (Nem találkoztam olyan közép-polgári angol aszszonnyal ,aki háztartását cseléddel végeztetve, korzózással, ruhával, bridgevel, fürttel töltötte volna el idejét.) Sem ez, sem az nem ér rá sokat bibelődni öltözködésével, hanem áruházban, készruhaüzletben vásárólja meg a már félguinea-től fölfelé beszerezhető, jó anyagból készült, csinos ruháját. Egyszerű, finom kis kalapot láttam Worth-nál 5 gulneáért (125 shilling). A kisvarrőnő intézményének hijján a szerényebbviszonyu nő vagy egymaga végzi igazításait, vagy eldobja elhordott, olcsóbb ruháját. A jómódú hölgy viszont olyan szobalányt, vagy komornát tart, aki varráshoz ért és otthon elvégzi javításait. A napilapokban tucatjával látni naponként olyan apróhirdetéseket, amelyekben a hölgyek „ladie's maid"-et, „parlour maid"-et, vagy ,.companion"-t (a szobalány és társalkodónő közötti fokozatok) keresnek s szinte kivétel nélkül kikötik, hogy „ügyes varrónő legyen és értsen az autóvezetéshez". A föntiekböl érthető, hogy Londonban és a vidéki városokban — a Wes't-End néhány legelőkelőbb üzletutcáját a nap bizonyos szakában kivéve — miért látni olyan kevés „jól" öltözött nőt. Az előkelő, gazdag hölgy autón közlekedik és csak néhány órára száll ki sbopping-olni a Bond-street, vagy Küights-bridge kornyékén; a többi nő pedig, aki az utcákat elözönli, nagyon ízlésesen, de a legegyszerűbben öltözködik. A párisi reprezentatív divatcégeknek kivétel nélkül van londoni házuk is. A West-End-en; a Bond-street, Dover-street és Grosswenor-square környékén elegáns étege ok vagy egész paloták hirdetik Paquin, Sciiiaparelli, Redfern, Molineux, stb. neveit. A világ leghíresebb kozmetikusai, fodrászai kalapkészitői szintén képviselve vannak. A tavaszi nagy divatbemutatóknak majdnem akkora — bár másirányu — jelentősége van itt, mint a divat fővárosában: Párisban. Itt nem találkoznak olyankor a világ divatszalon-tulajdonosai, hanem nagyobbrészt az angol arisztokrácia tagjai válogatják ki toalettjeiket a szezon megnyitását jelentő udvari fogadásokra. Ez befolyásolja aztán Ízlésben, időpontban ezeket a bemutatásokat. Az idei tavasszal például, amikor az angol királyi pár amerikai utazása végett korábban voltak az udvari fogadások, ehhez igazodva korábban kellett tartani a divatbemutatókat is, megelőzve a párisi anyaházakat Hiába szegezem neki 2—3 cég direktriszének a kérdést hogy mi különbséget tapasztal a francia és az angol hölgyek izlése, öltözködése kőzött, kitérő választ kapok Magam szűröm azután le a látott modellek és a kikémlelt rendelések alapján a tapasztalatot: az angol hölgy a a franciánál (és a budapestiénél te) egyszerűbb „angolosabb" vonalakat, viszont élénkebb színeket szeret. A szinek utáni vágyat talán a gyakori tompító köd, eső, komor idő váltja ki. A hires párisi fodrász-divatdiktátor: Antoinő londoni szalonja valóságos vidám gallsziget a komoly Albionban. Az egyforma égszínkék keppekbe bujtatott hölgypaciensek — vannak vagy százan — bura alatt, mosdó fölött, maszk mögött, fésűk között vidáman csipognak, próbálgatják francia tudásukat a kedveskedő, szellemeskedő francia segédekkel. Vezetőjük: Monsieur Alexy, fölcsillanó szemmel fogadja kérdésemetj azonnal tisztában van vele, mit értek alatta s élénk gesztusaival kisért, lebilincselő magyarázatba kezd: — A különbséget francia és angol kliensnőink kőzött elsősorban a férjekben kell keresni. A francia férfi boldogan vezeti nyilvános helyre feleségét és büszke rá, ha ott szépsége, újszerűsége, elegánciája magára vonja a tekinteteket. Ezzel szemben a tartózkodóbb angol férj őrül ugyan felesége szépségének, de Isten ments, hogy az föltűnést keltsen. A fracia hölgy együtt dolgozik, tanácsol, lelkesedik a fodrász-művésszel, amikor az kreálja nj frizuráját. Az angol hölgynek általában sokkal szebb, „ihle'tet-keltőbb" a lágy, arany haj-anyaga, viszont passzívan tűri, hogy férje mit szól majd az újításhoz. A fodrászszalon tükrében még élvezettel nézegeti az eredményt, a ház kapuján kilépve azonban már megrettenve figyeli, hogy nem kelt-e föltűnést. Sokkal óvatosabban, lassabban lehet csupán az uj divat-irányokat itt bevezetni, mint Párisban. Idővel azonban biztos kritikával és helyes érzékkel elfogadja az angol dáma is újból azt, ami előnyös számára. Yirnay Erzsi dr. len olc sdbban | Lakberendezői Szövetkezetnél | iparcsarnok! Horváth Mihály-u. 5. |