Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

Vasárnap. 1939. fulius 23. Jii i ————— DÉLMAGYARORSZÁG 7 A szabadfdőmozCalom cs a mm Ezzel a címmel sikk jelent meg a Népszavában a lap szegedi tudósítójától. A cikk főiem líti, hogy a DMKE megegyezett a Szabadtéri Játékok rendezőségével és a szegedi gyárigazgatókkal. — A megegyezés értelmében — írja a lap, — a DMKE szabadidőmozgalma keretében bizonyos mennyiségű jegyet a gyárigazgatóságok átvesznek, ezeket aztán munkásaik körében elhelyezik. A cikk azt sérelmezi, hogy a munkások nem akármelyik előadásra, csupán egy bizonyos előadásra kapnak jegyet. A munkásságot tehát — a lap szerint — kivezóuylik erre az egyetlen előadásra, ahelyett, hogy a munkás maga választaná meg, melyik előadást óhajtja megnézni. A cikk végén megjegyzi a tudósító, hogy Szeged munkássága nem kér az ilyen gyámolító akcióból Gyönge és mosolyra késztető kifogások. Hiszen természetesen szó sincs arról, mintha bármelyik előadást is ráerőszakolták volna a munkásságra. A munkásoknál minden gyárban cs üzemben módjukban állott megtárgyalni, hogy melyik előadást akarják megnézni A munkások kívánsághoz képest jetentették ba aztán az üzemek vezetőségei, hogy melyik előadáson jelennek meg munkásaik. És hogy a munkásság nem kór ezekből az előadásokból, 6zintón nem felel meg a valóságnak. A tény az, hogy a munkások tömegesen jelentkeznek az előadásokra — minden kényszer nélkül — hiszen tele vaunak — becsületükre legyen mondva, -r kultnrszomjjal és művészet utáni rajongással. Talán még azt sem bánnák, ha ösakUgyan rájuk parancsolnának, egy-egy előadást: annyira ki vannak éhezve kultúra tekintetében ezek a tömegek, amelyeket a DMKE szabadidőmozgahna juttat olsőízben jó, olcsó és nemes szórakozáshoz. —oo°— Tost prelátus fölvilágositásai alapján folyik tovább a kassai nyomozás Kassa, július 22. Tost Barua dr., a kassai dóm plébánosa, aki tegnap hazatért üdüléséből ós szombaton délelőtt fölkereste Miklós Dezső dr.-t, a nyomozás vezetőjét és felvilágosítást kért a vizsgálat részleteiről Tost ezután különböző felvilágosításokat adott, kijelentette, a sekrestye kulcsát azért adta át Ványay Istváu fősekrestyésuek, mort 20 éves szolgálata alatt feltétlenül megbízhatónak bizonyult. Ványainak vissza kellett vclua adnia a kulcsot Miinster Tjvadar dr.-nak, a székesegyház kegyurának, ezt azonban elmulasztotta, amit sonki nem kifogásolt- Tost prelátus kijelentette, tulajdonképen nincs is leltár, Régebben volt a városházán, de eltűnt évtizedekkel ezelőtt. A műkincsek leírása pontosan megvan „A Szent Érzést et-székesegvház története" című munkában. A délelőtt folyamán a prelá'us-plébános bevonásával h'lyszini szemle volt a dómban és Tost Barna értékes felvilágosításokkal szolgált. A rendőrségnek az a véleménye, hotry tulapdonképpén közönséges betörésről van szó. Ezt legjoban a dóm déli kapujának leszakított zárja árulja el. A detektívek a sekrestye padlásán is felfedeztek feszítési nyomokat Azt biztosra veszik, hogy a tettesek a dómban otthonosan mozgó egyének lobettek.. KÁRPITOSRA VAN SZÜKSÉGE? DOLGOZTATOTT MAR Fél nappal hamarabb "* ^ 1 befejezheti a mosást..* Ez a Persil legnagyobb előnye. Egyszeri, rövid ideig tartó főzés közben sok-sok, gyöngyhöz ha* sonló oxygén-buborék képződik, amely autó* matikusan eltávolítja a fehérneműben lévő szennyet. Áz órákig tartó fáradságos munka a mosóteknő mellett teljesen felesleges! Döme kárpitossal? - * v • .: Nézze meg munkáját! Árban versenyképes, anyagban elsőiendüt nyújt. SZEGED. GRÓF APPONYI ALLBERT UTCA 21. „Sztytd MlyewyX{tété. az éhe íöa" „J-UútéttaL Ituűc" étdeUes cikke a vzeyzdi MlyeqyuitéMal — Jto^yahánya eloké&züUUU az szegedi Ufyc^kUttüÓÁáA (A Dclmagyarország munkatársától.) Alig néhány hete merült fel egy nagyszabású szegedi bélyegkiállilús terve, s ez a megmozdulás országos visszhangot kellelt, hatalmas mértékben fellendítette az immár veszendőre itélt szegedi bélyeggyüjtést. Megalakult a Szegedi Bélyeggyűjtők Egyesülete s ennek munkája már országos* viszonylatban is olyan sikereket ért el, hogy most a magyar bélyeggyűjtők lapja, a Filatéliai Kurir hasábos cikkekben számol be a szegedi bélyeggyűjtők működéséről. „Szeged bélyeggyüjtésc az élre tör" cini alatt} a következőket irja: „A cei^kecÁzeikáia" „Egy évtizede annak, bogy elcsendesedett a szegedi bélyeggyüjtés, amely azelőtt egy évtizedig kétségtelenül a legélénkebb volt a vidéken. 1919től a „Nemzeti Kormány" bélyegek megjelenésétől Szeged nemcsak az országos, dc a ncmzetkŐ* zi filaléliában is komoly szerepet vitt. 1920—21* ben rendszeres légipostaforgalom indult Buda* pest cs Szeged között, 1925-ben rendezték az clsS szegedi országos bélyegkiállitást, amely kapcsolatos volt egy Budapesti—Szeged—Budapest kö* zötti alkalmi légipostajárattal is. Több, mint tízezer küldeményt szállitolt ez az alkalmi járat. 1929-ben ismét országos bélyegkiállitást tartottak Szegeden, de a visszaesés tünetei iuár ekkor tapasztalhatók voltak. Azóta tiz esztendő muJt cl, amely alatt szerte az országban óriási fej* lődés't ért cl a bélyeggyüjtés, Szegeden azouba* szervezett filatéliáról egy évtizede nem igen tehetett beszélni. Két nyitott béylegkereskedéso é« mintegy kétszáz bélyeggyűjtője dacára Szeged « bélyeggyüjtés alvó városa volt. Néhanapján m Filatéliai Kurir szerkesztői látogattak el a szefj városba és egy izben a Févbe vezetett társas ki* rándulást a szegedi gyüjtőtársak látogatására, * magyar béhyggyüjtés Csipkerózsikája azocba®