Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-18 / 161. szám

DÉLMAG Kedd, 1939. VII. 18. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 181. szám Eneh a búzamezőkről Szerte az országban aratóünnepek ősi szépsége hódol a magyar föld és a magyar munka eredménye és oltára: a keresztberakott buza előtt. Mintha sok évszázad keserű valóságát kárpótolná az Isten, nehéz időkét, amikor nem a magyarnak termett a saját földje, olyan bőséges gabonaáldással hintette tele a rögöket. Itt van, a tiétek, nektek adtam, éljetek belőle jól, hiszen megérdemlitek: vérrel és búzával éltettétek Európát az országalakulások kemény harcainak idejében... • A magyar buza nagy ígérete a magyar jövőnek. Az elmúlt évben és az idén gyönyörű eredménnyel zárult az aratás, gondtalanabb megélhetést, emberibb életet igért a magyar sors munkásainak. De ez a gondtalanság nem az ölhetett kezek nyugalma, hanem a további munka biztonsága, a további együttes és közös dolgozás lehetősége. Ez ad nyugalmat, hogy tudjuk, lehet és kell tovább dolgoznunk, megadta hozzá a természet a lehetőséget. Lesz erőnk, mert a magyar föld bőven adott vitamint és kalóriát: minden asztalon nagyobb darab kenyér állhat a munkás előtt, minden munkaszerszámot keményebben ragadhat meg a munkáskéz, mert jóllakottabbak az izmok, mert nyugodtak a kedélyek. A buza gyökere mindenhova elér, a jövőért folytatott harc minden megnyilatkozásában ott van a buza aranysárga szine s minden élethullámzásban ott hullámzik a búzamezők csöndes ringása. S az életnek ezt a hullámzását nem szabad >és nem lehet gátak közé szorítani, ennek folytonosnak és szüntelennek kell lennie. Az ezért harcolt 'uj gond, hiszen belekapcsolótlik a munka minden területe. A buza gyökere ott van a gyárak alatt s ott van minden lélek termőföldjén és a munka is aszerint biztosit jövőt, hogy valóban a magyar életet biztositja-e, a magyar életet teszi-e szebbé és jövőtadóbbá a magyar föld termése. A mennyiség és minőség a legnagyobb reményekre jogosit s most már meg kell találni a módját annak, hogy ezek a remények valósággá érjenek, hogy termőigazságunk legyen, mint a kalászoknak. Nem elég örülni a természet bőkezűségének, nem elég dicsérni a magyar munkás erejét, nem elég nagy Ígéreteket kicsiholni a szólamok laplójából, hogy azoktól lángralobbanjon a kedv, hanem meg kell mutatni, hogy a magyar munka eredményének és a magyarföld lerményének valóban van annyi helye és van olyan értéke, hogy megtalálja a számítását, meg tudja alapítani a jövőjét a gazda. A politika mai mozgásában kétségtelenül nehéz gond és súlyos föladat egy agr'árország terményeinek értékesítése. Nagy gond s ebben a gondban, ebben a munkában nem szabad a magyar gazdát egyedül hagyni. Dicséretes a kormányzatnak az a törekvése, amely most a gyümölcsértékesítés tekintetében megmutatkozott, hogy a lehetőségekhez képest a leggyorsabban segítségére sietett a gyümölcs körül mutatkozó exportbajokban a termelőknek. Az egykori Ausztria felé nem indult meg a kivitel olyan mértékben, amely a múltban rentábilissá tette a magyar vidékek gyümölcstermelését, megindultak tehát a tárgyalások, hogy a közössé vált lengyel-magyar határon kivül kapjon a magyar gyümölcs piacot. Ezek a tárgyalóAngoMengijel vezérkari megbeszélés kezdődött Varsóban Ironside tábornok a lengnél fővárosban riegkczdödőtt az utolsó tanácskozás rioszkvában London, julius 17. Ilélfőn reggel Varsóba repült Ironside tábornok, a tengerentúli angol haderők főfelügyelője. Négy-öt naj marad Varsóban, megtekinti a lengyel katonai egységeket, a hadianyagraktárakat és megszemléli a hadgyakorlatokat, majd tárgyaló sokat folytat Stcchievicz lengyel vezérkari főnökkel és az angol-lengyel katonai együltmüködésről. A megbeszéléseken szó lesz arról, hogy háború esetén az angol, francia és a lengyel haderőket egységes főparancsnokság vezetése alá helyezzék. Tanácskozni fognak tiszlcscréröl, a közös kiképzés céljáról. A megbeszéléseket angol-lengyel katonai és politikai szerződéskötés fogja követni. Ironside után állítólag rövidesen Gumclin tábornok, a francia hadseregfőparancsnok is látogatást tesz Lengyelországba. A „Paris Midi" ugy tudja, Gamelin meg akarja tekinteni a lengyel határvédelmi erődítményeket. Ujabb tárgyalás Moszkvában 1 Moszkva, julius 17. Sir William Seeds moszkvai angol, Naggiad franria nagykövet és William Strang, a külügyi hivatal középeurópai osztályának főnöke, hétfőn délután ismel felkereste Potemkin szovjet külügyi helyettes népbiztost a Kremlben. A látogatás ötnegyed óra hosszat tarloll. Beavatott helyen ugy tudják, hogy ez a megbeszélés nem" hozott elvi változást a helyzetben. , A délszláv kormányzóherceg Londonban London, julius 17. Pál délszláv kormányzöherceg és felesége 01ga hercegnő, hétfőn délután "többnapos látogatásra Londonba érkezett. A londoni pályaudvaron a kenti hercegi pár üdvözölte őket? VI. György király és Erzsébet királyné este tiszteletükre a Buckingham-palotában lakomát adott, amelyen résztvett ? glouchcsteri és a kenti hercegi pár is. Szerdává halasztották a tokiói tárgyalások folytatását London, julius 17. Az angol-japán tárgyalásokat szerdára halasztották, jóllehet, hétfőn kellett voltia ismét összeülni A r i t a japán külügyminiszternek és Sir Bobért Crátge angol nagykövetnek. A halasztást az angol nagykövei kérle arra való hivatkozással, hogy kormányától még nem kapott ujabb utasításokat. A szombati első értekezleten szinte áthidalhatatlannak látszó ellentétek merülek föl a tárgyaló felek között. 'A japán kormány ugyanis Anglia egész keletázsiai politikáját szőnyegre akarja hozni, mig az angol kormány kizárólag a helyi jelentőségű tiencini kérdésről hajlandó tárgyalni. A tanácskozások kilátásait Londonban egyre kedvezőtlenebbül itélik meg. A tokiói angol nagykövetnek az ujabb utasításokat valószínűleg kedden küldik el Londonból. sok előrehaladott állapotban vannak s a kedvező elintézés reményével kecsegtetnek. De a gyümölcs közben érik, romlik, gyors segítség és gyors megoldás kellett még ha az csak átmeneti jellegű is. A kormány éppen ezért a belső piacot szervezte meg annyira, amennyire az idő megengedte s a szegedi gyümölcsnek például a kecskeméti gyárban biztosított helyet. A segítség nem nyújtott egészértékű megodást, de gyorsan jött, idejében jött és megakadályozta, hogy a drága magyar gyümölcs veszendőbe menjen. Jövőnek szóló tanulságokat adott a gyümölcskérdés; azt, hogy ha a külföldnek nem kell a magyar termény, föl tudjuk használni itthon is, hiszen nem a külföld privilégiuma, hogy magyar gyümölcsöt egyék, nem a külföld parancsszava, hogy nekünk csak a külföld részére szabad termelnünk. Kell itthon is minden, hiszen itthon is vannak magyar gyümölcsöt szerető emberek. Megmutatta ez a példa azt is, hogy ez az ország föl is tudja használni a fölöslegnek minősített agrárterményeket s olyan áruvá dolgozza föl, amelynek könnyebben lehet külföldi piacot találni. Amig a gyümölcs például szesszé alakul át az üzemekben, addig ezer és ezer magyar munkáskezet foglalkoztat, tehát a belső munkalehetőséget és életszinvonalat fokozza s mint szesz külföldre jutva, gazdagítja az államháztartás pénztárcáját. Kettős haszna van tehát s kellő megszervezés mellett ehhez az a haszon is csatalkozik az idők folyamán, hogy biztosítani lehet olyan árat a magyar gyümölcs belföldi fölhasználásának területén, hogy a termelő is megtalálja a számítást s örömmel termel a belföldi piac számára is gyümölcsöt. A kialakuláshoz persze idő kell és türelem, de éppen idő és türelem van legtöbb ebben az országban. A kezdeti nehézségek nem a riasztásra valók, hanem annak fölismerésére, hogy a magyar termelő gondjaiból legalább, átmenetileg az állam vállaljon annyit, hogy biztosítani tudja a termelőnek a földben rejlő lehetőségek kihasználását. A gyümölcsexport kérdése megmutatta azt is, hogy a kialakuló rendszert át lehet ültetni a gabona földjébe is. Mint agrárország rá vagyunk utalva azokra az országokra, amelyek buzafölöslegünket átveszik. De cz nem lehet kényszer s a magyar búzát netn lehet minden áron átszármaztatnunk oda, ahol esetleg nem kapjuk azt az ellen ér-